Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-12-21 / 51. szám

Váci Hírlap

4

kad. A munka már folyik is, a nélkül, hogy a tanításra zavarólag hatna.

— Hogyan lehet pénz nélkül cigány mellett jól mulatni? A múlt vasárnap történt, hogy három fiatal ember, két váci s egy külföldön tartózkodó szintén helybeli születésű ifjú a Ilornungkávéházban mindenáron cigányzene mellett akart mulatni. Pénzük azonban csak annyi volt, hogy éppen össze tudták guberálni a három feketére való 36 krajcárt. Vendégeink igen elegánsak voltak s ezt mindjárt észre is vette Lajos, az ifjú cigányprímás, mert folyton reájuk vigyázott és sokat nézvén ki belőlük, alig várta, hogy egy szemhunyoritással odaintsék őket. A három fiatal úr magatartása, a cigány-banda fikszirozó mosolygása, a pénztárosnő kedveskedő leereszkedése, József pincér udvarias hajlongásai az egész kávéház figyelmét az if- jakra terelték.

— Most már mindegy, itt húzatni kell, ha törik, ha szakad — súgja a másik kettő fülébe a külföldi s odainti a cigányt. Az érdeklődés a tetőpontra hágott. Minden szem az idegenre esett, József szaladt a pezsgős üvegek közé, hamar megtörölgette a kis sampa- nyeros poharakat, hogy egy másodpercet se mulaszszon, ha rendelnek az urak. A kaszirnő frizuiáját kezdte igazgatni, Hornung pedig már érezte a zsebében a vörös bankók szorulását. Az idegen úr azonban egyelőre nem hozatott semmit, de annál jobban rendelkezett a cigánynyal. Fülébe húzatta a legszebb bús magyar nótákat, valcereket, operetteket, miközben hanyag elegancával végigdőlt a puha kereveten. Lajos prímás egészen el volt bá- jolva a soha nem látott nagy úri tempók által s már már önmagát kezdte felülmúlni művészetével. Jó két órája, hogy igy szórakozott a külföldi, a mikor Marcsa kontrás vésztjóslóan odavágja Lajos fülébe, hogy :

— Vigyázz Lajos, meglásd még ez az úr fog tőled kölcsön kérni, hogy kifizethesse a feketéjét. Eredj már hozzá tányérozni ! — Kezébe veszi Lajos tálcát, elegánsan meghajtja magát s odanyujtja az úr elé. A külföldi egy cseppet sem jön zavarba, óriási vörös noteszt vesz ki belső zsebéből, sokat mondólag meg- nyálazza ceruzáját s odaszól Lajosnak:

— Hogy hivnak téged prímás?

— Csömör Lajos, nagyságos úr!

— hiány éves vagy ?

— Tizennyolc, kézit csókolom.

— Volna-e kedved külföldre jönni a bandáddal ?

— Hogyne volna méltóságos, nagyságos úr, de hová? Moszkvába? mert oda a Csuka akar menni!

— Nem Moszkvába, hanem Zürichbe.

— Kell oda gályán is utazni, mert akkor nem megyünk?

— Dehogy kell, vonaton megyünk. Jegyezd meg tehátyól, én egy impresszárió vagyok Zürichből s titeket saját költségemen ki viszlek oda január elsején. Most itt végighallgattam, hogyan tudtok játszani s mivel nagyon megtetszettetek nekem, mindjárt meg is ígérem, hogy a banda havi 800 forint fizetést íog kapni, de most játszatok el még egypár nótát, hátha többet is megérdemeltek.

A sok beszéd egészen elszéditette Lajost, már hercegnők között gondolta magát s egészen elfelejtett tányérozni. Húzta is remekül majdnem reggelig, a mikor már az impresszárió is megelegelte a sok jót s végezetül egy darab cifra papirost nyomott a prímás kezébe névjegy gyanánt s meghagyta, hogy két hét múlva itt lesz értük. A „Singer et Comp“ varrógépgyár élelmes utazóját pedig várhatja Lajos, hogy mikor viszi őket Zürichbe.

