Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-12-14 / 50. szám
5 Vici Hírlap kozik e hajlandósága abban is, hogy a kire a város vezetői közül egyszer megharagudott, annak minden törekvését, minden indítványát perhorreskálja, még ha belátja is azoknak hasznosságát. Mind e körülmények elég nyilvánvalóvá teszik, hogy a választó polgároknak a saját jól felfogott érdekükben, minden melléktekintetet félretéve, nagyon meg kell fontolni kit juttassanak be az ősrégi városház közgyűlési termébe, a hol sorsuk könnyebbsége — súlyosbodása felett intézkednek. Nem szabad semmiféle hivatalos, vagy más liszta, semmiféle konnekszió, üres beajánlás után indulni; azokat a férfiakat kell kiválasztani, a kikről bizonyosan tudják, vagy a maguk tapasztalatából, vagy megbízható lelkiismeretes emberektől, hogy elvállalt kötelezettségüket komolyan veszik, annak teljesítésére meg is van a képességük, a kik nemcsak a számot szaporítani, hanem dolgozni is fognak. A kik nyilvántartanak minden fontosabb városi ügyet azoknak minden stádiumában. A kik észreveszik, kinyomozzák, számon- kérik a mulasztásokat. A ki nem elégszik meg azokkal az eszmékkel, tervekkel, javaslatokkal, melyeket a város vezetősége hoz a zöld asztalra, de maga foglalkozik a város nagyobb boldogul- hatásának kérdésével. A részleges választás küszöbön áll s csak néhány nap választ el tőle. Minden lelkiismeretes választó polgárnak figyelmébe ajánljuk, a miket elmondottunk. A hátralevő idő elég arra, hogy kikutasNéhány csillag pislogó fénynyel ül az égbolton, melynek alján, gyönge rózsaszinpirbe festett ködszerű felhők várják a felkelő napot. Lassan dereng kelet felé a rózsaszín sárgás, majd tiszta fehér lesz. A fiatal magyar tiszt zavar meg ábrándozásaimban s a hatalmas látcsövet nyomja kezeimbe. — Nézzen nyugatnak. Lat-e már valamit ? Háttérben havas hegyek, formátlan tömegükkel lomhán ülnek. Ebben a pillanatban mintegy nyolcvan kilométer távolban egy kereszt ötük távcsövem elé s rögtön rá az első nap sugár öleli körül észrevétlen. Semmi más, csak egy kereszt. Az a kereszt Szent-Péter templomáé. Szinte úgy tűnik elő, mintha folytatása volna a víznek a sekély partokon s a kereszt fényesen, diadalmasan ragyogna felette. Oly jó, hogy nem látom az örök várost, nem hallom a vásári zaját. Egy percre emlékemben visszaszállok a múltba ezernél több esztendővel. Mindaz megélénkül előttem, mit száz és száz könyvben olvastam az örök városról, pápáiról s minden hiúság, minden hatalom, minden emberi lény eltűnik egyszerre s marad az örök, a minden való, az a kereszt, a mely előttem ragyog fényesen, diadalmasan. Nem a hatalom, nem a rang és dicsőség jut eszembe, hanem az örökkön élő, mindent boldogító-szeretet . 1 adok most imátkozni tudok, hogy a szeretet ne haljon ki szivemből, hogy mindenki lelkét minden tettében az ihlesse meg. A lel- kernet mintha a felkelő nap fényében fürdő ereszt világositná, csak egy, egyetlen egy valsák a legalkalmasabb férfiakat. S ha ezeket juttatják be a képviselőtestületbe, maguk fogják érezni hasznát és kiérdemlik mindnyájunk háláját. Iparhatóságai megbízottak választása. Hétfőn délelőtt tartották meg a városi tanács és a járási főszolgabiróság mint elsőfokú iparhatóság mellé az 1903. évre szükséges iparhatósági megbízottak választását. Hetekkel, sőt hónapokkal ezelőtt kiszögezte Kalec a városháza hirdetési táblájára, hogy választás leszen december 8 án. A helybeli lapok egy hónap óta minden számban előhozták a választást Megjelent az öreg Kecskés bácsi is és bejelentette magát főkortesnek (már ő ilyenfélékről elmaradhatatlan !) Majd beállított Nepli Gyurka, hogy megtudakolja, vájjon hány fiakkerrel álljon a választás vezetőinek rendelkezésére. Kocsmárosaink leölettek minden elfogyasztható háziállatot a nagy napra. Avat- tatlan egyének pár bele másról sem beszéltek, mint a hallatlan vesztegetésekről, lázitásokról, ablakbeverésekről, csendőrszuronyokrok, katonaságról. Jött a rendelet s Bárdos Ernőt jelölték ki a választás elnökéül. Lázas mozgalom mindenütt. Bengeteg akta kerül elő az irattárból. Óriási papirhalmaz, tenta, toll, választási cédula boritja a tanácsterem nagy zöld asztalat. Visszafojtott lélegzettel hozza le a padlásról Kalec a választási pókhálós patkány ládát, mely már annyi embernek adott kenyeret. Vasárnap délelőtt 11 óra van s az előkészületek megtörténtek. Bárdos elnök föláll s ünnepélyes hangon ki akarja jelenteni, hogy törvényszabta kötelességének eleget tett s hogy az ő lelkiismerete a holnapi nagy napra tiszta, miként a derült ég s most már jöhet, lás lesz