Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-04-06 / 14. szám
Tizenhatodik évfolyam. M. szám. Vác, 1902. év április 6. Előfizetési árak : Egész évre....................12 korona. Negyedévre ................... 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megyeien minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETI Le APJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Blaskovich Elemér vasútja. Vác, április 5. Blaskovich Elemér a nézsai nagybirtokos előmunkálati engedélyt kapott egyrészt Rétság állomástól Felső és Alsó Petény, Nézsa, Csővár, Felsőpenc, Szügyi puszta, Alsőpenc, Rád, Vácduka, Váchartyán, Vácrátót, Bottyán, Őrszentmiklós, Veres- egyháza, Szada, Fólh és Palota érintésével a magyar kir. államvasutak Palota- Újpest állomásába befutó, másrészt Puhánál elágazólag a máv. Vác állomásával összekötendő helyiérdekű vasútvonal kiépítésére. Régen megtárgyalt vélemény az, hogy ez a vasút jövedelmezni fog. Hisz oly községeken vezet keresztül, melyek nagyobb része jómódú, melyek a főváros élelmi piacára törekednek terményeikkel ma még csak tengelyen. E mellett Nóg- rádmegyé több községe aránytalanul rö- videbh idő alatt juthat el Pesímegyébe, mint eddig tehette. Szóval az uj vonal mint üzleti vállalkozás, nem megvetendő, sőt Veresegyház, Fólh, Nézsa, Penc közA jaífai szirtek között. Palesztinái útirajz. Irta: Vértesi Károly. Málháztunk és mentünk. — Ismét egész éjjel úton. — Fenyegetés és lázongás. — Haragudott a tenger. — Halaványuló arcok. — Visznek az arabok. — A hullámok hátán. — Táncolnak a bárkák. — Hajóra jutás. — Öröm és vigság. — A tapasztalatok feltárva. — Búcsú Palesztinától. — Konstantinápoly felé. — Az eltöltött idő emlékezete. Helyénvalónak találom, hogy a tengervízből kimagasodó félelmetes szirtekről külön is megemlékezem. Mikor az idő röpke szárnyon lemult rólunk, málháztunk Jeruzsálemben és málháztunk nem gondolva meg, milyen nehéz lesz majd az összevásárolt sok emléktárgyat kézben, plédben, ráncozott bőröndben a jaífai szirtek között. átvinni. Másnapra kelve, akkor értünk a tengerparthoz, mikor a tenger a sziliek között dühösen tájt ékzott. Ha sejtjük ezt, nem veszünk össze annyi törékeny, elázó apróságot. Most pedig, hogy bőven vásároltunk és a sziklahátakon is szerencsésen átcsúsztunk a bárkával, sohasem bánjuk meg, hogy láttuk az elemeknek azt a fenséges játékát, a mely csak a gyarló ember szemében félelmes. j ségek környékének lakossága hálás is lehet Blaskovich Elemér iránt, hogy az uj vasútvonal kiépítésén fáradozik. Mi, váciak azonban a jelenlegi tra- szirozási terveknek nem igen örülhetünk. Nézzük csak a térképei. Ez az uj vasút Vácíól balra északkeletre, keletre fekvő községeket csatolja egybe és hozza közelebb a fővároshoz. Egy oly hatalmas vidéket, melynek eddig természetszerű központja a mi városunk volt : ide kellett terményei nagy részét behozni, hogy értékesíthesse, itt vásárolhatott be nagyobb kiadások nélkül. Ha most az uj vonal kiépül s modern közlekedési eszközökkel, beosztással fogja a községek érdekeit szolgálni, úgy elveszítünk ismét egy hatalmas területei vonzókörünkből, mert hiszen sokkal köny- nyebben lejuthatnak Budapestre, mint átszállással, várakozással Dukán át Vácra. Okulhattunk már. A csata—Dalassag.yarmati, az aszód—balassagyarmati — losonci vasút megnyitásával piacunk, kereskedelmünk teljesen