Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-11-15 / 46. szám

4

Váci Hírlap

el hulláját s vasárnapra hajló éjszakán érkezett Vácra. Az irgalinasrendház kápolnájában, mehet gyászlepelbe vontak, teszik ma ravatalra s délután fél négy órakor temetik el a középvárosi temetőben levő sírboltba. Haláláról szülei gyászjelentést adtak ki. A rend- ház gyászjelentése igy szól: Az irgalmasrend váci házának tagjai szomorodott szívvel jelentik főtisztelendő Gsincsara Beda házfőnöknek és oki. gyógyszerésznek folyó évi november hó 12-én Egerben történt gyászos elhunytét. A gyászszertartás folyó évi november hó 15 én délután 1j2 4 órakor lesz az irgalmasok templomában, honnan a családi sírboltba fog örök nyugalomra helyeztetni. Vác, 1903. nov. 14. Az irgalmasrend váci házának tagjai.

— Hadkötelesek jelentkeznek! Az

1881., 1882. és 1883. évben akár helyben, akár másutt született állitásköteleseket ezúton is fölhívja a katonai ügyosztály, hogy az ujonc- összeirásba való fölvételük végett november hó végéig okvetlenül jelentkezzenek. A jelentkezéshez az illetőséget igazoló okmányok (illetőségi bizonyítvány, igazoló-jegy, munka- cselédkönyv) elhozandók. A ki jelentkezési kötelezettségének november hó végéig eleget nem tesz, négy koronától 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, behajthatatlanság eseten megfelelő elzárás-büntetéssel lesz sújtva. Felhivatnak továbbá az 1885. évben helyben született azok a népfölkelő kötelesek, kik eddig még nem jelentkeztek, hogy ebbeii kötelezettségüknek haladéktalanul feleljenek meg. Végül az 1880. évben született azok a védkötelesek, kik állítási kötelezettségüknek a harmadik korosztályban még eleget nem tettek, szintén fölhivatnak, hogy tartózkodási helyük minden változását a katonai ügyosztálynál jelentsék be.

— A járvány. Dr. Hörl Péter városi főorvos a vörhenyjarhány múlt heti állásáról a következő hivatalos jelentést küldte be lapunknak : November 7-től 14-ig szaporodott betegek száma öttél, ebből gyógyult négy, meghalt kettő. Jelenleg a vörhenybetegek száma városunkban nyolc.-— A dalegyesület dalestélye. A mulatságok sorozatát ismét agilis egyesületünk, a dalárda nyitja meg. Alig készült el a Rákóczi-ünnep szép programmjával, már is újra tanulásba fogott, hogy jövő szombatra, november 21-ikére uj műsorral állhasson a közönség eié. 21-én dalestélyt rendez, melynek meghívóit már szétküldötték. A belépődíj sze- mélyenkint két korona, a műsort az estélyen fogják szétosztani.

— Milyen gyümölcsfákat ültessünk Vácon és vidékén ? A belga melegházi kertgazdaság azzal a kérelemmel fordult a polgármesterhez, mondja meg, szabadban mily gyümölcsfákat tenyészszen. A polgármester a budapesti erdőhivatalhoz fordult felvilágosításért, melynek feje, Bappensberger Andor kir. erdőmester tanulságos útmutatást küldött most. Ebben felsorolja, hogy ezen a vidéken mely gyümölcsfajok teremnek legjobban s általánosságban a homokos talajra a kajszin- barackot, őszibarackot, meggyet és almát, a kötött talajra ezeken kívül a körtét, almát, szilvát ajánlja. Egyben felsorolja a gyümölcsfajok fajtáit is, a melyek a helybeli állami gyümölcsfaiskolában darabonkint 20—30 fillérér k magánosoknak is eladatnak.

