Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-03-24 / 12. szám
félháromra volt jelezve, az ünnepi ruhába öltözött érdeklődők és meghívottak már fél- kettőkor tódultak a templomba, melybe a serény és fegyelmezett rendezőség csak belépőjegygyei bocsátotta be a közönséget. Megbízott tudósítónk a zsidó hitközség örömnapjáról a következőket írja: A Budapest felől 1/i3 órakor érkező gyorsvonat hozta az érdemes főrabbit városunkba. Társaságában voltak a törökbecsei hét tagú és a Vácról Braun Ignác hitk. alelnök vezetése alatt elébe utazott 10 tagú küldöttségek. A perronon a hitközség öregebb tagjai várták a főrabbit, hol dr. Nagy Ármin rendező-bizottsági elnök meleg szavakkal üdvözölte az uj lelki- pásztort, mig családját a zsidó nőegylet fogadta a pályaháznál. Az üdvözlések után a főrabbi hosszú kocsisortól követve vonult a templomba, melynek előcsarnokában a szent tórákkal várakozó elöljáróság élén Révész Béla elnök fogadta az ünnepelt lelkészt. A templomi énekkar Abramovics Lázár főkántor vezetésével alkalmi zsoltárt énekelt, miközben a főrabbi általános érdeklődés mellett vonult be a templomba. Itt a főgimnáziumi zsidóhitű ifjúsággal megerősített énekkar a hymnust énekelte, mely után Révész Béla elnök a szentély lépcsőjére állva, lendületes, szép beszéddel iktatta be a főrabbit állásába, átadván neki a papi jelvényeket és a hitközség összes tagjai által aláirt választási diszokiratot. A főrabbi elfoglalván papi székét, magára vette palástját és általános figyelem mellett lépett a Preszburger Károly által ajándékozott uj szószékre. Beszédének tenorja az volt, hogy Izrael papja lelke minden erejével, szive minden dobbanásával, három eszményképet iparkodjék megvalósítani: a tudás, az áldozatkészség és a szeretet eszményképét, mert — úgymond — nézzétek Izrael ihletett prófétáját, mily bűvös az ajka, mily édes az álma, mily fényes a szeme, hogy ujjong az öröme, midőn belé tekint az évezredek homályába és leikével azon világot átfogó szentélyt látja, melyben az egész emberiségnek egy lesz a vallása, midőn testvért lát az emberben minden embertársa és a meghasonlást ja, gyermekek ijesztője honnan jöttél? — kérdi a varjú-vezér bölömbikát. — Egyenesen Kínából, a hol a férfiak olyan befont s leeresztett hajat viselnek, mint a sárréti lányok. — És te, nemes kócsag, dísze a réti madaraknak, hófehér ruháddal, karcsú termeteddel, merre jártál ? — Előbb Afrikában voltam, de ott vér foly a szabadságért, le akarnak igázni egy szabad nemzetet. És én nem tűrhettem ezt s átrepültem Indiába onnan jövök. — Én meg — suhan elő az örvös galamb — Kis-Ázsiából tértem vissza. Bejártam annak minden vidékét, keresve az ősmagyarok lakhelyét, de csak egy kutató sírját találtam, melynek sírkövére ez volt felírva: „Körösi Csorna Sándor. 1842.“ — Hát ti, récék, cankók, seregélyek, merre jártatok ? — Nekünk gyenge oldalunk a földrajz s nem csináltunk utijegyzetet — felelik ezek pironkodva. — És te, szép fehér, hamuszinü-tollú daru, a kinek tolla olyan ékes dísze az alföldi legény pörge kalapjának, milyen országokon jöttél át? — Bocsáss meg — felel a daru — de ha te is hét kilométer magasban repülnél, mint én szoktam akkor, mikor az emberek még látnak a földről, máskor még magasabban, bizony, te felváltja az isteni béke s igy testet ölt a szeretet eszményképe. A szeretet erősbbitése