Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-11-23 / 47. szám

helyet Folk József, a gróf Kacrátsonyi Guidó féle alapítványi helyet Mura Mária, a gróf Nddasdy Ferenc féle alapítványi helyet (ideiglenesen) Farkas Mária, az Ágoston János féle alapítványi helyet Maiak János, a Kiss Gábor féle két alapítványi helyet Kovács Dezső és Tomacsek György, végül a Bökk Szilárd féle alapítványi helyet Borbély Ödön siketnéma gyermekeknek adományozta.

— Concurrentia. A múlt heti számunkban megemlítettük, hogy városunkban a piacon Budapestről a szalámi gyárból hozott sertés fejeket és lábakat árulnak 75 fillérért kilónként. A hét elején dr. Vadas Józsefvárosi rendőrorvos hivatalos tisztéből kifolyólag megkérdezte az árúsokat, hogy mivel tudják igazolni, vájjon a kimérendő hús nem-e valamely betegségben elhullott sertésekből való. Minthogy pedig azok állatorvosi bizonyitvány- nyal nem tudták igazolni, hogy a hús egészséges, dr. Vadas illetve Kalló rendőrkapitány addig mig ezt állatorvosi bizonyitványnyal nem igazolják a hús árúsitását betiltotta. Ezalatt Korpás Janos ugyancsak a szalámi gyárból hozatott egy nagy kocsi ilyen kocsonyahúst s most ő árulja azt orvosi bizonyítvány mellett és pedig 60 fillérért kilónkint csakhogy a pestiektől elhódítsa a sok vevőt. Dicséretre méltó Korpásnak ez a concurrentiája, mert ha már a váci hentesek évtizedek óta itt adóznak, minek adjuk pénzünket idegen embereknek. Különben pedig dr. Vadas Józsefnek meg köszönettel tartozunk, hogy a városi lakosságnak közegészsége fölött ismert szigorúságával őrködik.

— Csámpai Pista, mint tanú. Becsületsértés vétségé miatt tett panaszt az öreg Sztankovics, ifj. Simon Sándor ellen a járás- bíróságnál. A tárgyalásra Csámpai Pista is be volt idézve, mint tanú.

— No Csámpai — kérdi a járásbiró — hát te is ott voltál a Zapletál korcsmában, mikor Simon meg Sztankovics összekülönböztek ?

_ Ott kérem alásan, muzsikáltam.

_ Hát mondott-e Simon Sztankovicsnak

valami becsületsértő kifejezést?

— Dehogy mondott, kirem alásan, dehogy mondott. Nem sóit azz egy árva kukkott sem.

— Meg kell ám erre esküdni is Pista.

— Meg esküsöm én sivesen.

— Hát azt se mondta neki, hogy „maga lekvár, (?) nem rendőr?“

— Hopp. — Pattant egyet az ujjával és adja a mély gondolkozót. — Már ast blzsony mondta.

— Aztán meg mersz te erre is esküdni ?

— Mért ne. Meg esküsöm én erre is, csókolom a kezsit.

A következő pillanatban Pista már nem találta magát a járásbiró szobájában.

— Levél a szerkesztőhöz.

Tisztelt Szerkesztő Úr!

Még ha ki se dugnám orromat jól befűtött meleg szobámból s fogalmam se volna, hogy odakinn milyen kegyetlen hideg van, de már maga az a feltűnő körülmény is, hogy Malikot a héten több mint hatszor láttam amint kibejárt fontoskodó keppel, erős kézmozdulatokkal, sokat mondó magatartással Velzer Lajos lisztkereskedésében, mondom már maga ez a jelenség is mutatja, hogy városunk sport életében valami fontosabb mozzanatnak kell lennie. És rájöttem, hogy van valami alapja a dolognak, mert Malik nem ok nélkül jártkelt az utczákon.

De ez még mind nem elég. Többen állítják, hogy csütörtökön Se\meczyt kint látták a régi Glücksmann-féle pálinkamérés előtt a favágók között, a mint azokkal erősen tárgyalt s hosszú |

!

