Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-07-20 / 29. szám

Váci Hírlap

5

vazóknak napidij címén s e mellett etette és itatta a választókat. Kisütötték azok, a kik a választást meg akarják támadni, azt is, hogy Horcher sehol sem fizet adót s Mácsán, a hol a választók névjegyzékébe fel van véve, nemcsak hogy adót soha sem fizetett, de nem is lakott soha sem ott. A kerületben az a nézet uralkodik, hogy Hörchtert Majthényi István, az összeirási bizottság elnöke csempészte be a választók névjegyzékébe. Igazolja ezt az a körülmény is, hogy Majthényi István magamagát is becsempészte a szilágyi választók névjegyzékébe, holott Majthényi sem lakott soha Szilágyon és ott soha sem adózott. Úgy halljuk, küldöttség készül az alispánhoz, melynek célja : lerántani a leplet azokról a visszaélésekről, melyeket Majthényi István, mint a vármegye nevében eljáró kiküldött követett el és reméljük, bogy a vádak beigazolása esetén a vármegye fog Majhényi helyett alkalmas és megbízható embert találni a mindenféle megyei kiküldetésekre.' Horcher Józsefet pedig, a ki az adófizetés alól kibúvik s ennek dacára is választóként szerepel, a pénzügyigazgatóság figyelmébe ajánljuk.

— A tűzoltók népünnepélye. Mint

értesültünk s már a falragaszok is hirdetik, hogy a közönség több oldalú felszólítására önkéntes tüzoltóihk a folyó hó 27-én a Pokol csárdában tartandó népünnepélyüket a szép Erzsébet ligetben fogják megtartani. A liget erre az időre a. mulató közönségnek lesz fen* tartva, kiszolgálásáról helybeli vendéglősök gondoskodnak. Jegyeket lehet majd váltani a liget három bejárójánál, hol pénztárak lesznek. Egyben megemlítjük, hogy ugyanaznap délelőtt, közvetlen a levonulás előtt a kitűnő bog- dányi fúvózenekar több helyen térzenét fogadni. Az eddig kiadott jegyek érvényesek.

Pokol gazdát cserél. Mint jó forrásból értesülünk, a Pokol-csárda az Élesörökösök birtokából más tulajdonába fog átmenni. A hetek óta folyó tárgyalások erre vonatkozólag már befejeztettek volna, de azt megakasztotta dr. Franyó István városi tanácsos betegsége. Dr. Franyó volt ugyanis az, ki az eladást rendezte s a Pokolért nyolc ezer forintot ajánlott fel az örökösöknek, mit azok el is fogadtak.

— Az erdőmester úton. Piappensber- ger Endre kir. erdőmester tudvalevőleg a székely akció ügyében a Székelyföldre volt a múlt évben is a földmivelésügyi miniszter által kirendelve. Az erdőmester ez útjára az idén is megbízást nyert és e héten már el is utazott. Rövid megszakításokkal október végéig fog a Székelyföldön tartózkodni.

— Mert katolikus lett. Furcsa esetről vett tudomást a rendőrség Krausz Sándor aranyműves feljelentése alapján. Ő ugyanis a a múlt héten a zsidó vallásról a katolikus hitre tért át s állítólag e miatt több zsidó vallású inzultusának van kitéve. A legutóbb már tettleges inzultusokat kellett elszenvednie s erre nézve tanúi is vannak. A rendőrség hivatása kideríteni, hogy a feljelentés tényleg alapos-e s ha igen, úgy minden jó érzésű ember örömmel fogja látni, ha az illető inzul- táló elveszi büntetését.

