Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-02-15 / 7. szám

Váci Hírlap

3

A mi áll az eygedre, az áll az egész társadalomra is.

Ha a társadalmat egy családhoz hasonlítjuk, bátran hasonlíthatjuk a népet a gyermekhez, a művelt társadalmat pedig a gondozó szülőkhöz, mert hiszen a nép mint a gyermek a legtöbb esetben tudatlanságának, gyámoltalanságának lesz áldozata és miként a szülők gondozzák, nevelik gyermekeikét, úgy a társadalom műveltebb osztályának is erkölcsi kötelessége a társadalom gyermeket gyámolitani, művelni. S a rendezett társadalmi életben a társadalom gondoskodik is a maga közegei által a nép neveléséről, de ezen nevelés a tanköteles koron túl nem terjed ki; a további nevelés a társadalom közvetlen tevékenységének és feladatának tárgyát képezi. De nem csak a tanköteles koron túl való népnevelés és művelődés tekintetében lehet és kell a művelt osztálynak tevékenykedni, hanem mérvadó befolyását érvényesíteni kell .a népoktatás terén is, ha erkölcsi kötelességét a társadalom gyermeke iránt teljesíteni akarja.

Nem lehet komolyan gondolkozó, igaz hazafi, a kiben nem támasztana komoly aggodalmakat a korunkat jellemző általános pangás és erkölcsi hanyatlás s ezzel párhuzamban a nemzeti érzés sorvadása. Ez a méltó aggodalmunk csak fokozódik akkor, a mikor látjuk ezzel szemben a társadalomnak tehetetlenségét.

A hatalom közegeinek tehetetlenség eért a társadalmat vád nem terhelheti, de azért, hogy ha a társadalom negyedeiben elosztott külön-külön csekély, de összetéve hatalmas erejét fel nem használja a végromlásra vezető anyagi és erkölcsi hanyatlás megállítására és a beteg társadalmi állapotok minden irányban való orvoslására : a felelőség a történet és Isten itélöszéke előtt a müveit társadalmat fogja terhelni.

A kétkedő azt kérdé: mit tegyünk, hogy a felelősség alul megszabaduljunk, hiszen annyi sok tenni való volna az országban, a világon, hogyha csak annak számokban ki sem fejezria hgnő, 1778-ban himzeni és varrni kezdte azon vörös törökbársonyból aranynyal gazdagon ékített kasulát két csekély értékű dalma- tikával, melyek 2000 frtra becsültettek és midőn a béke 1779. évben a poroszokkal megköttetett, e drága miseruhában, ezen évi aug. 9-én a gödöllői kastély templomában a Bécs- ből ezen alkalomra lejött Migazzi váci főpásztor hála-istenitiszteletet tartott Gárambi bécsi pápai nuncius és a porosz követ, meg egyéb országos nevezetességű férfiak jelenlétében. A gödöllői kastély harmadik, déli szárny felső emeletén volt az u. n. „Cardinals-Gang“, a gr. kebelbarátja, gr. Migazzi bibornok, bécsi érsek és váci főpásztor részére berendezve, külön kijárással a „Schimmel-udvarba“. Gr. Migazzi itt sokszor időzött, minélfogva e lakosztály annyira megtartotta nevét és jellegét, hogy a hercegek idejében is itt szállásoltalak be a főpapok és e folyosó egész mai napig megtartotta említett nevét.

A tudománykedvelő bíboros főpap nagy szenvedéllyel gyűjtötte, mint kitűnő régész, a római emlékköveket. A magyar nemzeti múzeumban európai hírre kapott mintegy 400 darabból álló kőemléktárnak egyik nevezetesebb és kiválóbb részét azon föliratos kövek teszik, melyeket Varsányi János tapasztalt régész szerint, a bíboros főpap'Ó-Buda, Szőny, Visegrád és Sz.-Endréről, mint eredeti lei- helyeikről hozatott Vácra az ő hires gyűjteménye számára. Salamon Írónk szerint ama szép föliratos kövek gyűjteményének jó

hető kis hányadrészét akarnók teljesíteni, a félúton össze roskadnánk és a mellett saját érdekeinket és ügyiünket teljesen elkellene hanyagolnunk.

