Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-04-20 / 16. szám

Váci Hírlap

lekötelezné a városi hatóság az utasokat, ha egy fabódét — várótermet — állítana fel a Dunaparton, a melyben legalább meghúzhatnák magukat az utasok, mig a Fürge a túlsó partról átjön s mig az indulás perce elérkezik.

— Eltűnt csónak. Mangult Ignác jelentést tett a rendőrségen, hogy a Dunába kikötött csónakja, mely testvérek közt is megér 80 koronát, eltűnt. Lehet, hogy tolvajok vitték el, de lehet, hogy a viz szakította el. A rendőrség intézkedett, hogy a csónakot kéressék.

— Gyümölcsfák az utak mentén. Kedves rendelet az, a melyet a földmivelésügyi miniszter kiadott, hogy az utak mentén gyümölcsfákat ültessenek és az ültetések munkája a tavasszal már nagyobb mértékben megindul. Darányi földmivelési miniszter utasította a fatenyésztési felügyelőket, hogy működésük helyén a talaj vegyösszetételét legalkalmasabb gyümölcsfákra nézve. Valóban hasznos, és szép dolog lesz, ha a csemeték már gyümölcsöt fognak hozni, és az árnyékot vető ágak, lombok közül mosolyogva néz le a pihenő vándorra egy piros alma, vagy sárgálló barack.

— Adóhátralékok behajtása. A második negyedévi adó és egyébb tartozások-, illeték-, hadmentességi dij beszedése megkezdődvén, felhívjuk városunk közönségét, hogy tallózásaikat a folyó hó I. felében okvetlenül befizessék, mert a hátralékosok ellen a behajtási eljárás, felsőbb rendelet nyomasztó hatálya alatt állván, azonnal meg fog indíttatni és kérlelhetetlen szigorral — személy válogatás nélkül — keresztülvezettetni.

— Tavaszi lóvizsgálat. Az általános tavaszi lóvizsgálatot szombaton ejtette meg Herzfelder állatorvos. Már a kora reggeli órákban vezették fel a paripákat, a pajzán- kodó s a sorsukat egykedvűen viselő gebéket a Kossuth-térre. A vizsgálat, mely a lóállományt a legjobb egészségben találta, délig tartott el.

— A Ferenc-József keserűvizről igy nyilatkozik dr. dezséri Boleman István vilmyei fürdőorvos, királyi tanácsos : A Ferenc József keserűviz kitűnő vezetés folytán igen nagy forgalmi területet hódított meg és több mint egy millió palackot exportálnak évenként.

A Ferenc-József keserűviz tartalmában feltű- j nik a két fő só mellett a szénsavas szóda is, az elsők — a keserűsó és glaubersó — azok,

a melyeknek köszönhető az ásványvíz oldó hatása, mig a szóda azok emészthetőségét segiti elő. (Kivonat a Magyar Gyógyfürdők és Ásványvizek cimű munkából.)

A váci hengermalom részvény- társaság lisztárai. Asztali dara, durva A B sz. 30 kor. — ti!., asztali dara, finom G sz. 29 kor. 20 fii., Királyliszt 0,sz. 29 kor. — fii., Lángliszt 1. sz. 28 kor. 60 fii., Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 28 kor. — fii., Zsemlyeliszt 3. sz. 27 kor. 60 fii., Elsőrendű kenyérliszt 4, sz. 26 kor. 80 fii., Közép kenyérliszt 5. sz. 26 kor. 20 fii., Kenyérliszt 6. sz. 25 kor. 40 fii. Barna kenyérliszt 7. sz. 24 kor. 40 fii. 71/2 22 kor. 40 fii., Takarmányliszt 8. sz. 11 kor. 60 fii., Korpa, finom F. sz. 9 kor. 40 fii. Korpa goromba G. sz. 9 kor. 40 fii., Oc.su 9 kor. — fii.

Gömöri Havas Adolf

emlékiratai. 27.

