Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-09-28 / 39. szám

Váci Hírlap 3 túlzásba vinnék, mert én nem olvastam soha, még egy protestáns leányiskoláról sem, hogy ott valaha Lorántffy Zsuzsánna-ünnepet ren­deztek volna; pedig ez már igazán a legcse­kélyebb luxus, a mit egy protestáns és ma­gyar leányiskola magának megengedhet. Az Országos Nőegyesület 1000 koronás pá- lyadijára, melylyel Veres Pálné életrajzát akarta megiratni, nem akadt pályamű. Nem haj. A dolog éppenséggel nem sietős, Veres Pálné életének áldásos voltát a legékesszólóbb biog­ráfiánál is szebben és maradandóbban hir­detik fenmaradt alkotásai. Ezen a Nőegyesü­let által kiadott, előttünk fekvő adathalmazon felbátorodva és a belőle kibontakozó vonzó képtől ösztönözve, ezentúl talán inkább fog akadni hivatott tollú vállalkozó. Reméljük azonban, hogy addig is, mig ez megtörténik, Veres Pálné nemes alakja, kezdve az elemi népiskolán, minden fokú leányiskolái olvasó­könyvbe be fog vonulni. Az előttünk fekvő hatalmas kötetből majd csak kikerül egy ol­vasmányra való, a mihez iskolai olvasókönyv- készítőinknek megfelelő Ízlést és érzéket jó- szivvel kívánunk. Dr. Neményi Imre. Kossuth sírjánál. Vác, szept. 21. Kossuth Lajos sírjához lezárandokoltak a váciak is, miként megírtuk — múlt szombaton dr. Záclor János polgármester vezetése alatt. Óriási koszorút helyeztek le nemzeti színű szallagjával a sírra, melyen már több, mint kétszáz koszorú diszlett. Révész Béla, ki előző napon Kossuth kedvenc virágát, az őszi rózsát mind összevásárolta a piacon és igaz kegye­lettel helyezte le a váci honvédsirokra es hon­védemlékre, állott oda a sir mellé s meghatot­tál! mondott igen szép Leszödei, melynek nem csak váci, de idegen hallgatósága is nagy volt. Módunkban van ezt a szép beszédet itt közölni: mai büszke viseleté is legalább erre látszottak vallani. — Nem nekem való — fűzte hangosan gon­dolatait — ha pozdorjává töröm is össze ezt a korhadt szivemet, kerülni fogom! Egyszerre különös látvány tárult ábrándozó szeme elé, lába mintha földbe gyökerezett volna, felmondta a szolgálatot s szive hangosan kez­dett dobogni. Megállt s lélekzetét is elfojtva szemlélte a megkapó tüneményt. Fehér ruhás hölgyalak ült az út kanyarulatánál egy bemohosodott fatörzsön. A hold szende fénye csókolgatta holló fürtjeit s ezüst szegélyt vont dús haj- koronája közé. A tünemény tengerébe hajtva arcát, hangosan zokogott. Berci első meglepe­tésében azt gondolta, hogy valami égből ki­űzött angyal siratja vesztett boldogságát. S csak akkor ijedt meg Isten igazában, midőn a túlviláginak képzeli lény fölemelvén arcát, abban az ő Margitkájára ismert! Valami el­ragadó látványt nyújtott ez a jelenet, a szép leány ábrándos szemével, melyben a bánat könyűi csillogtak, sírástól kipirult arcával, me­lyet a hold ezüst fénye még érdekesebbé tett, vállára omló sötét hajával valóban túlvilági lénynek látszott. — Tehát mégis van szive ennek a leány­kának, tehát mégis igazán szereti őt — e gon­dolat cikkázott át Berci agyán s a másik pil­lanatban már ott térdelt a megriadt leányka lábainál s az első boldogító s kiengesztelő