Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-06-01 / 22. szám
Váci Hírlap 3 zetője, a békésgyulai szövőgyár igazgatójává neveztetett ki, az erre vonatkozó 'szerződést Vadas Márton Űrnapján irta alá egyelőre öt évi kötelezettséggel Gyulán, a hová táviratilag lett rneghiva. Örömest adunk hint a kiváló tudású magyar szakember előrehaladásáról, nemcsak az ő, de a magyar ipar érdekében, mert Vadas Márton, ki városunk szülötte, a szövőipar terén az első képzett szakember, ki ily gyárnak önálló vezetésére hivatott. A gyulai részvénytársaság, melynek elnöke Lukács György főispán nagy bizalommal tekint az uj igazgató működése elé, erre mutat azon körülmény, hogy a gyártelepet és az üzemet jelentékenyen nagyobbitják, mely célból az uj igazgatónak máris kétszázezer korona áll rendelkezésére. Ismerve Vadas Mártonnak képességeit és fáradhatlan buzgalmát, bizonyosra vesszük, hogy 13 évet meghaladó tapasztalatait fényesen fogja érvényesíteni uj működési köreben. A gyulaiak pedig, kik Vadast kitüntető szívességgel fogadták, büszkék lehetnek akvizíciójukra, mert Vadas Mártont, mint szakembert nemcsak itthon, de külföldön is ismerik, a hová tudtunkkal már két év előtt hívták egv nagyobb gyár igazgatására. Hogy városunkban társadalmilag is kedvelt barátunk, 13 évi odaadó működés után, miért hagyja önkéntes lemondás után itteni állását, melyet oly kitünően töltött be, arra majd alkalmilag térünk vissza. — Vasutügyünk a vármegyén. Múlt hétfőn folyt le a főispán és alispán előtt az a tisztelgés, melyet régen terveznek már, de közbejött akadályok miatt halasztani kellett. Csávolszky József, dr. Freysinger Lajos és Intzédy Soma megyebizottsági tagok vettek részt ebben a küldöttségben városunk részéről s a küldöttséget Kvassay Jenő miniszteri tanácsos, nagybirtokos vezette. A szónok igen szép beszédben méltatta a rákospalota—váci környék érdekeit s azt kérte a főispántól, hogy támogassa a Blaskovich-vasút ügyét. Beniczky Ferenc főispán kijelentette, hogy az ügy nincs előkészítve s Torontálmegyét is a vicinálisok tették tönkre. Különben is úgy véli. hogy a váchartyán-váci beágazás fölösen nagy költségeket okoz s erre nagy szükség nincs. Ekkor aztán dr. Freysinger Lajos magyarázta meg a főispánnak, hogy e nélkül a vasút nem létesülhet. Vagy Vácon torkolik be az a vasút, vagy sehol sem, mert ha a váci csatlakozás nélkül létesül az, akkor a mi városunk amúgy is kis forgalmát tönkre fogja tenni. így felvilágosítván a főispán megígérte a támogatását. Ezután Beniczky Lajos alispánhoz ment a küldöttség, a ki ismerte már ezt a vasútügyet. Meleg jóindulatot mutatott rögtön beszédében s ebből láthatták a küldöttségi tagok, hogy ő a vármegyén haj hatos t ámogatásban fogja a Blaskovich-vasutat Vác város és a többi községek érdekében részesíteni. — Kié a református templom? Nem érdektelen dolgot fedeztek fel e héten a telekkönyvi hivatalban. Eddig mindenki azt hitte, hogy a református hívők kisváci — több mint száz éves — temploma a református egyházközségé. Pedig dehogy. Kiderült ugyanis, hogy a templom nincs telekkönyvezve s igy a város tulajdonát képezi A hiba kiigazítására, hogy átírassák az egyház tulajdonába, már megtették a lépéseket. — 247 látogató egy napon. A siketnéma intézet fénykorát