Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-01-19 / 3. szám
VÁCI HÍRLAP 3 vigság. Folyt is a tánc szakadatlanul. Az estély sikeréről tesz tanúságot az is, hogy a négyeseket 50—50 pár táncolta. Csak hat óra felé szűnt meg a tánc, csak is ekkor gondoltak a párok a hazamenetelre. Valóban mi is örülünk a dalárda újabb fényessikerének s kívánjuk, hogy még sok, nagyon sok ily jól sikerült estélyéről s újabb sikereiről legyen alkalmunk referálni. Most pedig az estélyen jelenvolt hölgyek, hiány nélküli névsorát közöljük : Asszonyok: Balkay Istvánná, Bartoss Fe- renczné, özv. Bentze Györgyné, Békeffi San- dorné, özv. dr. Bolgár Lajosné, Borbély Sán- dorné, özv. Bossányi Gyuláné, Brenner Mártonná, özv. Dobó Istvánná, Fleischmann Edéné, dr. Forgó Kálmánná, Gajáry Gézáné, Gácsér Józsefné, Haidfeld Alajosné, Helc Ferenczné, Hencsey Józsefné, IványosKálmánné, Klis Lajosné, Korpás Jánosné, Korpás Józsefné, Körtvélyessy Lászlóné, dr. Krnó Péterné, Lányi Ignác Károlyné (Bpest), dr. Lencsó Ferencné, Majthényi Péterné, özv. Marossy Ferencné, Máté Józsefné, Mlinkó Mátyásné, Monszpart Jánosné^, özv. Nagy Józsefné, özv. Nicki Ödönné, Nikitits Sándorné, Preszly Gyuláné, özv. Rappensberger Józsefné, dr. Rácz Béláné (Bpest), Roller Árm nné, özv. Rostetter Keresztélyné, Siráky Lajosné, özv. Szőke Józsefné, - dr. Tragor Ignácné, Ulrich Károlyné, Ursziny Arnoldné, Valla Lászlóné, Velzer Alajosné, ViUibald Lajosné (Nagymaros), Vingler Károlyné, ifj. Zsidek Ignácné. Leányok: Bentze Margit, Bolgár Emma, Bossányi Olga, Brettschneider Irma, Dobó Katóka, Fleischmann Matild. Iiaidfeld Erzsi, Helc Edith. Hlavacsek Erzsi, Intzédy Irma, Intzédy Ilona, lványos Erzsi, Iványos Juliska, Korpás Jolán, Körtvélyessy Etel, Körtvélyessy Hona, Lencsó Beáta, Lencsó Sárika, Majthényi Nelli, Marossy Bella, Máté Anna, Máté Ilona, Mlinkó Margit, Nagy Berta, Nikitits Annuska, Preszly Olga, Rappensberger Mariska, Rappensberger Szidónia, Rostetter Regina, Siráki Erzsébet, Udvardy Erzsébet, Vingler Dóra, Zsarnó- czay Ilona, Zsidek Matild. A „Váci Dalegyesület“ e táncestélyén a következők fizettek felül: Dr. Zádor János 10 K-t, N. N. 10 K-t. Jäger Gyula 6 K-t, de női hang csengésére fölkapta a fejét. Nagyolt dobbant a szive : ott állott előtte a tanácsosék leánya üdén, fiatalon, mintha csak tegnap váltak volna el a Balaton partján. A mig a leányt látta azt is hitte . . . huszonöt évről egészen megfeledkezett — egy percre. Csak ennyi ideig nézhette a leányt. Akkor elegáns fogat állott meg a kapu előtt. A leány felkiáltott: — Itt a mama és sietett felszálni kísérőjével, egy öreg úrral együtt, Bozóth csak bámult a robogó fogat után. Azután fölzaklatott szívvel ment haza. Éjjel nem tudott aludni. Kínozta a gondolat, a vágy, hogy még egykor lássa a leányt, hogy a szemébe nézve még egyszer feledje a letűnt huszonöt évet. Erre gondolt, erre vágyott, másnap reggel az irattár néma csöndjében is. A nyitott ablakon keresztül hűvös októberi szellő csapta meg lázas homlokát. Fölkelt, hogy betegye az ablakot. A