Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-08-24 / 34. szám

Váci Hírlap

3

Miltényi Gyula, f

1845- 1902.

Szent István nap estéjén, szokatlan időben megkondult a Roskoványi s a csendes, nyári alkonyban halottat hirdetett: dr. Miltényi Gyula pápai praelatus, prépost, kanonok, pesti fő- esperes halálát. Régi betegsége, szivvizenyő ölte meg a főpapot, kinek halálhírét már többször költötték.

Dr. Miltényi Gyula 1845. augusztus 14-én született Kónyi (Tolnamegye) községben, a hol atyja gazdatiszt volt. 1869 ben aug. 12-én szentelték pappá s Fólhra került káplánnak, de már 1870 ben a papnevelőintézet spirituálisává nevezte ki boldogult Peitler püspök. Ez időtől kezdve tanárkodon s 1878 ban a teológiai doktorátust megszerezte. Később 1880-tól négy éven át a váci főgimnáziumban a történelem tanára volt s ma is sokan vaunak városunkban, kik tanítványai közé sorozhatják magukat. 1888-ban nevezte ki a király a megürült kanonoki stallumba, ez időtől egész 1892-ig a szeminárium igazgatója is volt. Másfél év előtt a grófpüspök felterjesztésére már betegen kapta Rómából a kitüntetést: a pápai praelátusságot.

Tanár korában a váci társaséletben élénken résztvett, a kaszinóban nem volt oly billiárd- játékos, mint ő. De kivette a komoly munkából is részét. Mint városi képviselő alig mulasztott el egy közgyűlést is s a tanácskozásoknál többször felszólalt Legutóbbi indítványai közül az egyik az volt, hogy a zónaidő behozatalával az összes városi és torony órák a zónaidő szerint igazittassanak. Tiszta hazafiasságára vallott az a szép indítvány is, hogy a város feliratot küldjön az egyházmegyei főhatósághoz. hogy a felsővárosi templomban a német nyelvű istentiszteleteket törüljék el. Nem rajta múlt, hogy több paptársának is ez a hő óhaja még ma sem tudott teljesedésbe menni.

Két év óta már alig mozdult ki lakásából, csak akkor, ha fürdőre utazott. Egy nyarat a megyés püspökkel Iöltött fürdőn, de állapota

zeled, hogy létezhessék ilynérnű faja az elvetemültségnek, mint a te színjátékod asszonya ! *

És Dioméd, a költő, nem birá feledni szavait, Picaretesnek, a bölcsnek.

Hiába zsongának füleibe göröghon lakóinak dicsérete és hódolata

Dioméd, a költő, mindig csak arra gondolt, hogy mit mondott Picrates. a bölcs.

*

És történt vala pediglen egy szép napon, hogy midőn Dioméd a költő, hazatért lakába, gyermekeit holtan találta.

Felesége meg — kacagott.

És mondá: elpusztítottam őket és mérget itattam veled is, ő érte, Epiuzért, a kedvesemért I

És kacagott.

Dioméd, a költő, érzé benseje mint változik át a poklok-poklává, mivelhogyan megkezdé benne iszonyú munkáját az asszony mérge.

És Dioméd habzó szájjal, lihegő mellel futni kezdett.

Futott ki a piacra.

Ott pedig neki rontott Picrátesnek, a bölcsnek és diadalmasan hörgé:

„Látod, hogy igaz vala költői művem. Én- magamon és gyermekeimen ugyanazt cselekvé feleségem. Sőt még kacagott is. Még kacagott is. Lám, hogy jó és igaz volt költői művem !“

És örömmosolylyal halt meg Dioméd, a öltő . . . Lakatos László,

k

nem javult. Ez idén Gleichenberget kereste fel orvosa, dr. Lencsó Ferenc l-iuácsárn, de súlyos betegségére itt sem talált irt. Érezte is már, hogy ebe fog jobbra fordulni állapota, múlt évben teliat elkészítette végrendeletét.

