Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-04-27 / 17. szám
Váci Hírlap f v I nem is tudja, hogy Cselöte ma már nincs. Csak mi családos emberek, kik néha napján sétálni viszszük családunkat, tudjuk, hogy mily szomorúság érte azokat, kik a gyönyörű cselőtei völgyben tudtak gyönyörködni. Nem tudom mi okból, de az egész szép erdőt kivágták s ma ott, hol még nem régen is vig majálisoktól viszhangzott az erdő, csak a szép fák tövei mutatják, hogy valamikor itt az erdő árnya nyújtott pihenőt a fáradt természetimádónak. Sokan, igen sokan sajnáljuk Gselőte elpusztítását, de úgy látszik, magasabb érdek, mint a váciak üdülése, kívánta azt. Most hát, hogy Cselőténk nincs, éppen azért fejleszteni kell szép ligetünket, majdnem egyetlen kiránduló helyét a családoknak, gyermekeknek. Tisztelője Egy családapa. — Áthelyezett főszolgabíró. Dr. Heyder Ödön t. főszolgabírót Gödöllőre helyezte át a főispán, helyét Détsy József gödöllői szolgabiró fogja május elsején elfoglalni. Dr. Heyder távozását mindenki sajnálja, ki benne előzékeny és vassorgalmú megyei tisztviselőt tisztelt. Itt említjük meg, hogy Földváry Bertalan szolgabiró, t. honvédhuszárhadnagy május elsején 35 napi gyakorlatra vonul be. — Támadás a főgimnázium igazgatója ellen. A Budapesti Napló múlt heti száma egy levelet közöl egész terjedelmében, melyet egy derék magyar fiú intézett a laphoz. Ebben a levélben az van megírva, hogy a váci főgimnázium igazgatója megtiltotta az ifjúságnak, hogy március 15-én a honvédszobornál szerepeljen, költeményeket szavaljon, beszédeket mondjon. Persze — elég későn — hosszú lére eresztve azt is megírja a lapnak, hogy nem más, mint a „klerikaiizmus és erőlködéseinek roppant mérete“, mert a gimnázium mindenki által tisztelt igazgatója — néppárti. '■Bánthat mindenkit, ha egy iskola beléletéből nyilvánosság elé kerül valami, kétszeresen bánthat, ha az a valósággal homlokegyenest ellenkezik s ha annak súlyát egy napilap adja meg, mely információját diákgyerektől veszi. Mi azzal a tiszteletet nem ismerő kölyökkel szóba nem állunk, nem vitatkozhatunk a Budapesti Naplóval sem, melynek főszerkesztője Vészi József, ki az újságírók egyletének elnöke s a tisztességes toll hirdetője, elsőnek kell, hogy elitélje az ily derék ifjak információját, mely hazug s lapját, mely nyitva áll minden apró jelenséget tudomásul adó hírnek, mely állítólag nem a liberalizmust, szolgálja. Mi a tényről szólunk s abban a formában, mint azt a B. N. hozta, nem felel meg a valóságnak. Egészben annyi igaz, hogy az igazgató nem engedhette meg az ifjúságnak, hogy a honvédszobornál szerepeljen, mert az iskolában ünnepies lelkesedéssel megtartották a márciusi ünnepélyt s nincs szükség arra, hogy a gimnázium tanulóifjúsága még egyszer fiaskót valljon, mint a múlt évben a honvédszobornál. Az ifjúság igaz szeretető diktálta ezt neki, nem a néppártiság. Ezeknek az elveknek a piaristáknál semmi köze az ifjúság neveléséhez, ezért is hívják nálunk a piaristákat magyar, hazafias rendnek. Ott nincs szó sem liberalizmusról, sem más izmusról, ott legfőbb elv: az ifjúságnak helyes irányban való, hazafias nevelése, melyet látunk, tapasztalunk nap nap után. A váci főgimnázium igazgatója csak a kötelességét teljesítette, midőn nem engedte meg, hogy a diákok még egy külön ünnepélyt rendezzenek a tanári kar felügyelete nélkül. Vagy talán, ha nem igy lett volna, legsovinisztább lapunk a Budapesti Ilirlap, szó nélkül hagyta volna, hogy a legigazibb magyar ünnepet egy főgimnázium igazgatója nem engedte megünnepelni? Országos