Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-06-15 / 24. szám
Váci Hírlap tS - ■ ■■■ ■ ■ ~ tornászok több hazafias dalt elénekeltek s az iskolaszék elnöke köszönetét mondott a tanítóknak fáradozásukért. A közönség szétoszlott s a jó tornászokat sörrel, mit egy buzgó apa küldött nekik, traktálták meg. Furcsa. Jövőre, ha jó termés lesz, alighanem egy-két hektoliter jó csörögit' kapnak a 7 — 9 éves gyerekek egy másik, nem kevésbbé buzgó apától ügyességük jutalma és elismerése jeléül. — Tanítók gyűlése. A vácegyházme- gyei tanítók Csávolszky József c. püspök elnökletével gyűlést tartottak. A gyűlés 40 koronával jutalmazta LeffeUiolcz János tanító dolgozatát, mig Kovács Vilmos, Boross Gyula, Bobory János és Bősz Etelka dolgozatai dicséretet nyertek. A tápintézetben jövő évtől valószínűleg 60 tanitó-gyermek nyer elhelyezést s októberbe a Csillag hátulján építendő uj épületben lesz az otthonuk. A szolnokujszászi kerület tanítói két ezer koronás alapítványt tettek a tápintézet javara, mit örvendetes tudomásul vettek. — Uj telekkönyvvezető. Az igazságügyminiszter Pintér György váci segédtelek- könyvvezetőt ugyanide telekkönyvvezetővé nevezte ki. Pintér már át is vette a hivatal vezetését Gonda Mihály elődjétől. Pintérben előzékeny modorú, szorgalmas tisztviselőt ismer mindenki, éppen ezért őszinte örömmel veszik tudomásul kinevezését. — Képviselőválasztási epilógus. A Gajáry-párt a pótválasztás napjára több vendéglőben ebédet rendelt a választók számára, olyformán, hogy a vendéglősök a pártiroda utalványa ellenében szolgáltathatták ki a választókat megillető ellátást. Ilyen megrendelést tett a pártiroda Schweitzer E. váci vendéglősnél is. Mikor elszámolásra került a dolog, Schweitzer több mint kétszer annyi ebédről adott be számlát, mint a hányról utalványa volt. Természetes, hogy a pártiroda, a megrendelésnek megfelelőleg csak az utalványozott ebédeket fizette ki. Schweitzer pedig, úgy látszik, a választókon akarja megvenni a felszámolt, de őt meg nem illető ebédek árát, mert a kerületbe levelezőlapokon felszólítást k ül - döztetett szét, hogy az elfogyasztott ebéd árát a választók fizessék meg neki. Figyelmeztetjük a választókat, hogy a Gajáry-párt Schweitzer- nek azt a követelését, mely jogos volt, közvetlen a választás után megfizette. Azok a választók tehát, a kik Schweitzertől ilyen felszólítást kaptak, leghelyesetben teszik, ha a pártiroda akkori vezetőjéhez, Váró Károlyhoz fordulnak észrevételeikkel, nehogy a pártiroda által már megfizetett ebédek árát a választók is megfizessék. Jellemzésül megemlítjük, hogy a Gajáry-párt 10 váci vendéglősnél rendelt ellátást a választók számára és a 10 vendéglős közül egyedül Schweitzer volt az, a ki jogosnak el nem ismerhető követelést is támasztott. — Vizsgáról. A felsővárosi iskola egyik osztályában a napokban tartott vizsgálat alkalmával hallottuk a következőket: — Tanító: Mond meg nekem fiam, ha apád ad neked 40 fillért s abból te veszel 2 fillérért palavesszőt, 4 fillérért tollat, 12 fillérért tintát és 10 fillérért két zsemlyét, hány filléred marad még neked ? Tanuló hallgat és sir. — Tanító: Hát add össze te kis csacsi, talán nem tudod? — Tanuló: (sírva fakad) Tanító úr kérem szépen nincsen apám ! — Vörös az ég alja. Csütörtök este a városban el volt terjedve az a hir, hogy a Vérteseken túl óriás tűz van, mert intenzív vörös fény borult a nyugati égre. Borús volt 4 | az idő este hét és nyolc óra