Váci Hírlap

eszmecsere után egy-egy koronát nyomott a markukba. Majd később favágói műszerek nélkül magam is láttam őket a városliget felé ballagni hatalmas söprűkkel a vállukon, elükön Selmeczyvel, ki mellé ekkor már Malik is odaszegődött.

A mint a ligeten megyek keresztül, ott egy öre„ facér péklegény nyel találkoztam, a ki szörnyen szitkozódott, hogy az már még se’ járja, hogy őt régi lakásából kitúrják. Két hete, hogy a Jakabovics féle jégveremben lakik s most egyszerre se szó, se beszéd csak megnyílnak a jégverem szárnyas ajtai s őt minden felmondás nélkül egyszerűen kitessékelik holmi nagy csizmás jéghordó emberek a hűvös hajlékból.

E három jelenségből mit következtet most t. Szerkesztő úr? Nem tudja? Hát ezt is megsúgom.

Tegye közzé becses lapjában, hogy a derecskéi tó a héten befagyott s vasárnap ha törik, ha szakad s ha a jég azalatt fel nem olvad, vígan korcsolyázhatnak.

Vácon, 1902. november 21.

üdvözli Halifax.

— A váci nőegylet farsangi bálját jövő február hó első napjára tűzte ki. A választmány a bál rendező bizottsága elnökéül Gajáry Gézáné úrnőt küldöttségileg kérte fel, ki a fölkérést elfogadta és tapasztalt buzgalmával bizonyára elsőrangú társadalmi ese- ménynyé fogja az egyleti bált emelni.

— Külföldi gyógyszerekről. A belügyminiszter rendeletet adott ki, hogy az emberek részére már elkészített gyógyszereknek külföldről való behozatalára 1903. január hó 1-től fogva a törvényhatóság első tisztviselője (alispán) fogja megadni az engedélyt. Nem a belügyminiszterhez kell tehát most már folyamodni a gyógyszer kiadatásáért, hanem a a vármegyei alispánhoz.

— Furfangos vevő. Schmidl Sándor szappanos a napokban három hektoliter lúgot adott el egy helybeli iparosnak, a ki azgnban rádást is szeretett volna kapni, minthogy azonban ezt Schmidl nem volt hajlandó néki adni, ő maga magának szerzett tehát és pedig eléggé furfangos módon; ugyanis a lúgos hordók mellett állottak azon hordók is, a melyek szappan-anyaggal vannak megtöltve. Iparosunk tehát valahányszor a lúgos hordókból merített, egyúttal mindig egy csomó szappant is vett ki a mellékhordókból. A szappanos inasoknak hallgatási dij tejében egy-egy koronát adott, a kik azonban, alighogy eltávozott e furcsa vevő, azonnal elmondották gazdájuknak ez esetet, a ki sietett a rendőrségre s ott feljelentést tett a furfangos vevő ellen, a ki ellen meg is indították azonnal a nyomozást.

— Gondatlan kocsis. Özv. Groszmann Györgyné szendehelyi asszony f. hó 17-én egy kis Inja volt, hogy vissza nem tért. többé Szendehelyre. Ugyanis a mint a Gonstantin- téren át akart menni, Barik Elek kóspallagi ember kocsija oly őrült gyorsasággal jött feléje, hogy ő hirtelen ki sem tudott térni a kocsi elől, igy a kocsi elütötte az öreg asz- szonyt, a ki súlyos zuzodásokat szenvedett az arcán. A rendőrök a kapitány elé állították a gondatlan kocsist s ellene azonnal mégis indította súlyos testi sértésért a büntető eljárást.

— A kapitány szava. Már több Ízben felszólította a rendőrkapitány á közönséget, hogy tilos a szemetet a Dunapartra lerakni, szava azonban mindannyiszor a pusztában kiáltóként hangzott el. Most újra ez utón is felhívja az egészségét szerető közönséget a kapitány, óvakodjanak a jövőben ily kihágáo

soktól, mert ellenkező esetben kénytelen lesz az ilyen kihágás kedvelőkkel szemben a legnagyobb szigorúsággal eljárni.

