Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-07-13 / 28. szám
2 Váci Hírlap magukat az úgynevezett úri móddal kecsegtető tudományos pályák után. Ren- geteg azok száma, kik fogyatékos anyagi és még silányabb szellemi tehetséggel diplomára vágyakoznak. Ezek aztán tél utón letörnek, nem tudnak a nagy munkával megbirkózni s azok a szánalmas alakok válnak belőlük, a kik hiúz sze-' mekkel lesik, mikor üresedik meg valamely hivatalban egy silányul javadalmazott irnoki állás. A szellemi proletárok száma napról- napra nő. Ezen a bajon csak céltudatos szigorúsággal lehetne segíteni. Ha a szülők érthető és méltányolható gyengeségük folytáig gyermekük fogyatékos tehetségét fel nemVismerik, úgy az iskolának kötelessége eme. rámutatni. Jut arra idő és alkalom elég, hogy kellő módon hangozzék a figyelmeztetés s ha ez nem haszx. nál, a gyökeres orvoslástól sem szabad visszariadni. Mindenesetre elhibázott és helytelen dolog, ha p| o. az érettségi vizsgán fejtenek ki drál\ói szigorúságot. Az a tanuló, a ki már/eddig megállotta a helyét, az érettség vizsgán nem lesz sem rosszabb, stfííi bölcsebb és sem az igazsággal, sem a humanizmussal nem fér össze, hogy akkor üzzük el láng- pallossal, mikor az ut nagyrészét már megjárta. De igenis használjuk a rostát, mikor még nem késő, hadd hulljon a férgese s igyekezzék ez ott keresni a boldogulást, hol hasznára vállhat államnak, társadalomnak és a saját családjának. A pályaválasztás gondjai az iskoláztatás elején kezdődnek. Igen sok szülő már meghatározott céllal kezdi gyermekét taníttatni ; eleve elhatározza, hogy milyen irányban haladjon a tanulás, nem gondolva azzal, hogy e tekintetben első és fő szempont: a 'gyermek képessége, hajlama. A ki pedig ezt figyelmen kívül hagyja, túl lő a célon, mert a gyermeket géppé alakítja, mely feldolgozza talán úgy, a hogy a rá bízott munkát, de végezetben kisül, hogy erejét hiába pazarolta. Erről tanúskodnak az évzáró vizsgák : az aratás. Vác város iskolái nehéz munkát végeznek, mert itt is, mint mindenütt, sok a selejtes anyag. Tanulságos adatokat szolgáltatnak erre az iskolai értesítők, melyekből kitűnik, hogy az elégtelen osztályzatra sokan rászolgáltak. Hiszen természetes, hogy az iskolai tanulók zöme lángészből nem állhat, középszerűségek mindig és mindenütt túlsúlyban vannak, de intőjel ez arra, hogy ne kényszeresünk senkit kedve és tehetsége ellen való munkára. Vonjuk le az iskolai aratásból a tanulságot: neveljük gyermekeinket az életnek, ne vessünk olyan talajba olyan magot, melyből sohsem lesz egészséges gyümölcs. A sportegylet jövője. (Beszélgetés a fölövészszel.) Vác, julius 12. A sportegyesület múlt vasárnapon tartott közgyűlése határozott, hogy beleolvad a lövőegyletbe azzal a teltétellel, hogy az a sportágakat tovább űzi, a felszereléseket jókarban tartja s ezzel sport művelése nem fog kihallni városunkban. A sportegyletnek nem volt más célja, mint a sport szeretetet fejleszteni s ha ezt egy egyesület kebelében kevesebb költséggel, kisebb munkával eltudja érni, szerepét betöltötte. Biztató kijelentéseket nyert erre privát utón s most munkatársunk, hogy a sport űző közönséget az egyesület jövőjéről tájékoztassa, alkalmat keresett arra, hogy a lővőház vezetőjével, Freysinger Lajos főlővészszel beszélgessen a belcolvadásról s a lővőház kebelében működő sportegylet jövőjéről. Ez a beszélgetés, melyet lehető hűséggel adunk vissza, mindenkit meg fog lépni. Lehet, hogy ebből kifo'yólag a sportegylet nem is olvadhat be a lővőházba, ha ezek a nézetek jutnak az egyesület közgyűlésén kifejezésre. Annyit konstatálnunk kell, hogy a lővőház tagjai határozott konzervatív irányt követnek s nekik, kevés kivétellel, elég, mit ma a lövőház nyújt. E miatt, azt hiszszük, a haladni vágyó sajtóban harc lesz, mely aligha fog tetszeni a lővőháznak, de viszont a beolvadás elé is áll, mert egy egyesület, mely rövid fennállás után százakat költött kis vagyonából a sportcélokra, nem engedheti, hogy nemes céljait csupán az állapotok fenntartásával agyonüssék. Az egyesületnek legközelebbi közgyűlését, mely a sportegylet ajánlatával foglalkozni fog, be kell várnunk, hogy az ügyhöz bővebben