Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-11-23 / 47. szám

3

férné, Farnady József, Várföldi Elek, Szaibert Jánosné (Pencz) és Nikitits Sándor 5—5 K.

Dr. Tragor Ignácz, Horváth György, Özv. Bállá Istvánná, Pertik Gyuláné és Dr. Rapcsák Imréné 4—4 K.

Péterfy Károlyné, Potoczky Vilma, Meiszner Jánosné, Matzenauer Oszkár, Özv. Huber Jó- zsefné, Schmidt János kanonok, Friedrich Sándor, Kemény Gusztáv, Furtinger József és Löwinger Józsefné 3—3 K.

Oberländer József, Németh Istvánná, Scheible Armant (Pencz), N. N., Nagy Sándorné, Özv. Korpás Ferenczné, Özv. Zatochil Antalné, Ries Tivadar, Gossmann Ferencz, Bartoss Ferenczné, Alberty Ferenczné, Özv. Csányi Jánosné, Mar- kovils Lázár, Váró károly, Békéssy Béla, Král Imre, Tornyos Pál, Sommer Gyula. Dr. Révész Jenő. Benkő Sándor, Noszlopi N.. Török Endréné, Baksay György, Özv. Jankovits György né, Dr. Pauer Béláné. Fabianics Elememé és Kovách Sándor 2—2 koronát.

Zalánffy Károlyné, Blázsovits János, N. N., Stéger Pál. Udvardy Kálmán és Pápai Mariska 1 — 1 koronát.

Kedves kötelességet teljesítünk midőn e helyen őszinte és hálás köszönetünket nyilvánítjuk dr. Forgó Kálmánná úrnőnek, ki fáradságot nem ismerve iparkodott úgy a jegyek eladásával, mint a föl ül fizet ések gyarapításéval az estély jövedelmét növelni; de nagy köszönet illeti Zalánffy Gizella urhölgyet is, a ki a rendezői jelvényeket művésziesen festette és ajándékozta.

A szegénykonyha javára voltak még olyan Jószívű adakozók, kik adományaikkal növelték az estély jövedelmét és pedig: Tragor Károly és Horváth György adott 2—2 mázsa kőszenet, Ernyey János vágott fát, Beck Iván, Góts Viktor, özv. Beck Gyuláné, Intzédi Soma, Velzer Kálmán, Torday Jenő, Millman Géza, Haidfeld Alajos, Pertzián Vilmos, Monszparth János, Hufnagel Imre, N. N. és Velzer Lajos több csomag gyertyát ajándékoztak. Köszönetét érdemelnek Mayer Sándor nyomdász a díjtalanul készített díszes meghívókért és a belépő jegyekért, Fliegl Károly Ízléses kárpitos munkáiért, valamint Halász István vendéglős a

Sötét, nehéz fellegek fedék el a napot. Sűrű eső verte az ablak üvegeit. Minden egyes kop- panása viszhangja volt, az óra egyhangú ketyegésének. Mariann azt sem tudta meddig ült igy egy helyben, midőn az ajtó megnyílt s egy nő lépett be rajta.

— Mily borzasztó idő, ugy e nem vártál ilyenkor vendéget Mariann ? Nagy igyekezettel iparkodott szabadulni vizes ruháitól. Mariann készséggel segített neki. Azután elmondá, mily váratlanul lepé meg a vihar a mint ép’ haza igyekezék.

— Útközben eszembe jutott lakásod, s már oly rég nem hallottam felőled semmit gyermekem. így az ősz nő, ki egykor Mariann anyjanak barátnője volt. Mily jól esett a szerencsétlennek elbeszélni keserű sorsát, s az ujabbani csapást.

— Ne aggódj gyermekem. Szól az ősz nő, ha elfogadhatónak találod, úgy még ma ajánlani foglak grófHomonnay Andornénak, mint társalkodó nőt. Műveltséged, igényeid tekintetbe vételével, jó lélekkel mondhatom fogadd el ez állást és nem bánod meg.

Mariann elsápadt, midőn e nevet hallá és gondolkozási időt kért. Másnap, midőn az elhatározó választ postára tévé, tudta, érezte hogy életében nagy fordulat áll be.