Máskép állott a dolog a jezsuitáknál, a hol egy barátomat meglátogattam, alkalmam volt a priorral megismerkedni, a ki nem csakhogy beszélt latinul, hanem egyszersmind, tudományosán művelt férfi volt és a zongorán is mesterileg játszott, meghívása folytán legtöbb időt a konventusba töltöttem kanonok-gazdám boszúságára.

E szerzetnek nagy jószágai vannak, melyeket már kilenc honapja nem nézhetett meg és nem képes intézkedéseket tenni, mert a brigantik már két Ízben elfogták a gazdát és csak papi állásának köszönheti, hogy meg nem gyilkolták. Hogy baján segítsek, hatod magammal ajánlkoztam a gazdát oda és vissza- kisérni, mit ő a legnagyobb köszönetlel el is fogadott.

Másnap tehát jól felfegy vezkezve és öszvérekkel ellátva elindultunk és három órai erős lovaglás után a helyszínén voltunk és mig pater Oeconom teendőit végzé, jó ebédet készítettünk. Már jó sötét volt, midőn hazatértünk, hol a prior könyek közt fogadott, mondván, hogy egész idő alatt sem ételt, sem italt nem vett magához, hanem a templomban zárta magát, szerencsés hazajövetelünkért kérte a mindenek Urát. Meg is akart bennünket jutalmazni fejenként tiz forinttal, mit mi semmi szin alatt sem fogadtunk el.

Tóm volt a mi főhadi szállásunk, a honnan több fáradtságos, de sikernélküli kémkedést tettünk. Ezek között legnevezetesebb volt a Pistiéi. Ez Kalabri hegynek a túlsó oldalán fekszik és az alatta elnyúló rónák, valamint a földművelés módja, a gúlyák, csordák, gémes kutak stb. hazánkra emlékeztettek. De maguk a földesurak is, arc, termet és szokásaikra nézve nagyon hasonlítanak a mi pusztai tulajdonosainkhoz.

Még Pistiéiből a tengerpartjától egy negyed órányira magányosan álló kastélyba értünk, két tárgy vette igénybe figyelmemet. Az egyik egy fél kvadrát mértföldnyi, vagyis két angol négyszög mértföldnyi nagyságú erdő, a mely messziről valóságos arany erdőnek látszott, mert a fák annyira meg voltak rakva gyümölcscsel, hogy a faleveleit alig lehetett látni. A másik pedig a szentjánosfa, melyeken a rőfnyi hosszúságú görbe kard alakú szentjános kenyér terem, még akkor nem volt érett, de én kíváncsiságból egybe bele haraptam, de azt a rettenetes izt, melyet még két nap múlva sem voltam képes a számból kiirtani, nem vagyok képes leirni. A szájbőrt össze húzza és a származott ráncok közé szorult fanyar, keserű nedv igen kellemetlen, majdnem kínos érzést okoz.

E fának szépsége abban áll, hogy az egy és fél öl magas, vastag tuskója., számtalan erős, hat, tiz öl hosszú ágakat bocsájt úgy, hogy távolról nézve egy óriási gombához hasonlít, tökéletes árnyékot ad és oly terjedelmes, hogy zápor, vagy hőség ellen egy egész századnak kényelmes menedékül szolgálhat.

Igen nevezetesek még itt a bokor növények is, jelesen a vad rozmaring, a mely ember combnyi vastagságra és egy ölnyi magasságra nő és egész sűrű erdőt képez, melyen keresztül menve ritka ember szabadul a fejfájástól, mert oly erős szaga van, hogy fél mértföld- nyire is észre lehet venni.

Ilyeneknek mondják Kis Ázsiában a rózsaerdőket, a hol sok ember keresi mindennapi kenyerét a rózsalevélszedéssel, melyből az ismert rózsaolajat préselik.

(Folytatása következik.)

Védekezzünk a szőlő-lisztkar- mat ellen.

A szőlő nagyszámú betegségei közül kettő van olyan, mely évről-évre megtámadja szőlőtőkéinket és igy az ellenök való védekezést a legfontosabb munkák közé kell immár sorolni. Ez a két betegség a peronospora és az oidium.

