Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-08-17 / 33. szám
Tizenhatodik évfolyam. 33. szám. Előfizetési árat: VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Egész évre........................12 korona, i Negyedévre........................3 korona. ; Kiadótulajdonos:. Felelős szerkesztő : Egyes szám ára .... 24 fillér. | Meg-jelen minden vasárnap. Kovách Ernő. UeFCsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Olcsó a búza. Vác, aug. 15. A jó öreg példázgató római: Menenius Agrippa tapasztalt és bizonyára jó gyomrú ember volt, mert ismeretes meséjében a testszervezet alkatrészei között a gyomornak állított oltárt. Ennek dolgozik a misera plebs, verejtékének, munkájának hasznát a gyomor látja; elnyeli a termést, mindent, a mi megemészthető. Az öreg Agrippának meséje most is aktuális — különösen igy aratás után. Az aratás általában kedvezően ütött ki s azt kellene hinnünk, hogy annyi kedvezőtlen év után elvégre van olyan esztendőnk is, melyben a gazda egy kissé magához térhet, fellélegezhetik. Gabonája bőven, magtára teli, olcsó lesz a kenyér. Ámde ebben a föltevésben alaposan csalódik mindenki. Gabona van ugyan elég, de ára nincs s a liszt drága, a kenyér nem olcsó. A verejtékes munkának gyümölcsét, termékét valamelyes gyomor eszi meg, csakhogy ez a gyomor, nem a termelő gyomra, hanem a nagy mal- j moké és a tőzsdéjé. E pollphálózat csápjai szívják fel a termést s csatornasze- I rőleg szállítják az egészet a központi I nagy gyomorba. Ez azután megőröl min- ! dent s a termelőnek a haszonból mi sem jut. Valami azonban mégis: a drága liszt s a drága kenyér. Mert 2—3 vaggon búzával a tavalyinál többet szállítani mit ér, ha a termelő a többletért alig j kap valamit, avagy éppen semmit. A ke- ! nyér pedig olcsóbbá csöppet sem lett. Az ebből eredő kényszerhelyzetnek súlyos következményeit érzi a vidék, a j gazda a központi gyomor éhességének ; egyenesen ki van szolgáltatva s azzal szemben védekezni nem tud. A kiváltságos csoport, a gabonának szervezett uzsorája mindent elnyel, a termelőnek * szabad mozgását megbénítja, lehetetlenné j teszi. Százezreknek munkáján él s a több százezer e privilegizált kisebb csoportnak dolgozik. Helytelen dolog ez nagyon s arcul (csapása a jogrendnek és az igaz- 1 ságnak. Szép szőke asszony . . . Szép szőke asszony, halovány Madonna ne nyisd ki liivó szóra ajkadat és hoyylia szód a megváltásom lenne, zárd akkor is szivedbe hallgatag. Mert nem tudok szeretni titkolózva, Csak tele szívvel, becsületesen s ha; nem fűzhetlek a karomra nyíltan, Nem kell veled az üdvök-üdve sem! Az én szerelmem nem futó patak, mely bujdosva jár virág, haraszt között, titokban ásva uj medret magának, ha egy sziklába, köbe ütközött. Az én szerelmem tiszta tó — akárki mélyére nézhet — s nem lát benne mást, csak a boldogság végtelen égboltját, csak mozdulatlan ragyogást . . . Szentessy Gyula. Ingyen kenyér. Irta: Nagy Reneé. Délfelé járt az idő, a mikor leginkább meg- roépesül a Podmaniczky-utcának az a része, a hói az ingyen kenyeret osztogatják. A kopott ruhájú, szegény éhes emberek í lágy tömegben álltak a bolt előtt; egy rendőr lurván lökdöste, taszigálta őket. Kenyeret majszoló kis gyermekek ácsorogtak a nedves I járdán, — a szerényebbek hátrább húzódva, türelmesen várták, hogy mikor kerül rájuk