Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-09-08 / 36. szám
VÁCI HÍRLAP 3 nyűkre szolgáló-kinálkozó alkalmat a jövő ériekében lelkesen karolják fel, hogy teljesen megtudjunk felelni az előlegezett bizalomnak. Gr. Keglevich. Gábor. Reflexiók az arany ifjúságra. Az a nemes, minden izében felségesen szép és boldogító ideál, melynek társadalmi béke, egyetértés, vagy eszményi emberszeretet a neve, még nem közkincse a reálizmusban küzdő és a küzdésben pillanatokért lelkesedő halandók millióinak. A határok közé szorított, — hogy úgy mondjuk — korlátolt gondolkozásmód, a hiú önérzet, mely középpontnak, napnak képzeli magát s éppen ezért törpének, magához nem nem illőnek tartja a szerény mezbe öltözött felebarátot — azon okok melyektől visszariad s az ábrándok világába rejtőzik minden oly eszme, melynek létele, rendeltetése pedig nem egyéb, mint boldoggá, kellemessé tenni a földi vándorlást. Sokan vannak ugyan, kik a természet ölén, a holdsugártól körülövelt ku-llámok morajló ringásán, a szellő édes suttogásán, százados tölgyek szomorú zúgásán elmerengve megnyugvást éreznek lelkűkben, egész valójukat a legédesebb harmónia rezgi át s kik nemesebben éreznek, gondolkoznak másoknál — de mégis kevesen ahhoz, hogy szivök melegével utat tudnának nyitni a jéghideg keblekbe is az összes irigység, a rágalom s gyűlölet szomorú hajlékaiba is ama felséges ideálnak, melyet társadalmi békének, egyetértésnek, eszményi emberszeretetnek nevezzük. S vájjon mi volna az a csodás hatalom, az a bűvös erő, mely el tudná simítani a szív, az érzelem s értelem durvaságait s a fásult keblekbe új életet, balzsamot lehelve virágot fakasztana az előbbi sivárság helyén? Tán az erő, vagy a kincs? Vagy e kettő együtt ? Nem; az igazi műveltség képes csak azon felséges eszme földjére vezetni bennünket, mely föld seholsem létezik s mégis van mely föld sötétségben van, de némelyek mégis látják s élvezik az idilli boldogságot, melyet birtoka nyújt. A műveltség ha szivünk, lelkünk kincse s nem tagjaink, idomított mozgásaiban, nyel- j vünk, szokásaink kitanitott, mesterkélt nyilvá- | nulásaiban rejlik, gazdagon részesít bennünket ! minden szép élvezetben, bőkezűen tárja elénk a természet ezer gyönyörűségét, éltet, gyógyít J de- sohasem bánt, soha fájdalmat nem okoz. j Ez azon bűvös erő, melynek nyomán áldás, virág és boldogság fakad, ez azon eszményi tényező, mely minden embert össze tudná fűzni, mely egymást szerető, egymásnak örvendő családtagokká tudná tömöríteni a társadalom minden egyes tagját. Hol a szeretet, ott a béke, hol a béke ott az áldás, hol az áldás, ott az Isten, hol az Isten, ott szükség nincsen. Látjuk, hogy a társadalmunk híjával van oly szellemi életnek, mely feledtetné a lét érdekében vívott gyilkos küzdelmeket s pihenést nyújtva a fáradalmak között, egyszersmind a boldogság magvait hintené el. Ha az igazi műveltség szelleme, Isten imá- dása, a haza és felebarát szeretete lebegne közöttünk s élne sziveinkben, akaratunk minden ténye önkénytelenül önmagunk s a társadalom javára működnék. Ösztönzés, kecsegtetés, kérés feleslegesek arra nézve, hogy egyesüljünk s teremtsük | meg, lobbantsuk fényre azt a gyújtópontot honnét megelégedés, jóleső érzés fog mind- I nyájunk leikébe sugározni s melynek fényénél feltárul előttünk a tiszta, a