Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-12-21 / 51. szám
Váci Hírlap hogy a kitagadottak oda akarnak telepedni a jólét teritett asztalaihoz, oda akarnak húzódni a tűzhelyek lángjaihoz. Mert nekik nem adunk menekvést az idők zordonsága ellen és mi nem csi- titjuk el bensőjükben azt a pokoli zenét, a mi éhségtől lázodó gyomor forradalmi dala. Karácsony van. Akkor született az emberi egyenlőség nagy és mégis olyan könnyű szerrel átfogható eszméje. Akkor ébredt világra nemünk testvériségének gondolata. Akkorhallhatta minden gyenge, hogy neki nem Isten rendelte sorsa: az agyontipratás. Hanem az erős osztozkodjék a gyengével, mert ő is testvére és minden testvért szeretni kell, mint önmagunkat. Ez az imádásra született oltárkép ott pompázik korunknak homlok-terében. E kép körül szerte a világban minden suttog és morajlik, csendül és dübörög az ige, hogy az ember, mindig ember. Nem kapaszkodhat többre, de nem is gurulhat lejjebbre. Alázattal kérik, de daccal is követelik ennek a szónak az érvényesítését és mégis ? Az oltárkép aljában — a társadalom katakombáiban — ott fetreng a magára hagyott nyomorúság és fölötte — a társadalom fellegváraiban — ott terpeszkedik a magának élő duslálkodás. Az élés joga, az élés parancsa: a létfentartás sir és zokog a nyomor jajában és ezrével vannak a Lázárok, a kiken nem könyörül meg senkise. Nagyobb a nyomor, mint a jóság. Kisebb a szeretet, mint a sziv- telenség. Karácsony van. De a keresztény-megváltás arkánuma elkallódott két évezred2 _ ____ — Nem én küldtem el, én miattam, bizony most is itt klehetne. No aztán erre Ilonka lelkem sem felelt egyébként, mint a kis gyermekek, bizony elkezdett istenes módon pityeregni. Az öreg Péter bácsi, meg olyan ármányo- san mosolygott, ismeri már az ilyen módit, no Andris gyerek, te is megvagy szeretve. — Ho-hó megálljunk, a gyerek már nagyon is a rétfelé tart. Jóska, Jóska te — kiáltott az öreg a mulató léhűtők egyikére — gyér csak ide, ha mondom. Itt vagyok la, talán Ilonkának szerető kell ? leszek én az is. No már azt Ilonától kérdezd meg, ne én tőlem, nem nálam van szivének lakatja, hanem tudod mit, eredj csak, folytatá súgva, mond meg annak a bolondos Andrisnak, hogy Gzinege Tóni negyed magával a „kaparósba van, én izenem néki. Értem, hej, huj, lesz még ma valami, kialudt a gyerek az után, mint a puskából kilőtt golyóbis, úgy szaladt odább. Édes apám uram, menjünk haza, rimánko- dott a kis Ilonka. Már édes vérem, csak megvárjuk, mig reá konditják az Ürangyalát, oszt meg édes anyád sincs itthon, nem fordulhatott vissza a tekintetes szolgabiró komám uramtól, no már most szedd össze magadat, azután eleg legyen az egér, itatásból, eredj a többiek közé, mert látod — hogy is szól az a nóta*? — „gombház, leszakadt lesz más“. nek forgatagában és a vakbuzgói között is sok az eretnek. Fölös számmal van- nek hite hagyottak, kiknek szivében nem lüktet és nem kalimpál annak az érzése, hogy hogyan lett, lehetett és lehetne ez 1 az ünnep a szeretetnek ünnepe. Karácsony van. De a szükölködés odúiban éhínségben didereg az állati nyomor. Az éhhalál lázában vadul forgó, a halálra fagyottak üvegesen megtört szemeibe hirtelen belevakit a karácsonyfák gyertyalángja. Világosság lopódzik a földalalti pincékbe, meleg sugárzik hideg barlangjaiba és a fetrengő gyötrelem tápászkodni kezd, hogy nyomban visz- szahulljon vackára, mint döglött állat az alomra. Lecsukja fölpislogó szemeit, mert a fény, még nem az ő fényessége. »A mi megváltásunk még késlelkedik« nyögi és gyötrelmesen vergődve esengi az időt, mikor a fennyőgallyakon az egyetemes szeretet tüze fog kigyulladni. Mikor az éjféli harangszó azt a megváltást kongatja, hogy van lompos szegénység és van cifrálkodó Dárius-kincs, de mindenkinek van mit ennie, mindenki számára van egy meleg hely, hol álomra hajthatja gondtól görnyedő fejét. Mert nemcsak imádkozzák, de cselekvésben is megmutatják, hogy megszületett és él a megváltás egyetlen ereje a nagy, a mindenható szeretet. Mohácsy Sándor. A