Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1903-05-24 / 21. szám
Váci Hírlap 3 tak, a kik látták az eszme fejleményeit, diadalait, örömét; még többen vannak, a kik szerteszét az országban a valóságra vált eszme gyümölcsét élvezik s jellemük és szivük ne- mesedésének tudatában s érzetében hálásan gondolnak vissza arra az intézetre, melyet a kezdeményező nagy asszony az ő méltó munkásaival, első sorban nagyérdemű és most az ő helyét és szerepét betöltő elnöktársával: gróf Teleki Sandornéval együtt teremtett meg. Egyesületünk dicső megalapítójának még abban is kedvezett a szerencse, hogy leányában a Gondviselés olyan támaszt adott neki, ki anyja láng-lei két megértve, kezdettől fogva hivatva volt a nehéz munkát megosztani, szerényen dolgozni s legközvetlebb, leghívebb megfigyelőjévé lenni ezen évtizedeken át tartott, önzetlen működésnek. Veres Pálnét a céltudatos erős akarat tette nagygyá és világító példává. Tisztán állott előtte, a mit akart és a legmegfelelőbb eszközökkel haladt célja felé. Hazafias magyar nőket képezni a társadalom ama művelt osztályaiban. melyek minden demokratikus intézmények közt is vezérlő és irányaüó szerepet visznek. Készitni a leányt, hogy tanulmányai bevégezte után, ha a szülői házban visszatér, legyen annak dísze és öröme, majdan pedig őrangyala a családi életnek, nevelője a gyermekek. példányképe az erénynek s jó erkölcsöknek, takarékos vezetője a háztartásnak. Avagy ha kevésbbé kedvező sorsa más működési tért jelöl ki számára az életben : akkor is, ott is, idegen hajlék födele alatt is tudjon sora lenni kötelességeinek s áldása mindazoknak, a kik gondjaira bizvák ; minden esetben pedig terjesztője a magyar szellemnek és nyelvnek, ápolója az igaz értékkel biró nemzeti jellemtulajdonoknak, büszke saját méltóságára, szerény mások megítélésében, bátor a világ küzdelmei közt, alázatos Isten előtt. A derék nő ez eszményképének minden vonásai az egyes egyénekben bizonyára csak ritkán valósulnak meg, mert hiszen tökéletes embert hol találhatunk, de azért az ő eszményképének kell fölállítva lenni a magasabb nőnevelés és tanítás oltárán. Ez az eszménykép van felfüggesztve a nőképzés a csarnokában is. Ez az eszménykép az, melynek jellemző vonásait vitte ki az életbe az a több ezer ifjú nő. kik az intézet fönnállása óta kevesebb, vagy több éven át itt nyervén kiképeztetésü- ket, ma már mint családanyák,, vagy a társadalmi tevékenység különböző téréin, avagy még az élet gondtalan tavasznapjait élvezve, bizonynyal mindannyian hálás szívvel gondolnak vissza e tűzhelyre, melynek lángjánál leikök fáklyáját meggyújtottak. És e magasztos eszménykép megvalósítása felé a legalkalmasabb eszközök által haladt a nagy asszony, midőn magukat a nőket igyekezett a szent cél oltára köré csoportositni. Annyira szigorú volt az elv keresztülvitelében, hogy az egyesület vezetésének ügyeitől következetesen kizárta a férfiak befolyását s csak a tanügyi kérdésekben vette igénybe az érdeklődők tanácsát és segítséget. Örök dicsőség és hála legyen méltó osztályrésze a nagyasszony emlékének. Vanyarci sirhalmáról sohase fogyjon le a virág, a szellemi alakja legyen ragyogó példa előttünk, magyar nők előtt. Mátráiéhoz vidéki előfizetőinket kérjük, hogy előfizetési dijaikat kiadóhivatalunknak beküldeni szíveskedjenek, mert a jövő számot csak azoknak küldjük meg, kik előfizetési oijukkái hátrálékban