közt, tehát alko- 1 nyati pirosság nem fösthette meg az eget. A j nyugati ég csaknem egy óra hosszáig piroslott, 1 aztán kialudt a különös tünemény. Valószínű, hogy a pirosló égalja összeköttetésben van a martiniquei tűzhányó kitörésével s olyan jelenséggel van dolgunk, mint 1883 ban, a mikor a Krakatoa-tűzhányó vulkánikus hamuja az egész földön fél esztendeig vörösre föstette az eget naplementekor. — A birtokhatár megjelölése. Korpás Marton polgármesterhelyettes a birtokhatár megjelölésére a következő felhívást bocsátotta ki : Felhívom az összes föld- és telek- tulajdonosokat, hogy minden, tulajdonukat képező földön, a művelés bármely ágához tartozzon is az, tekintet nélkül annak kiterjedésére, a határjeleket az alábbiak alapján 1902. julius 31-ig felállítani szoros kötelességüknek ismerjék. 1. A birtokhatár, hacsak a birtoktest kő- vagy téglafallal, deszka-, léc-, vasvagy sodrony kerítéssel, avagy korláttal körülkerítve nincs, kő-, fa- vagy fémből készült oszlopokkal, cölöpökkel, vagy téglákkal szembetűnő, kellő szilárdsággal biztosított módon a birtoktest délkeleti határvonalán jelölendő meg. 2. Ott, hol a földbirtok határát, a birtoktestet más birtokkal teljesen elválasztó és a telekkönyvi, vagy a városi hiteles térképen kitüntetett tavak, folyók, csatornák, patakok, rendesen vízzel bíró erek, vagy közutak képezik, külön határjelzés nem szükséges. 3. Az 1. pontban előirt határjelek a birtoktest minden más birtokkal közvetlenül érintkező sarkán, törési pontjain, illetve forduló határpontjain állitandók fel. Ha azonban a fordulópontokat összekötő egyenes határvonal igen hosszú, az esetre a határjel legalább az egyenes határvonal közepén is felállítandó. 4. Az eddigi közös határ jelölések sövények-, sáncok- és árkoknál, hacsak az ellenkező be nem bizo- nyittatik, ezen létesítmények középvonala képezi a határt s a mennyiben a tulajdonosok mindezeket közmegegyezéssel tovább is fentartják, az esetre tartoznak ezen létesítmények középvonala által alkotott, vagy bizonyított határt az 1. pont alatti határjelekkel ellátni. 5 A már meglevő, de elrontott hasonló határjelek kijavitandók, vagy pótlandók. 6. Ha kétséges volna az, hogy a határjel melyik birtokos ál- által állítandó fel, illetve javítandó ki, vagy ha a megjelölendő birtokhatár vitás s végül egyáltalán, ha a határjelek kijavítása és megújítása körül vitás kérdés merül fel, az esetben tartoznak a felek az 1894. évi XII. t-c. 34. §-ában előirt egyezségi eljárás megindítását a városi tanácsnál kérelmezni. Megjegyzem, hogy, ha valaki eme felhívásomnak a fennebb kitett határidőig eleget nem tenne, az esetben az az illető költségére és terhére fog eszközöltetni. — Lapvólemóny Vadas Mártonról. A Gyulán megjelenő „BéJcésu című hetilap f. é. június hó 8 - ki számában a következőket olvassuk: A gyulai kötött és szövött iparárugyár részvénytársaság eddigi művezetője állásából kilépvén, a vállalat igazgatósága helyébe az ország egyik legjobb hírnévnek örvendő szakemberét, Vadas Mártont, a váci kötött-szövött árugyárnak 13 éven át volt műszaki vezetőjét nyerte meg a gyár élére; a gyár műszaki vezetésében bekövetkezett ezen személyváltozás a legszebb reményre nyújt kilátást, mert Vadas Márton nemcsak a tulaj- donképeni gyártás, hanem a bevásárlás és a kész áru eladása terén is elismert szaktekintély, kinek működése párosulva az igazgatóság lelkiismeretes, odaadó törekvéseivel városunk ezen úgy is szép jövővel