Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-09-21 / 38. szám
Előfizetési árak : Egész évre ....................12 korona, i Negyedévre .................... 3 korona. I Egyes szám ára .... 24 fillér. Megyeien minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Bercsényi Dezső. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Kossuth napja. Vác, szept. 20. Elmúlt fölöttünk szeptember tizenkilencediké s lélekben, külsőleg nagyobb ünnepet ült a nemzettel egyetemben a mi városunk polgársága a piros betűs hivatalos ünnepeknél. Minden fájdalom elmúlt e napon szivünkből s lelkünk egész melegével fordult a Gondviselés felé, hogy a magyar nemzetnek Kossuth Lajost adta. A munkás, ha dolgozott, az iparos, ha a kenyérharc kezébe adta szerszámját, a tisztviselő, ha hétköznapjában munkája fölé borult, mégis ezer és egy gondolatába foglalta Kossuth nevét, számtalanszor kellett gondolnia arra, hogy boldog nemzetünk, mert megadatott neki a magyar Megváltó. Gondolt rá mindenki, mert mindnyájan magyarok vagyunk. A kenyérért való küzdelmesek közt is kitárta lelkét e város polgársága s leborult Kossuth nagysága előtt. És midőn nagysága dicsőítésére felzendült az ének a templomokban, midőn szónokok ajka megnyilt a monori bölcsőtől kezdve az ő életét utolsó percéig dicsőitni, oly kicsinynek, oly szolgainak tűnt fel mindenki lelkében az az óvatosság, hogy nálunk is akadtak, kiknek a magyar Megváltó, a szabadság, testvériség és egyenlőség lánglelkű és legfenköltebb hirdetőjének születése száz éves évfordulóján nem jutott eszükbe ünnepelni. Törpékké vált szemünk előtt alakjuk, lelkűk ridegségétől dermedve iparkodtunk szabadulni. Felesleges az ünnepi hangulatot rontanunk annak magyarázatával, hogy miért van az úgy, hogy még ebben a független városban is akadtak, kik nemcsak lélekben, de még külsőleg sem találták érdemesnek, hogy a századik esztendőt ünnepeljék. Ha egységesen ünnepelt volna a város, e nemzet ezen az évfordulón, fenn jobban megtudták volna érteni érzelmeinket. így csak érzelmeink árulóit láthatjuk bennük, kiknek a jövő pillanata drágább a múlt száz esztendejénél, kiknek egy felülről jövő képmutató mosoly megtagadni készteli minden magyar szivében dobogó vágyakat. Elfordulunk e sötét képtől, dicsőítjük az ünneplő város ünneplő polgárságát és beszámolunk városunk egyik legszebb tizenkét órájáról, Kossuth napjáról: Az istentiszteletek. Már csütörtökön este a hűvös esti szellő zászlót lengetett igen sok házon, pénteken reggel pedig különösen a főutcákon alig maradt ház, melyre a zászló fel ne került volna. A vásáros élet zajában mégis ünnep volt ez a nap, me'yen sok egyszerű ember szobájának kis Kossuth-képjét felvirágozta és mellére Kos- suth-jelvényt tűzött. Sok helyen a munka is szünetelt, legalább is az istentiszteletek alatt. A reformátusoknál. Az elsőt a kisváci reformátusok templomában tartották meg. Beharangozásra zsúfolásig megtelt a templom, melynek padsoraiban dr. Zádor János, dr. Morlin Zsiga, dr. Franyó István, dr. Göndör Sándor képviselték a várost, Zádory Lajos adótáros vezetése alatt az egész adóhivatal tisztikara jelen volt, Borbély Sándor igazgató vezetése alatt, pedig nemcsak a siketnérnaintézet teljes tanári kara jött el, hanem néma tanúi voltak a felséges ünnepnek az intézet növendékei is. Földváry Bertalan a főszolgabiróságot képviselte, küldöttséget menesztett ide az izr. statusquo hitközség is. Ezeken kívül nagy intelligens közönség foglalt helyet a padokban, közte igen sok úrnő. Beharangozás