A válasz nem soká késett. A grófné azonnali belépésre kérte őt. Szivdobogva lépte át grófi ház küszöbét. A grófnő szobájában foV A c i Hírlap

tánczterem ingyenes átengedéséért. E helyen említjük meg, hogy jegyekből befolyt 278 korona, föl ül fizetések bői 46G korona, a megmaradt gyertyák eladásából 9 K 50 fillér, vagyis összesen 753 K 50 fillér, mely összegből a kiadás oly csekély, hogy a tiszta jövede'em a 700 koionátmeg fogja közelíteni. Fogadják mindazon jótevők, kik az estély fényét és jövedelmét emelni szívesek voltak nemes szivű- ségükért és jótékonyságukért a szegények nevében az egylet elnökségének hálás köszönetét.

— Főúri eljegyzés. Bihain Pírét Béla báró cs. és kir. kamarás és v. b. t. tanácsos volt váci lakosnak fia Bihain Pírét Gyula báró cs. és kir. kamarás tartalékos huszárhadnagy eljegyezte néhai Kisfaludi Lipthay Antal báró leányát Kisfaludi Liptliay Vera baronest Lov- rinban.

— Fényes esküvő. Kedden délelőtt 11 órakor esküdött örök hűséget a felsővárosi plébániai templomban Szerencsy Géza fővárosi építész Beck Marcsa urhölgynek özvegy Beck Ferencné bájos és szeretetreméltó leányának. Násznagyok voltak Nikitits Sándor káptalani ügyész és Beck Iván nagykereskedő. Az esküvő után az uj pár Budapestre utazott. Szerencse kisérje frigyökét!

— Gajáry Géza országgy. képviselőnk napja. A héten kedden a képviselő-házban a véderő bizottsági ülésen kerületünk országgyűlési képviselőjének a napja volt. A hosszú vitában mint indítványozó szerepelt s indítványát, melyet méltányossági szempontból javasolt az elfogadásra Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter valamint Münnich Aurél előadó is magukévá tették s a bizottság azt mindjárt el is fogadta. Ga- járynak ugyanis az volt az indítványa, hogy azon póttartalákosoknak, a kik egy évet szolgálnak 1 gyakorlatot, a kik kettőt szolgálnak 2 gyakorlatot, a kik pedig három évet szolgálnak 3 gyakorlatot engedjenek el. Az indítványt a bizottság mint határozatilag elfogadottat legközelebb a Ház elé terjeszti.

— Adomány. Hoffmann József diós-jenei földbirtokos szives volt az idén is a váci izraelita Montefiore Judit nőegylet rendelkezégadta s mindjárt megnyerte tetszését a nő szelíd, bájos megjelenése.

Nagy volt azonban az ifjú gróf meglepetése, midőn annak szobájába lépve, az új társalkodó nőben az általa látott nőt ismerte fel. Ellenszenve, melynek hiába akart magyarázatot adni, még inkább megújult. De kifejezést adni, nem tartotta érdemesnek. Ívi foglalkoznék az ő helyzetében, egy, ha nem is közvetlen alárendelt, de mégis fizetett egyénnel a szülői házban.

És évek évek után múltak, Mariannt mindenki tisztelte, szerette, nélkülözhetlennek bizonyult. És az ifjú gróf anthipathiája a három év alatt sem szünetelt. És Mariann? Ö tisztába volt azzal, hogy barátjának szava igen is hamar beteljesült. Szeretett, reménytelenül, a nélkül, hogy sejtelme is lett volna Arthur grófnak felőle. A nőt, az Isten gyengének alkotta testileg ugyan, de annál több lelki erőtt adott neki, megküzdeni az élet nyújtotta keserűségekkel.

