Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-07-06 / 27. szám
Tizenhatodik évfolyam. 27. szám. Vác. 1902. ev julius 6. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre .... .12 korona. Negyedévre ...................... 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő : Kovach Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség es kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Az aratás. Vác, julius 4. A szikkadt rög nem áhitja mohóbban az iiditő esőt, mint a magyar gazda az idei termés sikerét. Egy esztendő verej- tékes munkájának eredménye, egy esztendő gazdasági élet minden terén a várakozás szélcsöndje uralkodik már hetek óta. Remény kél az emberekben és a vállalatokban, de egyúttal aggodalom is, hátha az utolsó pillanat halomra dönthet minden kalkulálást. Mert az idei tavasz és nyárelő nem hozott normális időjárást. Több volt a hideg és az eső, mint a meleg és a napsugár. S ha nagyobb baj nem is támadt, az a hátrány máris evidens, hogy Péter- Pál napjára nem érett kasza alá a termés. Késedelem lesz, legalább egy heti, ha ugyan addig a jóságos ég derülten fog alámosolyogni vetéseinkre. Egv hét múlva azonban, reméljük, megindul Magyarország szent életmunkája: az aratás. Ezer meg ezer kaszán villan meg a ragyogó napsugár és suhogásuk alatt rendekbe dől a gabona. Fehér rózsa. Halvámig szinti őszi rózsa hullatja a levelét, gyönge szirma kipárnázza barna kislány fekhelyét. Fujdogál az őszi szél is Altató dalt néki, sápadt f ú — megtört szívvel — Búbánattal nézi. Hidlasd, hullasd leveledet fehér őszi rózsa, örök álmú leánykámnak légy a takarója. — Borulj rá a sirlialmára zúgó, búgó szellő; sirdd vissza a föld öléből tovatűnő felhő. S hogijha netán felébredne — siró-rivó szóra — kérdezzed, hogy szeret-e még Az a fehér rózsa ? ! / Hilárius. S ettől a pillanattól kezdve megindul a gazdasági esztendő óriási és komplikált gépezete. Ezer meg ezer exiszteneia, vállalat és intézmény várja a táplálékot a terméstől. Csak ilyenkor, az aratás küszöbén tárul elénk egész jelentőségében az a messzire, mélyre terjedő hatás, a melyet a termés egész gazdasági életünkre gyakorol. Hogy megtelnek-e csordultig a csűrök, a hogy némelyek remélik? — ma még nem tudjuk. A sok eső és hideg ártott a termésnek s a kilátások, a melyek néhány hét előtt szerfölött biztatók voltak, némileg csökkentek. De annyi már most bizonyosnak látszik, hogy az idei termés jobb lesz a tavalyinál. A búzának kalász- és szemképződése nagvobbára kedvező körülmények közt történt s a hivatalos jelentések, a melyeket nem optimizmus. hanem ,KeveU ifükiismeret ' tájékozódás inspirált, minőségileg is kielégítő, helyenkint jó eredményt helyeznek kilátásba. Nem ugyan kitűnő', de jó középtermésre számit a hivatalos kimutatás, a midőn 40 millió métermázsát A szomorú ember. Lobogva égtek a nagy viasz gyertyák a ravatal körül, sárgás fénybe vonták a fiatal asszony szomorú arcát, a ki nézte, egyre nézte a halottat. Elsimította a homlokán rakonczát- lankodó éjfekete fürtöket s lehajolt a hallotthoz. Belenézett a megmerevült arcba, melynek kemény, dacos volt a kifejezése most is. Ugy-e, nem haragszol? Ugye nem haragszol ? suttogta az asszony. Te jó ember, te szegény jó ember. Könnyei leperegtek a halott arcára s az asz- szony letörülte onnan a kezével. De a hidegség, mely kisugárzott az élettelen testből, megdöbbentette. ügy érezte, hogy az a hideg belecsapott a szivébe. Elrántotta a kezét s egy határozott mozdulattal elfordult a ravataltól. Ki akart menni a szobából — de nem tudott. Kétségbeesett lelkiismerete visszaüzte a ravatalhoz s zokogva borult a halott mellére. Szeretni akarlak. Akartalak, de nem tudtalak. Jó voltál hozzám . . . Nagyon szerettél. Miért nem öltél meg ? . . Az asszony zihált, melléből búgva tört elő a kétségbeesett önvád. Szegény Elek ! Szegény Elek ! . . . A szegény L.^k két nap előtt még boldog meghaladó termésbecslést nyújt. Egy jó középtermés Magyarországon pedig már szerencsés esély és mondhatni: örvendetes, országos esemény. A tavalyi 33 millió métermázsához képest hét millióval Ígérkezik több az idén. Ebben a hét millió métermázsa pluszban rejlik a jövő esztendő gazdasági föllendülésének reménye. Föltéve persze, hogy az áralakulás nem devalválja túlságosan a terméstöbblet értékét. A mi kiválóképpen örvendetes az, hogy búzatermésünkre esik a kedvező eredmény oroszlánrésze. Úgy mennyiség mint minőség dolgában megfelel a termés a jó középátlagnak. Már pedig a magyar búza ma még mindig a világ legjobb búzája. Acélossága, sikértartalma, őrlésre való alkalmas volta párját riL kitja. így hál a külföldi fogyasztópiacok , vbositvák számára. Ha kissé elkésve is, de még mindig jóval korábban kerül a mi búzánk a piacra, mint a többi velünk versenyező ekszportállamoké. Azon fordul meg most már a termés sikere, hogy milyen árakat érhetünk el. volt és vidám. Imádta a feleségét, kihez forró szerelem tűzte és egy gyönyörű két esztendős apróság, a szentem Lilla. Gáspár Elek határozott, szenvedélyes férfi volt s mikor a pokol mélységes fenekére esett boldogságának menyboltozatáról, nem tudott megalkudni a sorssal, mely gonoszul bánt vele, az élettel, mely gyalázatot hozott s elveszítette előtte minden becsét. Két nap előtt Gáspár útról jött haza s váratlanul toppant be felesége szobájába. Idegen férfi ölelő karjai között találta az asszonyt. Az asszony, mikor meglátta férjét, odarohant hozzá s a fülébe rikácsolta : őt szeretem, őt, a régi szeretőmet ! Soha téged nem szerettelek és most ölj meg! De Gáspár nem bántotta az asszonyt, sem a szeretőjét. Nem is tudta volna. Egy szava, egy mozdulata nem volt. Megbénult. S mikor késő éjjel teljesen magához tért, levelet irt gyermekének és szivén lőtte magát. Senki nem tudott az asszony hűtlenségéről s az öngyilkosság okáról. Gáspár Elek hálála okául a világ elfogadta az újságból ismert sablont: pillanatnyi elmezavarban lett öngyilkossá. Nem volt botrány, nem volt suttogás. Előzékenyében még nem bánt megcsalt férfi feleségével, mint Gáspár Elek. Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