— Kohlmanné és leánya. Guti Imre hirlapiró egyik pesti hírlapban cikket irt Mária- Nosztráról. A fegyencnőkről érdekesen emlékszik meg s ismerteti a nevezetesebbek múltját és mai szomorú állapotját. Kohlmannéről és leányáról, kik szintén nosztrai fegyházban vannak, a következőket mondja:

A legszimpatikusabb fegyencnő Kohlmann Teréz, a ki Kohlmann József volt pásztói kékfestőnek a leánya. Csak tavaly ítélte el az egri

törvényszék. A leány szüleivel és vőlegényével, egy péklegénynyel együtt oldott festékanyaggal telt gödörbe ölte a náluk lakó Cserebogár Jóska nevű népszerű házalót, hogy ennek megtakarított pénzét elrabolhassák. Kohlmann Teréz egyszerre került a fegyházba az anyjával, apját és vőlegényét pedig Illavára szállították. Az öreg asszony együtt dolgozik leányával, a ki imádja anyját és még a széltől is igyekszik őt megóvni. Megható az önfeláldozó gyöngédség, a melylyel betegeskedő anyját ápolgatja. Az asszony hálás ezért a ragaszkodó szeretetért és folyton azt hangoztatja, hogy nem érdemli meg, mert a leánya angyali tisztaságú nő, ő bírta rá az engedelmes gyermeket, hogy vegyen részt a gyilkosságban. Maga Kohlmann Teréz tényleg a szelídség és a jóság mintaképének látszik, úgy, hogy viselkedésével megnyerte az apácák teljes rokon- szenvét is. Az öreg asszony életfogytiglani fegyházra, a leányt pedig csak rövid tartamú szabadságvesztésre ítélték el. Büntetését már elszenvedte és a jövő héten szabadul. Mikor megkérdeztem, örül-e annak, hogy visszanyeri szabadságát, szomorúan felelte :

— Ha most magára hagyom anyámat, az a beteg asszony elpusztul nélkülem, ha pedig itt maradnék, két árván maradt testvérkém tovább is nélkülözné a gondozást.

Majd könnyezve tette hozzá : — Tessék elhinni, legjobban szeretném, ha örökre szabadulnék már szenvedéseimtől.

Az öreg asszony boszúsan vonogatta vállát:

— Ugyan, Teréz, mit sopánkodol! A te helyedben én örömömben még egy csárdást is eljárnék.

Mialatt ezt mondta, olyan tekintetet vetett a lányára, mint a ki irigyli tőle, hogy szabadul . . .

— Torouymászás. Egy fiatal ember ugyancsak megmászatta a héten a rendőrséget. Mióta a nagytemplomba betörtek, nincs hét, hogy újabb és újabb „betörési kísérletet“ ne adnának hírül a rendőrségnek. Most is úgy volt s a rendőrkapitány egy kis társasággal fáklya és lámpavilág mellett teljesen át is kutatta a székesegyház mindkét tornyát, de bizony a betörőnek még a nyomára sem akadtak. Az illetőnek, ki a betörőkről jelentést tett, tehát egy kis víziója volt. De — a rendőrség véleménye szerint — részben igaza lehetett. Régen tapasztalják ugyanis, hogy, különösen esős időben, a székesegyház körül estszürkületkor szerelmi légyottok vannak. Ezekből láthatott valamely boldog párt a feljelentő, ki legalább elérte azt, hogy a tolvajtól való félelem miatt ez estén több szerelmi légyott nem volt a székesegyház környékén.

— Esküvő. Fényes esküvőnek volt hétfőn színhelye a felsővárosi plébániatemplom. Ifj. Zsidek Ignác kedves leányát, Matildkát vezette oltárhoz Huszovszkg János tolmácsi földbirtokos. Az esküvőt lakodalom követte, a Kúria szállón, hol a nagyszámban megjelent vendégkoszorút csak a pirkadó hajnal oszlatta szét és az uj pár uj fészkébe, Tolmácsra utazott.

— Áthelyezett plébános. JDodonyi János szendehelyi plébánost a püspök Kolozs- váry Mihály félegyházi plébános mellé helyezte káplánnak. A feltűnést keltő áthelyezést Bo- donyi vagyoni viszonyaival hozzák kapcsolatba.

— Esküvő. Dr. Gsáky János, kit a római szentszék szerzetesi fogadalmai alól felmentett, tegnap délután vezette oltárhoz Tarnay Ilona úrnőt. Tanúik Gajáry Géza és Bégen Gusztáv országgyűlési képviselők voltak.