kecsegtető ipartelepét I mihamarább a legnagyobb virágzásba fogja , juttatni. Ezt a meleghangú elismerést Vadas ! meg is érdemli, a gyulaiak nem is fognak benne csalódni. — Visszaküldték. Nemrég történt, hogy egyik hivatalunk iktatójába — nem áruljuk el, hogy melyikbe, nehogy fegyelmi vizsgálat legyen belőle — X. Y. hegyilakónak valami végzés jött valahonnan. Az iktató a borítékot véletlenül elhányta, a nélkül, hogy megnézte volna, vájjon az ügydarab honnan jött, ki- kézbesitette azt. Az átvételi elismervény pár nap múlva visszajött a féltől s most azt visz- sza kellett volna küldeni oda, a honnan jött a végzés. Igen ám, de senki sem tudta, hogy melyik város hivatala küldte azt. Úgy körülbelül gondolták, hogy honnan ered s meg is próbálták oda küldeni, de az visszajött, hogy nem hozzájuk tartozik. Megpróbáltak még vagy hat várost, de a vétivet sehol sem akarták elfogadni. Végre az egyik hivatalnok elővette a helységnévtárt s megvigasztalta vele a kiadót, hogy ne búsuljon, elküldi ő a vétivet olyan helyre, a honnan biztosan nem fog visszajönni, talált is már egy olyan jónevű várost, hogy ritkítja párját: Otocsac, Horvát-Szlavonország. Bepakolták az átvételi elismervényt, a borítékra nagybetűvel ráírták, hogy Otocsac s miután a visszaküldő hivatal pecsétjét szépen elfordítva rányomták, föladták a postára azzal a tudattal, hogy a postán úgy is elfenik a saját pecsétjüket s elküldték a levelet Otocsacra, Jó ideje, hogy az megtörtént s úgy látszik, sikerült a dolog, mert a levél nem jött vissza j mind ez ideig. — Kinevezés. Zsubriczky Ferenc balassagyarmati m. kir. adóhivatali ellenőr, a tiszafüredi ujonan felállított adóhivatalhoz adó- ■ tárnokká neveztetett ki. Az uj adótárnok, ki i váci ember s Vácon is hosszabb ideig adó- - tiszt volt az adóhivatalnál, már most junius c hó 26-án foglalja el hivatalát. — A szentbáromságtóri gyalogjáró. A szentháromságtéren tudvalevőleg t három méter széles gyalogjárót készítetett a f város. Méltányos dolog volna az egész teret j kikövezni, de most erre nem gondolhat még . a város. Meg kell elégedni hát a járóval—egye- - lőre. Alig néhány napos az, már is panaszt j hallottunk. Igazuk is van. Mert a gyalogjáró c nem azért készíttette a város, hogy arra te- - lepedjenek ki a halászok, a kiskereskedők, hanem, hogy a vásárló közönség járjon rajta. Felhívjuk rá a rendőrség figyelmét. — Halálozások. Az osztrák államvasut j idején váci állomásfőnök volt Schöpfli'n János. .; Schöpílin évekkel ezelőtt elhúnyt, most követte e hűséges hitvese, ki e hó 12-én 62 éves korá- - ban kiszenvedett. Temetése nagy részvét mel- - lett pénteken ment végbe. — Hentsey Józsefet, t1 a horgany-lemezgyár kedvelt tisztviselőjét is e nagy csapás érte. Nővére fiatalon meghalt. J Most végezte el a tanítóképzőt, de nem vállal- - hatott állást, mert súlyos beteg volt. Hosszas a. szenvedéseitől e héten váltotta meg a halál. — Ny. b ! — Hogyan jutottak a rátótiak i Vörösmarty - képhez ? Szegény Rátót, mennyi mese, vagy igazság hirdeti örökre ne- - ved ! Nincs menekvés belőle és csak egy vigasz- -, taló van benne, hogy egyik Rátót a másik á Rátótra keni a szomorúan vig históriákat. De 9 már az alábbi történet megmarad a mi Vác- rátótunknak és a vezetői bölcsességét mutatja 1; az ősök példáján okuló utókornak. Mikor i Vörösmarty Mihály szobrára megindult országszerte a gyűjtés, valamelyik élelmes kiadó meg- - csináltatta sok ezer példányban a nagy költő £
