Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-04-13 / 15. szám
2 Váci Hírlap közt hat darab volt olyan, a melyeket már megvettek 2800 koronáért. Nem lehet szó nálunk lótenyésztésről, de lóállományunk nemesítéséről talán igen. Megyei, vagy talán városi gazdasági egyesületünk mozgalmára elhelyezhető volna egykét apaállat, mint a hogyan tudjuk, nem régi időben, alig egykét hónap előtt, tudakozódtak is, kell-e apaállat, miként a szomszédos községeknek. Mondjuk, hiányzik erre is a föld népünknek, mely ép oly éhes arra, mint az alföld munkás gazdája. Ámde, ha minden használható területünk szántva, vetve, ültetve van, gondolhatunk arra, hogy bérletben szerezzünk olcsón jó földeket. Csak egyet említünk. A püspökségnek földei állanak a váchartyáni út mentén. Gazdaságilag Kosdhoz tartoznak, nehéz a kezelése, jövedelme sem lehet nagy igy kiszakítva a tömegből. Vájjon nem volna-e lehetséges városunk vezetőinek azt hosszabb időre bérbe megszerezni, hogy gazdáinkon segítsenek, azokat részenkint bérbeadva. Tisztes árat kapna a püspöki gazdaság s nagyobb munkásságot fejthetnének ki gazdáink. Minden esetre egyik főcéljának kellene lenni a mi gazdasági egyesületünknek, hogy ez irányban megmozduljon. A mily okos gazdapolitikát folytat városunk, midőn évről-évre díjjal jutalmazza a legjobb tenyészállat tulajdonosát fáradtsága elismeréséül, ép oly tág tér nyílik a vezetők, gazdasági egyletünk tagjai előtt, hogy szőlőművelésünket emelje. Nem szükséges bizonyitnunk, hogy menynyire tönkre tette népünket a filoxera és másik kövön szánkázván. Erősen horzsolta a a simára nyalt követ bárkánk hasa és akadozva úszott tova. Ezalatt a másik bárka mélyen alant jár a | szíriek között. Irányítják dagadozó izmuk nagy erőfeszítésével, nehogy valamelyikhez oda csapódjék, összelappadjon. Vas markok, acélos vállcsontok valóban. A képek addig ismédlődtek szemünkben, mig az idegbizseregtető, gátnemvédte vizi úton átestünk. A bátrabbak szive is megremegett. Jó még, hogy előre nem láttuk a dolog menetét, most pedig a csillogó hullámon eh elvakul a szem. így a keserves nekifohászkodás is elmaradt. De nem maradt el az, hogy egy- egy hullám végig ne fröcscsentsen bennünket, a lóduló bárkában lapulókat. A vadviharban, hullámok harcában is van lélekemelő. Bárkánk a felkorbácsolt, időnként fénye- vesztett hullámok hátán addig táncolt és bukdácsolt, mig a hajó oldalához odakoppant. A leeresztett oldallépcsőhöz terelik. Most kezdett csak a bárkák és a hajó között szorongó bárkánk habok torlódásán felszökkenni és gyorsan alá sülyedni. Ki sem mehetünk belőle. Egymáshoz vágódnak az erős bárkák egymás után, a mint érkeznek. Roppannak és recsegnek. Az idő, melyet lestem, hogy a lábamat a hajóra feltegyem, mozdulatlanná vált. Az időtartam nem kétszeresen, hanem többszörösen számított. Jó a melyik bárka a hajó szűk hágcsójához ér. Itt 5—6 ember herkulesi karral fékentartja. Az erős munka közben, mialatt mennyire emeli azt ma már a szőlők beültetésével annak termése, jövedelme. Ámde a nehéz adózási viszonyok, rossz esztendők súlya alatt a szegényebb szőlősgazdák kifáradtak. Ezeket a munkálkodásra tovább is már-nem a szebb jövő, de a megélhetés tartja. Egy-két rossz esztendő még s néhány száz forint ag- rárkölcsön: tönkre tette még azt is, ki a jövőben bízott. A város vezetőinek, a gazdasági egyesületünk tagjainak kötelessége, hogy a kitartásra, munkásságra biztassák azokat, kik munkájuk mellett tudnak és akarnak bizni a szebb, jövedelmet hajtó jövőben. A kik bár az adóságok tengerében úsznak s az elmerülés fenyegeti őket, egykét okos tanácscsal, biztatással és dicsérettel uj erőt nyernek a munkálkodásra. Úgy véljük, hogy a munka idején szőlőjében kell felkeresniük azt a gazdát nekik. Egy-két biztató szóval és dicsérettel, oktatással, a helyes útra való térítéssel, a modern szőlőművelés megmagyarázásával egy részt az elkeseredett szőlősgazdát nemcsak jó útra téríthetik, de megadják neki a hit mellé azt a tudást, melylyel a jövőben boldogulhat. Pénzbe alig kerül, csupán jóindulatba, miért ne tehetnék hát meg a város eleji, a gazdasági egyesületünk tagjai? Sok gondolat tolul fel most, midőn a a megyei gazdasági egylet gyűlésre készül s tanácskozik arról, hogy hogyan segítsen a kisgazdákon. Ez az idő uj munkára, kitartásra serkenti a mi egyesületünket is a város és polgársága érdekében. Segítsünk magunkon s úgy az Isten is megsegít minket, mindnyájunkat! egyenként felkaptunk a hajóra, minden ér feldagadt a meztelen kezükön, gémberedett lábszárukon. Pihegett a tenger, nagyon