városi képviselők választása. Vácz, dec. 20. A városi képviselők választása, miként polgármesterünk tudatja, holnap, hétfőn megy végbe városunk mindhárom kerületében. Ennek a választásnak vezetésével is dr. Zddor János polgármestert bízta meg az alispán. A város — Nem kell nekem más — duzzalkodott Ilon. Nem is ment volna el, ha a főtisztelendő úr nem jött volna az öreg Péter bácsihoz, mert egyiksem tudta, melyik a másiknak bátyja, hó, fehérre meszelte mindkettőnek fejét az idő, ilyenkor pedig olyan csitri leánynak semmi helye sincs az öregek között. Himes köténye sarkával kitörölte ragyogó szemeit, azután szépen kezet csókolt a főtisztelendő úrnak és a többi vihogó leány közé ment. De haj, kedvit elvitték, ki tudja merre van az a bolondos Andris ? Micsoda csoda? az éktelen lárma, vihogás alatt egyszerre mintha csak valamennyinek a torkát elvágták volna elnémult. Hej! jó fülei vannak ezeknek ott a bokroknál nem nagyobb cincogást, mint a milyen egy fehér egér hangja, vettek eszre. Mind fülel, uram bocsáss, mintha csak arany borjút vártak volna. Megrezzen a bokor, majd felhangzik a nóta : »Én vagyok, én vagyok a petri gulyás Én őrzöm a petri gulyát nem más.« Na hiszen volt erre öröm; de senkinek a szivében úgy bele nem ment a boldogság egyszerre mint Ilonkának. Mert bizony, ha nem is volna Andris, a gróf első csikós gazdájának a fia, a nóta még is csak az övé marad. A cigányok sem maradtak ott a bokornál életét érdeklő kérdésről ma még számos szó esik majd minden körben, hol a városi ügyek iránt érdeklődés mutatkozik, főleg azok a titkos és nem titkos képviselőjelöltek közt, kik most napról-napra látogatják a városházát és szimatolják, vájjon bele kerülnek- e a hivatalos lisztába. A nagy fontosságú kérdésről múlt számunkban elmondottuk nézetünket, e helyen most már a polgármester által kibocsátott hirdetményt, az általános hangulatot ismertetjük. Az első (alsóvárosi) kerületben dr. Morlin-■ Zsiga lesz az elnök, helyettese Schmidt Ferenc, a szavazás, mint három év előtt is, az alsóvárosi népiskolában történik. Most lejárt a következők mandátuma : Schmidt Ferenc, Huj János, Gsanya Ferenc, Veixelbaum János, Gindrich József, Balás Lajos, Docskal Vencel, Mischler Kornél, Bokor Károly, Sebők József. A második (középváros) kerületben dr. Zádor János polgármester lesz az elnök, helyettese Krahker Kálmán. A szavazás a városháza közgyűlési termében megy végbe. Kilépnek : Krakker Kálmán, Gajáry Géza, dr. Gsáky Tivadar, dr. Nagy Ármin, Dach Samu, Mandics János, Deutsch Mór, Miltényi Aurél, dr. Oberländer József, Csillon Izidor. A harmadik kerületben Gajáry Géza fog: elnökölni, helyettese K. Csereklye István, a szavazás a Fehérlóban lesz. Ebben a kerületben választás alá jönnek : hanem szépen előrukkoltak, azután oda telepítették a cimbalmot a főtisztelendő úr, meg a Péter bácsi mellé, a dűlt fára. Bizony kerekedett olyan tánc, hogy Ilonka lelkem, meg Andris is olyan vizesek lettek akár mindkettő a mély vízbe mártodott volna meg. De azután, mikor az úrangyalára meg kon- dúlt a harang, szépen elcsendesült megint minden, a cigányok jobb tanyára siettek, magukkal vive egy pár hatost, meg Péter bácsi egy pár ropogós bankóját. II. Már régen lehunyt a nap, itt-ott maradt egy foszlány sugarából, már az Űrangyalának is elharangozták mind a három versét. A madarak is elbújtak, csend, nyugalom mindenhol, egy pár öreg ül még a pitvarba, meg egypár szerelmes búg a kis ajtó előtt. Péter bácsi is ott gunyaszkodik a kerítésre, előtte Andris, kezén tartva „Ráró“ paripája kantár szárát. Az öreg Péter bácsi néha, néha feléjük pillant, egyébként elmaradhatatlan somfa botjával pingál mindenféle ákom-báko- mokat a porba. Isten tudja, honnan-honnan sem, mint valami kisértet, nesztelenül jQtt egy vén cigány asszony. Gsontos, száraz kezét remegve teszi Andris vállára. Jó estét, szép legényke, jó estét, szép leányka, mint a szerelmes galambok a cyprus fán, úgy turbékolnak, éppen ne sajnáljanak szegény Sári anyótól egy olyan fehér krajcárt,
