Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1903-03-01 / 9. szám
Tizenhetedik évfolyam. 9. szám. Vác, 1903. március 1. VÁCI HÍRLAP jSlőfizetési árak : lEgész évre....................12 korona. | Negyedévre ....................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megyeien minden vasarnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETI KAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőséi! ii kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Tavasz kezdetén. Vác, febr. 28. Itt van a tavasz, a mindnyájunk által várva várt tavasz. Megindulnak a tervez- getések. Legtöbb teendő vár a gazdára. A magunkféle városi embernek legfeljebb annyi gondot okoz a tavasznak közeledése, hogy elmegy a szabójához uj ruhát varratni, egyebekben szívből őrül, hogy megszabadul a télnek zsarnoki uralmától, mely szobába zárta és á sok sok kiadástól, melyek a hideg évszak alatt elkerülhetlenek, megszabadította. A gazda ember tudja a maga kötelességét, nem hozzá szólunk. Nem is a városi ember gondjai azok, melyek jelen felszólalásunkat igénylik, hanem egyéb tavaszi teendők, a melyekre a hatóságoknak kell gondot fordítani. Itt van mindjárt a szépítés gondja. A mi vármegyénkben alig van község, a mely a rajta átmenő idegenre csinosságával benyomást gyakorolna. Girbe-görbe utczák, minden rendet kicsufoló építkezési modor, porfelleg fogadják az utast. Az utcákon alig egy-két fa tengődik, fasorról szó sincsen, hanem szeméttel bőségesen megrakott utcaszéleken zöldviző árkok, a még rendetlenebb udvárokból kifutó istállóié által alkotott büzhödt pocsolyák fertőztetik a levegőt. A köz- és vicinális utaknak egynémelyike van befásitva, különben kietlen valamennyi. A község építkezésének rendetlen volta miatt előállott dísztelen utcákat egyenesre varázsolni nem lehet, de befásitani és jól elkészített vízelvezető árkokkal ellátni nem nagy mesterség. Nem kell egyéb, csak egy erélyes főszolgabíró rendelet s ennek végrehajtása felett szigorú ellenőrzés és akkor községeink rövid pár év alatt csinosak lesznek. Az utczák és udvarok tisztántartása iránt az 1876 : XIV. t.-c. intézkedik. Nem nehéz a községnek olyan szabályrendeletet alkotni, a mely szerint az utcákat a lakosság maga tartozik tisztán tartani, akképen, hogy minden háztulajdonos a saját telkének megfelelő utczarészletet hetenként egyszer fel takarít, viszont az udvarokban összegyűlő istálló és egyéb csapadék-vizet arra készített medencékbe gyűjti. Táncról, nótáról és egyebekről. A dalárda mulatsága kínálkozott jó alkalomnak, hogy egy kis helyi szenzációval szolgálhassunk. Egyik fővárosi lap hozta szokásba, hogy a bájos táncosnőkhöz kérdéseket intézett, miért ne tennők mi is, a kiknek városában szebbnél szebb, kedvesebbnél kedvesebb táncosnőket láthatunk minden farsangon át. Nálunk a szép nem hal ki, nálunk a szép egyre nő a többihez, miként a jó táncosnők serege. Nem voltak sokan a dalárda mulatságán, ebből a kedélyes kis társaságból könnyű volt a válaszokat megnyerni. Az az nem egészen könnyű. Némelyik szép táncosnőnél bizony időbe tellett megtudni, a mit akartunk, mert a táncosok serege egymásután következtek és sokszor a mondat közepén szakították el az intervjút. Ezért azután ne is tessék rossz néven venni, ha a szép táncosnők egész seregének válaszát nem találja itt az olvasó. Mi magunk részéről megtettük, a mit lehetett. Kérdéseink a következők voltak : 1. Melyik a legkedvesebb tánca? 2. Melyik a legkedvesebb nótája? 3. Sok táncost kosarazott-e ki a mulatságokon ? 