Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-12-28 / 52. szám

4

Váci Hírlap

val a legnagyobb érdekeltség legelőzékenyeb- ben ajánlotta fel támogatását s most a megyétől függ, hogy a vasat hamarosan elkészülhessen. Az engedményes tiz éven át 1500o koronát kér a megyétől, a mi nem is sok, ha tekintetbe veszszük, hogy csak nem régen sokkal kisebb fontosságú vasútvonalra, a halas—rigyicaira egyszerre 300,000 koronát fizetett ki szubvenciókép a vármegyénk. Ez ügyben különben legközelebb értekezlet is lesz a városházán.

— Ülés az iskolaszékben. Ez évben utolsó gyűlését tartja ma délelőtt 11 órakor a róm. kát. iskolaszék a következő tárgyszoro- zattal: 1. Elnöki jelentés. 2. Kézimunka tanítónői állás betöltése iránti intézkedés. 3. Folyó ügyek.

— Köszönetnyilvánítás. Az eddig jelzetteken kívül a helybeli ev. iskola karácsonyi kiosztása alkalmából adakoztak még Góts J. Viktor és Tóth Alajos karácsonyfára való süteményt, Kubitzky György játékszereket és cukorkákat, Krakker Mihály két koronát. Ezen újabb adományokért is halás köszönetét mond a fent jglzett iskola elöljárósága.

— Felolvasás akadályokkal. Említettük, hogy Fáy Gyula dr. a gazdasági baleset pénztárról népszerű felolvasást szándékozott tartani múlt vasárnap. A publikum össze is gyűlt, de Fáy helyett sürgöny jött, melyben lakonikus rövidséggel tudatta, hogy nem jöhet, mert igazgatósági ülése van. A közönség azonban mégis együtt maradt, mert Csávolszlcy József c. püspök ült az asztalhoz és hosszasan ismertette a gazdasági pénztár áldásait.

— Halálozás. Endli Ferenc ny. m. kir. pénzügyőri főbiztos e hó 25-én hosszas szenvedés után élete 75-ik évében elhunyt. Temetése másnap ment végbe. Az elhunytben dr. Acsay Sándor apósát gyászolja. Ny. b.

— Két felolvasóról. Múlt szombaton ugyancsak megtelt a városháza nagy tanácskozó terme. Most kivételesen nem képviselők gyűltek össze, hanem azok, kiket a muzeum- egylet felolvasásai érdekelnek, köztük számos hölgy. A két vonzó erő most Kassai Vidor, a fővárosi közönségnek kedvenc színművésze és dr. Tragor Ignác, az egyesület buzgó titkára. Kassai bácsit ritka szerencse felolvasó asztalnál látni s most is nem tudjuk, hogy adta rá fejét, hogy festeményeit odahagyva a közönség elé lépjen. Meggyőződhetett róla, hogy a váci közönség ép oly szeretettel fogadta, mint a budapesti, ezt a nyilvános szereplését. A vándorszinészetnek abból a korából olvasott fel egy derűs epizódot, midőn még „nemzet napszámosai“ névvel kedveskedtek nekik s a dicsőségen kívül a koplalásból jutott ki jó nagy rész. Megtoldotta még két jó izű debreceni históriával s minden mondatát oly harsogó kacagás követte, minőhöz a komoly közgyűlési terem öreg falai bizony nem szoktak. Tragor Ignác dr. az örökké forrongó, mindig egzotikus Marokkóról adott oly világos képet, mely a felolvasó széles látköréről, kedves ötleteiről tanúskodik. Ha még ezekhez hozzáveszszük Csávolszlcy József bevezető és bezáró két kis beszédét, beszámoltunk a mu- zeumegylet legsikerültebb felolvasóestélyéről.

— Karácsonyi kiosztás volt f. hó 24-én d. u. 4 órakor a helybeli evang. iskolában, hol a Jézuska ezen alkalommal nagyon gazdagon köszöntött be. Megtelt a terem vendégekkel, mikor a ragyogó karácsonyfa alatt a növendékek gondos betanításáról tanúskodó vogyeshangú éneke Szuchovszlcy Zsigmond tanító harmonium kísérete mellett az ünnepséget megkezdette. Ima és szavalat után a

lelkész üdvözölve a vendégeket, buzdító be- , szédet intézett a gyermekekhez és megköszönte j a nemes jótevők adományait, melyekből 15 gyermek számára ruha és némi apróság is jutott. Köny csillogott a felnőttek szemében, de legnagyobb volt a kicsinyek öröme, kik újabb ének után boldogan távoztak erről az iskolai ünnepségről.