Betegsége ideje alatt gyakran látogatták meg tisztelői, jóbarátai, kik közt Motesicky János kanonokkal benső barátságot tartott fenn. Utolsó óráiban is, midőn nehéz betegen karosszékében ült, ő volt mellette.

— Nem tudom, hogyan bírom ki az éjszakát! •— mondta jó barátjának, ki vigasztalta.

Nemsokára meghalt. Agónia nem állott be, nem is szenvedett, csupán mély lélekzetet vett s gazdasszonya karjai közt kiadta lelkét és nem sokára a Roskoványi szomorú szava a tudós főpap halálát siratta mindenkinek.

Haláláról rögtön értesítették a grófpüspököt, kit a hir mélyen meghatott, mig a káptalan gyászának a következő jelentésben adott kifejezést. :

A váci káptalan szomorodott szívvel jelenti szeretett kartársának méltóságos és főtisztelendő dr. Miltényi Gyula pápai praelátus, szob- ránci prépost, pesti főesperes és váci székesegyházi kanonoknak folyó hó 20 án áldásdús életének 58 ik, áldozárságának 34-ik évében sziv- vizenyőben, a halotti szentségek ismételt ájta- tos felvétele után bekövetkezett gyászos elhunyták A boldogult hült tetemei folyó hó 21-én délután ’/2 ^ órakor tartandó beszentelés után folyó hó 28-án délelőtt 74 9 órakor fognak megyés püspök úr Öméltósága által mondandó gyászmisével a középvárosi temetőben család, sirkápoinában örök nyugalomra ellielyeztetnii Három évtizeden át nevelt az egyháznak hű papokat, ezek hálája és az egész egyház áldása kisérje nyugalmában. Vác. 1902. augusztus hó

21-én. Az ö. v. f. n. !

Ezenkívül a család is adott ki gyászjelentést. Végrendeletét, mely 1901. július 21-én kelt, másnap bontották fel a járásbíróságnál. A következő főbb rendelkezéseket tette: Halála után 48 órára temessék el a középvárosi Miltényi sirkápolnába édes anyja mellé balfelől s koporsójába anyjától s apjától kapott emlékeket tegyék. A pápának s püspökének hagyott aranyokon kívül 1000 koronát a papnevelőintézetnek, 200 koronát misére, 300 koronát a Miltényi-kápolna jókarbantartására, 200 koronát az apácáknak, 100 — 100 koronát a Szent Vince egyletnek, katolikus legényegyletnek és a tüzoltóegyletnek, 200—200 koronát három közeli rokonának kíván kifizettetni hagyatékából. Miután gazdasszonyáról, özv. Lleidenreich Ottónéról is gondoskodott, általános örökösévé a káptalant teszi, mely mindennemű hagyatékát Szent Antal kenyerének alapítványa cim alatt kezelje s évenkint a szegények közt annak kamatát osz>za~ szét, de úgy, hogy egy- egy szegény 50 koronánál többet ne kapjon. Azonban mig beteg Géza öcscse él, a kamatok őt illessék. A papnevelőintézetnek hagyta olajfestésű képét s rendelte, hogy 100 koronát osszanak szét temetése napján a szegények közt. írásait és jegyzeteit olvasatlanul tűzbe kell dobni. Bútorait, melyekről nem intézkedett, nem szabad árverés alá bocsátani. Végrendeleti végrehajtások benső barátját Motesiczlcy János kanonokot nevezte meg.

A holttest beszentelése csütörtökön délután ment végbe a gyászháznál, hol a szertartást Schmidt János felsővárosi kanonok-plébános végezte.