alásülyedt s mig Ismét egész, éjjel voltunk a visszaúton. A baglyokkal és denevérekkel tartottunk. Azon a nyaktörő úton jártunk ismét, a melyen jöttünk. Fölelevenülnek újból a múlt emlékei. Megkedvetlenediünk. A homály ismét ráült a tájra. Alig derengett egy kis világosság a fogyatékos holdból. Szemünk messze nem kóvályog. A földre letett nádfedél is édes pihenőt adna most! De nekünk kell, hogy a pénteki szelám- likon, a padisah mecsetbe vonulásakor Konstantinápolyban legyünk. Fáztunk még jobban, mint jövet; némelyikünk nem találván plédet Jeruzsálemben, bőredőnyű burnuszt vett, de a lepedő-köpönyeg — nem köpönyeg. Hozzátehetjük, hogy korgott is a gyomrunk. Ez közös baj volt. Solamen est miseris, socios habuisse malorum. ' Vigasztalódtunk — mi türelmesek — hogy annyi embert éjidőn és a pusztában úgy sem lehet ellátni. Sejditettem, előreláthatlan helyzetek keletkeznek. A körülmények kényszerűsége sokat avat parancsolóvá. A belátással bírók lefokozták az igényeiket, de az izgult és izgató temperamentumok, nem akarták ezt belátni, nem akartak beletörődni a viszonyok adta sorsba, hogy nem kaphattak rendes ágyat, még ren- I desebb vacsorát. Az elégedetleneket elöntötte azok a végpontok egyre gyarapodnak az uj vidék magukhoz vonása által, addig Vác kereskedelme a napi apró bevásárlások s eladások kis forgalmára lett kényszerűvé. Bármint szidjuk is, szidja is az a vidék a vicinális lassúságát, a helyi érdekű vasutak drága tarifáját, az a kis kávémasina a kereskedelemnek irányt mutatott s piacot teremtett azoknak a végpontoknak, a hova befutnak. Elég rámutatunk Losonc fejlődésére, vagy ha közelebbi példa kell, Aszódra, Hatvanra. Maradi nekünk a Dunántúl kis része (ennek is fogyasztóközönségét a folyamhajózás érdekeknek megfelelő hajójárataival jórészt a fővárosnak irányítja) és az a vidék, melyet Blaskovich Elemér tervezett vasutjával akar átszelni, (a du- nagőzhajózási társaság indolens közlekedési politikájával szerencsére minket szolgál, mert Maros, Verőce is javarészt a mi piacunkra kénytelen jönni.) Az a kis szerencsénk is megmaradt még, hogy van járásbíróságunk, szolgaa vér. Reménységük lehorgasztva, agyafúrt kifogással fenyegették is a rendezőt dühítően. Közöttük egy nagyétkű" utitársunk, a kiben felriadt az étvágy, annyira izgett-mozgott, hogy ő kopaszsága maradék hajának a hátul lecsüngő szálai, melyek mértani pontossággal voltak előre fésülve, most hátul estek le. De a fenyegetés nem erő, — utolsó szalmaszál. A dolgok rendje visszafelé fordult. Most látszott meg, mikor elképedés támadt a kihűlt konyhája ház fölött, ki a fáradhatlan turista és ki a hotelekben kényeimeskedő el- puhult. Ki az európajárt férfiú s ki az a ki alig lépte túl két-három vármegye határát. Ez a dolog engem nem búsitott. Könnyen törődtem bele a változhatatlanba. Minden ellentét elsimult. Se baj. Jó volt igy. Kiszundikáltam addig nehány pillanatig, a mig a türelmetlen társaim felhevültek. Kidörgöltem azután az álmot szemeimből s mentem odább. Minden úgy van jó, a mint van. Dulcis est recordatio praeteritorum, ha rossz is volt az a mi elmúlt, emlékezhetünk róla édesen. Mondtam nagyra válandó fiatal barátaimnak a sok szóbeszédére, évelődésére, hozzák rendbe az idegeiket, mert a ki nem akar, vagy nem tud tűrni, szenvedni, az ne menjen Keletre' Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