— A reformátusok bálja. A helybeli ev. ref. egyház iskolai taneszközök beszerzésére 1903. január 11-én, vasárnap este iskolája termeiben táncestélyt rendez. A jóté- konycélu mulatság megindítója Szeles József ref. lelkész, ki a város intelligens ifjúságából alakított 15 tagú rendezőbizottsággal a bál sikere érdekében már is a legszélesebb körben fejt ki akciót. A meghívók a jövő hét elején fognak kibocsáttatni. Ezen jótékonycélú, tradíciójánál fogva kitűnőnek ígérkező s már is széles körben rendkívüli érdeklődéssel kisért mulatságra e helyen is felhívjuk városunk közönségének figyelmét.

— Uj anyakönyvvezető helyettes. A belügyminiszter Bappensberger Istvánt, kit minden valószínűség szerint Szadán jegyzőnek fognak legközelebb megválasztani, anyakönyvvezető helyettessé nevezte ki a veresegyházi anyakönyvi kerületben.

— Elmaradt szakelőadás. Sólyom Albert m. kir. szőlészeti és borászati felügyelő az múlt heti ily című hírünkre vonatkozólag a következők közlésére kért: Becses lapja folyó évi december 14-iki 50 számában alapos leckéztetésben részesít bennünket „Elmaradt szakelőadás“ című és a napi hírek rovata közt megjelent újdonságában. Az igazság és tényállásnak megfelelőleg szabad legyen az ügy miben létét a következőkkel megvilágositani : Minden évben a közeledő tél alkalmával megkereséseket szoktunk a budapesti szőlészeti és borászati kerületi felügyelőség hatásköre alá tartozó Pest és fejérvármegyei bortermelő városok és községekhez intézni azon célból, hogy nyilatkozzanak, kivánnak-e a szakmánkhoz tartozó tárgyakból a tél folyamán előadást tartatni s az előadható sok anyag közül jelöljék meg egyúttal, hogy mire fektetnék a fősúlyt az előadás alkalmával pl. a szénkénege- zet szőlők, vagy az ójtvány szőlők gondozása, vagy a betegségek elleni védekezés stb. részletesebb tárgyalására, ezen igy beérkezett nyilatkozatokból, melyek jó része igenleges, egy része nemleges válaszú, tájékozódást óhajtunk szerezni az előadásoknak községek és időrendi beosztására nézve s egyúttal ezen előadások megtarthatásának engedélyezése meg felsőbb- ségi jóváhagyás kérdését is képezvén, csak azután intézhetjük minden egyes előadást óhajtó községhez az előadás napját, óráját meghatározó értesítésünket. A tisztelettel má- j solatban ide mellékelt megkeresést intéztük 1 Vác város Tekintetes Tanácsához is, a mely- | bői igazán nem lehet kiolvasni az általunk hirdetett, de meg nem tartott előadást s ezen alapon a városi tanács tévesen hivta össze a szőlőbirtokosságot, mivel ha tényleg a jelzett időben előadást kívántunk volna tartani a mire még felsőbb engedélyünk nem volt, azt

a tekintetes városi tanácscsal jó előre tudatuk volna. Azért sajnálattal olvastuk a megjelent közönség hiába való várakozását, mert mi nem csak kötelességből, de minden egyéni és morális erőnkből minden időben szolgálatára állunk és álltunk volna a t. szőlősgazdaközönségnek. Első és sürgős kötelességünknek, ismerjük ezen tévedés és félreértésből származott kellemetlenség enyhítésére a fenti okokat felhozni s a gazdaközönség szives felvilágosítására nézve a tekintetes Szerkesztőség jóindulata tát és igazság szeretetét kikérve; kérem, hogy ezen helyre igazitó soraimnak, becses lapjában helyt adni szíveskedjék. Sólyom Albert, m. k. szőlőszeti és borászati felügyelő.

— A vöröskereszt gyűlése. A vöröskereszt-egyesület ma délután Gsávolszlcy József c. püspök lakásán négy órakor ülést, tart. A népkonyha megnyitásáról lesz szó, i

melyet eddig azért nem tudtak megnyitni,, mert az egyesület kellő pénzzel nem rendelkezett.

