Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-03-09 / 10. szám
Váci Hírlap 3 XIV. Lajos azért olyan puha, mert Pompadour volt a szeretője. Napoleon elhagyta, a kit szeretett s ez bukása lön egy egész világuralomnak. Rabszolgái vagyunk ma is valamennyien a nőuralomnak, mely tetteinket, vágyainkat, gon- dolkczásmódunkat rejtett rugóként kormányozza és irányítja. Sokszor nemtelen az érzelem, mely bűnre csábit; sokszor nemes, mely a gyerekből egy pillanat alatt férfit. — teremt; sokszor édes bűnökre vagyunk képesek, sokszor kegyetlen erényekre — az asszonyért, az asszony által. A férfi, az imádó, ki vágyait, óhajtásait még el nem érte, epedéssel várja a dorgáló vagy — kényszerítő szócskát annak ajakáról, a kit szeret s rohan egy hajszálért a tisztitó tűzbe akár. A férfi, ki hazatér családi tűzhelyéhez s ott egy szerelemmel reátápadó szempár köszönti, melynek fénye megsokszorozódik gyermekei tekintetében : egy villanására, egy szemrehányó, vagy biztató pillantására e szemeknek, ha férfi, mindenre képes lesz! A férfi, az agg, ki élete kenyerének maradékán majszol csupán, gyönyörrel legelteti fogyó mécsesként pislánkoló szemeit az üde, hamvas, fiatal leányokon s ezer tapasztalatban gazdagon bár, képesnek érzi magát mig a köszvény nem rikkant bele rokkant lábaiba, bármily őrültségre. Úgy van, úgy ! A nők a vonal fölött voltak és maradnak örökre, mig a világ és a természet örök törvénye áll. És ha pusztító vízözön, vagy tüzes gyehenna száll alá a világra, akkor is az, a ki megmarad a pusztulásból : egy asszony lesz. Megmenti, saját életét eldobva, az a férfi, a ki szereti ! * A mi jeles közoktatásügyi miniszterünk, kinek tehetségénél csak a tervelő- és alkotó- képességei s agilitása nagyobbak: egy korszakos reformot léptetett életbe. minden tekintetéből, minden szavából, hogy a gouvernante fizetése fáj legjobban a szivének. Miért nem panaszkodott még a szakácsné hallatlanul szemtelen fizetése, vagy a házmes- terné kiadásai miatt ? . . . Mindkettő nélkülözhetetlen, én pedig egy luxustárgy vagyis személy vagyok az ő szemében, a ki semmi élvezetet nem szerezz senkinek. Miért vártam évekig a tanítónői állásra?... Mert annyi sok a tanítónő és oly kevés az iskola ! A világ túl van zsúfolva tanítónőkkel és gouvernantokkal és én oly boldogtalannak érzem magam annál a felfedezésnél, hogy fölösleges vagyok e világon . . . Hetek óta töpren- kedem, mikép szabaduljak ki ebből a tarthatatlan helyzetből, de nem jutottam eredményhez. Csak egyet tudok : igy ez nem mehet tovább ! . . . Én szükséges, nélkülözhetetlen akarok lenni, nem pedig csak tűrt személy a házban, a kit megfizetnek, azontúl senki — semmi . . . Tudod, jó Anyám mikor szenvedek legjobban ? Az étkezésnél. Én ugyanis abban a szerencsében részesülök, hogy együtt étkezem az uraságokkal. Hogy irigylem ilyenkor a szobalányt, a ki felszolgál az asztalnál, aztán nyugodtam jókedvűen elkölti ebédjét kis szobájában a hozzávalókkal együtt. Nálunk gyakoriak a vendégek. Oh hogy érzem ilyenkor ferde helyzetem egész nyomoA nőket az egyetemre bocsátotta. Pár félév múlva tesznek hát nők, a kik gyógyszerészek, bölcsészet-tudorok és orvosok. A szerelmes nő ugyan antipyrin helyett belladonnát tesz az orvosságos üvegbe, ha vetélytársa nevét olvassa a recepten, a bölcsészet-! udor ugyan egykötetes disszertáció helyett tiz kötetet fog a maga szapora tollával (szinte azt mondám, hogy nyelvével) betölteni ; a doktorkisasszony pedig, ha egy üresfejű, fiatal poétához hívják, — a kinek a feje fáj — nagyhitelen otthagyja az aggastyán államférfit, kitől országok sorsa függ. Férje pedig (ha akad vakmerő, a ki egy tudornőt elvegyen) otthon foltozza a fehérneműt. * Azonban! . . . * Mindeme, tagadhatlanul bekövetkező visszásságok dacára (melyeket talán kissé tulerősen színeztünk) örömmel és megelégedéssel üdvözöltük kultuszminiszterünk nagyszabású kezdeményezését (kinek a hurik Általija nevelje nagyra a szakállát) és pedig két okból. Az egyik ok : nemzetünké és fajunké általában. Megmutatjuk ez utón is azt, hogy még sem vagyunk barbár nemzet, hanem oly kérdések megoldásában járunk elől, miket nálunknál sokkal hatalmasabb és műveltebb népek még az irodalom terén is alig mertek érinteni azért az előítéletért, mely, úgy látszik, a régi rómaiaktól maradt korunkra, az asszonyok hivatását és képességét illetőleg. A másik ok a leghatalmasabb: maguk az asszonyok. Bár az expenziv női emancipációnak teljességgel nem vagyunk barátai, nem zárkózhatunk el azon szomorú tény elől, hogy a férfiak megélhetési viszonyai hovatovább nehezebbé teszik a nők megélhetési viszonyait. A statisztika soha sem hazudik s az azt mutatja, hogy a népesség szaporodásával a házasságok száma nem hogy arányban állana hanem ijesztő módon csökkenőben van. ruságát ! Az úrnőm apjára nézve egyáltalán nem létezem. Az anyja leereszkedőleg nyújtja kezét és mintha a szeméből olvasnám ki — azt goldolja magában : „így cselekszik egy felvilágosodott modern asszony, mert úgyszólván a gouvernantok is emberi lények!