Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1903-05-17 / 20. szám
Tizenhetedik évfolyam. 20. szám. Vác, 1903. május 17. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre ....................12 korona. Negyedévre .....................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Meg'jelen minden vasarnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyílt-tér sora 60 fillér. Világosítsuk fel a népet. Vác, május 16. Nagy ma a lelkiismeretlenség minden téren. Alig látni egy-egy valóban szolid üzletet, ám ezrével jön elénk a szegény ember, panaszolva, hogy itt is becsapták, ott is megcsalták. Legjobban szenved a földmivelő nép. A népoktatás, a felvilágosodásnak ez az egyedüli eszköze, sokáig mostoha gyermek volt hazánkban. Minek tanuljon a paraszt?! mondották fenhéjázón a jó urak; — elég annak, ha annyit tud, hogy a két lábát egy csizmába ne dugja! Ez a lelkiismeretlen gondolkodás ma már óriási károkat mutat fel. Mert a magyar földmivelő ember elmaradt a kortól; Írni és olvasni fele sem tudott és ez a felerész valóban szerencsétlen helyzetbe jutott. Mit tudta, hogy mi az a váltó? Egy kis papiros —gondolta. Alákaparta a keze vonását; jókét tanú bizonyította, hogy az az ő kezétől származik s midőn a kölcsönt vissza akarta fizetni, nem a felvett summát, de annak sokszor ötszörösét is követelték tőle. Esküdözhetelt a maga igaza A te imádságod. Imára kulcsolva kezed tiszta, szűzi nyoszolyádban : ugy-e nem tudsz imádkozni? rám gondolsz az éjszakában. Nem a mennynek tart sóhajod, foliász helyett: lelked lázad, eszedbe'jut hű lovagod, visszatér a régi lázad. Gondolatod felém röppen, ima helyett: sóhaj fakad, •szemedből a könny kicsöppen, siratsz engem és magadat. Ima helyett: rám gondolni nem vétek az, elhiheted, bűnöd nem bűn -- vezeklés, ne bántson a lelkismeret. Isten ezért nem haragszik — hallgattasd el azt a vádat — sok bűnödet engeszteli, jóvá teszi ez a bánat. Megtalál a gondolatod, megbánásod én megérzem, megsimogat, megcirogat,-enyhíti a szenvedésem. mellett. Elárverezték, elkótyavetyélték, mehelett koldulni. Jött a gépügynök. Olcsó hilel ajánlása mellett nyakába kötötte a szegény embernek a gazdasági gépekei, varrógépeket és egyéb szerszámot. Ráér fizetni, barátom — mondotta az ügynök — itt ez a kis Írás csak vesse reá a keze keresztvonását. Azután következett ugyanaz a történet, a milyent a váltónál már elmondottunk. Hasznos, ismeretterjesztő olvasmányok alig voltak s ha voltak is, mindenki megkaphatta, csak a paraszt ember nem látta soha. Minek is látta volna, hiszen nem ismerte a betűt! ? Már most, hogyan tudhatta volna, hogy változott a világ és ha csak maga nem választja, nem kap pl. tisztességes árút? Lehetetl-e fogalma a hamisításokról ? Hála a jobb időknek, végre ott vagyunk, hogy a népoktatás minden vonalon végre volt hajtva és a nép mindjobban kezd művelődni. Most már azokon a sor, a kik a népoktatás faktorai, hogy a népet mindenről felvilágosítsák. Hadd tudja meg a szegény földmives ember, Nem vétek ez isten ellen, előtte is legszebb imád: rám gondolni, megsiratni, a ki téged sírig imád. Mohácsy Sándor. Modern cselédek. A feleségem mindig kedves meglepetésekben részesít, hol egy kapálódzó, virgonc csemete, hol egy tetemes összegről szóló számla alakjában. A napokban pedig azzal a váratlan hírrel fogadott, hogy Zsófinak, a cselédlányunknak felmondott. — Miért? — kérdeztem, mert hát sehogyan se fért a fejembe, hogy Zsófi távozzék a házamból. A feleségem felelet helyett becsöngette a Zsófit. — Hol van a liba? förmedt nőm a belépő lányra. — Nem tudom, nagysága, — szólt Zsófi némileg sértődött hangon; — előbb elzártam a szekrénybe. — De csak nem nyelte el a föld, hogy sehol sem lelem . . . Már-már kicsúszott a számon, hogy „elég liba vagy te rózsám“, — gondoltam a következményekre, melyek a feleségemmel szemben rám nézve mindig szomoritanak. — De édesem — mondtam Zsófinak — maga hogy mitől és miképen kell óvakodni így különösen fel kell világosítani a gazdákat a mezőgazdasági cikkek hamisításáról. Hiszen az elmúlt évben keservesen kellett erről önmaguknak meggyőződni. Elkezdődött a peronosporás-évad. Hozzáfogtak a permetezéshez. A rézgálic ára nagyon felszökött és csodálatos! Egynémely helyen mégis kaphatott a szegény ember 22—25 krajczárért egy kiló gálicot. Bepermetezle szőlőjét. Pár nap múlva megdöbbenve látta, hogy a szőlő olyan, mintha leforrázták volna, levelei hullottak, száradtak és a termést is elrúgta a tőke. Hát bizony meg voll hamisítva a kékkő (rézgálic), még pedig zöld, vagy vasgáliccal. Ez az utóbbi tönkre teszi a növény zöld részét, ha azzal permeteznek. Óvakodjanak tehát a szőlősgazdák a rézgálic vásárlásánál, nehogy óriási kárt szenvedjenek a hamisított anyag fel- használása esetén ! Világosítsuk fel a népet! Gazda. csak nem akar visszaemlékezni, mikor észrevette a liba eltűnését? — Kérem, nagyságos úr, a mikor András — a baka — itt volt, a libát is még itt láttam, de mikor András elment, a libát nem láttam már. — Tehát András itt volt? És mi haszna, ha Andrással a liba eltűnt? Nos, vallja be, mit tett ? — Hát . . . hát —- siránkozott Zsófi — András megette a libát, mert csak nem adhatok neki főzeléket. — Csepp kedvem sincs, hogy a hadsereg gyomrának szükségletét fedezzem — mondám — maga pedig két hét múlva elmehet. — Se baj — jegyezte meg Zsófi — felmondtak már nekem külömb és finomabb házakban is ! Az ügy ezzel be volt fejezve, de nagyon tévéd, a ki azt hiszi, hogy most minden gondtól megszabadultam. Cselédet kellett fogadnom, a ki csinos is legyen, vasalni, sütni, főzni kitünően tudjon, ne legyen se sánta, se púpos, se vak, se néma, se süket, de tudjon mindent. És a jó tulajdonságaiért és megbecsülhetetlen szolgálataiért ne számítson többre, mint feleségem megelégedésére hét forinttal fűszerezve, a mi elvégre nem is olyan kevés, ha veszszük. A cselédközvetitő derekasan megfelelt hiva-