— Átjáró a kosdi vámnál. Kevés pályaudvaron van akkora forgalom, mint a miénken. Mióta pedig az uj biztositó berendezést felállították, mondhatjuk, még nagyobb lett a forgalom nagy bosszúságára azoknak, kiknek útja Kösd és a törökhegyi szőlők felé vezetnek. Mostanság megesik, hogy a ki a kosdi vám mellett levő vasúti sínekhez érkezik kocsijával, annnk jó egy fél órát kell várnia, mig a sorompót felhúzzák, mert a tolató mozdonyok állandóan sorompó előtt járkálnak. Az államvasút igazgatósága is belátta, hogy nem csak veszélyes, de káros is az az átjáró, ezért a sorompókat kasszírozni fogják s helyette úgy, miként a vasúti állomás fölött a bácskai szőlőkbe vezető útnál, aluljárót fog készíttetni. Minden esetre ez a közönség érdekét fogja szolgálni, de félő, hogy a vizlevezetést nem lehet majd megoldani s ez esetben nem alul, hanem felüljárót kell az államvasútnak építtetnie.

— Vörös Iván halála. Régen, két éve sorvasztotta már a gyilkos kór, halálhírét is költöttek, majd jobban lett egy kis időre, de végre is nem kerülhette el sorsát, eljött érte a kérlelhetetlen halál. Először délvidéken, Lussin-Grandeban, majd Lussin-Piccolóban, végül Poroszországban, a görbersdorfi szanatóriumban keresett gyógyulást beteg testének Itt érte el végzete folyó hó 22-én reggeli 7 órakor. Hol testét bátyja, Vörös Károly hazahozat ta s karácsony napján temettette el családi sírboltjukba. A temetést Szeless József helybeli ev. ref. lelkész végezte, ki könnyekig megható beszédével búcsúztatta el a korán elhunyt ifjút a nagyszámban megjelent résztvevőktől. A sírnál Körtvélyessy László mondott szép beszédet az elhunyt jóbarát fölött. A jó lelkű, kedves halott nem feledkezett meg életében szülővárosáról s egyházáról, a mennyiben vagyonából szép összegeket hagyományozott a városi szegényeknek, az ev. ref. egy háznak s az ev. ref. szegényeknek. Az elhunyt családja, illetve bátyja a következő gyászjelentést adta ki: Az LJr végezésén megnyugvó szívvel jelentjük, hogy a jó fiú, testvér, rokon mocsoládi és nagykállói Vöröss Iván ifjú életének 20-ik évében december 22-én Görbers- dorfban Isten akaratán békés lélekkel az Úr szent vacsora felvétele után fejét lehajtva, pihenni tért oda, hol a halál angyala az ő ágyát vetette. A kedves halott hajlandó részét Görbersdorfból hazai földre szállíttatván, f. hó 25-én Jézus Urunk születésének emléknapján, Vácon fogjuk az anyaföldnek átadni délután 3 órakor. Áldott legyen emlékezete! Budapesten, 1902. dec. 23-án. Vöröss Károly, testvére. Özv. Mikes Istvánná, Vöröss Irén nagynénje. Molnár Sándor gyámatyja és családja. Özv. Vöröss Károlyné, Siposs Vilma, anyja.

— Duna és Ipolymellóki-vasút. Olvasóink közül kevesen tudják, mit rejt e cim. Hát jelenthetjük, hogy ez alatt a nemsokára épülő vác — drégelypalánki vasutat kell érteni, mert az elkészült törvényjavaslat Duna és IpolymelléJci-vasut-i'ó\ tud s a címmel is jelezni akarja, hogy az Ipoly felső vidékétől a Dunáig, Vácig terjed.