“ Ha egy idegen van az asztalnál, rettenetes zavarban van velem szemben : megszokták-e szólítani, vagy sem? . . . Kezet nyujtanak-e neki? Avagy : oh én azt egész bizonyosan kiolvastam egynek a szeméből : adjak-e neki borravalót mint a szobalánynak, meg a szakácsnőnek ? Oh nem! Nem folytatom édes jó Anyám . . . Hogy ezt a levelemet neked küldöm drága jó Anyám — ez a legnagyobb igazságtalanság, a mit veled szemben elkövethetek. De a hallgatással már nem megy tovább. Tanácsolj . . . vigasztalj . . . vagy ne ! . . . ne szólj semmit . . . úgyis hiába minden ! Készítsd elő a kis szobácskámat, haza megyek . . . Inkább végzem a legalantasabb cseléd dolgokat odahaza, inkább mosok, vasalok, vagy sikálok, csak itt ne legyek, csak itt ne érezzem a fölösleges voltamat. Egy pillanat, midőn kebledre hajtom fejem s elpanaszko- dom, — kárpótolni fog minden, minden kiállott .mellőzés és szenvedésért . . . Isten veled jó Anyám . . . Jó éjszakát kíván a te kézcsókoló rossz leányod Helén. Hová lesz, mivé lesz a nagy kontingens női teremtmény, a kit sorsa asszonynak teremtett, a társadalom tehetetlen páriának növelt, a közfelfogás pedig nullának tart? Nézzük meg csak a tehetséges hajadonokat, kiknek útjába a véletlen nem vezetett egy férfit, — a kora özvegységre jutott asszonyokat, kik keresetforrás nélkül tengődnek a gyermekeikkel a nyugdíj alamizsna-morzsáiból. Posta, távirda, tanítónői pálya: ezeken a sanyarú kenyereken több a rágódó, mintsem kellene. De mennyire vannak, a kiknek még ez a falat sincs meg!? Hát most meg lesz ! * De ne felejtsék a nők, hogy ezt a társadalom csak azoknak nyújtja, a kik éheznek ! A kik egy kicsi anyaszeretetet és feleséghivatást éreznek magukban, azok felejtsék el, a mit az egyetemen tanultak s tanulják meg, hogy miképen lehet főzni, mosni — és szeretni. Helyi és vidéki hirek. — Március tizenötödike. Ünnepre készülünk, a magyar szabadság hajnalának megünneplésére. A honvédszobornál végbemenő ünnepség programmja meg van már állapítva a következőkben : 1. A Szózat. Énekli a dalegyesület. 2. Talpra magyar. Szavalja MatlaskovszJcy Róbert. 3. Talpra magyar. Énekli a dalegyesület. 4. Ünnepi beszéd. Tartja Szeles József. 5. Március 15-én. Szavalja Scholtz József. G. Himnusz. Énekli a dalegyesület. A rendező-bizottság felkéri a város hazafias polgárságát, hogy házait lobogózza fel, mit bizonyára meg is fog tenni. Este több helyen banket lesz. — Udvari ebéden. Gróf Csáky Károly megyés püspökünk múlt hó 27-én hivatalos volt az udvari ebédre, melyen meg is jelent. Ugyanekkor gr. Csáky Albin, a főrendház elnöke is ebédet adott, melyre szintén hivatalos volt grófpüspökünk, de elmaradását kimentette. — Vác segélye. Vác város részére az 1899. VI. t. c. 4 §-a alapján az 1901 -ik évre járó segély összeget a pénzügyminiszter 14188/902. számú rendeletével 25011 K 58 fillérben állapította meg, egyben a városnak állami segélyre való igényjogosultságát 1902-ik évre elismerte és a megállapítandó segélyösz- szeg terhére 35,000 korona előleget engedélyezett, melyet 12 egyenlő havi részletben fog a váci kir. adóhivatallal a városnak kifize- tettni. A leszámolást tudvalevőleg múlt hónapban Bóth János pénzügyi titkár ejtette meg, ki a város számadásaiban körülbelül 1500 koronát kifogásolt. A város a pénzügy- miniszterhez folyamodott, ki azután a pénzügyi titkárral szemben a város részére megállapította a kifogásolt összeget is, melylyel együtt Vác 25011 K. 58 fillért kap segítségül az államtól. — Kukorica Jancsi sikere. Kapás Sándor fiatal, tehetséges szobrászunk Petőfi népszerű alakját megmintázta s azt a Nemzeti Szalon tárlatán kiáltotta. Általában a poézissel megalkotott mű nagy sikert aratott s arról a neves szobrászok is a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoztak. A Kukorica Jancsi sikerét mutatja az is, hogy előkelőbb heti lapunk, Herczeg Ferenc újságja az Uj IcUk sikerült reprodukcióban mutatta be legutóbbi számában a művész alkotását, a Szegeden megnyílt képzőművészeti tárlat vezetői