Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-03-29 / 13. szám

Váci Hírlap

3

látták el követüket: az utasításnak meg nem felelő követek egyszerűen visszahivattak.

Ma a parlamentáris kormányforma mellett gyakran előforduló jelenség, hogy a képviselő azon elveket, programmot, melyet választásakor igér: be nem tartja. Az ilyen képviselőkből álló többség nem képviseli a nemzet akaratát, a hamisítatlan közvéleményt.

A csalódott polgárságnak egyedüli orvosszerül a kérvényezési jog marad feliratban az országgyűléshez fordul, azt elveiről felvilágosítani iparkodik.

Vác város és a váci választókerület adófizető és hadköteles polgárai szintén szükségesnek tartják országgyűlési képviselőjükkel szemben őszinte, igaz meggyőződésüket a tisztelt képviselőház színe előtt feltárni.

Az ujoncfelemelésről szóló törvényjavaslatot nemzetünkre károsnak, veszedelmesnek tartjuk.

Hisz oly sok bajjal küzd az ország, a kormányzat oly sok ága szorul segélyezésre, annyi fájó sebe van nemzetünknek, hogy az újabb és pedig tetemes vér és pénzáldozat a végromlásba dönt bennünket.

A gazdasági válság, mely évek hosszú sora óta tart és földművelésünket, iparunkat, kereskedelmünket leigázva, békóban tartja, a szerencsétlen hitelviszonyok, a drága kamatláb, a még egyre dühöngő uzsora, a kisbirtok eladósodása mind égető bajaink, melyek nemzetünk gerincét támadják meg.

A kivándorlás, mely fajunkat apasztja, évről- évre tart, közoktatásügyünk úgyszólván sínylődik, a hivatalnoki kar küzd a megélhetéssel, igazságszolgáltatásunk nem megfelelő.

S mindez miért van? mert a tömérdek milliót, a szegény adózó nép keserves filléreit, véres verejtékét évről-évre elviszi a hadsereg, mely nem a mi hadseregünk, mely államiságunkat tagadásba veszi, nyelvünket kigúnyolja, címerünket, zászlónkat megveti.

Hisz ennek a szegény kis országnak nincs szüksége ilyen óriási hadseregre, nincsenek hóditó terveink, nem kell nekünk a nagyhatalmi hóbort. Tudjuk mi jól, hogy mindez nem miértünk van. Mi csak a vérünket, meg a pénzünket adjuk érte, a hasznát mások élvezik.

házban más névvel volt bejelentve, mert zilált anyagi viszonyai miatt le kellett tennie nevét.

Rám meresztette üveges szemeit. Felemelkedett. Maga elé terjesztette két karját. Érc- telen hangon hörögte le:

— Meglakoltam. Meg vagy boszulva.

Visszahanyatlott. Hosszas élesztgetés után

visszacsaltuk bele a lelket. Kevés szóval tördelte el a 15 év történetét. A felesége pazarlása tönkretette, azután elhagyta három gyermekével, a kik közül csak a fiúcska maradt életben. Sohse gondolt vele az anyja.

— Az Isten a te nevedben állt bosszút rajtam. A bosszú tökéletes. Még nem feleltem és magamhoz öleltem a kis fiút. Ő megértett nyugodtan zárta le szemeit.

Mártha néni sokáig hallgatott, mikor újra megszólalt most már azonban teljes a vén leány boszuja.

Fejével az ajtó felé intett, a hol egy szép férfi jelent meg; dr. Somvay Béla a hűtlen kedves fia, a kit az öreg leány két keze munkájával nevelt föl és tett emberré. Még egyszer ismételte halkan:

— Most, most nár teljes a vén leány bosz- szúja.

Kövér Ilma.

Azon kérelemmel járulunk tehát a Magyar Országgyűlés elé, vesse el, ne szavazza meg az ujoncfelemelésről szóló törvényjavaslatot, mentse meg az országot az óriási teher!ől.

Dr. Ijcngxjél Zoltán állott az éljenzés lecsil- lapultávhl az elnök elé s a következő kis beszédet mondotta:

A váci választókerület polgárai — mondá a szónok — elhatározták, hogy kérvénynyel járulnak a képviselőházhoz, kérvén, hogy a katonai javaslatok felett térjen napirendre. Most alkotmányos jogukkal élve eljöttek, hogy átnyújtsák ezt a kérvényt, hogy tiszteletüket tegyék nagyméltóságodnál, a magyar alkotmányosság leghatalmasabb védőjénél, hogy értsék és hallják meg azok. akikhez ez tartozik, a nemzet akaratát. Kérem nagyméltóságodat, hogy a kérvényt a képviselőházhoz juttatni méltóztassék.

Apponyi gróf erre a következet válaszolta mély csendben, általános figyelem közt :

Önök, midőn a kérvényezési jogot gyakorolva ide jöttek, azt az alkotmányos tételt erősítették meg, illetve kifejezést adtak annak, hogy bár a kérvényezési jog minden polgárt megillet, kétségtelen az, hogy a nemzet akaratát a képviselőház fejezi ki, a melynek határozatát minden polgárnak alkotmányos megnyugvással kell fogadnia. Kérem önöket, hogy az alkotmányosság mellett szilárdul, tántorit- hatatlanul maradjanak, mert ha megtántorod- nánk, kétségessé válhatnék a nép minden joga és visszasülyedhetnénk könnyen oda, c mikor a nép csak anyagnak tekintetett. Kérvényüket átvettem és alkotmányos kötelességemhez híven, a képviselőház elé fogom terjeszteni.

A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd láthatóan ugyanaz, mit a többi küldöttségeknek szokott mondani Apponyi Albert, uj csak az aláhúzott rész volt a beszédben.