— Ilovszky a felségsértő. Tavaszszal Ilovszky Márkus úgy éjféltájban keresztül haladt a Constantin-téren, miközben egy fiatal

nő fordult hozzá s megkérdezte tőle egy kávéház címét, a hová szerződése hívta. Ilovszky tüstént hajlandónak nyilatkozott a magányos nőt a kávéházig elkísérni. El is indultak együtt A jelenetet messziről megfigyelte a rendőr-őrjárat s nagy bölcsen megállapította, hogy itt alighanem leánykereskedésről van szó. A három rendőr komoly méltósággal meg is állította a sétáló párt s felszólította őket, hogy kiki menjen a maga útjára. Iljvszky fölháborodott az illetéktelen beavatkozásra s ráta— madt a rendőrökre:

— Zsiványok, gazemberek !

Majd a mikor a rendőrök nem tágítottak, ilyen kifejezésekre ragadtatta magát:

— Ménkű csapjon a kapitánytokba és a király fejébe !

Királysértésért és becsületsértésért került e kifejezések miatt Ilovszky a budapesti büntető bíróság elé, a hol azzal védekezett, hogy ő a király személyét távolról sem akarta sérteni; nem is azt mondta, hogy: a király fejébe, hanem : a Király vejébe. Ezt pedig az őt megtámadó rendőrök egyikéi e értette, a kinek az. apósát történetesen Király Jánosnak hívják. A törvényszék azonba e szójátékot nem fogadta el alapos védekezésnek és Ilovszky Márkust királysértésért és becsületsértésért három napi fogházra Ítélte. A vádlott fellebbezése folytán a szójátékpör szerdán a kir. Ítélőtáblához került, a mely Haupt Albert előadásában helybenhagyta az első bíróság ítéletét.

— Köszönet. Gindrich József a váci hengermalom r. t. igazgatója szives volt folyó évben is a Montefiore Judit izr. nőegylet szegényeinek két zsák kenyérlisztet adományozni, mely nemes tettéért úgy az egylet, mint a szegények nevében forró köszönetemnek adok kifejezést Schneller Miksáné egyl. elnök.

— A Hengermalom a Nőegyletnek. A Váci Hengermalom Részvénytársaság igazgatósága a karácsony alkalmából 35 koronát küldött a Nőegylet jótékony czéljaira, melyért az egylet elnöksége ez úton is hálás köszönetét mond.

— Ünnep a sződi óvodában. Mihalik Jánosné az előző évekhez híven a jelen évben is f. hó 21-én szépen sikerült kará csonyi ünnepélyt rendezett tót anyanyelvű, de magyar nyelven szereplő óvodásaival a tanügy iránt érdeklődéssel viseltető közönség gyönyörködésére. A tótajkú kisdedek erejükhöz képest iparkodtak a nagyszámban megjelent hallgatók igényeit kielégíteni s hogy ez sikerült, meglátszott a hallgatókon, kik minden egyes szereplő apróságot tetszésnyilvánításaikkal halmoztak el. Az ünnepélyt befejezte az isteni Gondviselés, meg a felebaráti szeretet által összegyűlt adományokból vett jutalmak kiosztása. Az ünnepélyen 'részt vett hallgatók az óvónőnek teljes megelégedésüket kifejezve, azon tudatban távoztak el, hogy a község óvodájának vezetését az Orsz. Magy. Isk. Egyesület igen lelkiismeretes kezekre bízza. Az óvódás kisdedek karácsonyfájára adakoztak: Floch-Reyhersberg 20 koronát, gr. Vigyázó Sándor, Tragor Ernőné, Krehnák János 10 —10 koronát; özv. Szalachy Sándorné, Gajáry Géza 5—5 koronát; Cserny Károlyné 3 koronát, Deinetrovicli Gyula 2 korona 40 fillért, Kállay Hanna, Deutsch Adolfné, Bernáth Pál, Knoblauch Ágoston, Hirschfeld Mór 2—2 koronát j Gáspár Lajos, Gleichner Ferenc, Adamocz István, Szedlacsek István, Bottlik József, Bencze Károly, Kalmár István, Hirschfeld Gusztáv 1 — 1 koronát; Homaridesz Lajos 60 fillér, Maróthy Sándor 50 fillér, Sztarek Lénárd, Ragályi György, N. N. 40—40 fillért s végül Beck Iván váci