és hű ápolása, ez a zsidó pap igaz hivatása. Szeretetet fogok én itt tanítani, szóval hirdetni és tettel bizonyítani; szeretetet a vallás, az emberiség és a család iránt. A családban pedig első lesz előttem a mi közös anyánk, minden sejditésünk foglaltatja, drága magyar hazánk. A beszédet a főrabbi a következő fohászszal fejezte be: „S most a Te trónod zsámolyára borulok örökkévaló Istenünk, mert Te vagy a mi osztályrészünk, kelyhünk, kincsünk, mindenünk. Kisebb vagyok én mindazon jótéteményeknél és atyai kegyelmednek azon sok adományainál, mikkel engem eddig is elhalmozál. Egy ragyogó múltú község áldozatkész gyermekei, hallhatatlan férfiak székébe, a felekezeti élet legmagasabb állásába iktatott ma engem. Óh ihlesd meg ajkaimat és lobogtasd bennem a dicső elődök szellemének fáklyáját, hogy Hozzád és hozzájuk méltóan hirdessem a Te dicsőségedet, hogy látnoki hévvel és papi buzgalommal teljesíthessem tisztemet. Kinek homlokára a gond mély barázdákot szántott, ki hozzám jön elzokogni fájdalmat, bánatot, óh gyújtsd meg lelkemben a fényderitő szikrát, hogy bennem találja minden szenvedő atyai támaszát. Népek Istene és királyok királya, áldd meg legdúsabb áldásoddal felséges királyunkat I. Ferencz Józsefet, ragyogtasd koronáját dicsőségben és népeinek szeretetében. Ő felvirrasztott a magyaron boldogabb jövőt, felkölté elhunyt reményit, áldd meg Isten őt. Legyen áldásod hitközségem tagjain, elöljáróin, e város lakosain, vezér- férfiain és a különböző egyházak lelkészein, tanítóin és hívein, a hadsereg képviselőin és mindazokon, a kik testvéries érzülettel ma idejöttek, hogy tanúságot tegyenek a Te prófétád igéje mellett. „Hiszen egy Atyánk vagyon mindnyájunknak, hiszen egy Isten teremtett bennünket, miért lennénk hűtelenek egymás ellen, megszegvén apáink szövetségét ?“ „Áraszd ki áldásod bő malasztját a mi drága magyar hazánkra, tedd népeinek szivét fogékonynyá az emberszeretet érzülete iránt és miként Jerichó falai a te néped harsonáitól, úgy dőljenek le a nemzet géniuszának tárogatójától a széjjelVÁCI HÍRLAP sem igen tudnád megkülönböztetni az országok határát. — Hogy leled meg mégis Magyarországot ? — Mert szivem vezet ide, haza . . . — Mondjátok csak — fordul most a vezér- varjú az összes érkezettekhez — hol szoktatok átkelni a tengeren ? — A hol legkecskenyebb: Gibraltárnál és Szicíliánál — válaszolnak egyszerre tizen is.-— És nem ér benneteket nagy veszedelem ? — Bizony, ha nem vigyázunk, a Földközi tengerpart vidékén temérdeket elpusztítanak közülünk tőrrel, hálóval, hurokkal, lépvesszővel. Pedig mind gonosz ember az, a ki a madarakat bántja, a kiket a Isten az emberek gyönyörűségére és hasznára rendelt. — Gonosz! gonosz! gonosz! — zúdul fel az egész sereg . . . — No de most megpihentetek a határon — szól a vezér-varjú — ideje lesz útra kelni. És pedig legelőször az alföldre, azután a dunántúli részekre, erdélybe, végre a havasokra, úgy, a mint az menetrendetekben meg van írva. Rajta! Készülj ! Zárt sorba sorakozz ! Indulj! . . . És felröppen az egész madársereg, elől a hírmondó, azután a csapatok, hogy benépesítsék az or zágot s hírül adják mindenkinek: itt a tavasz. K. Nagy Sándor. húzók válaszfalai. Áldd meg Uram, áldd meg ezt a népedet, mely szabadságát vérével váltotta meg, megszenvedte már a múltat szertelen az én drága magyar nemzetem. Amen!