Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1903-02-08 / 6. szám
4 V Ac i Hírlap Szabó József főgimn. tanárt is oly lelkesen hallgatták, helyesebben : bámulták, hogy úgy szólván minden mutatványát megtapsolták és éljenezték. Nem is csoda, a dróttalan hang és fényjelzés legújabb találmányait mutatta be annyi ügyesseggel és szemkápráztató fényvil- logtatással, hogy a meglepett nézők soraiból itt-ott az a tréfás fölkiáltás is fölhangzolt: „Ni, profeszor Hatvani!“ A mutatványokhoz szükséges fizikai-szereket, melyek vagy öt asztalt elfoglaltak, a főgimn. igazgatója, Halmi László engedte át szivességből. A második felolvasó Boroviczény Nándor dr., theologiai tanár, a magyar zenéről isvíoil rendkívüli érdek- feszitő énekkel, hegedű- es harmoniumzenével illusztrált előadást. Majd áhitatos csendbe merülve hallgatott a publikum, majd meg föllelkesülve egész tapsorkánnal hálálta meg a nyújtott zenei élvezetet. Az előadás maga is egyike volt a leglelkesitőbbeknek. Pompás orgánum, szónoki hév és a nyelvezet költői- sége az előadónak mind rendelkezésére állottak a hatás előidézésében, a mely akkor lön legnagyobb, midőn az ünnep alkalmára való tekintetből harmonium kísérettel énekelte el régi magyar énekköltésünk gyöngyét a „Boldogasszony Anyánk“ kezdetű Máriadalt. A jelenvoltak, noha majd egy órával nyúlt hosz- szabbra az előadás, mint a tervezet ígérte, nem igen békétlenkedtek miatta és kevés lehetett olyan, a ki sokalotta. Szépen sikerült estélye volt ez a Líceumnak, mely után mindig fokozottabb érdeklődéssel várjuk a következőket. —■ Steiner bácsi emléke. Néhai Steiner Márton dr. a nemes-lelhűségéről és jóté- j konyságáról ismert emberbarát még életének utolsó perceiben sem feledkezett meg a váci Montefiore Judit izr. nőegyletről annak 200 koronát ajándékozván. Hogy a nőegylet e nemeslelkű férfiú jóindulatát méltóan meghálálja és emléket megörökítse, a nőegylet ezen 200 koronát a boldogult régebben tett alapítványához csatolta hogy annak kamatjaival minden télen szegény leánytanulókat felruházzon. így emléke örökké áldásos lesz. — A nőegylet bálja. Vác legrégibb, legismertebb bálja a nőegyleté A mamák, kik ma piruló, szép leányaikkal belépnek a fényesen világított táncterembe, vájjon gondolnak-e arra, hogy éppen ez a mulatság volt egykor, melyen őket is bemutatták a nagy társaságnak, az akkor még udvariasabb, készségesebb tancoscsoportnak. A vidékről is, ha más mulatságon nem, de erre feltétlenül eljöttek a földbirtokos-családok és azok is, kiket nem csábit a tánc, jegyük megváltásával áldoztak a jótékonyságnak. A nőegylet bálja, melyet most már táncestélynek neveztek el, megmaradt most is előkelő s igen fényes mulatságnak. A ki kiváncsi volt, a múlt szombati bálon ott láthatta városunk szép társaságát, a legújabb báli divat raffinált ízlését. A bálnak anyagi sikeréről gondoskodtak a még mindig létező jótevők, kik valahányszor a nőegyletről van szó, mindig megnyitják erszényüket, az erkölcsiről Gajáry Gézáné úrnő, ki a rendezők serege élén hetek óta buzgólkodott a nőegyleti táncest sikerén. Ha nerruis volt oly népes ezen az estén a Kúria, mint pl. a dalárda mulatságán szokott, meg volt az az előnye, hogy itt most mindenki táncolt, senki sem ült és tér is volt minden tánchoz. Hogy teljes legyen beszámolónk, megírjuk, hogy a négyest 30 pár táncolta, Stéger kapitány rendezte s bemutatott