A temetés szintén a gyászházban történt, hol dr. Virter Lajos nagyprépost nagy kísérettel beszentelte a koporsót s a praelatus- kanonok hült testét a székesegyházba vitték. Kilenc órakor érkezett meg gr. Gsáky Károly

megyés püspök a templomba, a hol a közeli rokonságon kívül a város, hivatalok képviselői, nagyszámú közönség már jelen volt. A püspök nagy gyászmisét mondott, mely alatt a kar Ulrich megható gyászénekeit zengte el. A mise után a püspök még egyszer beszentelte a koporsót s miután kíséretével távozott, Schmidt János kanonok-plébános és többi volt kanonoktársaitól követve az elhunytat örök nyugvóhelyére, a középvárosi sirkertbe kisérték.

Helyi és vidéki hirek.

— Huszonöt esztendő. Csudálatos ragaszkodással ünnepeltek a múlt hét folyamán egy főpapot. Az első miséjének huszonötödik évfordulóját tartotta, napját titkon titkolta s mégis megtudva siettek őszinte üdvözlésére. Hiúság nélkül való, munkás pap, kit bármily helyre állítottak is, a tökéletest nyújtotta. Ez Bucsek István, az alvárosi kanonok-plébános. A munkában a saját erejében bízott mindenkor és elismerést nem követelve, dolgozott mindenütt, a hol erre neki tér nyílóit. Ismerjük két év tized óta s csak felsoroljuk, hogy a kai. kör, a szt. Vince-egylet, most a róni. kát. iskolaszék mi mindent köszönhet munkás kezének, bámulatraméltó szorgalmának. Ilyen pap méltán várhatna ünneplést, ámde szerényen elvonul s nem rajta múlik, hogy a jelentős huszonötödik évforduló nem csendben suhant el fölötte. A gratulálok sorába állunk mi is és kívánjuk, hogy teljes munkaerejében érje meg arany miséjét az alsó város mindenki áltál nemcsak tisztelt, de szeretett kanonok-plébánosa.

— Tűzoltóink Egerben. Nem hiába bíztunk abban, hogy derék tűzoltótestületünk az egri versenyeken ismételten sikert fog aratni. Múlt vasárnapon jöttek haza és büszkén hozták haza a dijat, melyet Csányi István szakaszparancsnok vezetése alatt Müller Ignác, Sáry Pál és Paczolt Ferenc nyertek. Ezenkívül nem első díját nyerte márkülön Müller Ignác a kötélen való gyors leereszkedésért.

A piaristák templomáról. Közel három hónap óta javítás alatt áll a kegyes- tanitó rendiek temploma. Peidlpek József vállalkozásában a munkálatokkal e hét folyamán teljesen elkészültek, úgy, hogy e hó 27-én, Kalazanti Szt. József napján a megáldást el is végezhetik. A templomban úgy kívül, mint belül minden renoválva van Különösen szépen fest a nagy értékű és egykor a székesegyházba szánt, velencei tükrökből összeállított főoltár és környéke, valamint a Volf Félix által 1790 és 1800 évek közt festett oltárképek, melyek renoválva vannak. Diszkrét festése is uj képét nyújtja a templomnak, melynek egyik oldalkápolnájában eddig is naponta a munkálatok alatt tartottak miséket.

— Telefonunk épül. Városunk ismét egy nagy, hatalmas lépéssel halad előre; megkezdték a várvavárt telefon építését. A múlt hét elején a II-ik számú távirdaépitési osztály vezetője Bäder építész körleveleket küldött szét a városban mindazokhoz, kiknek házán a telefonvonalakat elfogják helyezni, hogy a munkásokat, kik az építés munkájával el lesznek foglalva, munkájukban ne háborít lássanak. Ebből tudjuk meg, hogy többek közt a városházára a többek közt oly vezető tetőtartó jön, mely 30 ágú lesz. E hó 22-én, pénteken azután belekezdtek úgy a helyközi, mint a budap esti telefonvonal felállításához. Egész napon át járt a tárkocsi a postaépület és a vasul' között és szállította be a vasállványokat és a néhány száz kilométer hosszú felhengeri- tett sodronyokat. Báder építésznek húszon-