éli öregségében. Egymásután rajzanak ki belőle a fiókintézetek vezetői s az egész országban fel van keltve az érdeklődés eme humánus intézmény iránt. Ezt az érdeklődést mutatja az, hogy hétről hétre beszámolhatunk arról, hogy hányán látogatták meg a siketnémákat. Eddig el nem ért nagy számban tegnap, szombaton jöttek látogatók. Már a délelőtt folyamán 140 fiatal ember, a budai állami tanítóképző tanulói külön hajóval jöttek fel tanáraik vezetése alatt s az egész délelőttöt az intézetben töltötték. Az esti bécsi hajóval pedig 107 fiatal leány érkezett Győrből. Ezek a győri női tanítóképző tanulói. Még az ezt folyamán bementek a .siketnémákhoz, a hol mindent apróra megnéztek s az éjjelt a Kúrián töltötték, melynek nagy és kistermét, szobáit rendezték be ez alkalomra, mig a tanárok a helybeli gimnáziumban nyertek szállást. A budai tanítóképző növendékei Vi- segrádra mentek külön hajójukon, ma követik őket a győri tanitónőjelöltek, ki a reggeli vonattal utaznak el a visegrádi romokhoz. — Huszártiszteink Turinban. Amadé, aostai herceg, egykori lovassági felügyelő emlékezetére Turin városa az olasz király védnökségével és Emánuel Filibert savojai és aostai herceg elnöklésével junius S-án nemzetközi díjlovaglást rendez. A Rómában székelő császári és királyi katonai megbízott tudósítása szerint a díjlovaglásban idegen hadseregbeli, különösen német és franczia tisztek nagy számban vesznek részt. Honvédségünk díjlovaglásra tizenkét huszártisztet küld ki állami költségen. Előzetes vizsgálatra tizenöt jelentkezőt vezényeltek a lovaglótanárokat képző bécsi intézetbe s köztük van Jóny László százados, Abonyi Andor, Szmrecsányi Ödön főhadnagyok és Vargyas Endre hadnagy. Az előzetes vizsgálat a napokban lesz. Bórmakörúton. Megyés püspökünk bérmálását e hó 5-én fejezi be. Ma Szegváron, 2-án Mágocson es Derekegyházán 3-án és 4-én Szentesen, 5 én Csongrádon bérmál. — Iskolaszék ülése. Az iskolaszék ma. vasárnap junius hó 1-én délelőtt 10V2 órakor a leány-iskola tanácstermében ülést tart. a következő tárgysorozattal : 1., Az alvárosi iskola átalakítása. 2. Épületek tatarozása. 3., Fel városi iskola ügyében bizottsági jelenjés. 4. Kiküldöttek jelölése a vizsgákra.----- Felülfizetések. Tóth József pestvár megyei tanfelügyelő, 25-éves tanfelügyelői jubileuma alkalmával a Gödön f. hó 19 én „Tóth József tanítói árvaalap“ javára rendezett. májusi ünnepélyen felülfizettek : Br. de Ben Józsefné, szül. Floch-Reychers- berg Alvina úrnő 25 k. Dr. Forgó Kálmán 6 k. Br. Kutschera József 2 k. VVattay Iboly 2 k. Beck Iván 2 k. Knoblauch Ágoston 2 k. Sommer József 2 k. Szekerka Károly 1 k. Károlyi Gyula 1 k. Panuska János 1 k. Miha- lovich N. 1 k. Krchnák János 2 k. Fúró Gyula 1 k. Fogadják a nemesszivű adakozók a föl - segítendő árvák hálás köszöntét. — Az orthodox zsidó iskolák segítése. A helybeli zsidóság körében néhány nap óta nagy forrongás tapasztalható s mindjárt hozzá is tehetjük, hogy két párton vannak aszerint, a mint egyik, vagy a másik hitközséghez tartoznak. A mi a beszédre s vitatkozásra adott alkalmat, az az orthodox zsidóiskolák városi segélye, melyről a mai közgyűlés fog tanácskozni. Ez az ügy immár két esztendeje húzódik. A hitközség ugyanis be- folyamodott a városhoz, hogy az