— Magyar vendégszeretet. Antal Imre keszegi lakos f. hó 21-én egyedül ido- gált városunk egyik népszerű korcsmájában. A korcsmáros azonban, nem tudni mi okból, nagyon megharagudhatott vendégére s nem törődve a magyar vendégszeretettel, vendégét nyakon csípte s kitette őt — amúgy szép szerével — a hideg kövezetre. A falusi atyafi ezen barátságtalan bánásmód miatt feljelentést tett a rendőrségen a korcsmáros ellen, a hol meg is indították érdekében a nyomozást.

— A Váci hengermalom részvénytársaság lisztárai 100 kgrmként. Buzaörlemény: Asztali dara durva A B sz. 27 K 60 fill. — Asztali dara finom G sz. 26 K 60 fill. — Királyliszt 0 sz. 26 K 60 till. — Lángliszt 1. sz. 25 K 60 fill. — Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 24 K 60 fill. — Zsemlye- liszt 3. sz. 23 K 80 fill. — Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 23 K 20 fill. — Középkenyérliszt

5. sz. 22 K 80 fill. — Kenyérliszt 6. sz 22 K

— fill. — Barnakenyérliszt. 7. sz. 20 K— fill. 71/*. sz. 18 K 20 fill. — Takarmányliszt 8. sz. 12 K 20 fill. — Korpa finom F sz. 8 K 40 fill.

— Korpa goromba G sz. 8 K 80 fill. — Ocsú

— K — fill. — Rozsörlemény: A. sz. 22 K

40 fill. — I. sz. 20 K 90 fill. - II. sz. 19 K

40 fill. — II. B. sz. 17 K 40 fill. — III. sz.

14 K 40 fill. — Rkorpa 9 K — fill.

Bosznia és Hercegovina ok- kupációja 1878-ban.

Irta : Kulcsár Ernő.

(Folytatás.)

Augusztus 16 án tehát az altábornagy minden további habozás nélkül azt a parancsot adta ki Schluderer vézérőrnagynak, hogy Do- manovicson át vonuljon egész dandáréval Sto- lác felé. Ezalatt a fölkelők Stolácban a 32-ik ezred 1-ső zászlóalját teljesen körülzárták, úgy hogy a zászlóalj egész tehetetlenül nézett a kiéheztetés elé. Egyes fölkelő bandák pedig a környéken kalandozva Oledenici mellett megtámadták a 19-ik tábori vadászzászlóaljaf, mely a Sto'.ác felé húzódó Schluderer-dandár előhadát képezte. A vadászokat augusztus 17-én Kremenac-Cernici mellett teljesen bekerítették, úgy hogy azok sem adhattak semmi hirt maguk felől; ugyanazen időben a történtekről mit sem sejtő dandárt is megtámadták előnyomulása közben Domanovics mellett, — de kénytelenek voltak több órai harc után nagy veszteséggel visszahúzódni.

Jovanovics altábornagy aggódva Stolác sorsa fölött, honnan már három napja semmi hirt nem kapott augusztus 19-én a 27-ik ezreddel és egy nehéz üteggel a Schluderer-dandár után nyomult, hogy azt szükség esetén rögtön támogathassa. Ugyanezen napon érkezett meg Raguzából Gernicibe a 33-ik tábori vadászzászlóalj is, és mint támcsapat csatlakozott a Schluderer-dandárhoz. Útjában ezen vadászzászlóalj egyik járőrsége elfogott egy rongyos fölkelőt, ki egész szemtelenül per „szervusz“ köszöntgette a zászlóaljbeli altiszteket.

A furcsa felkelőt a zászlóalj parancsnoka: Fabrici alezredes elé vezették. A fölkelő most egy levelet húzott elő mocskos tarisznyájából, átadta azt az alezredesnek s annak rendje szerint, az osztrák-magyar közös hadsereg „szolgálati“ nyelvén forsriftos szalutálássa 1 meldungolta alássan, hogy ő Mihalsics György 32-ik ezredbeli őrmester, ki az ellenségtől körülvett Stolácból jött hirt adni az ott rekedt 1-ső zászlóalj szorongatott helyzetéről. A le-