*

Gyönyörű holdvilágos csendes est van. Oly misztikus a lég. Az ember lelkében önkénytelenül fogamzik a gondolat, szeretni és szerettetve lenni. Csend, lélekcsittitó csend. A kastély erkélyen ül a Homonnay grófi család. Ki-ki saját gondolataival elfoglalva. Megszállta őket is a természet nyugalma. Az inas alig merte nesztelen lépteivel megzavarni őket.

sére bocsátani 20 zsák burgonyát, hogy vele szegényeit támogassa. Ezen nemes tettért a nőegylet úgy saját, mint a támogatott szegények nevében ez úton ad hálás köszönetének kifejezést, kérve Istent, hogy szivének e nemes sugalatát még számos éveken át követhesse zavartalan boldogságban.

— Erzsébet ünnepély a főgymna- siumban. Boldogult Erzsébet királyné emlékezetére f. hó 19-én, Erzsébet napján gyászünnepélyt rendezett a főgymn. ifjúsága. Az ünnepély közönség jelenlétében a rajzteremben folyt le a következő tárgysorozattal :

1. Gaál J : Merengés Erzsébet királyné halála fölött. Előadja főgymn. zenekar.

2. Emlékezés. Irta és felolvassa Bárdos Rezső VIII. o. t.

3. Klósz Károly: Gyászének. Előadja a főgymn. énekkar.

4. Viz Zoltán : Erzsébet királyné. Szavalja Kiss J VIII. o. t.

5. Zsasskovszky : Gyászének. Előadja a főgymn. énekkar.

6. Bethoven: Gyászinduló. Előadja a főgymn. zenekar.

— A dalegyesület bálja. A váci fia- tálsag virágos kertje, a dalegyesület tegnap este hangversenynyel egybekötött fényesen sikerült bált rendezett. A hangverseny programúja a következő volt:

1. Sóhajtás. Gaál Ferenctől. Énekli a dalegyesület.

2. Echo di Vienne. Sauertől. Zongorán előadják Roller Rézike k. a. és Pataki János úr.

3. Hubay Jenő VIII. Csardajelenet. Hegedűn előadja Hubay Aladár úr, zongorán kiséri Ulrich Károly úr.

4. Késő vágy. Dr. Horváth Ákostól. Énekli a dalegyesület.

5. ..Petőfi a Hortobágyon“ melodráma. Szövegét irta Váradi Antal, zenéjét szerzetté Kun László. Szavalja Gerber Jenő úr, hegedűn kiséri Hubay Aladár úr, zongorán pedig Ulrich Károly úr.

6. Magyar népdalok. Cigány kiséret mellett hegedűn előadja Gerber Jenő úr.

7. Eredeti dalok Lányi Ernőtől. Énekli a dalegyesület.

Hangtalanul nyújtja az öreg grófnak a most érkezett levelet. Erre általános figyelem támad. Egyszerre megszólal az öreg gróf.

— Miklós azt írja, haza jő és áldásunkat kéri Szirmay comtessel való frigyéhez. Végre teljesülve lesz vágyunk, nem vész ki az utolsó Homonnay.

Mint ki mérges kígyóra talál, úgy hatottak ez utóbbi szavak Arthur grófra. Halkan felszisszent, ismét emlékezteték, elhagyatott voltára. Erőt vett magán és örömét fejezte ki fivére elhatározása felett. Szobájába vitette fel magát.

Sokáig nem birt elaludni. Rettenetes vihar tombolt azon éjjel, mintegy elégtételt akarván adni neki a természet, hogy felháborog természet-ellenes voltán. Iszonyú gondolatai voltak, ha valaha úgy ez éjen még jobban megtanulta gyűlölni a nőt, kit az Isten a férfi támasza, gondviselőjéül rendelt. E gondolatra keserűen felkacagott. Ugyan hol lelne egy oly teremtést, ki feledni tudná az ő nyomrult voltát, és szeretni tudná önmagáért; ki hű gondozója, ápolónője lenne. Nem a mai modern korszakban találjuk fel azt az alakot, lényt, kit a valódi nő eszményéül választhatunk.

Ily, és hason keserű gondolatok végre ki- meriték őt s elszenderült. S talán álmában feltalálta, kit ébren hiába kevesett. Pedig, ha tudta volna, mily messze álltak egymástól, el- választhatlan akadály állt utjokban, a társa-