— Marcink dicsérete. Banda Marci Magyarország legjobb cigányprímása : ezt mondotta ki róla az a bírálóbizottság, mely aa első dijat juttatta neki a népszínházban rendezett cigányzenekarok országos hangversenyén. Az ő játéka annyira megragadta a lelkeket, hogy tomboló lelkesedéssel ünnepelték Marcinkat s Basa Lajos, ez a kiváló magyar lelkű poéta felrohant a színpadra és Banda Marcit összecsókolta. Marci muzsikájának hatása alatt keletkezett az a szép vers, melyet mai számunkban közlünk. Pósa Lajos irta és a Füg- geilen Magyarország-ból vettük át, hagy lássa a váci közönség, hogy a mi Marcinkat, a ki ugyan elhagyta szülővárosát, még költeményben is megbecsülik és magasztaljak. Pósa szép verse igy szól:

Ha engemet választana . . .

Ha engemet választana a magyar nép királynak:

Banda Marcit szegődtetnem udvaromba cigánynak.

Banda Marci muzsikálna, hajnalig a fülembe: koronám is félreállná, sarkantyúm is pengene.

Banda Marci hegedűjét csudafábol faragtak: benne sir a nép le ke, benne sir a szabadság.

Nem is, nem is hegedű az, Magyarország szive tán ! köny is csordul, csillag is hull felzokogó panaszán.

Ha engemet választana, a magyar nemzet királynak:

Banda Marcit szegődtetném udvaromba cigánynak.

Banda Marci muzsikálna hajnalig a fülembe : a kedvem is kiviritna, a könyem is peregne.

— Panaszirás tanátsadással mög- cúkrozva. Aprehenyzios tzélozgatás a kis- vatzi povalyatsok röndellenös mivoltjára. Ögy beszéd és a Vadas Doktor úr! Szépön mög- tisztölt Szörkesztő és bötütulajdonos úr! Először is Ditsértessék a Jézus. Jó napot aggyék az egök ura. Mielőtt panasz-levelem mögtsi- nálásának röndös keréknyomába igazitnám sörtzögő toliam segélyével úri mögharagitasom belső lelki tusáját, kérőm a nemzetös urat, hogy neköm pártfogóm lögyön, mint négy hónapja már itt időző vátzi pógar ura társának. El möntem Kisvátzra. A hogy talpalok az görbés utcákon, möghajiti az felyemet ögy povalyats tégla kővel. Utána rúgtattam oszt mögdufoltam az ólmos fütjkösömmel, de mer az vér tsurgott az felyemből ögy talygás ko- tsis jószántából el fiákkereztem az látlelötért az Vadas tekéntetös úrhoz! No ez is dörék, tsinos embör. Úgy beérdekölte valami poros sárgaságos liszttel az felyemöt, hogy az vér mindjárt elállott, de az por ügön büdös volt. (Ügön is, az vót.) De sok betegje van neki! (Ilyenkor délután mind ingyönös.) Alig lehetőit be könyökölni magam hozzá! Az beszédje is gyógyító hatással vót az felyemre. Ügön takaros és vig kedéllű embör. Vers is tsiná- lódott rája. Ez ni:

Katzki embör doktor Vadas Sö nem kitsi, sö nem magas,

Nem potrohos, nem is hasas Tsak úgy dűl hozzá jaz pasas.

Estére elmöntem az Hornyung úr komédiaképes kávé tsarnokjába. A képes tsarnokban olyan világos vót, hogy alig találtam ki az ajtón, de az Pintzér Jóska oda polkádzott hozzám és mikor azt mondtam kérőm lögyön olyan jósziv sorsjeggyel hozzám és mutassa mög, hol az kimönet, hát kivezetött. így oszt onnan is elmöntem az kis tsillagba. Itt köszöntőket tojasztottak az urak. Én is mikor kurázsis lőttem neki tzikkölködtem egy tojaszt- nak. Fölállok! Sörtzintek egyet az asztal alá

oszt kezdőm: .Tisztölt gyülevész népség* ! De nem hattak tovább szavalni, mer kilöktek; oda kint oszt mondok magamba, söbaj, annál gyorsabban érők haza. Ezzel ditsértessék az Jézus, tisztölettel maradok a kiszörkesztő úrnak jó hive Dömbörgei István szegedalsóvárosi pógár, most vátzi.