pihegett. Végezetre föllélekzénk mikor nagysokára a hajó fedélzetén mozgó nagy szállodánkban biztonságban voltunk és kényelmes székeinkben megvethettük hátunkat. Gőzösünk tartósságát ismertük. A háborgó vizeket jól állta. Az volt a legboldogabb, a ki előbb ért a fedélközre és nézhette a rohanó emberkavarodást, a társaknak a vergődését, az arcuknak az ijedtre váltát. Pedig ez csak a siró tenger volt, nem pedig a szélvihartól dübörgő. Sőt a mikor a fülünk megszokta a vizmorajt, csodálatos harmóniába olvadt ösz- sze az. A keleti ember nem barátja a sietésnek. A köznép nézőpontjából azt tartják, hogy az az ördög dolga. Az idő nem pénz Keleten. Most kivételesen, titáni fáradalommal siettek bárkás arabusaink a part felé, az élettel tovább vesződni, a létért való keserves küzdelemben vergődni. A megrémült marhák bőgtek a hajóorrban. Élelmezésünkre rakták fel azokat a hajó orrának legsarkába. Soknak sok kellett. A hajón vágtak, legyen naponta friss roastbeef a tengeri, fokozott étvágy csillapítására. Eleinte nem is olyan nagyon örültünk hajóbeli szakácsunk inytani műveleteinek, megszokott hazai ózamatú szinborainknak, melyektől a hosszú tengeri úton, olykor a csillagokig A főispán városunk ellen. (Két vasutügyünk a megyénél.) Vác, április 12. Két vasutügyünk, a drégelypalánki és a vác- duka—palotai vasút ügye fekszik a vármegy előtt. Mindkettő támogatást kér tőle s m méltón várhattuk sokszor kifejtett indokain! alapján, hogy abban részük is lesz tekintette : városunkra. A legnagyobb meglepetésre azonban Beniczky Ferenc Pestmegye főispánja^ Vác, r. t. város díszpolgára ellenkezésével ta- . lálkozott a segélyezés s most a keddi közgyülé- • sen dől el végleg, hogy a vasút megyei támogat tásbanrészesül-e PMindkét vasút kérehnetegnap,c szombaton került a vasutügyi albizottság elei véleményes jelentés végett s e nagyérdekí j gyűlésről a következő tudósításunk ad számot Pázmándy Dénes és Königsberger Jozse 6 engedményesek a vác—drégelypalánki vasútra í bar már egyszer elutasittattak kérelmükkel 54 ezer korona megyei segélyt kértek, Blasko < vich Elemér 448 ezer koronát a vác—duka---palotai vonalra. Az albizottság tagjai nagj számban vettek rész a gyűlésen, melyen Be- í niczky főispán elnökölt. Megjelent a gyűléseiül Ivánka Pál főszolgabíró és dr. Zádor Jánosai polgármesterünk is, hogy városunk vitális ér--r dekeit megvédelmezze. Dr. Freysinger Lajosba ki szintén a bizottság tagja, elmaradt az ülés- -< röl. Mindjárt az elején iparkodtak a főispánt Ji még hivatalos helyiségében kapacitálni Lasz--i káry Gyula, Pázmándy Dénes és mások, de el ő hajthatatlan marad és ily hangulatban nyílt il meg a gyűlés. Polgármesterünk már előzőleg informálta a tagokat, hogy mily érdeke vá- -j rosunknak, hogy a vasút kiépüljön s igen so- -( kan, köztük Beniczky alispán, megígérte tá- -i mogatását. Az albizottság először a Halasig •§ vezetendő vasút kérelmét tárgyalta is szó nél- kill megszavazott háromszázezer korona megyei t támogatást. Azután került a sor a drégelypalánk-váci i: vasút ügyére. Elsőnek Holló Lajos országgyű- -i lési képviselő szólalt fel s melegen támogatta £ érő jókedvünk kerekedett. Most örültünk, hogy \ élünk, semmi bajunk és érzékeink természetes a; állapotukba visszajutván, ismét érzésteleníti Ij dobog a szivünk és nem kocog olyan sebesen, ,i mint a mikor a piramisra felhágtunk. Kisebb, nagyobb szaggató baj, bele-bele s nyilaló csúzos emlék kijutott mégis a keleti i útból többünknek. Magunk vontuk a bajt I fejünkre. A hajó lépcsője felhúzva, száz élmény, tapasztalat lön feltárva, a mint végig futottak i a szemgyönyörködtető látványok az emlékezetünkben. Piajónk odább-odább csúszott. A 1 nap fénybarázdát vont a mozgó hullámokra. .j Villogtak azok ezer darabra tördelve. Szóval, ,1 az egünk napos volt, éjjeleink pedig tele voltak i fényes csillagokkal. Annyi van ezekből az égen r ma is, mint a mennyit a khaldeusok láttak i ötezer év előtt és Bethlehem pásztorai Jézus g születésekor. Naphosszat eszünkben forgatván a látottakat, ismétlő tanfolyamot rendeztünk be magunknak a tovasikamló hajón. Egyes hangokat a szellő is elkapkodott, madársivitásba vegyültek. A hajón ismét egybeolvadt az együttélésünk. A csavar tengelyének rázkódása, a kormánykerék nyikorgása közben szakadtunk a messze idegenbe, szerte a világba. A 32 levelű, idegölő'tanulmányozás helyett, úti naplónkban az üres lapokat — én olvashatón szarkalábakkal — irtuk tele. Jó érzésben úszva, kötöttünk szellemvirágból csokrokat, mikor a bor és kávé jobban kezdett keringeni