egykor minden teórián át: a szeretet vallása. II. A Riviera balzsamos levegője, vagy talán a marsallai erős bor hat oly izgatóan, hogy a csendes nyári estén képtelen vagyok nyugovóra menni és sóváran várom Monte-Carlót. Pedig nem sok a látnivaló. Sejtelmes borúlátóan az erdős, szép hegylánc húzódik előttünk néha apró, szent János bogárfény teszi változatossá a partot s megcsillog a csendes tenger hullámaiban, előveszem a tengerésztérképet s konstatálom, hogy az ott Lőrénk az olasz parton, tovább Sau-Remo, odébb az a hosszú villamsugár Ventimiglia. Mentone fénye sem erősebb, közelebb már látszik Monaco. Most kezdődik az élet. A hálókocsitárscság nagy betűs plakátai hirdetik Szent-Pétervárról a Riviéráig haladó téli expresz menetrendjét, az olasz és a francia hajóstársaságok főúri kényelemmel berendezett hajói látogatnak el naponta a kis kikötőkbe érdekes utasaikkal. Most kezdődik az élet. Ott fenn nappali fényt áraszt a hideg villany. Egy pici nesz sem árulja el, mi az olt, csak a tengeri térkép sarkában nézem a kikötőbeosztást és tudom, hogy az a márványos, fényes casinó . . . Borzadom és mégis vágyakozom oda, látni figyelni arcokat, a melyekről azt hiszem leolvashatom az aranyért való lázt és a vágyakozást, hogy a bankkifosztás őrült ideája megfordul lázas agyában. A croupier nyugalma borzasztó, a hol mindenki az aranyért lángol. Az édes mosoly, mely száz és száz odacsődült félvilági hölgy arcán ül, most nem boldogít. a minek jönnie kell, de szavait ssnki se hallja^ mert .nincs egy árva lélek se a tanácsteremben. Annál ünnepélyesebb az aktus. Fölemelt fővel, büszke léptekkel jár le s föl Bárdos elnök az utcákon egész vasárnap s ha meglát egy iparost, messzire kikerüli, nehogy megvesztegetéssel vádolják. Egy ismerős családhoz hivják az elnököt vacsorára, de ő kereken kijelenti, hogy nem mehet, mert korán, kell lefeküdnie, hiszen holnap választási elnök, lesz. Egész éjjel nyugtalanul alszik, rémlátomásai vannak. Már látja a rengeteg választót., hallja az éktelen kortes lármát, most elcsípnek egy vesztegőt s agyonütik, majd rajta- rajtát csinálnak a huszárok a lázongó tömegre s letiporják, a csendőrség meg sortüzet ad. Világosodik, reggeli négy óra van. Felkel, szalonba vagja magát, elkészíti a végrendeletét arra az esetre, ha esetleg hivatásának áldozata lesz, elbúcsúzik övéitől s megindul a választás színhelyére. Felmegy a tanácsterembe, még egyszer számot vet önmagával s lázas izgatottsággal várja a kilenc órát, a mikor megnyithatja a választást. Már üti a kilencet. Nincs egy árva lélek se. — Mindegy. Törvény, törvény! A választást ezennel megnyitom, önt pedig tiszteit szavazat szedő láda! a törvény nevében lepe- csetélem! Tíz óra. Hire sincs senkinek. Féltizenegy vegre jön valaki. Egyik fiatalabb városi hivatalnok lép be. — Csakhogy jösz, kedves barátom, légy szives elfogadni a választási jegyzői tisztet ! — Hát még mit nem. ilyen nagy ünnepen jegyzősködni ? — De kérlek az én, mint elnök kedvéért l — Olyan nincs! — Gondold meg édesem ! Kapsz egy skatulya princessást! — Az már más. Hát mit Írjak ? — Ülj csak ide, egyelőre nem írunk. — Leül. Csak egy gondolat: nyerni sokat, mert aranyért adnak mindent. És azok az arcok, hogy festhetnek, midőn a croupier biztos kézzel kaparja össze a nyert aranyakat és mintha mi sem történt volna, egykedvűen uj játékra hívja fel a vésztők tömegét! Most folyik az elet az arany templomában. Mig hajónk némán siklik el előtte, ezer arc jelenik meg előttem s oly kevés az, mélyen egy parányi nyugalom, kis boldogság ül: a monte-carlói regények, elbeszélések egy alakja jelenik meg, mintha mind megannyi élne. Az ilyen csendes nyugodt idő pedig mintha alkalmas volna filozofálásra. Maroknyi ország, melynek létalapja a tűrt erkölcstelenség. Száz katonája, fejedelme abból él, hogy engedi kifosztani a modern Európa és az uj világ gazdagjait. Ha még a milliomosokat fosztanak ki! Ha magyarázni kell a tisztességet, közbe lép az arany és „ha akarom vemhes.“ A Kassa nyugodtan halad tovább. Szemem meg oly izgatottsággal néz a kivilágott casino felé mint egy órával ezelőtt. A villanyfény gyengül, és eltűnik, a mit a messzetávolból egyszerre lát a szem: San-Remo, Ventimiglia, Mentone. Csak a casino világit még messze, messze. Az arany. Menjünk aludni a kisértés elől. Ágyam fölött alig fél méternyire ott függ a mentőöv. Nincs, a mi boldogítson most, mint az a gondolat, hogy ez a hitvány parafatömeg segit a végveszélyben. így van. Egyiket a parafa-mentőöv boldogítja, másik az aranyakkal is elmerül. Melyik a jobb ? Jó éjszakát! D. D.