után a Szózatot, énekelte felállva az egybegyült kcgyeletes közönség mely után Szeles József palástban, Kossuth-jel vénynyel lépett a szószékre. Bölcsek és a nagyok, miként a csillagok, örökké ragyognak nemzetük egén. Ebből az alapgondolatból indult ki s felséges, gyönyörű szavakkal fejtegette Kos- I suth Lajos nagyságát. Nem is kíséreljük meg a kiváló lelkész gondolatmenetét vázolni, tö- köletlnn lenne a/. Az igaz érzések melege, Kossuth nagysága iránt való végtelen rajongás gyönyörű beszédet takasztott Szeles ajkán, melylyel megrázta, felemelte, ielkesedővé, majd I pedig teljesen elérzékenyültté tette hallgatóságát. Szavainak minden egyes képe ott maradt mindnyájunk lelkében s nem volt senki a templomban, kit magával nem ragadott volna Kossuth-ünnepélyünk eme bevezető hatalmas beszéde. Imával s áldással fejezte be azt, mely után a Himnusz csendült fel a hallgatóság ajkán. Végtelenül megható volt, midőn a jelen volt bárom negyvennyolcas honvéd az istentisztelet után a templomban hálásan szorongatták Szeles József kezeit, köszönetét mondva a gyönyörű beszédért. Az evangélikusoknál. I él tiz órára jelezte az ev. református egyház ünnepélyét, mely nagy közönség előtt folyt le templomában. A várost Korpás Márton tanácsos, Jánosdeák Márton közgyám képviselte. Szommer Gyula h. lelkész költői szárnyalású beszédet mondott, méltatva Kossuth nagyságát. Szónoki forma tökéletességével, lelkes előadásával hallgatósága figyelmét nyerte meg s hatásban tökéletes sikert ért el. Egyházi ének fejezte be az ünnepet, mely után a résztvevők a város diszgyűlésére vonultak fel. A statusquo hitközségben. Bár az ünnepség sorozatába a statusquo izr. hitközség este illeszkedett be, mégis itt kell megemlékeznünk erről is. Az Eötvös-utcai imaház világított termét, zsúfolásig megtöltötték a hitközség tagjai, a város és hivatalok képviselői, kikhez a református és evangélikus egyházak küldöttei csatlakoztak. Az ősrégi, megható zsidóénekek után Fóliák Fülöp főiabbi lépett a szószékre s dicsőítette Kossuth Lajost. Figyelmes hallgatósága gyönyörrel hallgatta a kiváló szónok meggyőző érvelését. Teljes biztonsággal nyúlt bele abba a kérdésbe, miért tudja szeretni a magyar királyát és Kossúthot egyszerre s a kibékülésnek egykor meg kell történnie. Az az ima, melyet fényes, szép beszéde végén mondott, költő leikéből fakadt. Megindító és felemelő volt együtt, áhítatot gerjesztett minden jelenvoltban. A szónoklat után még egy ének következett Kossuth Lajosért s ezzel a statusquo hitköz ség ünnepe véget ért. Az orth. hitközségben. Az orth. izr. hitk. népiskola növendékei délelőtt tiz órakor az iskolahelyiségben összegyűltek. A Szózat eléneklése után Berger Mólig. tanító szép szavakban ecsetelte a mai nap jelentőségét; a Himnusz-szal a szép ünnepély véget ért. A hitközség- este hat órakor a díszesen kivilágított templomban ünnepelte a jelentős napot. Silberstein Józsua főrabbi héber nyelven szerkesztett imája elmondása után hitk. elnöke, Löwy Fülöp az ünnepélyhez méltó zsoltárokat recitált, a mit a zsúfolásig megjelent ünneplők utána mondtak. Braun Márk kántor pedig kórusban szintén ez ünnepélyhez szerkesztett éneket több ifjú közreműködésével énekelte. A király, a magyar nemzet, orsz. nagyjaink, városatyák stb. jólétükért elmondott imával zárult a magasztos ünnepély. A díszközgyűlés. A városi képviselőtestület díszközgyűlését eredetileg a városházán akarták megtartani, Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természete^ hashajtószer.