nincsenek. Helyi és vidéki hírek. — Deákjaink győzelme Esztergomban. A váci főgimnázium diadalnapjának számíthatja a csütörtöki napot. Ezen a napon folyt le az esztergomi kerületi tornaverseny, a melyen megszereztek egy ezüst koszorút, egy elismerő oklevelet, egy arany érmet, több ezüst és bronzérmet. A gimnázium tanulói Haris Béla tornatanár vezetése alatt már hetek óta lelkesen készültek az esztergomi tornaversenyre. Szerdán délután mentek fel a helyi gyorssal s az utcán mindenütt feltűnést keltettek nemcsak katonás felvonulásukkal, de igen ízlésesen összeállított dresszükkel. Kum- mergruber Emil, Lukács József és Haris Béla tanárok mentek a majd negyven tagú társasággal, melyet az esztergomi kát. legényegyletben szállásoltak el a nagykikindai gimnazistákkal egyetemben. Diákjaink a győzelem biztos reményében, de nem elbizakodottsággal mentek a versenyre. Másnap, áldozócsütörtökön kezdődtek a katonai gyakorlótéren a versenyek, melyeknek lelkes elnöke Francsics Norbert tankerületi főigazgató volt. Városunkból többen — köztük dr. Zádor János polgár- mester, dr. Freysinger Lajos kir. tanácsos, Bárdos Ernő fogalmazó, Borbély István anyakönyvvezető stb. — mentek fel a versenyekre érdeklődéssel viseltetve ifjúságunk vállalkozása iránt. Esztergom hemzsegett a tornaruhás diákoktól s telve volt idegenből jött tanárokkal, szülőkkel. A katonai kisgyakorlólér felé igyekezett mindenki, a ki látni akart és gyönyörködni évente csak egyszer, akkor is másmás városban levő szép látványosságban. A felzászlózott Buda-utca végén diadalkapun vonult be a festői sereg, szemközt a tribünökön Esztergom és vidékének szép hölgyei, érdeklődők százai. Valami felségesen szép látvány volt az ezerötszaz tornászifjúnak zászló alatt különféle színű ruhában való felvonulása, mely jó egy fél óráig tartott s gyönyörködtette a nagy ezrekre menő közönséget. A csapatok közepén jöttek a váci főgimnázium növendékei tanáraik vezetése alatt. Szép menetelésük, ki nem rivó ruhájuk (fehér test, fehér sapka, fekete nadrág és harisnya) általánosan feltűnt. Az elhelyezkedés után felhangzott a szózat, melyet minden jelenlevő kalaplevéve hallgatott végig s azután ismét szép látványosság következett: ezerötszáz diák együttes gyakorlata. Ennek végeztével meglehetős csalódás érte a közönséget. Azt hitte, hogy az egyéni ügyességet, erőt megmutató versenyek előtte fognak lefolyni. Ámde ebben csalódtak. Néhány intézet tartott a közönség előtt versenyt, mig a többi hatul az elzárt térén folyt le. így aztán alig tudtak arról, hogy mi történik a diákoktól hemzsegő versenytér közepén és szélein. Jó nagy része az érdeklődőknek e miatt el is távozott. Szűk körben csak is diákok s néhány versenybíró előtt folytak le az egyéni versenyek, melyek közül az egyik legszebb dijat Bárdos Rezső VIII. osztályú tanuló, főgimnáziumunknak egyik legjelesebb növendéke vitt el a súlydo- básbói. Az aranyérmet kapta s ezen felü^ még az esztergomi tornaegylet ezüst koszorúját nyerte a váci főgimnázium részére. Kívüle az ugrásban, nyújtón versenyeztek diákjaink, de első dij helyett kénytelen voltak második, harmadik díjjal megelégedni, de hogy kiknek jutott a jutalom, nem sikerült megtudnunk, mert a versenybíróság ez ideig csupán az első dijakat osztotta szét az idő rövidsége miatt. Az esti vonattal hazatérő váciaktól gyorsan értesült a város közönsége a főgimnáziumot ért dicsőségről s