eddigi 400 korona évi segélyt emelje fel. A kérvényükben felhozzák, hogy a segélyarányt a két hitközség közt igen régen állapították meg, mig most már lélekszámra majdnem egyenlő a két zsidó hitközség. A polgármester akkor megígérte nekik támogatását s a pénzügyi bizottság hozzákezdett az ügy tárgyalásához. Ez azért húzódott sokáig, mert a kérvényt különféle pótlásokkal, kimutatásokkal kellett ellátni. Csak most fejezhették be teljesen a kérvény letárgyalását és pedig a legnagyobb meglepetésre úgy, hogy a pénzügyi bizottság elutasítói kívánja az orthodoxok kérelmét. Az ügyet mi nem tárgyaljuk bővebben, mert hiszen a törvény világosan kimondja, hogy jár nekik a nagyobb városi segély, csupán az indokokat tévesztették el, melylyel jogaik mellett argumentáltak. Azt hisszük, hogy a közgyűlésen meg is változik a pénzügyi bizottság hangulata s engedni fog merevségéből, a város képviselőtestülete pedig utasítani fogja az orthodox hitközséget, hogy más alapon kérje a jogos magasabb segélyt. Valószínű, hogy a kérdésben holnap több felszólalás várható s ha a hitközség magyarosodásáról lesz szó, sokat lehet abból aláírni, de a segélyt megtaIII. Édes Narczisi ! Nem vagyok képes mire magyarázni szerdai magaviseletedet. Hisz tudod, hogy őrülten szeretlek, de annak, hogy örök egymáséi legyünk, még sok akadálya van. Életemnek jelenleg legnagyobb czélja, hogy ezen akadályokat elgör- ditsem. Az, hogy minden héten találkozzunk, teljesen lehetetlen ; gondjaim nagyon is elfoglalnak, legközelebbi randevúnk idejéről eleve értesitlek. Csókok Adoniszod. IV. Édes Narczisz! Sietek önt értesíteni, hogy közbejött körülmények folytán búcsú nélkül kénytelen vagyok Kínába utazni. Szívesen magammal vinném, de mint jól tudja, ott most keresztény mészárlás van és örökké fájna, ha a vadak megölnék. A kölcsönkért 1000 koionát postafordultával Pekingből küldöm. Emléke örökké fog élni szivemben és remélem én is, hogy feledhetetlen maradok. Szerető Adonisza. U. i. Küldenék Kínából szép porcelánokat, de félek, hogy az utón összetörnek. Fenti. * * * Birósíig előtt. — Neve? — Grönfleck Soma. — Foglalkozása? — Biztosító ügynök. — Mondja el a panaszát.-— Hát kérem, múlt héten szombaton ebéd után egész kényelmesen ültem a- kávéházban és olvasgattam a „Pester Journal“-!. Ez az úr pedig, egy másik úrral billiardozott. Éppen az ajropai felmentő hadaknak Pekingbe való bevonulását olvastam, midőn ez az ur dákójával az orromat úgy megütötte, hogy szemeim előtt külön-külön és egyénként megnyílt Mohamed uraságnak mind a hét paradicsomja. A fájdalomtól magámhoz térve, udvariasan bocsánatot kértem. De ez az ur azt felelte, sajnálkozik azon. hogy a szagló szervemre oly oly nagy mértéket szabtak. Én erre a sértésre felpattantam, mint egy Orsi ni bomba, de mielőbb elégtételt vehettem volna, kaptam jobbról és hogy az egyensúly helyreálljon, balról is is egy pofont . . . — Kívánja tehát a vádlott megbüntetését? — Kérem én egy olyan ember vagyok, a kivel lehet okosan beszélni. Fia ez az ur visszavonja az orromra tett sértő megjegyzését, én ismételten bocsánatot kérek és panaszomat visszavonom, de csak oly feltétellel, ha nálam legalább kétezer koronáig biztosítja magát. Felek a tárgyaló teremből kibékülve távoztak el. Mimosa.