“ A beszéd nagy és mélv hatást gyakorolt nemcsak a zsidóhivőkre, de a nagyszámban jelen volt más hívőkre is, kik az ifjúsági énekkar által befejezésül énekelt Szózat után azon meggyőződéssel hagyták el a templomot, hogy a hitközség tudós főrabbija nemcsak kiváló magyar szónok, de lelkes hazafi is, ki nemcsak hitközségének fog díszére válni, de városunk társadalmában is önérzettel foglalhatja el méltó helyét. A templomi beiktató után a küldöttségeket fogadta a főrabbi. Ezek között első sorban mindkét protestáns egyházat Sáfár Béla református és Szommer Pál evangélikus lelkészek vezetésével. Utánuk a zsidó hitközség elöljáróságát Révész Béla elnök vezetésével, az iskolaszéket és tanítótestületet dr. Lengyel Soma iskolaszéki elnök vezetésével, a Chewra-kadisa szent egylettel Weiner Ignác vezetésével és végül a zsidó betegsegélyző egyletet Deutsch Mór elnök és Löwinger Ernő alelnök vezetésével utóbbi szép beszéd kíséretében az egylet disztagsági oklevelét adván át a főrabbinak. Este 7 órakor 150 teritékű társasvacsora fejezte be izraelita polgártársaink örömnapját, melyen városunkból megjelentek : Sáfár Béla református és Szommer Pál evangélikus lelkészek az egyház 3—3 tagjával, Ivánka Pál, Ursziny Arnold, dr. Freysinger Lajos, Helc Ferenc, StégerPál huszár-százados, Scitovszky János huszár-főhadnagy, Gajáry Géza, Kurjakov Dosziteusz fegyintézeti görög-keleti lelkész, dr. Tragor Ignác, dr. Göndör Sándor, Borbély Sándor, Éder Kálmán, dr. Morlin Zsiga, Preszly Gyula, dr. Hörl Péter, Gindrich József, Fóty Gyula, dr. Pauer Béla, Trümmer Sándor, Miltényi Aurél, Váró Károly, Huber József, Csereklye István, Kőrtvélyessy László, Krenedics Ferenc, továbbá százat meghaladó zsidó hitközségi tag és vendég, köztük a főrabbi társaságában érkezett: Tenczer Pál előkelő fővárosi bizottsági tag, Szabolcsi Miksa az „Egyenlőség“ felekezeti lap szerkesztője, dr. Adler Vilmos hatvani, dr. Klein József gödöllői és Pollák Emmánuel törökbecsei főrabbi. A zeneszó mellett vidám hangulatban tartott vacsorát sok szép felköszöntő fűszerezte. Ezek sorát a második fogásnál dr. Steiner Márton a zsidóhitközségnek általánosan tisztelt disz- tagja kezdette meg a király felköszöntésével, melyet a jelenlevők lelkes éljenzéssel állva hallgattattak. Utána Braun Ignác hitközségi alelnök Pollák főrabbira emelt poharat, mire a főrabbi köztetszésben részesült beszédben a felekezetek közötti béke és egyetértésről szól- lott. Felköszöntőket mondottak még a következő sorrendben : Révész Béla a vendégekre, Tenczer Pál három Ízben is derültséget keltvén reminiszcenciáival, Szabolcsi Miksa héber és magyar nyelven, dr. Lengyel Soma a hatóságok jelenlevő képviselőire, Ivánka Pál a főrabbira, Aszódi Sándor a protestáns egyházak képviselőire, Szommer Pál és Sáfár Béla a testvériségre, Löwinger E. a törökbecsei küldöttségre, dr. Mittelmann Béla törőkbecsei ügyvéd a főrabbira, Gajáry Géza a zsidó hitközségre, dr. Freysinger Lajos az egyetértésre, dr. Hörl Péter a főrabbi nejére, Síéger Pál százados a főrabbira, dr. Klein József, dr. Adler Vilmos és Pollák Emmánuel rabbik a zsidó hitközségre és Boros Samu a törökbecseiekre. A társaság emelkedett hangulatban éjfél felé kezdett eloszlani, a jobb kedvűek pedig az erkélyen jelenvolt hölgyekkel táncra keltek és hajnali három óráig maradtak együtt. __________ 3