csókot lehelte a kis „szívtelen“ remegő aja­kára . . . A szívtelen nem ellenkezett. Ihletett kebellel és templomi áhítattal állok e szent sir előtt, a hol hazánk atyjának por- ladozó hamvai nyugszanak, hogy Vác város hazafias közönsége nevében a fiú kegyelet, forró hála, mély hódolat, soha meg nem szűnő tisztelet es nagyrabecsülés koszorúját letégvem és rövid beszédemet csak a szentirás e sza­vaival kezdhessem : vessétek le saruitokat, ; mert szent ezen hely, a hol álltok, szent, mert Te nyugszol itt Kossuth Lajos; a nemzet meg- ; váltója. Te Kossuth Lajos tetted szabaddá az embert, a szót, a sajtót, a földet; a Te mű- 1 ved a középkor lerombolása és a modern Magyarorszag megalkotása, a polgári osztály j megteremtése. Egyenlő mindenki a törvényelőtt egyenlő a I közteherviselés. Nincsen robot, nincsen úrbér, nincsen őrsiség, nincsen úriszék. Van felelős minisztériumunk, van népképviseleti rendsze­ren alapuló parlamentünk. Sajtószabadságunk és gyülekezési jogunk. És ha szent törekvéseid mind még nem teljesültek : a Magyarok Istene hoz még boldogabb időt is e nemzetre. E szent helyre zarándokol a magyar a gyász napjaiban, búban és bánatban, földrengés, menydörgés, villámlásban és szélvészben, erőt, kitartást, lelkesedést és buzgalmat meríteni. Ide jövünk, ha gyöngül a karunk; idejövünk ha a kishitűség fogja el lelkünket, ide jövünk ha jogaink védelmére kelünk, mert Kossuth Lajos Te vagy erőnk nagy forrása, lelkesedé­sünk gyúpontja, bánatunk gyámolitója. De ide zárandokolunk örömben is, hogy tudassuk Veled nemzeted örömét. Nem minden halt meg Veled Kossuth La­jos. Csak testhüvelyedet fedi e hant. Eszméid élnek, be vannak vésve kebleinkbe, örökké él­nek, mig él nemzet e hazán. Kossuth Lajos a Te életed útmutatónk, 7 Uó » jK j '«.t- irrv/l-j- Lt—L - — - — - j—-—* — -------L - - xn vagy mesterünk. Tőled tanuljuk, hogy kell élni és halni, az igaz magyarnak; tanuljuk, hogy kell a haza szent ügyének szolgálni, boldogság, vagyonvesztesség és hontalanság árán is. Hogy van az, hogy lánglelkű szellemed még halló poraiban is megrendíti a. földet és az megmozdul? Hogy van az, hogy csupán ne­ved hallatára is lázba jönnek milliók meg milliók, minden igaz magyar, agg és ifjú, gazdag és szegény a tudós és a szántóvető földmives, mindenki, a kinek szive a hazáért dobog. A felelet egyszerű. Te kezedet, nemzet üterejére téve azt megértetted ; a Te szived dobogása a nemzet szivének dobbanása volt. Te összeforrtál nemzeteddel a Te gondolataid, eszméid, törekvéseid a mienkkel azonosak, azok - a mi testünkből, lelkűnkből valók. Az Úr Isten Téged választott ki, hogy általad és benned nyilatkozott meg a nemzet szent aka­rata és ideálja. Azért rejlik oly hihetetlen varázserő Benned, a mely az egész művelt világot csudálatra és ámulatra ragadja el, midőn látja, hogy a ma­gyar milyen hálateljes megdicsőült vezére iránt. A Te dicsőségedet hirdetik a Kárpátok és az Alföld, bércek és a völgyek, folyók és pata­kok, városok és falvak, paloták és kunyhók, az egész magyarlakta ország. S ha majdan Csaba elveszett seregei leszállanák a tej útjá­ról, Te itt fogod találni