—A siketnémaintézet megnyitása»

A helybeli siketnémaintézet igazgatósága és- tantestülete a járványbizottság legutóbbi állásfoglalása alapján elhatározta, hoey az intézet- megnyitását fogja kérelmezni a vallás- és köz- oktatásügyi minisztertől. Az intézet megnyit- hatása legjobb esetben december elejére varható. Mint értesülünk a künnlakó növendékek egy időre az intézet falai közt nyernek elhelyezést, ha a megnyílás idején még járványoseset lesz a városban s ezzel sok szegény család, kiknek segítsége s most reménysége volt a kosztra kiadott növendék, a járvány végleges megszűntéig nem juthatnak ahhoz, hogy az intézetből ellátásra növendékeket kapjanak..

— Az adatok hatalma. Minden állításnál hatalmasabban bizonyítanak a tényleges adatok. Elnyomjak a felkapott híreszteléseket és megerősítik azokat a meséket, melyek éppen csak azért tűntek fel olyakoknak, mert igaz voltukat adatok nem bizonyították. Mesének tartották sokan azt is, hogy az osztály- sorsjáték hatszázezer koronás nagy főnyereménye a nagy közönség közé jut. Most ezekbe- a legendákba belevilágít néhány érdekes adat. Érdekesek főleg azért, mert a legutóbbi nagy főnyereményt, hogy úgy mondjuk, decentralizáltan mutatják be. Még pedig a szélrózsa- minden iránya felé. Azt hisszük, hogy az olvasó tudja, hogy arról a hatszázezer koronáról van szó, a melyet az osztálysorsjátékban utolsó- főnyereményül sorsolnak Ki. Nem egy kézbe jutott ezen óriási főnyeremény, hanem több részre, nyolcad sorsjegynek egyes részeit innen is, onnan is, még a külföldről is prezentálták. Egy és ugyanannak a sorsjegynek egy-egy nyolcada Nyírbátorra és — Délnémetországba jutott el. Vájjon nem érdeklődnek-e egymás iránt ezek a nyertesek ? Az egyik tiszántúli* ember, Endrédy József nyírva sári körjegyző,, a másik a Dunántúl hivatalnokoskodik: Fe- rencz András, Nemet-Újváron pénzügyőri fővigyázó. A körjegyzőnek százhúszezer korona jutott a nyereményből, a pénzügyőrnek csak hatvanezer korona. És ugyanekkora vagyonra tett szert a maga nyolcadsorsjegyével Spitzer Samu raktárnok, a ki a Kőbányai-úton a salgó-tarjáni szénraktárt kezeli s a-ki ezt a dolgát ezután sem akarja abbahagyni. Kőbánya lakója az ötödik nyertes is. Szvaesina Antal korcsmáros, a ki a Maglódi-úton méri a jófajta bort, s a kit a hatvanezer korona meg any- nyira sem kábított el, hogy magát ezután ne korcsmárosnak, hanem vendéglősnek hivassa. Megmaradt egyszerű csapiárosnak, csak talán a korcsmája cégérére kiíratja, hogy bormérés a „Nyolcad sorsjegyhez“. Az öt magyarnak két külföldi társa van, egy-egv nyolcad sorsjegy révén. Jól tette a szerencse, hogy öt magyar mellett csak két idegenhez köszöntött be nagy adományával. Tehát csak 120 ezer korona vándorolt külföldre, míg az óriási főnyeremény nagyobb 360 ezer koronás része itthon maradt és hazánkban emelte az amúgy is kevés jómódúah számát.

— A dalárda egy éve. A „Váci Dalegyesület“ november 18-án este nyolc órakor a saját helyiségeben rendes évi közgyűlést tart. A tárgysorozat ez: 1. Jegyzőkönyv hitelesítők kiküldetése. 2. Választmány jelentése az egyesület múlt évi működéséről és a pénztári állásról. 3. Számvizsgálók jelentése és-