— A Csillag vége. A hires jó mulatóhely, Vác egyik legrégibb vendéglője a Csillag legközelebb bezárul. Tudvalevő, hogy a tápintézet céljaira fogják felhasználni s ezért,

hogy az átalakításokat a melyek egyelőre belül történnek, végrehajthassák, a Csillagon augusztus elsejével megszüntetik a vendéglőt. Min halljuk, szó van arról, hogy az évszázados vendéglőben az állandó vendégek búcsúlakomát rendezzenek.

— Rendőrségünk haladása. Csak nem régen láthatjuk, hogy rendőreink derekukon állandóan viselnek pisztolyt. Most pedig legutóbb hallottuk, hogy három új biciklit fognak kapni, hogy annál gyorsabban megjelenhessenek az esetleg távol lévő olyan helyen, hol az ő beavatkozásuk föltétlenül szükséges. A napokban kell, hogy megkapják a rendőrök a bicikliket s mindjárt meg is kell mindegyiknek tanulnia a velők való bánásmódot. Van is beszéd már előre a gépekről.

— Bizony még a fertálymesterek is fognak egyet-egyet kapni — mondja az egyik rendőr.

— De már öcsém én arra rá nem ülök, inkább itt hagyom a szolgálatomat — feleli az öreg Drapkó.

— Pedig rá kell, hogy üljön Drapkó bácsi, hiszen maguknak még jobban el kell a bicikli, mint nekünk.

— No ha már olyan nagyon muszáj bicikliznünk, hát majd megkérem a tek. Polgár- mester urat, hogy tekintsen arra, hogy én már öreg vagyok s nem bírnám elhajtani azt a nagy kerekeket, hanem legyen szives, oszt vetessen nekem olyant, a melyik mikor megy, hát néha-néha füstöl is, meg mindig azt mondja, hogy: töff-töff.

— Újévi gratuláció 1750-ből. Az

öreg Regele bácsi, városunk irattárosa most selejtezi a már nagyon megrakott városi irattárt. Érdekesebbnél érdekesebb dolgokat talál a jó bácsi, mi pedig majd közlünk közülök néha egyet-egyet, hogy élvezhessék olvasóink elődeink közigazgatási működését. íme egy szószerinti levél 1750-ből, melyben Lázár Ferenc váci polgár üdvözli a városi hivatalnokokat újév elsején :

„Nemzetes Magistratus Urajimék! Háladatlan nem akarok enisleni, hanem kévánó kötelességem szerint, kegyes Jó Aka- ratyukat, ádandó alkalmátóssaggamalis, vi- szontagh meghszolgálnom és adigis ez mostany alkalmátósságom szerint, egyebet nem nyújthatok, hanem ezen csekily bötűjem által, kívánom Telyes szivemnek égő affec- tussaival, ezen szent Adventi napoknak el- enyíszíssivel, az nyomban követő Kristus Urunk Szent Születéssé napját hozatarto- zandó Jeles ünepekkel együtt, Kedves Con- temtomok Szerint bövsiges, külső és belső Jovaijt Irhessék, élhessék és Szentelhessék, és úgy Szintén az Ó esztendőnek Szerencis Conclusioját és Szerencessebb uj esztendőnek minden részeijt tölthessék magistratus Urajimék, melyeket Igaz tiszta szivemből óhajtozva kívánom :

Nemzetes Urajiméknak Kész igaz szolgája

Lázár Ferencz.“ Hidvigh die 21. debr. 1750.

A levél borítékára ez van Írva:

„Nemes Püspök Váczy Magistratus Urajiméknak, méltó böcsületel ezen Levelem adassék. Vácz.“

A gratuláció rendes levél alakban, erős papírra van írva igen szép gömbölyű betűkkel s a boriték egy hétágú koronát ábrázoló M. A. betűs kis vörös pecséttel — pecsétgyűrűi által nyomva •— van lezárva.

— Óvodai vizsga. A „Váci Nőegylet“ Óvodájában f. hó 24-én (csütörtök) d. e. 9 órakor lesz a nyilvános évzáró vizsga, — melyre az egylet ez utón hívja meg a szülőket s a