egységes nagy nem­zetedet. Áldva örökké áldva legyen a Te szent em- | lékezeted. A Te dicsőséged, a mi dicsőségünk. I Aludd nyugodtan szép álmaidat Kossuth Lajos! Álmodozzál. Álmod, hogy a Duna-Ti- - szán él néped, mint nagy, független, szabad, müveit és gazdag nemzet. Álmodozzál . . Álmaid teljesülnek. Mi szent fogadalmat, teszünk, hogy ernye- detlen buzgalommal, soha meg nem szűnő vasakarattal, odaadó lelkesedéssel és kitartás­sal törekedni fogunk, hogy Hozzád méltók legyünk, a Hazát szivünk egész melegével, a fiúi szeretet hő rajongásával, a honfiúi lelke­sedés egész tüzével és hevével szolgáljuk, s a Te dicső példákat követve a Hazáért éljünk és haljunk. Nagy Károly a Kyfháusernben várja a nagy német feltámadását. Kossuth ,Lajos a Te dicső szellemed itt várja nemzetünk feltámadását! Nem egyszer szakította félbe éljenzés helyes­lés a beszédet s mindannyian meghatva álltak magyar embernek szent sir mellett. Helyi és vidéki hírek. Barocaldi Vácon. (Kép a lwsel jövőből.) A hires Barocaldi buda­pesti városligeti cirkuszos az elmúlt nyáron egész társasá­gával többször kirándult Vácra a Büki szigetre s annyira meg­tetszett neki a szép fekvésű sziget, hogy most már folyik is a tárgyalás közte és Szlovik Flóris vendéglős között a Büki megvétele tárgyában. (Ellesett telefon párbeszéd.) Személyek: Barocaldi budapesti városligeti cirkuszos, Sslovik FJóris, Büki szigeti vendég­lőse, dr. Vadas József városi orvos és gyerme­kei, dr. Franyó István, mint a Pokol csárda kiküldött megvevője, Kecskés József Vác városi liget-fejedelem, Malik István sport-vezér, Papp István mindenhez értő váci polgár. Vadkerti/ Liajos nyugalmazott írouavezeiő, rieiyestes ir­getparancsnok. Nép, katonák, gyerekek. Idő: 1903. május elseje. Színhely : Büki sziget és Barocaldi cirkusz felváltva. — Halló ! Halló ! Barocaldi cirkuszos urat kérem! J — Halló! Halló! Kibeszél? — Flóris Bükiből. — Halló ! Mi tetszik ? — Beszéltem dr. Franyó tanácsos úrral, az összekúszált mindenség hivatásos lebonyolító­jával. Azt mondta, hogy nincs az a zűrzavar, ! a miért beieártaná magát üzletünk lebonyo­lításába. Elég volt neki két tüdőgyulladás, nem kér többet belőle. Az Ígért összeget kü­lönben elfogadom, Büki az öné. — Köszönöm, holnap ott leszünk. De igaz ! Dr. Vadas úrral találkozott ? — Igen, átadtam az üdvözletét köszöni. Gyermekei pedig lemondtak mindenféle élve­zetről, még a medvecukorról is, csakhogy is­mét láthatják a Barocaldi bácsit. — Kérem megmondani neki, hogy a hol­naputáni előadásra mint legjobb váci vendé­gemnek három elsőrendű páholyjegyet bátor­kodom részükre előirányozni. Egyebekben Papp Pistával mit végzett? — Az ígért összegért legfeljebb mint az artista társaság személyi ügyeinek kezelője s mint „összekötő kapocs a művészek és a pub­likum között“ hajlandó hivatalt vállalni, de kiköti, hogy kauciót nem fog letenni, hanem előlegét 200 koronában bejelenti. — Tekintve, hogy több Papp Pista váro­sunkban nem igen akad, ezennel kinevezem a mondott állásokra s küldöm a 200 K előleget. De hát Malik ügye hogy áll? — Malik odanyilatkozott, hogy nem szive-

Next

/
Oldalképek
Tartalom