— Névmagyarosítás. Goldberg Ignác fakereskedő nevét belügyminiszteri engedéllyel Garam-ra magyarosította meg.

— A menhelyi árvák karácsonyfájára újabban adakoztak : Bartók Géza Budapestről és Jeremiás Annuska 2—2 K, Gindrich József és Szarnék testvérek 1 — 1 K, Rajzó Imre, Ilor- nyánszky Tibor, Schönfeld Adolf, Erdősy Géza,. Kuhajda József és Cyürky Béla 80 — 80 fillért, a váci hergermalom munkásai: 14 K 70 fillért- Fogadják az elnökség ért árvák hálás köszö- uetét.

— Köszönetnyilvánítás. A helybeli evang. iskola karácsonyi kiosztása javára Lobi Ármin kötőszővő gyári igazgató szives jóindulata folytán a gyár 15 pár harisnyát s ugyanannyi meleg alsóruhát adományozott. Továbbá Késmárszhy Kálmánná és Szuchovszky Zsig- mondné urhölgyek két leány számára készített ruhát. HornyánszJcy Tibor hengermalmi hivatalnok irkákat, Íróeszközöket és 2 koronát. Egy másik szives adakozó pedig karácsonyfára való süteményt és 2 koronát. Végül Barll Emil kötőszővő gyári művezető és neje 4 koronát. Mindezen nemeslelkű adakozóknak — a szegények nevében — hálás köszönetét mond ez utón a váci ág. h. ev. iskola elöljárósága.

— Panasz. Több oldalról hallottuk már réggebben is, de különösen most a nagy hidegek beálltával, hogy 11 —12 éves suhanc gyerekek micsoda kéjjel fogdossák a határban az éneklő madarakat. Egész hajtóvadászatokat indítanak csapdákkal, lépekkel, hurkokkal a szívtelen lelkek a megszorult didergő állatkák ellen s a teljesen szervezett banda szinte kötelességének ismeri, hogy pusztítsa az ártalmatlan madarakat. Szemtanú beszéli, hogy csütörtöki napokon, mikor nincsen előadásuk a suhancoknak, nyolcan-tizen összeállván már korán reggel gyülekeznek s mindenféle kínzó eszközökkel fölfegyverkezve egész lelkesedéssel indulnak a vadászatra. A kedves (?) mulatság után pedig minden gyerek egy-két zsákmánynyal kezében még az üzletekbe is be mer tolakodni s megvételre kínálja féllábú fürjét, szárnyaszegett kendericéjét, egész kalitka lé- pezett sármányát, megvérezett stiglincét.

— Van úgy, hogy egy déielőtt hatvan-hetven darabot is megfogunk. Nagy hideg van, éheznek, fáznak a kréiingek (igy hívják a sármányokat) s alig hogy leteszszük a lépet, húszán is reárepülnek — dicsekszik a Hattyú-utca végén a barbárok komolyabb godolkodású társaiknak.

Nem utolsó az sem, hogy maguk a szülők is küldik fiaikat az embertelen mulatságra, mert tudják, hogy anyagi haszonnal jár s nem átallanak este reményteljes csemetéikkel együtt közösen elpálinkázni a befolyt jövedelmet.

Azt kérdezzük most, hol van itt a jó szív, hol az emberi érzés a felvilágosodott XX-ik században? Nem akarunk említést tenni az állatvédő egyesületekről, nem is hangoztatjuk, hogy elszórt kenyérmorzsával segítsünk az éhező ma dárkákon a kegyetlen télbeálltával, de azt az egyet mégis megköveteljük, kogy ha már egyátalán nem is törődünk velük, legalább ne bántsuk őket.

Felhívjuk rendőrségünk figyelmét s városunk lakosságát eme gonosz lelkű suhancok barbár cselekedeteire.

— A Vöröskereszt-egylet az előző évekhez képest karácsonyböjtjén nyitja meg szegénykonyháját, a melyre e hét. folyamán két rendbeli adakozás történt: Dr. Czettler Antal kanonok egy öl tűzifát és Lővingcr Jó-