oly négyest is, melynek végén, sokak fájdalmára, csárdás nem következett. Megemlítjük még azt az ügyes újítást, is, hogy a csárdást a terem közepén húzta Csuha bandája, igy aztán régi jó szokás szerint mindenki a cigány közelébe kerülhetett. A tánc hajnalig tartott, sőt még tovább is, mert reggel hét órakor még mindig voltak táncospárok. Jelen voltak : Asszonyok: Bercsényi Jánosné, özv. dr. Bolgár Lajosné, özv. Bossányi Gyuláné, özv. Dobó Istvánná, dr. Freysinger Lajosné, dr. Forgó Kálmánné, Gajáry Gézáné, özv. Gyürky Károlyné, Helc Ferencné, Haidfeld Alajosné, Hufnagel Imréné, Kaán Gyuláné, Kacskovics Ferencné, Krakker Kálmánné, Majthényi Pé- terné. Maár Izabella, özv. Meiszner Nándorné, özv. Rostetter Keresztélyné, Roller Árminné, Szekerka Istvánná, dr. Tragor Ignacné, Török Endréné, Urszinyi Arnoldné, Váró Károlyné, Ve Íz er Alajosné, Velzer Lajosné, özv. Zalánffy Károlyné, Walla Lászlóné. Leányok : Bercsényi Emma, Balta Julia, Bolgár Emmy, Bossányi Olga, Benkert Ilonka, Dobó Katinka, Haidfeld Erzsi, Hlavacsek Erzsi, Helc Edit, Hufnagel Irén és Pisti, Iványos Bozsa és Marcsa, Kacskovics Eszti és Ilonka, Majthényi Nelli, Meiszner Irén, Rostetter Regina, Roller Fanny, Schvoy Matild, Szekerka Margit, Török Leonka, Velzer Mancika, Za- ]ánffy Gizella. — Harc a gyermekekért. Pick Mór nógrádmegyei, tereskei ügyvéd nemrég elvált a feleségétől s négy kis gyermekét a törvényszék az apának Ítélte oda. Az asszony sehogy sem tudott megnyugodni abban, hogy gyermekei férjénél legyenek, s elhatározta, hogy erőszakkal is elrabolja őket. Az ügyvédnek dolga akadt a minap a rétsági járásbíróságon s ez idő alatt megjelent elvált felesége, Ney Janka, öcscsével Ney Dezsővel és Hoffmann Sándor bánki földbirtokossal a férj lakásán. Bár a háziak tiltakoztak, mind a négy gyermeket kocsira tették s gyorsan elvágtattak. Délután tért haza Pick dr, a ki megtudván, mi történt, rögtön visszatért Retságra s Rákócy főszolgabírótól kerte a gyermekrablók elfogását. A íoszolgabiró mindenfelé táviratozott s gondoskodásának meg is lett az eredménye, mert a csendőrök Bánk község mellett rátaláltak a gyermekekkel Vác felé hajtató társaságra. A főszolgabíró hosszas kihallgatás után szabadlábra helyezte az asszonyt és társait. Pick dr. följelentette az asszonyt a balassagyarmati ügyészségen. (E hirt megírtuk múlt heti számunkban a rendőrséghez jött távirati értesítés alapján. De a távirat oly homályos szövegezésű volt, hogy múlt heti hírünkbe több téves adat került.) — A tudományos és szépirodalmi Liiceum ötödik felolvasó estélye ismét keddi napon, február 10 én tartatih meg, ugyancsak a Kúria szálló nagytermében. Elsőnek Varjú János, főgimn. tanár, a Liceám buzgó titkára fog fololvasni a hazai iskolázás történetéből, különös tekintettel városunk közoktatásának mozzanataira. A második, a szórakoztató felolvasást Wir nh arát Ágoston, a „Váczi Közlöny“ szerkesztője olvassa ily címmel: „Hogyan készül az újság?