mig kinézett, a szeme megakadt az utszéli akácok lombtalanodó ágain, melyekről egyre szórta az elsárgult száraz levelet a szellő. Az öreg irattáros szeméből egy könycsep gördült alá s miközben betette az ablakot busán susogta maga elé! Késő ősz . . . lehulott a fának virága . . . levele . . . Gindrich József 5 K-t, dr. Plőrl Péter 4 K-t, özv. Marossy Ferencné 4K-t, Várföldi Élek 3 K-t, dr. Virter Lajos 3 K-t, Millmann Árpád 2 K-t, Nagy Árpád 2 K-t, Roller Gusztáv 2 K-t, Siráki Lajosné 2 K-t, Gergely József 1 K-t, dr. Lencsó Ferenc 1 K-t, Schaffer András 1 K-t és Vingler Károlyné 1 K-t. Összesen 57 K-t. Pályázatunk. Vác, Jan. 18. XII. Tisztelt szerkesztő úr ! Hogy mit várok a jövő farsangtól ? én semmit, mert vén leány vagyok, a ki már ki mulatta magát annak idején — nem rajongok már oly nagyon a táncmulatság és a pezsgő- zés után — férjet sem akarok szerezni. De azért van egy kívánságom nekem is. Nagyon szeretnék mama lenni — kérem semmi félreértés ! — oly mamát értek, a kinek van szép fiatal leánykája, kit gardírozni kell. Hejh! de meghúznám — teszem igy farsangkor — a gyeplőszárat, hogy az a pajzán fiatal kis csikó (pardon ! a hasonlatért) ki ne rúgjon a hámból — no meg aztán alaposan véget vetnék egynémely huszárcsinynek is ! — — — Aztán megint csak (éles nyelvű) vén kisasszony lehetnék. Szókimondó. XIII. Kedves Szerkesztő ! Nem várok én semmi mást ettől a farsangtól, csak azt, hogyha bálba leszek (azaz már voltam is, jól mulattunk a dalárdában) a fiatal emberek őszintén merjenek velem beszélni. Ne mindig bókoljanak! Oh be csúf is az, hisz úgy is belátunk mi (naiv) lányok a lelkűkbe s úgy is tudjuk, kinek ki az ideálja! Hamis. XIV. Kedves Szerkesztő úr ! Nagy érdeklődéssel olvastam a becses lapjának két utóbbi számában megjelent nyilatkozatokat és úgy tapasztaltam, hogy mindegyike egy-egy bájos kis regény, a melyeknek Írónője nyíltan, vagy burkoltan, direkt, vagy indirekt tárgyalja a lányokat leginkább érdeklő kérdést. Istenem, mit is kívánjon egy leány mást, mint szerelmet, szerelmet és szerelmet ! Mit várjon egy leány a jövőtől, ha nem a hymen rózsalánczait ! Kívánom, hogy az előttem nyilatkozó kedves társnőim minden kívánságuk menjen teljesedésbe. Magam részére pedig semmi mást, Szerkesztő úr, csupán egészséget kérek a jó Istentől. Egy beteg kis leány. XV. Mit várok én farsangtól ? Várom, hogy egyszer hozzájussak már ahhoz, hogy nagy leánynak tartsanak, várom, hogy a jégpálya megnyíljék, várom, hogy a mama igy szóljon : lányom, most te. vagy soron, jösz a bálba, várom, hogy ez az idő elérkezzék, várom, hogy őt megismerhessem, várom ... De már sok is lesz ugy-e, szerkesztő úr? Kis tündér. XVI. »Az én világom — egy álomvilág.