a sor. Egy tisztességes, bár kopottas öltözetű, beteges, úri kinézésű asszony is beállott a várakozók közé. Fekete kendőjét lehúzta egészen a szemére. Mindenki érdeklődéssel nézte meg a jól öltözött asszonyt, a ki restelkedve, zavartan, földre sütött szemekkel várakozott. Voltak, a kik tekinteteikkel szinte bátorították, — mig mások irigykedve nézték meg a jó meleg teli kendőjét. Mikor kinyújtotta kezét a darab kenyér után, fényes arany karikagyűrű csillant meg az ujján. Egy mellette álló rongyos ember nem is állhatta meg szó nélkül s azt a megjegyzést tette, hogy már az úri dámáknak sem derogál ide jönni —! Az asszony hallotta a megjegyzést, köny szökött a szemébe, a mint félre állt, hogy megegye a maga darab kenyerét, de az se- hogyse akart lemenni a torkán. Begyöngyölte hát a zsebkendőjébe és haza felé indult. De a rongyos ember megint csak melléje került és azt súgta neki, hogy adja el a gyűrűjét, ad érte harminc krajcárt. — Nem eladó — súgta vissza és tovább ment. — Adok érte negyvenet, — mondta egy másik hasonló alak, a kinek nem annyira az * éhség ritt le az arcáról, mint inkább a pálinka. De folytatása is van. A magyar learatja, elcsépeli, zsákba rakja az eladni valót ; az élelemre és magnak valót pedig elteszi a magtárba. Az eladni valót, ha nem kell mind a malmoknak és a tőzsdének, megveszi az osztrák. Itt nincs verseny, a magyar egyedüli piacát úgy hívják, hogy Ausztria. És Ausztria ad annyit a búzánkért, a mennyit akar. Ő pedig eladja jó áron. Ha nincs búza, jó az ára ; ha van, akkor olcsó. De ha van ára és van is a magyar parasztnak mit eladnia, akkor is olcsóbban adja el, mint, mondjuk, az orosz, vagy az amerikai. Pedig nekünk is terem olyan búzánk, mint ; mi is vágunk olyan rendet, mint ők. Mikor aztán a kisgazda kezébe kapja a kis pénzecskéjét ; akkor jön a többi átok. Már lesnek rá. Mikor a faluvégén jön, már rátörnek. Először is a végrehajtó az adóhátralékért. Akkor aztán jön a takarékpénztár egy kis kamatért; végül pedig a boltos meg a korcsmáros. Mikor mindezeket kifizette, üres a nagy Az asszony nem válaszolt, mert a sirás fojtotta a torkát. A szivébe éles ütésként vágót az a gondolat, hogy a gyűrűjét kérik. A jegygyűrűjét ! Az egyetlen emlékét, a mi még a multbó megmaradt; abból a múltból, a mire már sokszor csak úgy gondol vissza, mintha nem is valóság lett volna, hanem csak álom. Éles szél csapta meg az arcát, a hogy kifordult a nagy körútra. Hideg, szürke, átláthatatlan köd terjengett a nagy város fölött, a mely átjárja a vékony szegényes ruhát, ráül az embernek a torkára, mellére, mintha mondaná: most én vagyok az úr mindenek felett Befurakodik a vékony falú, hitetlen szobákba, a hol a szegény emberek dideregve bújnak össze. Összerázkódott a hidegtől és eszébe jutott a beteg fia, a ki otthon fekszik a hitetlen szobában. Igen, a fia, — az eddigi egyetlen támasza beteg. Se kenyér, se fa nincs otthon. Igaz, hogy a fiú nem is kíván enni, de legalább egy kis tüzet csinálhatna néki! A sirás újra fojtogatni kezdte a torkát s rá gondolt a gyűrűjére, hogy talán annak az árából enyhítené pár napra szegény beteg fiának a helyzetét. És ekkor kitört belőle a sirás. A járókelők közül sokan érdeklődve néztek utána. Eladja hát ezt az egyetlen gyűIFerencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