“ A felöl vasó-est most is ingyenes lesz. Esküvő. Kapás Sándor fiatal, tehetséges szobrászunk e hó 21-én tartja esküvőjét Adán. Somody Rózsika kisasszonynyal. Kapás Budapesten telepszik meg, a hol műtermét már meg is nyitotta. — Fölvehetetlen panasz. A rózsának is vannak tövisei, a farsangnak is van böjtje. Mostanában történt, Hogy egy pompásan átmizsmirikölt farsangi éjszaka után mámorosán állít be irodájába egyik hivatalnokunk. Leült asztalához, kezébe veszi a tollat, de sem Írni, sem gondolkozni nem bir, hanem annál jobban ég a gyomra az elfogyasztott sok jó italtól. Elkezdi iratcsomóit rendezni, nehogy megcsípje főnöke, hogy már megint volt valami nagyobb remezúri az éjszaka. De hiába, elvégre az iratcsomókat se lehet egész nap rakosgatni. Nézi az órát, kilenc óra. — Még ilyen lassan soha se ment ez a haszontalan időmutató. Fogadni mernék bármibe, hogy mama nem lesz este. — Ekként morfondíroz hivatalnokunk, mikor az ajtó előtt lépéseket hall. — No még csak az kell, hogy valaki háborgasson. Fia még nem akadt emberére, majd megtanítom, bárki legyen is. Borzasztó valóság. Kopogtatnak. Egy öreg izraelita polgártárs, az iroda régi, jó kliense lép be az ajtón, — Jó napot, fiatal ur ! Ugylátszik, legjobbkor jövök, látom nincsen dolga. — Dehogy is nincs, majd megszakadok bele.. Talán majd holnap kedves izé ur, jobban ráérek. — Rövid az egész. Egy kis panaszom volna, mindjárt végezek vele. Most kezdi hosszú lére ereszteni panaszát a kliens, beszél, beszél, de hivatalnokunk nem ért abból egy árva kukkot se. Annyit azonban mégis csak kapiskál belőle akarata ellenére is, mikor már harmadszor mondatja el a panaszossal az esetet, hogy valami kutyáról van szó, a melyik a napokban megharapta az öreget, ki most ezt jegyzőkönyvbe akarja vétetni, a kutya gazdáját pedig be akarja porolni. — Hát végre a tényállást értem már kedves izé ur, hanem mondja csak, hogy hívták azt a kutyát, mert az a legfontosabb a dologban, mely nélkül nem mehetünk semmire se? Panaszos kissé gondolkozik, de a kutya nevét nem tudja megmondani. — Hogy, hogy hívták azt a kütyt? Nü, hát azt nem tudom. — Nem tudja? Hát akkor mit akar kedves izé ur ? így nem mehettünk semmire, de maga most elmehet haza és tudja meg, hogy mi a neve annak a komisz kutyának és akkor jöjjön be panaszával. Megtörtént. — A Váci Katii. Legényegylet február 22-én (vasarnap) a Kúria szálló nagytermében saját pénztára javára hangversenynyel és tréfás előadásokkal kapcsolt zártkörű tánczmulatságot rendez. Belépdij: személyenként 2 korona, családjegy 2 személyre 3 korona 60 fillér, több személyre 5 korona. Felülfizetések köszönettel fogadnak és hirlapilag nyugtáznak. A táncmulatság kezdete este a/28 órakor. — Az alsóvárosi földmivelő céh saját pénztára javára február 22-én a Korpás József-féle vendéglőben zártkörű táncvigalmat rendez. Beléptidij személyenként egy korona. Felülfizetéseket köszönettel fogadják és hirlapilag nyugtázzák. Kezdete este hét órakor. — A Duna jege. Másodszor állott be e télen a Duna, másodszor ment is el tegnap. A nagy vízállás vitte ei először, most pedig alaposan megenyhült időjárás megpuhitotta a jeget. A Dunán különben sem közlekedtek, a rendőrség nem engedte meg, a mi meglátszott piacunkon, mert a szigetség népe majdnem teljesen el volt zárva. Megemlítjük, hogy a szegedi Meteor még egy harmadik telet is jósol, esetleg a Duna, melynek Pozsonytól az Aldnnáig sehol sincs már jégpáncélja, újra beáll. — A Nőegyleti táncest beszámolója. Fölülfizettek: Mélt. gr. Csáky Károly megyés püspök úr, Balás Lajos apát-kanonok, Köhler Arthúrné, br. Marschall Gyula honv. huszár ezredes, özv. Marossy Károlyné (Vác- hartyán) 20—20 koronát. — Péts Sándorné 12 koronát. —Mélt. dr. Virter Lajos c. püspök, nagyprépost, mélt. Gsávolszky Jósszf c. püspök,