botrány keletkezett volna ebből. Az a bajunk, hogy ma minden legkisebb tényt magyarázni, elferdíteni lehet, szabad, erre tért nyújt egy liberális újság s mig a néppártot akarják újra még jobban, mint van, alányomni, addig az igazi liberalizmust kompromittálják. Ki bigyjen a toll minden igazában, képviselő úr, ki bigyjen, vezére a magyar újságíróknak, az ön pártatlanságában, ha legfontosabb rovatában a politikaiban is úgy képes kompromittálni azt egy diák igazságot eitagadó Írásából ? Végezetül pedig bocsánatot kell kérnünk a főgimnázium mindenki által tisztelt igazgatójától, hogy ezt az ügyet szóvá tettük. Mert ő nem szorul a mi védelmünkre. Az ő igazát jobban védi az ő múltja, az ifjúság igaz szeretető s volt tanítványai őszinte tisztelete. — Elhunyt úrnő. Részvéttel értesült mindenki arról a nagy csapásról, mely Kre- nedits Ferenc városi ellenőrt az elmúlt héten érte. Édes anyja özv. Krenedits Rudolfné sz, Krontaller Erzsébet e hó 20 ári élete 66-ik évében néhány napi szenvedés után elhunyt. Az elhunyt úrnő temetése pénteken délután ment végbe, melyen a városi tisztikaron kívül igen számos tisztelője jelent s kisérte ki utolsó útjára, a középvárosi temetőbe. Ny. b. ! — A kosdí papválasztás. A kosdi református hívők közt véget ért a dijíevélharc s végre a pap választást megejthették. Nem is volt ez válásztás, mert a jelöltek mind visszaléptek egy kivételével. Dr. Freysinger Lajos és Benli'ó Kálmán tanácsbirák jelentek meg múlt vasárnap Kosdon, hogy a papi állás betöltéséről a hívőkkel egyetemben intézkedjenek. A református szavazók kijelentették, hogy Jávory Nándor somogyvisiói ev. ref. lelkészt óhajtják papjuknak, minthogy ellenjelölt nem volt, az elnöklő dr. Freysinger Lajos őt egyhangúlag megválasztottnak jelentette ki. A lelkész legközelebb elfoglalhatja már állását, mert az elhunyt özvegyet nem hagyott hátra s igy a lelkészi jövedelem őt illeti. — R.ádi János jelöltsége. Váradi Eddi János a számlaleszámitoló bank igazgatója, ki tudvalevőleg váci ember és a villamos világításunk ellátására előnyös ajánlatot nyújtott be, most szerencsét próbál a politikai pályán is. A fővárosi lapokban olvassuk, hogy a deési függetlenségi választópolgárok küldött- ségileg kérték fel, hogy a jelöltséget elvállalja s ezt Kossuth Ferencnek is bejelentették. Harmadik választás ez Deésen, hol minden áron a csak most nagykorúvá lett Dániel Tibor bárót szorítják s kétszer meg is választották. Kevés kilátással megy be a küzdelembe Rádi, ki ha nem is győz, de nevét ismeri fogják a politikai körökben s a jövőben jobb kerületben próbálhat majd szerencsét. — A di’égelypalánk-váci vasút. Vasutunk építése közeledik. Mint bennünket ertesitnek, az építést még az aratási idő beállta előtt megkezdik, ha az összes előmunkálatokkal elkészülnek. A finanszírozást a pesti magyar kereskedelmi bankkal akarták megcsinálni, de aránylag igen drága pénzt kínáltak olt a vállalkozóknak. Ezért egy berlini bankkal sikerült összeköttetést találni, mely a finanszírozást már el is vállalta. A berlini bank megbízottai s mérnökei a jövő hét folyamán eljönnek városunkba ismerkedésre s egyúttal a vonalat is bejárják. A helyiérdekű vasút igazgatójának megalakulása is küszöbön van. Elnök Laszlcáry Gyula, ki egyik főmozgatója volt a vasútépítésnek, alelnöke Beniczky Lajos alispán lesz. Nógrád és Hontmegyéből három igazgatósági tagot választanak, mig Vác szintén három igazgatósági taggal fogja képviselni ott a város érdekeit, a mit méltányosnak is kell tartanunk. Szóval az építés ügye annyira a megvalósulás