Az üdvözlés után még a ház elnöke a küldöttség közt maradt, mely idő alatt jelentette neki Andor elnöki tanácsos, hogy 453-an vannak jelen Vácról. Az elnök távozásával a képviselők is távoztak s Szederkényi Nándor igy búcsúzott:

— Éijenek a váciak !

A vaciak egy része rögtön felvonult a karzatra, egy másik, kisebb rész a folyosókon tartózkodott. Itt találkozott az ép akkor érkezett Barabás Bélával, ki kijelentette, hogy ő neki tiz órára jelezték, hogy Apponyi a küldöttséget fogadja s ez időre pontosan meg is jelent, bár még akkor tiz óra előtt volt.

A házban Tallián Béla elnökölt s Gabányi Miklós szólalt fel a pénteki rendőri brutalitások ügyében. A beszéd után két rendbeli szavazás következett s minthogy az már nem volt oly érdekes, a váciak nagy része elhagyta a házat, hogy helyet engedjen a karzaton a szarvasi, rákospalotai, fóti küldöttségeknek.

Délután a Gamhrinuszhan társas ebéd volt, melyen mintegy 150-en jelentek meg a váciak közül. A vendéglős ugyancsak nagyon vidékieknek nézte a váciakat, mert az ebéd nem volt jó s a pincérek visszaélést visszaélésre követtek el. Szeles József szólalt fel az asztalnál s mondott toasztot, mely után a társaság egy része a vasúthoz ment s a 4 óra 50 perei vonattal tért haza, mig egy kisebbik rész az esti, sőt az éjjeli vonattal jött haza fáradtan, de szép nap emlékével.

A képviselőház elnöke tegnap, szombaton mutatta be az ülésben a váci választók kérvényét, melyet az ellenzéki képviselők lelkesen megéljeneztek.

Helyi és vidéki kirek.

—A vác—budapesti villamosvasút.

A Blaskovich Elemér-féle Vác— budapesti és budapest-gödöllői villamosvasút megvalósítása elé a vármegye gördít akadályokat. Különösen Beniczky Ferenc főispán az, ki a leghatározottabban ellene szegül a villamos vasút engedményesei által kért 340 ezer korona szubvenció megszavazásának, bárha valószínűleg jól tudja, hogy nagy fontosságú kérdése ez nemcsak a vasútnak, de Vácnak is részben a csörögi szőlők emelésével, részben pedig ama óriási vasúti forgalom tekintetében, melyet északnyugatról érkező s Bécs-felé irányított rakományok Gödöllőn át Vácra terelésével érnénk el. Az érdekeltek múlt péntekre gyűltek egybe a városházán tanácskozni, miként lehetne a főispánt rábírni, hogy a kért szubvenciót maga is pártolja. Határozatba ment Rudnay József elnöklete alatt, hogy egy küldöttség fog dr. Freysinger Lajos kir. tanácsos elnöklete alatt a főispán elé járulni s átnyújtja neki a vasút életképességét is igazoló kérvényt. Mi ettől a deputációzástól sokat nem remélünk, de igen is attól, ha a megyebizottsági tagjaink megjelennek a vasútügyi bizottságban, az állandó választmányban és az áprilisi közgyűlésen. a hol a vasút szubvencionálása szóba kerül. Ha felvilágosítják a bizottságokat s a közgyűlést arról, hogy ez az a vidék, s város, melynek úgyszólván még semmit sem adott a vármegye s ez az a város, melynek fejlődésére roppant hatással lehet a vác—gödöllői összeköttetés, hiszszük, hogyha rögtön nem is szavazzák meg az egész szubvenciót, legalább bizonyos évekig rátákban megadják, hiszen kisebb fontosságú vicinálisokra nagyobb összeget is költöttek csupán a barátságból. Ezzel szemben egy nagy város érdeke és egy vidéké áll, mely előtt meg kell hajolnia a vármegyének s vezetőinek is.

— Vivóversenyek győztesei. Esztergomban a katonatiszti vivóklub vivóver- senyt rendezett, melyen az első dijat Filotás Ferenc honvédhuszár főhadnagy nyerte e). Az első dij Frigyes kir. herceg ajándékából, egy ezüst cigarettatárcából állott. — A budapesti vivó-klub házi versenyén dr. Révész Jenő ügyvédjelölt is részt vett, ki ügyes vívásával bronzérmet nyert.

— A dühös Gabanyi. A katonai követelések ellen tüntetni ment le a deputáció, erről lapunk más helyén szólunk, itt derűs epizódját akarjuk elmondani. Tudvalevőleg a delegaciós teremben ott volt Gabányi Mikiós képviselő is, kit beszédei révén az egész országban ismernek. A váciak is, mikor beléptek, rögtön észrevették őt, ki az asztal mellett papircsomót forgatott s abból olvasott. Persze, sokan voltak, kik nem ismerték s ebből keletkezett a félreértés. Mikor Apponyi Albert gróf befejezte beszédét Gabanyi hangosan kiáltott fel :

— A gazemberek !

A zajban csak a közel állók értettek a képviselő szavát s egyik polgártársunk mindjárt panaszkodott is :

— De a kutya fáját, ne mondja nekünk, hogy gazemberek, mert ha képviselő is . . .

Nagy duzzogva ment ki a teremből s ott a kupolacsarnokban még hangosabban partrak- tálta, hogy milyen sértés esett a váciakon. Dr. Morfin Zsiga haladt el mellette s rögtön észrevette, hogy itt csak tévedés lehet, a váci polgárt hát visszavezette Gabányi elé.

— Persze hogy téved, kedves barátom, szólt Gabányi Miklós, hogy bántanám én a véremet, a magyar embert! De most mindjárt beszélni fogok a teremben a rendőrségi bru-