Igaz, hogy az országban sok javítást igénylő baj van, de ne lőjünk túl a célon és ne akarjunk kevesen sokat markolni, mert a ki sokat markol, keveset fog.

Maradjunk egy közigazgatási járás szűk határain belül és itt is ne akarjuk más irányba terelni az egész világ folyását; ne akarjuk egyszerre megorvosolni az orvoslást igénylő minden társadalmi bajt, hanem válaszszunk magunknak egyet azok közül, tűzzünk ki egy könnyen elérhető egyetlen célt : a váci járás alsóbb osztályú népeinek erkölcsi és nemzeti mi- velését és ezen cél elérésére összeszedett erővel, szivvel-lélekkel és kitartással törekedjünk.

Hogy célunkat elérhessük, szervezkednünk kell: létesítsünk községi olvasóköröket.

Ez az első lépés, azután létesítsünk járási közmivelödési egyletet, melynek célja és feladata lesz szervi összeköttetést teremteni az egyes községi olvasókörök s egyéb közmivelödési egyesületek között, valamint ezeket támogatni és működésüket figyelemmel kisérni.

Helyi és vidéki hirek.

Farsangi naptár.

Február 15-én Lemezgyáriak mulatsága.

„ 1.8-án VI. Kaszinó-estély.

„ 21-én Dalárda mulatsága.

„ 22-én Legényegylet mulatsága.

„ 24 én VII. (utolsó) Kaszinó-estély.

— A királynál. Báró Marschall Gyula a 6. honvédhuszár ezred parancsnoka csütörtökön kihall gat ásó volt a királynál. Marschall báró ezredessé való kinevezését köszönte meg a legfőbb hadúrnál.

— Uj pápai prelátus. A pápa Jio- tesiczky János apátkanonokot prelátussá nevezte ki. Az uj méltóságos urat, bár a kitüntetést még hivatalosan nem hozták nyilvánosságra, tisztelői számosán meggratulálták.

része leginkább Buda tájáról került Vácra. A nagy bíboros főpap nevezetes könyvtárát gr. Batthyányi Ignác erdélyi püspök vette meg

40,000 frton és ezzel a hires „Batthányi- könyvtár“ alapját vetvén meg az erdélyi egyházmegyében Gyulafehérvárott, azt Erdélynek ajándékozd. Migazzi, mint. bécsi érsek, egyszersmind a váci püspökségnek admtra is lévén, az általa eladott jeles könyvtárnak Vácon lenne a helye. E hires könyvtárban a kéziratok 120.000 ivet tesznek és 778 kötetben he- lyezvék el ; nagy részük magyarul van Írva és bámulatos kézrajzok, szép iniciálék láthatók ott. Igen gazdag gyűjteménye van itt az In- kunabuláknak is és látható több vasláncos könyv; a nagy foliánsokról erős vasláncok lógnak le, melyekkel egykor ezen egész falukat érő szellemi kincsek az állványokhoz voltak láncolva, hogy elidegeníteni ne lehessen.