hozzászólhassunk, de figyelnie kell a sportegyletnek is, melynek első kötelessége az ma városunkban, hogy nemes céljait szélesebb rétegben is terjeszsze. Tudósítónknak természetesen az volt az első kérdése dr. Freysinger Lajos főlövészhez, hogy ismeri-e a sportegylet beolvadási szándékát. — Ismerem s a jövőjét egyesületüknek már előre láttam. Vácon nem lehet egyesületeket ifjúsággal szervezni, mert az anyagi kérdésen minden megtörik. Ehhez jő a szalmatűzön kívül az a nagy változkodás, hogy az ifjúság nagy része egy-két év alatt kicserélődik városunkban. El kell ismerni, hogy sokat tettek a sportért, de még is meg kellett szűnniük, mint megszűnt tényleg, mint egylet a korcsolya-egyesület, a vizisport, melyet vagy 25 év előtt alakítottunk meg alig öten. — Ha a lövőházzal megegyezésre jut a sportegylet, mi a főlövész úr tervei a jövőre? — Fenntartjuk az önök által művelt sportokat, de vérmes reményeket ne fűzzenek hozzá. Első dolgom lesz egy ügykezelési szabályrendelet kidolgozása, mely intézkedni fog a sportok műveléséről. Ez pedig abból fog — Te vagy a szebbik, Mariska. Mariskának pedig szintén pirps lett az arca a fejébe szökött vértől és hallgatott. De mikor visszatért az ágyába, sokáig forgolódott, még sem jött álom a szemére és ébren találta őt a virradat. Hát igy ment ez sokáig. LIol a nagyobbik, hol a kisebbik Vince-leány ébredt előbb és sietett ajtót nyitni. Nem akarták a fiatal urat a hideg levegőn az ajtó előtt megvárakoztatni, pedig jobban szerették volna, hogy ha a fiatal urnák magának lenne kulcsa az ajtóhoz, de hát az öreg nagyságos asszony akarta, hogy igy legyen. Egyszer aztán egyszerre ébredt a két Vince- leány a csengetésre és mind a ketten kisiettek ajtót nyitni. A fiatal ur elbámult, de mielőtt aludni tért volna, mind a kettőt magához ölelte, akárhogyan is szabadkoztak. Ettől a naptól kezdve aztán az öreg nagyságának a fia mind korábban jött haza, utoljára pedig már lámpagyujtáskor otthon volt. És behívta szobájába az egyik Vince-leányt. Nem tudom, miről beszélt neki, csakhogy pipacsvörös volt, mikor Juliska kijött tőle. Később aztán Mariskát hívta be, annak is beszélt és az meg olyan sápadt volt s úgy remegett, mikor visszatért a testvéréhez. Aztán lefeküdtek. Egyik leány sem aludt. Juliska szótlanul forgolódott ágyában, a nagyobbik leány pedig ezt mondogatta : — Istenem, miért is van a jó öreg nagyságának olyan rossz fia ? Később mentegetni próbálta Juliska: — Nem olyan rossz talán, csak nagyon elkényeztették. — Rossz, százszor rossz, ha mondom. — Én imádkozni fogok érte, hogy megjavuljon. És felült az ágyában összetette kezét, imát mondott érte.. Szórakozott volt, néha összezavarta, a mit mondott magában az imádságból, mert mindig a fiatal urra gondolt. Mariska pedig lázas testtel forgolódott az ágyában és akárhogyan is akarta, nem jött álom a szemére. Juliska hozzábújt, álölelte a nyakát és remegve mondta: — Félek. Mariska magához szorította a remegő leányt, azt hitte, hogy igy tudnak aludni. Hát bizony az egész éjszakát ébren töltötték és néha beszélgettek is. Először Juliska kezdte: — De ezért jó fiú ő . . . A testvére hallgatott, csak később, mikor felült az ágyban válaszolt rá:- Talán szereted is? — Egy kicsit. Aztán meg Mariska kezdte: — Az anyja is nagyon szereti . . . — Talán te is tudnád őt szívlelni? . . . — Egy kicsit. Aztán összebújtak, nem beszéltek, csak gondolkoztak az otthoniakról. Az aryjukról, a ki úgy siratta őket, az apjukról, a ki a becsületességet kötötte a szivükre. Még a nagyságos asszonynak is sokat könyörgőtt, hogy vigyázzon rájuk. Hajnal felé járt az idő. A nagyobbik Vince- leány felrázta a testvérét, a ki már szender- gett és csendesen odasugta neki: — Juliska, kelj fel. A leány szó nélkül felöltözött s közben a nagyobbik mondta: A váci fogászati mííin(éx.c( már nem a Kúria szálloda épületében, hanem Konstantin-tér 19. sz. alatt létezik. Bejárni a Görög-utca 8. sz. alatt is lehet. — Müfogak, fogsorok rágáshoz alkalmasak a legújabb mód szerint szájpadlás nélkül készíttetnek s a nélkül, hogy a gyökerek előbb eltávolíttatnának, fájdalom nélkül tétetnek be. — Mély tisztelettel Eckel Artur.