stádiumához is ért, hogyha valami közbe nem jön, jövő őszszel a vicinális megnyitható lesz a forgalomnak. — Uj gazdasági tudósitó. A földművelésügyi miniszter dr. Floch-Reychersberg Alfréd földbirtokost Vác vidékére gazdasági tudósítóvá nevezte ki. A váci gazdasági tudósításokat tudvalevőleg hosszabb idő óta a minisztérium nagy megelégedésére Kraliker Kálmán gazdasági egyletünk elnöke látja el. — A szőlősgazdák szomorúsága. A legelső csapás, mely a szőlősgazdákat érte az idén : a szerdáról csütörtökre hajló éjszakai fagy. Országra szHó veszedelem volt ez s a mi vidékünket sem kímélte. Szerencsére a hegyeken nem történt baj, de annál inkább a homokon, melynek szőlői úgy látszik, már nem kerülhetik el az évről-évre ismétlődő fagyot. De nem csak a szőlők, hanem a virágzó fák is megsínylették a bajt s szőlősgazdáink egy része szomorúan tapasztalta, hogy szép reményeik ez idén sem mehetnek teljesedésbe. — ÍErnyey Janka tragédiája. Ki ne emlékeznék a beteg kezű szép fiatal leányra, Ernyey Jankára, ki több leány testvérével hires szépségek voltak jó egy évtized előtt városunknak ? A fővárosi lapokban olvastuk, hogy a fővárosi uj temetőben agyonlőtte magát hétfőn délután egy feketeruhás nő. Egy Ernyey Beatrix nevű kis leány sírján találtak rá — holtan. — A rendőrség kiderítette, hogy az öngyilkost Ernyey Zsanettnek hívják s hogy előkelő kassai családból tartozik, mely később Vácra származott el. A szerelem áldozata. Özvegy édesanyja házában megismerkedett három évvel ezelőtt egy hadnagygyal, ki időközben Vácon is állomásozott. Az ismeretségből szerelem fakadt s a katonatiszt elcsábította a leányt. Megszöktette s a szerelmesek Budapesten telepedtek le. Ernyey Zsanettnek két gyermeke született s akkor a csábitó elhagyta. A magára maradt, kiszakított leány nagy nyomorúságba jutott, de azért kicsinyeit nem hagyta el. Egyik leánykája hat hónapos korában meghalt, annál jobban ragaszkodott a másikhoz. Egy tisz- titóbolt tulajdonosnője, a ki valamikor Er~ nyeyéknél varrogatott, megkönyörült a boldogtalan anyán s befogadta őt a Hajnal-utca 2. szám alatt levő lakásába. Onnan a Dobutca G9. száma alatt került, a hol könyörületes szivekre talált. Egy önzetlen pártfogója fölkereste a leány csábitóját, a ki időközben főhadnagy lett s kérte, hogy támogassa Ernyey Zsanettet. Havi tiz forint gyermektartási dijat Ígért a főhadnagy ügyvédje, ha a leány lemond minden további követeléséről. A szerencsétlen anya aláírta az Írást, csakhogy gyermeke éhen ne haljon. Második leánykája is meghalt tizenhat hónapos korában. Azóta elmaradt a havi segítség is és Ernyey Zsanett helyzete egyre kétségbeejtőbb lett. A szerencsétlen teremtés végre leszámolt fájdalmas életével s tegnapelőtt Beatrix gyermeke sírján agyonlőtte magát. — A siketnómák látogatói. Nagy leánysereg látogatta meg a napokban a helybeli siketnéma-intézetet. Az országos önképző egyesület zöldfa-utcai tanítóképzőjének negyven IV. éves növendéke Ensz Jolán igazgató, . Serényi Károly és Szotyori Nagy Károly tanárok és Kreupl Sarolta tanító vezetésével csütörtökön Vácra rándult, hogy megtekintse a siketnéma-intézetet és látta a siket némák tanítási módját. Az intézetben Klis Lajos h. igazgató fogadta a vendégeket. A tanítónő- jelöltek az egész napot az intézetben, az egyes osztályokban töltötték, élénk figyelemmel kisérve a tanárok tanítását a siketnéma növendékek beszélgetését. A déli órákban megtekintették a püspöki kertet, a püspöki templom kincstárát, a dunaparti korzót. Délután az öt órai vonattal utaztak vissza a fővarosba.
