Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-03-30 / 13. szám

Váci Hírlap Hanem figyeljetek lányok ! Már én tapasztaltam azt, hogy egy délceg biciklista ó, még nem csinál tavaszt! II. A felöltők előjönnek a zálogház mélyéből, apró fűszálak bújnak ki a földnek a méhéből. Színes női toalettek tarkáinak az utcákon, a rügyek is kipattannak az út szélén a fákon. Utcasarkon dideregve apró leányka kiált : — Tessék, kérem, édes uram ! Vegyen szép friss ibolyát! . . . — Falb dr. — Boldog husveti ünnepeket kí­vánunk lapunk minden t. előfize­tőjének és munkatársának! — Hatvaniak grófpüspökünknél. Hatvanban a katolikus templom építését határoz­ták el s gyűjtéseket rendeztek. Ez ügyben memorandumot készített el dr. Perémy Imre segédlelkész s 24-én tárgyalta a kiküldött bi­zottság a hatvani katolikus körben. Ezt a me­morandumot a napokban hozza fel Odray Celesztin prépost vezetése alatt grófpüspökünk­nek egy küldöttség, hogy támogatását meg­nyerjék. — Rudnyánszky a bálrendező. A ráckevei járás főszolgabirája olyan eszmével köszöntött be, a mivel legalább is a fiatal hölgyek jóindulatát meg fogja nyerni. Rud- nyánszky László ugyanis felvette a járási bál eszméjét, hogy ne fogadták volna szívesen ! Minden járás — igy argumentált Rudnyán­szky — maga egy kis birodalom a maga tár­sadalmi életével. E társadalmi életet pedig fejleszteni, az együvétartozás érzetét növelni, az egyetértést fentartani legszebb törekvés, leg­úr testvére, ki mind az ideig várt reá, mert nem hitt a gyanúnak, a felesége lett. A leány jussából nem fogadott el semmit, mint a Jóska, azt mondá neki nem kell senki lopott, sem — átkos pénze. Ok mind végig szegények is maradtak, mig biróék szemlátomást gazdagod­tak. Nem is lesz azon a vagyonon soha Isten áldása. A fia a Gábor, nyavalyatörős az Istenadta, haza is küldték a katonaságtól is, ép’ ma jött meg. A Sári ! Ez majd jó. lesz kántor úrék Sándorénak. Hamarosan elpusztítják a va­gyont, az egyik kártyázik iszik, a másik meg csak cifrákodni tud. De úgy is van az jól; a mit az ember két keze munkájával szerez, abban lehet öröme. — így fohászkodik az öreg. Jancsi ámulva hallgatta, majd valami öröm­fény villámlott fel szemében, köszöntvén atyját nyugodni tért, de az álom soká kerülte szemét. Eljött a várt husvét napja. Elénk volt a falu. Boldog mosolylyal jöttek-mentek a legé­nyek, hisz kinek piros tojás, égő szívvel, roz­maring ággal jutott osztályrészül, az tudta, hogy a lány szerelme zálogát adta neki. A biróék Sárija is készített szép piros tojást, de kinek az szánva volt, nem jött el megönteni. Hiába is várta, mert az a legény már hajnal­hasadáskor megváltotta a piros tojást attól, kinek szerelméért évek óta epedett. Délután vendégség volt biróéknál is. Ott rakta a ropogós csárdást, pengette ezüst ta­rajos sarkantyúját a falu szemefénye, Barna Jancsi is. Oly kedvel járta, mintha a világot akarná összebotorzani. Mellette kacérkodott a szebb feladat. Ily mulatságok rendezésével, hol egy társasággá csoportosul össze a járás egész inleligens eleme, leghamarabb el lehet érni a célt. Április hó 12-én fogják a rácke­vei járás tisztviselői megtartani a fényesnek