Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-03-09 / 10. szám
6 Váci Hírlap a tulajdonosokat, hogy sáros időben terhelt fuvarokat ne vitessenek ki szöleikbe, mert ily alkalommal úgy felvágják az utakat, hogy azok helyreállítása tetemes kiadással jár. Végül felkéri az elnök a hegyközséget, hogy az uj vételeket nála jelentsék be, igy a nyilvántartás könyebb és sok kellemetlenségnek veszi elejét; nemkülönben felkéri a vincellért tartó gazdákat is, hogy ujonan szerződtetett vincelléreiket szintén jelentsék be. Több apró ügy elintézése után a közgyűlés feloszlott. — A hajók megindulnak. A bécsi személyhajójáratok az idén elég korán megkezdődnek. Mint értesülünk, Budapestről az első út e hó 24-én lesz, mig Bécsből 26-án indul az első hajó. Az Iris, Vesta mellett a Sophie fogja ez idén ellátni a budapest—bécsi járatot. A menetrend ugyanolyan lesz, mint az előző években. — Tanitóválasztás Domonyban. Tudósitónk Írja: Micsinay Pál ev. tanító nyugdíjba lépvén, a domonyi evangélikus tanítói állás üresedésbe jött. A hét elején tartott ev. egyházi közgyűlésen, melyen Ebergényi Lajos alesperes elnökölt, Kiscsalomjai FehérJcúti Bélát választották meg Domonyba tanítónak. — Jogos panasz. Ily címen látott egy hir múlt vasárnapi számunkban napvilágot. Lachenbach Róza fia megjelent szerkesztőségünkben és annak kijelentésére kért fel, hogy a panasz tárgya nem teljesen ugyanaz volt, melyről az a közlemény hirt adott. — Az anya és fia. Jakab János és anyja Jakab Sandorné közt nincs meg az a jó j viszony, minek anya és fia közt kellene lenni. Bizony elég rossz viszonyok közt élnek s a rendőrségnek nem egyszer adtak már munkát. Mint legutóbb is. Jakabné bemászott a kerítésen [Jakab János portájára s a szobából vánkosokat, dunnákat vitt el, sőt mint a károsult panaszolja, állítólag háromszáz korona pénzt is. A rendőrség a feljelentésre megindította a vizsgálatot. — A Ferenc-József keserűvizről igy nyilatkozik ár. Kózmárszky Tivadar, Budapesten, az egyetemi szülészeti kóroda igazgatótanára : Koródámon a Ferenc József keserűviz kiterjedt alkalmazás alapján, a legkedveltebb hashajtók sorába emelkedett. Kiváló előnye, hogy gyermekágyasok szívesen veszik s hogy kitűnő hatása, minden kellemetlen meiléktünet és következmény nélkül biztosan és rövid idő j alatt nyilvánul. — Figyelmeztetés a levelezőközönséghez a keresk. miniszter 4216 számú rendelete értelmében az idegen kézbe került levelekkel való eljárásra nézve. A leggondosabb kezelés mellett is előfordul, hogy egy-egy levél, .vagy levelezőlap valamely összehajtott hírlápba vagy más, le nem zárt. postai küldeménybe becsúszik és azzal együtt kézbesittetik, vagy a rendeltetési helyen lakó ugyanazon nevű egyének [hiányosan címzett levelezései felcseréltetnek, vagy pedig a levélfiók-bérlők levelezései a gyors munka közben tévedésből nem a megfelelő fiókba osztatnak be. Az ebből eredő kellemetlenségek kikerülése érdekében fel kérik a közönséget, hogy levelezéseit pontos és kimerítő címzéssel lássa el, a netán kézbesített levelet, levelezőlapot stb. a kézbesítő közegnek (levélhordó) azonnal adja vissza (ha a j levél netán véletlenül felbontatott, ezen körül- ; ményt a boríték hátsó részén jegyezze fel), ha pedig a kézbesítő közeg eltávozott volna, a j tévesen kézbesített levelezést a postahivatalhoz