Mindkettő egyaránt veszedelmes, mert megakadályozza a fürtök kellő kifejlődését és kellő

időben való megérését. Mig azonban a peronospora ellen való védekezés szüksége már a köztudatba ment át és egyszer-kétszer jól- rosszul a peronospora ellen jó formán minden szőlősgazda védekezik, addig a lisztharmat (oidium) ellen való védekezés terén még nagyon el vagyunk maradva és igen sokan, kik az elmúlt esztendők mulasztásai folytán, ugyancsak drága tandijat fizettek, még mindig nem vehetők rá, hogy a szőlő ezen legveszedelmesebb ellenségével szemben a kella óvintézkedéseket megtegyék.

Tevés tan az, hogy az oidiumot okozó gombáknak téli alakja nincs s igy magában a szőlőben egyik évről a másikra a lisztharmat betegség át nem öröklődik, hanem mindig külső (ismeretlen okból és helyről származó) fertőzésre van szükség, hogy a lisztharmat ismét kifejlődhessék. Igenis ismerjük ma már az oidium téli alakját, mely a szőlőtőke régi fáján szokta a telet átélni, hogy már kora tavaszszal létrehozza a fiatal hajtásokon azokat a gócokat, a melyekből egész nyáron rajzik ki a veszedelmes gomba. Istvánff Gyula dr., a központi szőlészeti kísérleti állomás igazgatója hozta a múlt. évben ezen megfigyeléseit nyilvánosságra és véleményének helyességét úgy a külföldi szaktekintélyek vizsgálatai, mint ezernyi — a védekezés elmulasztása folytán — károsodott gazda szomorú tapasztalatai igazolták.

Azért mindenütt, a hol a múlt évben, vagy előzőleg lisztharmat mutatkozott s igy igen valószínű, hogy ez a betegség az idén és fel fog lépni, okvetlenül védekezzünk ellene kétszer- háromszor a szerint, hogy az időjárás alkalmas-e az oidium terjedésének, vagy sem. Egyszeri előzetes védekezést minden szőlőtermelőnek a legmelegebben kell ajánlani, mert ott is, a hol eddig nem jelentkezett ez a baj, épen- séggel nincs kizárva, hogy az idei enyhe és felette nedves tél után fel fog lépni és az elő- vigyázatot nem tanúsító szőlősgazdáknak ezrekre menő károkat fog okozni.

A legalkalmasabb, legbiztosabb és legtartósabb hatású ellenszere a lisztharmatnak a dr. Aschenbrandt- féle „rézkénpor“, a melyet Magyarországon egy fővárosi előkelő kémiai gyáros állít elő és a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete hoz forgalomba. Ennek a pornak nagymennyiségű preparált réz és mészhydrát tartalma van, a mi a kifujtatott szert oda tapasztja a növényhez és ott tartja addig, mig a levegő a kellő hőfokra felmelegedett. Ez a tulajdonsága „rézkénpor“ hatását függetlenné teszi az időjárástól. A dr. Aschenbrandt-féle Brézkénpor“ használata tehát már ebből az okból összehasonlithatlanul előnyösebb, mint a tiszta kénporé. A rézkénporból a két-három- szori használat feltétlenül elegendő, mig a tiszta kénport legalább 3—4-szer, de sokszor 5—6-szor kell egy nyáron használnunk, ha a sikerről biztosak akarunk lenni.

A mellett sokkal kevesebb anyag is kell a réz- kénporboi, mint a tiszta kénporból, mert a leg - finomabb kiporozott réteg is, állandósága folytán elegendő arra, hogy a szőlőtőkét az oi- diámtól megvédje.

Végül a rézkénpor jelentékeny rézgálic tar talma miatt olyan helyeken, a hol a peronospora nem szokott veszedelmes mérvet ölteni, vagy a hol évek hosszú sora óta eszközölt lelkiismeretes védekezés folytán soha ki nem fejlődhetett, az első és a harmadik permetezést is helyettesítheti. Ily esetben tehát a sokkal költségesebb permetezés elmaradhat és a rézkénpor, úgy a peronospora, mint az oidium ellen megvédi teljesen a szőlőt.