ígérkező járási bált, mely iránt mar most igen nagy az érdeklődés. A mulatság jótékonycelú s tiszta jövedelmét a ráckevei szegények és kórház javára fordítják. A bálbizottság elnöke Rudnyánszky László. — Beniczky-alap. Tudvalevő, hogy a megye főispánjának tiz éves jubileuma alkal­mával a vármegye nagyobb alapítványt tett Beniczky-alap címén. Most a belügyminiszter a törvényhatóság azon határozatát, hogy a rendeltetéssel már nem biró egyetemes árva- tári tartalékalap a Beniczky Ferenc-féle alap­hoz csatoltassék, jóváhagyta. Ezen jóváhagyás folytán a Beniczky-alap mintegy 40.000 ko­ronával szaporodott. — A sorozás eredménye. Múlt hétfőn és szerdán tartották meg városunkban a so­rozást Kemény Gusztáv elnöklete alatt. A bi­zalmiférfiak Gajáry Géza és Krakker Kálmán voltak, a város részéről dr. Zádor János és dr. Göndör Sándor katonai előadó voltak je­len. Besoroztattak : Az első korosztályból: Gulyás Mihály, Sik Miklós, Barazutti Ágoston, Lopos János, Ba­logh Ferenc, Jakabovits Ferenc, György Sán­dor, Gubacsi Ferenc, Pálinkás Mátyás, Grün- wald Samu, Balkovics Ferenc, Bayer Mihály, Peruik Pál, Pál János, Klein Fülöp, Lamanda Pál, Zachradnicsek Róbert Lajos, K. Kurdi József, Kis János, Pazurik Rezső, Meiszner János, Erdős Lajos, Szungyi Gábor, Fédor Sándor, Meinhardt Béla, Vőlcz Kálmán, Sef- csek János, Oravecz Sándor, Pajor Péter, Simkó József, Korpás József, Staff Károly, Velzer András, Vörös Károly, Neisz József, Olicsek Sándor, Pásztor Ferenc, Zsiga Pál, Varga József, Váli Péter, Mihalovics Ferenc, Szlancsek István, Csizmarik József, Miskey biróék Sárija. Szép volt a lány, piros selyem rokolyája, aranycsipkés bársony mellényével, leeresztett bogár hajával, a mely a sarkát verte. Kezében fehér rózsát tartott. A mint igy együtt járták, senki meg nem állta, hogy ne mondja: —- Be szép egy pár ! Kántor uram Sándora nem is jó szemmel nézte, a mint táncolt Sári azzal a paraszt su- hanccal, hát még mikor azt látta, hogy a fe- kér rózsa, a mely a Sári kezében volt, most a Jancsi gomblyukában díszeleg. Valami hu­szárimádság hagyhatta el ajkát, a mint össze- szoritá fogát és Sári felé ment, táncra hívni őt. Ezalatt Jancsi a pitarajtót tartotta szem­mel s látta a mint annak beljében Klára tö- rülgette szemeit, mialatt a biróné ugyancsak szórta az áldást szegény árva fejére. — Jobb lenne, ha dolga után látna; mit les ki, nem odavaló az olyan fehérszemély, kinek olyan megbélyegzett apja volt. — Ezt már nem tudta elhallgatni Jancsi. — Ne bántsa tovább azt az árvát, megszen­vedett annak az apja a mások bűnéért. Vegye tudomásul még azt is, hogy mától fogva Klári az én menyasszonyom. Ezzel kézen fogva az ijedt leányt, ott hagyta az árnuló asszonyt és Klárát bevezette a táncolok közé. Általános volt a bámulat, midőn nyilvánosan megkérte biró úrtól a gyámleánya kezét. Csak a kántor fia volt bol­dog, légvárai tehát nem omlottak össze. Sárit elragadta a szenvedélye, hiúsága is nemkülönben sarkalta, beperdült a szobába s 3 Ferenc, Puskely József, Bezdek Kálmán, Ger­gely József, Szokol András, Csepreghy István, Galántai János, Gráuitz Dávid, Kozma Bálint. A második korosztályból: Fülöp János