nemes élvezetek kincsesháza. Kell, hogy mint egy ember tegyük ezt, mert hacsak kevesen akadnak is olyanok, kik inkább áldoznak nemtelen szenvedélyeinek, mint a századok elhunyt nagy szellemeinek, kik inkább keresik a test gyönyöreit, mint a lélek nemesítést, kik inkább óhajtanak foglalkozni anyagi külsőségekkel s hódolni kóbor hajlamaiknak, mint gyönyörködni a költészet, zene, művészet örök fényű csillagaiban, — akkor veszélyeztetve van, árnyékba borul a jó lelkek törekvése. * Nem érzem magamat feljogosítva, hogy többet mondjak ama szép indítványt illetőleg, mely e lap múlt heti számában figyelmet any- nyira megragadta. Kell, hogy a közbizalom hatalmazzon fel — jól megfontolva — egyeseket a cselekvés megkezdésére es annak folytatására. Kell, hogy legyen annyi jóra való lelkesedés, a mennyi elégséges arra, hogy a kártyázó, borozgató és léhaságokban örömét lelő arany ifjúságból még pedig az aranyosabb feléből is igazán „arany“ ifjúság váljék, melynek viselkedése, tevékeny, üdvös munkálkodása az öregebbeknek örömet, büszkeséget j és a városnak el nem múló dicsőséget szerezzen ! P. J. i # --------Helyi és vidéki hirek. — Uj praelatus. A váci székesegyházi kanonok közt hosszú ideig nem volt pápai praelatus. Grófpüspökünk eszközölte ki, hogy Spóner József kanonok tüntessék ki e magas egyházi címmel s halálával ma ismét nincs praelatus. Mint értesülünk, nemsokára hivatalosan is tudatni fogják, hogy Újhelyi István apátkanonokot pápai praelatussá nevezték ki. Ez a kinevezés városszerte felekezetkülömbség nélkül örömet kelt. Újhelyi István papi kötelességeinek hűen megfelelve lelke melegével karolja fel szegényügyünket s hol segitni kell, az ő neve mindenütt első helyen található. Tisztelet övezi körül személyét, tisztelet az ő csendes és eredményes munkásságát, melylyel | sok szegénynek könnyeit szárította már fel. Mindenkép méltó főpapot ajánlt kitüntetésre a grófpüspök, melynek nincs senki, ki őszintén ne örvendene. — Személyi hirek. Helc Ferenc köztiszteletben álló járásbiránk e hónapban kezdte meg szabadságát. — Báró Marschall Gyula alezredes, a hatodik honvédhuszárezred parancsnoka a nyitrai hadgyakorlatokra ment, hol egy dandárt fog vezetni. — Göndör Sándor dr. főjegyző szeptember elsején kezdte meg szabadságát. Egy hónapi szabadságidejét Monoron tölti családjával. — Távozó parancsnok. Hartmann Emil honvédőrnagyot, a budapesti első hadkiegészítő parancsnokság vezetőjét legfelsőbb rendeletre a pécsi 19-ik honvédgyalogezredhez helyezték át. Hartmann éveken át sorozásainkon jelen volt s köztiszteletben állott. Most áthelyezéséről hivatalos utón értesült a polgár- mester s meleg hangú levélben búcsúzott el a távozó parancsnoktól, kinek hazafias működését a város nevében is megköszönte. Ile- tyét Szulyovszky Ármin őrnagy foglalta el. — Váci küldöttség a kultuszminiszternél. A váci izraelita hitközség részéről csütörtökön Gajáry Géza orsz. képviselő vezetése alatt küldöttség tisztelgett Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszternél. A deputáció tagjai voltak : Fóliák Fülöp főrabbi, Révész Béla hitközségi elnök, dr. Lengyel Soma iskolaszéki elnök, Braun hitközségi alelnök és Grünhut József hitközségi jegyző. A küldöttség arra kérte a minisztert, hogy a hitközség részére a papiak restaurálása és az iskolaépü • letnek modern színvonalra emelése végett olcsó kölcsönt engedélyezzen, továbbá vétesse fel az iskolát azok közé a felekezeti tanintézetek közé, a melyek állami támogatást élveznek, végül, hogy a hitközség tanítóit részesítéssé a szokásos ötödéves korpótlékban. A kérelmet, a melyet Gajáry Géza és Pollák Fülöp főrabbi tolmácsolt, a miniszter szívesen fogadta, megemlékezett a hitközség többször tapasztalt hazafiságáról s készséggel kilátásba helyezte a hitközség ügyeinek támogatását. — Gajáry Géza programmbeszéde. E hó 9-én a király személyesen fogja feloszlatni a parlamentet. A mint a király szava elhangzik, az egész ország a választási jelszóktól fog visszhangzani s a magyarnak kedves különféle jelszavakkal indul a teljes választási harcba. Minálunk, városunkban s kerületünkben is megindultak a választási készülődések s a szabadelvűpárt végrehajtó bizottsága e héten fogja ülését megtartani. A bizottság, mint tudjuk, Gajáry Gézát, kerületünk népszerű képviselőjét kéri fel újra a jelöltség elfogadására. Minthogy Gajáry a megnyilatkozó bizalom elől ki nem tér, mint halljuk, beszámolóját s egyúttal programmbeszédjét már a legközelebb megfogja tartani. Tudtunkkal városunkban e hó 15-én, vasárnap a Konstantin- téren fog a választópolgárság előtt nyilatkozni programmjáról, — szept. 17-én, kedden délelőtt 9 órakor Püspökhatvanán ezen község, valamint Ácsa, Csővár, Tótgyörk és Püspökszilágy községek választópolgárai előtt, — szept. 18-án szerdán, d. e. 9 órakor Kisujfalun ezen község, valamint Mácsa, Zsidó és Kis- némedi község választópolgárai előtt, — szept. 19-én, csütörtökön d. e. 9 órakor Aszódon, ezen város, valamint Iklad, Domony, Kartal és Versegh községek választópolgárai előtt, — szept. 21-én, szombaton d. e. 9 órakor Veresegyházán, ezen község, valamint Szada, Csornád, Orszentmiklós és Vacbottyán községek választó- polgárai előtt, — szept. 22-én, vasárnap d. e. 11 órakor Szödön, ezen község, valamint Vácduka, Váchartyán és Vácrátót községek választópolgárai előtt fog képviselőjelöltünk megjelenni és beszédet tartani. — Ma Gajáry Géza minden oldalról a közszeretetnek örvend s hívei, a melyek öt év alatt bámulatos számban csoportosultak az ő személye mellett, ritka lelkesedéssel mennek bele a választási küzdelembe. Nem is lesz az küzdelem, igy gondolkodik a város minden polgára, hisz ma nincs, a ki népszerűségben Gajáryn túltenne. Ezért könnyű lesz neki a harc Majthényi Istvánnal, az uj szabadelvűpártival s Kardhordó Árpáddal, az Ugronista függetlenségivel. Majthényi- val, midőn elveit szegre akasztotta, végzett a kerület komolyan gondolkodó polgársága, Kardhordó Árpád jelöltsége pedig alig vehető komolyan. Ő maga igen derék, munkás ember. Az Andrássy-uton, Budapesten van egy szivacs és keleti áruüzlete. Az egész jelöltsége szelíd próbálkozásnak tűnik fel, mely az iparkodónak dicséretére fog válni, de zavart egy percre sem csinál. — Megverték a rézdobot, be kell rukkolni. Ki vígan, ki szomorúan énekeli most e szép nótát, hogy jönnek a behívók az ujonczoknak. Az elmúlt héten a következők kapták kézhez behivójegyeiket : Reitter Iván e. é. ö. és Borsody Ferenc e. é. ö. a cs. és kir. 22. sz. gyalogezredhez, Szabó Lajos és Milkovics Ernő e. é. önkéntesek a cs. és kir. 86. a gyalogezredhez, Kettler István és Bartos