juttassa. Elegendő e célra a levelet stb. néhány fölvilágosító, sorral a postahivatalhoz címzett borítékba helyezni és bérmentetlenül bármely levél gyűjtő szekrénybe dobni. — A tizforinos bankjegyek bevonása. A jelenleg forgalomban levő, 1880. évi május hó elsejéről keltezett, ausztriai értékű 10 forintos bankjegyeket az Osztrák- Magyar Bank fő- és fiókintézetei 1903. évi február hó 28-áig fizetéskép és átváltás végett fogadjak el. 1903. évi március hó 1-től augusztus hó 31-éig ezeket a bankjegyeket az Osztrák Ma gyár Bank budapesti és bécsi fő intézetei még fizetéskep és átváltás végett, a többi bankintézetek azonban már csak átváltás végett fogadják el. 1903. évi szeptember hó 1- étől kezdve a behívott, 1880. évi május hó 1-ről keltezett ausztriai értékű 10 forintos bankjegyeket az Osztrák-Magyar bank többé fizetésképpen nem fogadja el, úgy hogy 1903. évi augusztus hó 31-én e bankjegyek bevonásának utolsó határideje lejár. Ettől az időponttól kezdve a behívott bankjegyeket már csak az Osztrák-Magyar Bank budapesti és bécsi főintézetei átváltás végett, fogadják el. A fiók- intézetek 1903. évi szept. hó 1-től kezdve ily i bankjegyeket csakis külön kérelemre, az Osztrák-Magyar Bank főtanácsának engedélyével téritik meg. Az engedély kieszközlése végett a megtérítendő jegyek a fiókintézetnél jegyzékkel nyújtandók be. 1903, évi augusztus hó 31-ike után az Osztrák-Magyar Bank többé nem köteles a behívott 1880. évi május hó 1 - érői keltezett, osztrák értékű 10 forintos bankjegyeket. beváltani, vagy felcserélni. A váci hengermalom részvény- társaság lisztárai. Asztali dara, durva A B sz. 31 kor. — fii., asztali dara, finom G sz. 29 kor. 40 fii., Királyliszt 0 sz. 30 kor. — fih, Lángliszt 1. sz. 29 kor. — fii., Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 28 kor. 40 fii., Zsemlyeliszt 3. sz. 28 kor. — fii., Elsőrendű kenyérliszt 4, sz. 27 kor. 40 fii., Közép kenyérliszt 5. sz. 26 kor. 80 fii., Kenyérliszt 6. sz. 25 kor. 80 fii. Barna kenyérliszt 7. sz. 24 kor. 80 fii. 71/2 22 kor. 80 fii., Takarmányliszt. 8. sz. 11 kor. 80 fii., Korpa, finom F. sz. 9 kor. 60 fii. Korpa goromba G. sz. 9 kor. 60 fii., Ocsú 10 kor. — fii. Öömöri Havas Adolf emlékiratai. 22, A különben népes falvak, a várban lakó uraság jobbágyai, a kik ősi időkből örökölt zsarnok hatalommal uralkodnak a nyomorult s tudatlan pár népen, melynek itt úgyszólván semmi tulajdona nincs; a keveset pedig részint a tömérdek világi pap, de még inkább a kolduló szerzetesek egész serege különféle ürügy alatt csalják ki vak bigottság terhei alatt nyögő szegényektől, élelmüket a sajt képezi. Mindegyiknek van egynéhány fekete juha, melyeket télen-nyáron a kopár hegyek zamatos füvén legeltetnek egy-egy pásztor őrizete alatt, ki dudáján űzi el gondjait, a melyet oly mesterileg fuj, hogy az ember soha meg nem unná hallgatni. Itt. készítik a hires kavalló sajtot, a mely gömbölyű formába van préselve és jóságánál fogva a világ legjobb sajtjai közé tartozik. Világkereskedelme azért nincs, mert a termelést maguk használják fel. A juh és öszvér mindene. Az első élelmet és ruházatot ad, az utóbbi pedig teher hordásra használtatik. Az országút, mely az adriai tengerpart felette termékeny lapályait köti össze az ország belsejével és a kereskedést virágzóvá tette, vég kép el volt