4. Milyen gondolattal ment az első mulatságára ? íme a válaszok : Bolgár Emmy. Mindig legkedvesebb táncom marad a csárdás és legjobban szeretem azt a nótát, mely igy kezdődik: Felednélek, felednélek . . . A többire nem kaptunk választ, mert a táncosok egymás után vitték s már is türelmetlenek voltak. Forgó Kálmánná. Akár divatos, akár nem, de legjobban szeretem a Bob herceg belépőjét. (És csendesen dalolni kezdte ezt a dalt.) A legkedvesebb táncom a mászka, mert nyugodt, elegáns. Hogy mi volt az első gondolatom az első mulatságom, hát az volt, hogy ülni fogok, pedig hát csalódtam. Mondhatom magának, hogy meg vagyok .elégedve minden mulatságommal. Éppen elég annyi, a mennyit egy asszonynak lehet táncolni. Fleischmann Matild. Legkedvesebb nótám a magyar nóta, sok van, nem is tudnám elszámolni. A legjobban a csárdást szeretem. Az első mulatságomba azzal a gondolattal mentem, fogok-e sokat, sokat táncolni. Gondolja, csalódtam? Gajáry Gézámé. A mi képviselőnk szeretett asszonya igy szólt: írja: A legkedvesebb táncom a szupécsárdás egy kis svipszszel. A nótám meg, haj, Nem megyek én férjhez soha kezdetű. Soha senkit el nem utasítottam táncosaim közül, mert annyira szeretem a táncot és annyira szenvedélyes táncos vagyok. Hogy mit gondoltam először a táncestéről, melybe beléptem, bizony Ha az alíöldön levő községeket megtekintjük, azok messziről olyanok, mint egy-egy erdő s ha a torony magasra nem nyúlna fel, egészen abban a hiedelemben lehetnénk, hogy erdő van előttünk. Nemcsak azért fásitották ott be a községeket, hogy tüzelő és szerszámfának híjával vannak; nem is azért, hogy a szelek erejét gyengítsék, hanem mert a nép babonás szeretettel ápolja a fát, a mely árnyat ad és tűzvész esetén mint élő fal, állja útját a veres kakasnak. Igen, a fákkal túl népesített faluban nyaranta nem éghetnek le egész házsorok ; a fék terebélyei gátul szolgálnak a bősz elem előtt. Azután a lombos fa egyik főfeltétele az egészséges vidéknek. Látjuk és tapasztaljuk, hogy a hol erdők koszoruznak egy-egy vidéket, ott egészségesebbek, tovább élők az emberek, a hol pedig pusztaság van körös-körül, sőt a lakott helyek sincsenek befásitva, ott mindig több a nyavalyás és nagyobb a halandóság. Ezer példa szól e mellett. A fáknak s általában a növényeknek, ugyanis épen arra az emberi, állati tüdőt nem igen mondhatom. Csak annyit, hogy minden mulatságom, melyen részt veszek, olyan, mintha a legelső volna. Most is oly lámpalázzal megyek mindegyikre, mint az elsőre s bieony mulattam, táncoltam mindegyiken oly jól, volt oly széles jó kedvem, mint az elsőn. Ma is Hufnagel Pisti. Pistike aranyos mosolylyal ott ült a cigány előtt és szívesen válaszolt: — A legkedvesebb táncom, higyje el — a boszton, mert a legkényelmesebb. (A kis öreg !) A nótám : Hogyha tudtad, mért nem szeretsz, mért csaltad a szivemet . . . Táncost bizony elég sokat kosaraztam már ki. (Egy kicsit komoly lett, mintha bizony megbánta volna.) Mit gondoltam az első mulatságon, melyre beléptem (lehunyta szemét, mintha vissza akarná idézni a nemrég múlt időt) hát tudja borzasztóan boldog voltam, hogy ott vagyok és most . . . most borzasztóan boldogtalan va- gyokj hogy már elmúlt. De azért bizony isten, az a boldogság sokszor, igen sokszor ismétlődött. Iványos Bossa. Mondjuk, hogy legkedvesebb táncom a csárdás. Azért „mondjuk“, mert nálam, nem a tánc határoz, hanem mindig a táncos. Az nekem mindig a hi, a többi mind a mi. |A legkedvesebb nótám mindig ez marad: Te felőled álmodozom . . . (Szünet.) Sok táncost ko-