Imre, Suhajda Dezső, Mnróthy Ádám, Heksch Henrik, Káposzta Ferenc. Drapko Károly, Vörös Ferenc, Ambrus Ferenc, Hacker János, Ihász János. A harmadik korosztályból : Nagy István, Csánky Sándor, Korpás Ferenc Lajos, Szeidl József. A statisztika ez: Az első korosztályból 127 volt felvéve az állítási lajstromba, ebből öt tényleg szolgál, kettő meghalt, igazolva távol volt tiz. Besoroztak 52-öt. A másodikból 68, besorozva tiz, igazolva távol négy volt. A harmadik korosztályból 49 felvéve az állítási lajstromba, ebből igazolva távol volt négy, besoroztak négyet. Összesen besoroztak hatvan­hat újoncot, ebből 64 az ujoncjutalék, kettő a póttartalékra jut. — Vadászbravúr. A szalonkák megér­keztek, a váci vadásztársaság szorgalmasan keresi fel a szőri területét s lesen várják a sneffeket. Az idén az első szalonkát dr. Mor- lin Zsiga lőtte, azóta majd mndegyik vadász­nak jutott az az öröm, hogy puskacsöve elé szalonka került. De egyik sem lőtt oly bra­vúrosan, mint Haidfeld Alajos. Múlt kedden is künn voltak a „standon“ s Haidfeldnek első alkalma volt szalonkára lőni. Egy lövést tett csak s ezzel az egy lövésével két sneffet hozott le a levegőből. Persze lett nagy gan- dium s vadásztársi szeretettel ünnepelték a jeles vadászt, a ki oly lövést produkált, mely­nek párja alig akad. — Kitüntetett gyárigazgató. Jo­lesch Gyulát, a váci szövőgyárnak volt és a rózsahegyi szövőgyár jelenlegi vezérigazgató­ját a napokban kereskedelmi tanácsossá nevez­ték ki. Szívesen és megelégedéssel adunk hirt e kiváló, tevékeny szakférfiú kitüntetéséről, ki itteni működésékor rokonszenves fellépé­sével és emberbaráti gondolkodásával nem• a Sándor kezébe nyomta a piros tojást, mit még reggel oly szivdobogva másnak szánt. Az öreg Barna István helyeslé fia választá­sát és fenhangon nyilvánitá, hogy bár szegény a lány, de munkabíró, dolgos, tisztességes szülők gyermeke. Biró uram e szóra torkát köszörülte. — Barna uram, feledi tán, hogy mit mon­dott e lány szülőit tisztességesnek állitván. Feledi, hogy az ayja 3 évig börtönt ült lopás miatt. Be sem fejezhető mondását, egyszerre, mint forgószél előtte termett egy öreg anyóka. — Elhallgas istenkáromló beszédeddel te gonosz. Nem ébred fel a lelkiismereted, a saját bűnöd a megholtra fogni. Feledéd már Füzes Klárát? Kit te elcsábítva szép Ígéreteiddel még azon a szerencsétlen estén is nálam vol­tál s arra kértél rejtsem el a pénzt. Hittem átkos szavaidnak, bűntársad lettem. Mikor a pénzt elhordtád tőlem, szégyenemmel elhagytál, világgá űztél. Évekig nyugodtan aludtál: él­veztél mindent, vagyont, tekintélyt, szerető családot. Mig én bujdostam, rettegtem. De elérkezett a bosszú órája. JÓL választottam az időt. Nézd én is hoztam neked szép piros to­jást, fogadd emlékül. — Ezzel rongyos ken­dőkbe takart, ezüsttel kivert tárcát dobott a biró lába elé, melyen a Kadarkuthyak címere ragyogott. A biró már nem hallotta az utóbbi szavakat, csak az őrjítő kacajt vélte hallani ; csak a bűnjelvényt látta csillogni lábai elölt. Egyszerre elsötétült előtte a világ és szeder­jeges arccal bukott a földre. Szaákné-Dőrffy Ilona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom