Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-02-09 / 6. szám
váci hírlap kis keserűség; kérem azonban a szives olvasót, hogy e keserűség élét ne oda lássa irányulni, a hová a szándék nem irányította. Hűséges polgára e sorok Írója városunknak, örül haladásán igaz örömmel s nem kevésbbé búsul, ha jó hírnevében csorba készül esni. A siketnéma- intézetnek jubileumát olyannak tekintette mióta az eszme felszínre került, mind ez ideig, mint a mely alkalmas arra, hogy e városnak jó hírnevét Öregbítse, emelje. Épen ezért Csávolszky püspök úrtól, a ki a város kulturális intézményei terén is sok nagy és elévülhetetlen érdemeket szerzett, nem azt remélte, hogy akadály legyen, hanem azt, hogy zászlóvivőként, szive szerint imigyen fog szólani: Tisztelt Nemes város! Rég ideje annak, hogy a közügyekkel nem kis érdeklődéssel törődöm. És mégis, ha emlékezetemben kutatnék, talán arra az eredményre jutnék, hogy a közügyeknek egyetlenegy tárgya sem volt érdeklődésemnek annyira kedves, mint ez a most felvetett. Ne csodálkozzál rajta nemes város! Ismered az én Istentől eredő hivatásomat, tudod azt, hogy hozzám azok kell, hogy legközelebb legyenek, azoknak juttatom én leginkább az én szivemnek szereiét, a kik tetőled talán távol vannak, a kiket te, talán a földiekkel nagyon törődve, nem veszesz észre. íme, tekintsetek arra a házra! Épen a századik esztendeje, hogy benne az emberszeretet csodákat művel, mert azokból nevelnek ott embereket, a kik az Úrnak kifürkészhetetlen akaratából a teremtésben vesztesek maradtak. Száz kerek esztendeje annak, hogy ez épület szerte e hazában Isten segítségével csak áldást osztogat, mert a legnemesebb földi hivatást tölti be: nyomort enyhítés könnyet *2 ________ hát ő kelme a titkárok rendes szokása szerint egy kicsinyég szerelmes is volt. Csendes ábrándjait még lenyugvása után is tovább fűzte, mig csak Morfeusz őt karjaiban el nem ringatta. Bizonyos volt benne, bogy aranyos kis tubicájáról fog tündéri álmokat álmodni. De bizon még álmában sem jutott ő el Tündérországba, hanem egy zordon erdőben tévelygett, mígnem egy hatalmaz medvével találkozott. Lábai gyökeret vertek s megtagadták a szolgálatot. Menekülni nem tudott. A medve mind közelebb-közelebb jött hozzá. Szemei szúróan villogtak, hatalmas tenyereit vállaira tette és már érezte arcán annak forró lehelletét. Ekkor ájultan esett össze. Nem sok idő múlva erős fájdalomra felocsúdik aléltsá- gából szétnéz s' keresi a medvét, de medve nincs sehol, hanem legnagyobb rémületére látja, hogy három ördög táncol körülötte őrült kalamajkát. Mindegyiknek kezében egy két ágú vasvilla van. A mint jobban szemügyre vette, mindháromnak a mellén egy feliéi- sávot látott ezekkel a felírásokkal: Váci Dalegyesület, Váci egyesült Kaszinókor és Váci Sport Egyesület. Mikor az ördögök észrevették, hogy ő fölneszeit álló neki estek mind a hárman e a vasvillákkal alaposan megcsiklandozták, hogy miért nem végezi az általuk képviselt egyesületek dolgait. Az én barátom rúgott harapott. töröl. Száz kerek esztendeje büszkeségünk tárgya és mi e száz esztendő alatt nem tettünk érte semmit, csupán csak hajlékot adtunk neki. Pedig tudjátok-e azt nemes város, hogy ez intézet alapítása óla hét-nyolc millió koronát költött el itt. Ez a rengeteg pénz mind a mi kereskedőinknek, iparosainknak és termelőinknek zsebébe vándorolt és igy anyagi jólétünket mozdította elő ! Tudjátok-e, hogy fennállása óta nagy mértékben emelte városunk idegen forgalmát, mert a benne tanuló növendékek szülői és hozzátartozói évenkint legalább kétszer meg kell, hogy látogassák városunkat. Hazánknak minden iskolába járt polgára ha egyébről nem is, de arról emlékezetében tartja városunk nevét, hogy itt a siketnémákból embereket nevel a keresztényi szeretet. Ha mindezeket nem tudtátok volna, vegyétek tad túl tőlem s arra a szeretetre, melynek ez intézet létesülését és fennállását köszönheti, kérlek benneteket, hogy most jubileumának ünnepére a szivetekben támadó örömet ne fojtsátok el, hanem inkább éleszszétek és ha szegénységünktől kívánna valamit ez örömünnep, ne tagadjuk meg azt, hanem inkább adjuk jó szívvel, mert bizony mondom néktek, nem ajándékot adunk, hanem hálánkat rójuk le, hosszú százesztendő óta felszaporodott adósságunknak fizetjük most vissza csak egy kis részletét — s ezzel kötelességünket teljesítjük. Közöljük ezt a cikket, mely lelkes hangjánál fogva is hivatva van a szép ünnepély iránt az érdeklődés növelni, bárha nem minden sorával értünk egyet. A cikkíró