hagyva és helyenkint be is gyepesedett, a kereskedést, es közlekedést megszüntetve, mert a brigantik kisebb-nagyobb bandákba felosztva, minden átvonuló szekeret kiraboltak. A jobb lovakat vagy öszvéreket elszedték és a fuvarosnak csakis a legro- szabb állatot hagyták meg, hogy az üres szekérrel tovább mehessen. Csapatunk e veszélyes utón minden bánta- lom nélkül ment keresztül, mig végre rendeltetése helyére, egy szép lapályon fekvő kis városba ért, itt csatlakoztunk egy olasz őrnagy parancsnoksága alatt álló olasz sereghez és innen tettünk több sikernélküli őrjáratot, minek ismét az volt az oka, hogy a rablók a hegy magaslatokból minden mozdulatunkat kényelemmel nézték. Egy este hirt kaptunk, hogy a szomszéd falu melletti erdőben mulat egy csapat, melynek elűzésére, vagy megfoghatására századunk volt kirendelve. A mint a kijelölt helyhez közeledtünk, úgy osztottuk el magunkat a lehető legnagyobb csendben, hogy körben mindig jobban és jobban közeledtünk tanyájukhoz, ' hirtelen megrohanjuk. A terv elég ügyesen volt kigondolva. Csakhogy nem voltunk a helyivel tökéletesen megismerkedve, mihez leginkább a sötétség szolgált legnagyobb akadályul, nem is képzelhettük, hogy ők a meredek szikla oldalán, mely alatt feküdtek és javában lakotnáztak, kibúvó helyet találhassanak. A mint feléjük rohantunk, felugráltak és mintha a föld nyelte volna el, egy pillanat alatt eltűntek szemeink elől. Fáradtságunk még sem maradt minden siker nélkül, mert tiz öszvért, néhány fegyvert es több mázsára menő élelmiszert elkoboztunk, mit az öszvérekre rakva, diadalmasan indul— i tunk állomásunkra. Az élelmiszer a szegények közt lett kiosztva, az öszvéreket pedig eladtuk és a begy ült összeget csapatunk közt elosztottuk. Néhány nap múlva csapatunk egy tizennyolc mértföldnyire eső faluba. St. Felicebe lett rendelve, a mely erélyes remzetőri kapitányunknak köszönheti, hogy végkép el nem lett pusztítva. Eme falutól félórányira állott az elhanyagolt országúton egy magányos csárda, ezt látogatták gyakran a rablók. A korcsmába állítottuk föl húsz emberből álló őrségünket, melynek fele benn maradt, másik fele pedig előőrsre ment, három őrszemet állítottunk ki, .a benn lévő csapat pedig egész éjjel cirkáló szolgálatot telt. Eleinte egy önkéntes kis század egy hadnagy parancsnoksága alatt volt. hozzánk rendelve, kapitányom azonban e jó embert soha nem tűrte, mert egy kis támadás alkalmával gyáva magaviseleté miatt elkergette, kevés embereit pedig tulajdon parancsnoksága alá vette. így történt egy ízben, hogy előőrségnek én voltam a parancsnoka és a mint este felé a tűz körül ültünk, két puska ropogása riasztotta fel a sülő burgonyára nem megvetendő étvágygyal leső kis kört. A tüzelést én is azonnal megparancsoltam, főképen azért, hogy az épületben levő csapatot segítségemre siettessem, a mi sikerült is. A mint ez közel volt, beszüntettem a tüzelést, és tiszttársammal hadi tanácsot tartottunk és abban állapodtunk meg, hogy miután helyünket nem szabad elhagyni, én visszamegyek, ő pedig erősebb kutató csapatot küld ki az ellenfél erejét kipuhatolni, mely ha jelentékenynek mutatkozik és még egyszer felénk tüzelnének, vissza fogunk vonulni a falu felé, mig onnan segítséget kapunk, ennek érkeztével pedig megfordítjuk a játékot és mi támadunk. (Folytatása következik.)