Végre a bíboros főpap Salbeck Károlyt mindenben helynökévé nevezvén ki, ő Bécsbe tért vissza az érsekség vitelére. A váci püspökséget, melynek nagy területén nincs egy helység, melyöen az ő érdemeinek valami emléke nem volna, 1786. január elején hagyta el élete 72-ik évében. 1785-ben Herzán Ferenc bibornok, a bécsi udvar római követe, a ki mint szombathelyi püspök fejezte be életpályáját 1804-ben, II. József császár udvara szolgalelkű egyházi személyzetének kiváló alakja, a pápánál kihallgatáson lévén, azon ügyben, hogy Migazzi bécsi érseknek a váci püspökség ad- ministrációjától való fölmentését a pápa hely— A kosdi úti aluljáró. A m. k. államvasutak a forgalom megkönnyítésére de a közbiztonság érdekében is a kosdi vámnál levő vasúti átjárót el fogja zárni s aluljárót fog építtetni. Eddig csak elvben volt elhatározva az, most azonban megvalósulása már semmi akadályba sem ütközik, mert az igazgatóság kebelében működő pénzügyi bizottság e héten tartott ülésében szavazta meg az átjáró építési költségeit. Nem érdektelen, hogy mindezideig nincs meghatározva, hogy felüljáró, vagy aluljáró épüljön-e a kosdi vámnál. Minden valószínűség arra mutat, hogy ez utóbbi fog megépülni, mert ehhez hét méteres esés kell s ennyi van is a kijelölt helyen. Ha az aluljáró létesül, úgy ezzel az államvasut a városnak sokat fog megtakarítani. Mert a város most foglalkozik a kosdi ut rendezésével s a vizlevezetés- sel. Fia az aluljáró készül el, úgy a vizleveze- téssel, mely a legnagyobb kiadást okozza, nem kell gondolnia a városnak, azt az aluljáró építésével a magyar államvasut fogja megcsináltatni.

— Tűz Tótfalun. Alig épült fel hamvaiból újra a szigetség egyik virágzó községe, Tahitótfalu, már is újabb veszedelem, pusztulás fenyegette a falu népét. E hó 10 én éjjel egy órakor az erős északi szélben Tótfalu alsó részén kigyulladt s rövid idő alatt 12 ház és egy kamra lett a pusztító vész martaléka, bár az ottani tűzoltóság a szentendreivel és a dunabogdányival nagy erővel dolgozott a tűz lokalizálásán. (A váci tűzoltóság a nagy jégzajlás miatt nem mehetett át a Dunán.) Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a szél nem volt déli, mert akkor az egész falu elpusztult volna. így is 14 család, mely 48 lelket számol, a község legszegényebb népe, tél közepén lett hajléktalanná. Nagy a nyomorúság az elpusztult házak közt, mert a szegényeknek nemcsak a be nem biztosított házuk égett le, hanem ott vesztek a bútoraik s a télire összegyűjtött élelmiszereik. Felse- gélyezésükre bizottság alakult Tahitótfalun, melynek elnökei Kundl János plébános, Kontra

benhagyja, — .ez úgy nyilatkozott, hogy a császár ezen erőszakos eljárását nagyon fájdalmasan veszi és hogy ez mindenféle nagy visszatetszéssel fogadtatott, de egyszersmind hozzáteszi VI. Pius: „Ezt csak bizalmasan mondom, azért e felől Herzán hallgasson!“ Mindennek ellenére is a szolgalelkű bibornok- követ jelentésében Kaunicnak, az ő gyönyörűséges mesterének azt tudomására hozá! Flerzán aztán azon mesterkedett, hogy Migazzi önkényt mondjon le a váci püspökség admi- nistrációjáról, mit ő meg is tett.

József császár 1785-ben kibocsátá azon parancsát, hogy az egyháziak csak egy javadalmat bírhatnak, ezáltal azt akarván elérni, hogy Migazzi majd lemond a bécsi érsekségről és megtartván a jövedelmesebb váci püspökséget, érsekké aztán gr. Salmot, a római róta auditorat teszi, kit azonban, Flerzán bibornok, osztrák követ minden erőlködése dacára is, visszautasított a pápa, egyáltalán bele nem egyezvén abba, hogy gr. Salm legyen a bécsi érsek. Migazzi aztán csakugyan lemondott váci püspökség administrációjáról és megtarta a bécsi érsekséget. Herzán beriszlói kanonok, római hittudor, almádi apát, rótai auditor és 1776. év óta a jeruzsálemi sz. kereszt bibor- noka, meghalt, mint szombathelyi püspök 1804. évben. Migazzi földi pályáját 1803. áp- ril 14-én végezte be Bécsben, midőn már közel 100 éves volt.