alighanem félreértette Csávolszky püspök úr felszólalását, ki korántsem akarta a várost a költségekre védekezett, a mint csak tudott. Hiába való lévén minden, iparkodott legalább a fekete alakokat megfigyelni és itt is tapasztalatokat szerezni. Leggyorsabb kezű volt a dalegyesület felirásos. — Annak kezében úgy járt a villa, mint a motolla. Az nagyon is életre való ördög volt s szegény barátomat alaposan elnás- págolta. A kaszinó felirású az sokkal higgadtabb volt, az csak néha-néha ütött rajta egyet- egyet, de csak úgy, mintha az életerő kifogyott volna ereiből. A harmadik — pláne — csak egyet húzott rá s azután lassan átalakult medvévé, de nem holmi harcias vadállattá, hanem csendes álmos jószággá, a mely tekintettel a téli időre, elcammogott a sarokba és orrát tenyerei közé fogva csendesen téli álomra szenderült. \ De Önök talán azt is szeretnék tudni, az hogy én jó pajtásom mi úton és módon menekült meg a verekedő ördögöktől. A legegyszerűbb módon. A gyorskezű ördög koma látván, hogy szegény barátom kézzel lábbal védekezik ellenők, gonosz csínyt gondolva, barátomnak,az orrát vette célba. No, köszönöm szépen ; az orráért még a kutya is haragszik, hát még egy titkár. Az ördög tényleg végrehajtotta gonosz szándékát s az én barátomnak alaposan az orrára koppintott. A titkár szobája ebben a pillanatban igy figyelmeztetni, csupán arra, hogy a város nem mint meghívott, hanem mint házigazda vesz részt az ünnepélyekben, ha a költségek egy részét fedezi. Ez volt felszólalása tárgya s tény, hogy a város ha nem is mint házi, de társgazda fog méltóan a szeptemberi ünnepségekben megjelenni. Második új vasútiunkról. Vác, febr. 8. Az utolsó percben, lapunk zárta előtt vesz- szük Blaskovich Elemér úr sorait, melyben felvilágosítást ad múlt számunkban közölt második új vasutunkra. Nincs módunkban a fontos vasútvonal új irányáról gyorsan véleményt mondani, tehát most csak egész kommentár nélkül közöljük a levelet, fenntartva a jogot, hogy varosunk érdekében jövő számunkban az új irányról nézetünket ismertessük. íme a levél : Tekintetes Szerkesztő Úr! B. lapjának legutóbbi számában „a második új vasutunkról“ cím alatt az altalam tervezett Budapest—Palota — Újpest—Duka—Vác h. é. vasút és ennek duka—rétsági szárnyvonaláról t. Szerkesztő Úr egy oly értelmű cikket közölt, a mely a szóban forgó vasutat Vác városára nézve „károsnak“ tünteti föl. Egy vasút tervezésénél az első föladat annak irányát úgy megoldani, hogy az útban eső vasutnélküli községek érintése mellett lehetőleg a legrövidebb útnyom választassák. Márpedig az esetben, ha ezen vasutak tervezésénél Vác város magán érdekeit akarjuk tekintetbe venni, hogy t. i. úgy a Budapestről jövő, valamint a Nógrádmegyéből érkező vonatok a váci pályaudvarba fussanak be és igy Vác városában összpontosittassék az egész forgalom, ezen vonalvezetés mellett: a budapest— rétsági vonal 3-7 kilométerrel, a budapest — váci vonal pedig 200 méterrel hosszabbodik. Ezenkívül a forgalom érdekében a csörögi szőlők egy alkalmas helyén egy rakodó megállóhely és a 35—-36 km. között egy kitérő állomás létesítése válnék szükségessé. Ezen vonalvezetés mellett hátrányos még az a körülmény, hogy a csörögi szőlőkön keresztül a földterület is nagyon drága és számos kunyhó nézett ki. Asztal, szék, lámpa, gyertya, ruha mind felforgatva szanaszét hevert a padlón, ő pedig a ruhaszekrény sarkát és az orrát tapogatta, mely utóbbiból a kettőnek heves összekoccanása folytan lassú cseppekben foly— dogált a titkári Vér. A másik álma, melyet elmondani Ígértem, a következő: Előre kell azonban bocsátanom, hogy barátom a szegenyvedó egyesületnek is titnoka volt, a ki minden délben rendes napi teendői után egy cin kánalat csúsztatva zsebébe, bement a szegények konyhájára, hogy az ételeket megkóstolja — csak kóstolni szokta — és körülnézni, hogy nincsen-e ottan valami hiba. Egy ilyen kóstolás után, mikor arról győződött meg, hogy bizony a szegények mai kosztja nem a legizletesebbeu van elkészítve, egész délután bántotta az a tudat, hogy a szegények ma azt a keveset is, a mit kapnak rosszul készítve kapták meg. Mondom egész délután ez motoszkált a fejében. Az alvás ideje annak rendje és módja szerint elkövetkezett s mint a féle egészséges fiatal ember, hamar el is aludt. Szokása volt neki a vizes kancsót a feje mellett álló szekrényre tenni. Hanem úgy látom Hölgyeim és Uraim, hogy Önök már igen türelmetlenek. Nem kívánják, hogy felolvasásomat abban hagyva el- kotródjam? Nem kívánják?! Ám jó, folytatom,