mondhatjuk, hogy mindenfelé, a hol az ifjúság iránt érdeklődés és ro- konszenv van, nagy örömet keltett. El is határozták rögtön, hogy hazatérő tornászainkat zeneszóvei fogadják. Másnap tiz órakor, az érsekujvári vonattal jöttek meg a diákok. Tömérdek nép volt künn a pályaudvaron és nagyon sok diák. A Rákóczy szólt Csuka bandájának hegedűiből, mikor nagy éljenzés közt leszálltak a diákok a vonatról s aztán dr. Franyó István városi tanácsos üdvözlése után vonultak be szép rendben a városba. Elől a hatalmas zászlóvivő, a nap hőse : Bárdos Rezső, mellén az arany éremmel, kezeiben a nemzeti szinő zászló, utána az ezüst koszorút vivő diák s a büszkén lépdelő tornászcsapat lelkes tanáraikkal. Egész utón húzott a cigány sőt — a mi roppant ritkaság — a banda a főgim nazium komor falai közé is bevonult. Mindenfelé éljenzéssel üdvözölték diákjainkat, kiket az intézetben Halmi igazgató fogadott. A félkörben álló ifjúság előtt először Kum- mergruber Emil tanár lelkes, szívhez szóló hangon számolt be az igazgatónak az esztergomi fényes diadalról, utána a győztes ifjúságot meleg szeretet hangján üdvözölte Halmi László igazgató, ki külön kiemelte a győzteseket, Haris Belát, a kiváló tornatanárt s egyúttal köszönetét mondott a kisérő tanároknak, a i városnak, mely adományával segítette a diákjainkat ahhoz, hogy a fényes győzelmet kivívják. Megemelékezett lelkes szavakkal Esztergomról, melynek közönsége s ebből alakult rendező bizottság ritka figyelemmel fogadta a váci diákokat. Végül szünetet adott az ifjúságnak, mi képzelhető, nagy örömet keltett. A diáksereg most Haris Béla tanárjához vonult le, őt ünnepelni, kinek legnagyobb része van abban, hogy szeretetteljes oktatásával a váci intézet növendékei diadalt arattak. Délben tért onnan vissza a diáksereg s azóta a hét napjain még mindig lelkes hangulatban ünnepük az esztergomi diadalukat. — A vadásztársaság gyűlése. A váci vadásztársulat junius 1-én délután három órakor a városháza tanácstermében alakuló közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. Az 1902—3 ik évi számadások előterjesztése és azoknak megvizsgálása. 2. A társulat újra alakulása további hat évre és a taglétszám megállapítása. 3. CJj tagok felvétele. 4. A társulat által eddig bérben bírt Vác városi vadászterületnek 1903 —1909-ig terjedő hat évre leendő haszonbérbe vétele. 5. Az 1903 —4-ik évi költségvetés megállapítása. — A beteg Marci. Banda Marciról olvassuk ezt a jóízű históriát: Banda Marci, a hires cigányprímás rosszul érezte magát és fölkereste a doktort. — Jáj, jáj, doktor ur, nágyon cefetül vágyok ! Úgy érzem, kerülget a guta! A doktor alaposan ráförmedt: — Persze, a sok kávéház, meg a sok füst! Maganak, barátom, csak egy orvossága van: a szabad levegőn mozogni. Minél több levegő és minél több mozgás a városon kívül, a mezőn. Értette? — Igenis, doktor ur ! Délután a doktor kiment a lóversenyre és az első ember, a kivel találkozott, Banda Marci volt. Meglepetve mondta : — Nini! Hát már meggyógyult? A primás szomorúan felsóhajtott : — Jáj, dehogy! Csák kúrálom magamat. Mozgok á szábád levegőn, a városon kívül, a mezőn, ahogy a doktor ur mondta. — Aha! Aztán érzi-e, hogy használ? — Jáj, dehogy érzem! Még jobban kerülget á gutá! Már hogyne kerülgetne, mikor megint letört „Délibáb“, hogy a Devlá rugjá meg! — Ki akar esküdt lenni ? Dr. Zádor polgármester, mint a esküdtszéki szolgálatra