« Kiss József. Hol volt, hol nem volt, Óperenciás tengeren túl azonban volt, élt egyszer egy szerkesztő, ki egy pályakérdést tűzött ki, mely a fiatal lányok szivét kivétel nélkül megdobogtatta. És érkezett a sok válasz, á bájos, kedves kis levélkék, derűt és meleget hintettek a mi kedélyes reggeliző asztalunkra is, melyről szerkesztő lapja sohasem hiányzik. Az én aranyos kedélyű apuskám, ki a saját révén is igen jó viszonyban van Karnevál apóval, jóízűen megmosolyogta az ifjú szivek üde megnyilatkozását, sőt egy szép reggelen anyuska (ki Ő hercegségével szemben, apuskánál sokkal több tartózkodást, sőt mondhatnám bizalmatlanságot tanúsít) mélyen a szemembe nézett, mint már a mamák nézni szoktak és kérdezte, hogy az ő kis leánya vájjon mit vár a fársangtól ? — Istenem ! Mit várok ? ! Itt bizony az én ékesszóllásom magakad ! Pedig máskülönben az a „hallgatni arany“, megvallhatom bátran, hisz úgy sem tudják ki vagyok, éppenséggel nincs az aranymondásos füzetembe feljegyezve. A jóságos tekintet varázsa alatt pici íróasztalomhoz futok, tálán most, igen most. letudom majd Írni az én tündér-álmaimat! Tollat fogok, — képzeletem elvezet messze, messze, túl az óperencián, látom a mesebeli tündérkertet, gyermekkorom kedvenc meséje : a szóló szőllő, csengő barack és mosolygó almáról jut eszembe, szivem tele van édes, rejtelmes sejtelemmel, — de hogy mit várok, mit kivánok a farsangtól, azt leírni igazán nem tudom. Szeretném ha most jönne az aranyruhás „Álom bácsi“ szemembe hintené az álomport és én repülnék az aranyszőrű táltoson nagy Meseországba, megkérdezném Hófehérkét, Hamupipőkét meg tündér Ilonát, tanácsot tar tanék az én régi gyermekálmaim, régi tündér alakjaival. Szeretnék elmenni a mesebeli rózsapalotába, megszúrnám az ujjamat a gonosz tündér orsójával és elaludnék ! Rózsák közt álmodva édeset. Hátha a farsang meghozná az ébredést? Csipkerózsa. Mai számunkban befejezzük azoknak a kedves válaszoknak közlését, melyet feltett kérdésünkre. mit várnak a farsangtól városunk szép hölgyei, kaptunk. Örömmel, boldogan olvassuk e sorokban megnyilatkozó érzéseket s nagy volt az örömünk, midőn napról-napra egy-egy érdekes választ hozott nekünk a posta. Most pedig választanunk kellene, hogy melyik is a legjobb. Őszintén bevalljuk, hogy erre képesek nem vagyunk. Nekünk mindegyik válasz egyformán kedves, szép és érdekes. De mégis. Találtunk egyre a sok ügyes válasz közt, a mely meghatott és jól esik mindenkinek, ki olvassa. Rövid az egész, de bájos és megható. Őszinte érzést árul el s jó szivet. Azt kívánja a farsangtól, hogy minden kedves társnőjének lelke álma menjen teljesedésbe és maga részére nem mást, mint jó egészséget. Valószínűleg eltalálták már kedves olvasóink, melyikre célzunk. Ez a XIV-nek közölt válasz és irta egy beteg kis leány. őszinte, kedves sorai meghatóak s azt liisz- szük, hogy szép olvasóink intenciója szerint is cselekszünk midőn dijunkat, a virág-csokrot Egy beteg kis leány aláirású XlV-ik számú válasz beküldőjének Ítéltük oda. Kérjük tehát a válasz beküldőjét, hogy in- kognitóját fedje fel előttünk. Akkor aztán elküldjük neki kedvenc virágaiból összeállított csokrot azzal a jó kívánságunkkal, hogy a jó egészséget mi is őszintén kívánjuk neki azért a jókívánságokért is, melyeket társnőinek óhajtott, hogy azok teljesedésbe menjenek. Nemeskéri Kiás József.
