Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-03-24 / 12. szám

figyelmét teljesen lekötötte fejtegetvén a nő helyzetét az ó korban. Tapsai fejezték ki az elismerést, úgy szintén Révész Istvánnak érzés­teli költeményéért, melylyel véget is ért a mű­sor. Valamint minden felolvasó estén, úgy ezen is teljesen megtelt szép közönséggel a kör nagyterme. — A váci kerületi betegsegélyző pénztár vasárnap, e hó 17-én délelőtt a Kúria szálló nagy termében Gindrich József elnöklete alatt tartotta évi közgyűlését., melyen 24 közgyűlési kiküldött vett részt. A közgyű­lés Gindrich József elnök indítványára jegyző­könyvben örökítette meg köszönetét Kovách Ernőnek, ki a váci ipar és kereskedelmi hitel­­intézetnél elfoglalt vezérigazgatói állásától tör­tént lemondása folytán a betegsegélyző pénz­tártól is megvált, azon önfeláldozó tevékeny­ségéért, melyet a pénztár szervezése és nyolc éven keresztül elnöki működése által kifejtett. Azután helyeslőleg vétetett tudomásul az igaz­gatóság felolvasott évi jelentése, az évi forgalmi kimutatás és mérleg, egyhangú elfogadásával a felmentmény adatott meg. Végül a válasz­tások ejtettek meg és megválasztattak az igaz­gatóságba rendes tagokul : Gindrich József, Bárány János, Váró Károly és Hajdú Károly, póttagokul Reitter Ödön, Korpás Lajos, Er­­dőssy Géza, Koós Aladár, Mirka József, Vadas Márton, A felügyelő bizottságba Tragor Ká­roly, Velzer Kálmán, Jäger Gyula, Schönfeld Adolf, Gyürki Béla, Sturcz István. A válasz­tott bizottságba rendes tagokul Ernyey János, Hufnagel Imre, Aderszki Gyula, Müller Ignác,­­Bartoss Lajos, Pazirek József, póttagokul Kor­pás Pál, Ghitil Rezső, Mayer Károly. A vá­lasztások befejezése után elnök éltetésével a közgyűlés véget ért. = A vonat felé vezető út. Vettük a következő sorokat: A vasút felé vezető fasort, az intézők áldott bölcsessége tele rakta a kövezésre szánt kőkoczkákkal, úgy, hogy a lutheránus templom felé eső oldal minden közlekedésre alkalmatlan. És a kit bal végzete mégis arra visz,, az leszorúl a gyepre, hol azonban minden jámbort, még a köveknél is furcsább akadály állít meg. Valami elég mély és tágas nyílást ástak, úgy latszik csatornának és mivel arra felé lámpa nincs és mostanság a hold se mife­lénk síit, lépten nyomon hallatszik azok jaj­gatása, kik a más ásta verem fenekére kerültek. Az esés igy is elég veszélyes és szerencsés, ki nem hagy ott egy pár fogat, mert a mit érte cse­rébe kap: az a sok sár és piszok, a mi a ruhát feltétlenül ellepi! Minthogy pedig sem városnak, sem senki másnak nem hivatása olyan gödröket ásatni, melyek nyaktörésre és ruha piszkitásra vannak teremtve és berendezve, jónak látjuk az illetékességet figyelmeztetni, hogy talán mégse szakadna le a városháza, ha azt az árkot befödnék ! Nem is említve, hogy a becsuánoknál is az ilyen üregekre lámpával szokás figyelmeztetni mindenkit, a^kit jó és rossz dolga arra visz. — Jótékonyság. Özvegy dr. Robitselc Józsefné Dukáról, mint minden évben, az idén is bőkezű jótékonyságával emlékezett meg egyetlen leánya halála évfordulójáról. E hó 20-án száz koronát küldött a váci Nőegyletnek hogy azt a „Robitselc Ilonka emlékére“ kezelt alapítványhoz csatolja s kamatából egykor szegény gyermekek nyerjenek segélyt. Isten áldása legyen az adományon, a nagy lelkű adakozó pedig fogadja ez utón is az egylet év­­ről-évre növekedő háláját és köszönetét. — Sándor és József napja. Sándor is, József is nagy számmal van városunkban j s mindegyiket szívélyesen ünnepelték e héten. Két kiváló ünnepélyről akarunk ezúttal szó­lam. Nikitits Sándort a közszeretetben álló VAGI HÍRLAP ügyvéd házában a gratálálók egymásnak adták a kilincset. A dalárda, tűzoltóság s a jóbará­tok egész tömege kívánt jó egészséget a beteg ügyvédnek s örömmel látták, hogy a javulás napról-napra eredményes. Mi is őszintén kí­vánjuk, hogy társadalmunk minden tagja örö­mére mielőbb láthassuk teljes egészségben ! — i Csávolszky József kanonok, egyházmegyei fő­tanfelügyelőnél a kát. iskolaszék és a tanítói kar tisztelgett Agócs János apátkanonok veze­tése alatt. Agócs János méltatva Csávolszky ■ érdemeit, említést tett arról a kitüntetésről, mely legközelebb legmagasabb helyről érni fogja. Csávolszky válaszában beszélt az össze­tartó munkáról s továbbra is a tanítói kar jóindulatát kérte maga részére. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Mar­tinka Oszkár szászsebesi adóhivatali gyakorno-, kot a váci adóhivatalhoz adótisztté nevezte ki. Az uj adótiszt már elfoglalta állását. — Még egyszer március 15. Múlt számunkban irtuk, hogy a gimnáziumi ifjúság­nak a szobornál tartandó ünnepségét betiltot­ták. Minden félremagyarázást elkerülendő, ki kell jelentenünk, hogy a rendezők nem közöl­ték előzetesen programjukat az igazgatóval, engedélyt is utólag óhajtottak nyerni. Az ün­nepély igazgatói beleegyezés nélkül nem volt tehát megtartható, de különben is az ifjúság délelőtt folyamán az intézetben tartott ünne­pet s a szereplők itt kapták meg nekik legér­tékesebbet, a tanári kar és igazgatójuk el­ismerését. — Közgyűlés a kaszinóban. Múlt vasárnap délután mintegy félszázan a kaszinó tagjai közül jöttek össze közgyűlésre. Az el­nöki széket Kemény Gusztáv foglalta el nagy éljenzések közt, a ki évek óta rendesen elnöke eme közgyűlésnek. Freysinger Lajos dr. igazgató szomorú képét vázolta a kaszinó jelenlegi ál­lapotának. A tagok száma nem növekszik, vá­rosunkban van vagy ötven oly nyugdíjas, ki' nek nevét sem ismerjük s a kaszinóba sem iratkoznak be. Sok volt panaszolni valója az igazgatónak, ki beszédje végén oda jutott, hogy a mai viszonyok közt örülni kell a kaszinónak, ha pénzügyi egyensúlyát fel tudja tartani s csak a legszükségesebb kiadásokat fedezi. Min­denki érezte, hogy ma a kaszinó nem felel meg teljesen hivatásának s ennek adott kifejezést Biliary Károly. A vezetőség figyelmébe aján­lotta a felolvasásokat és társasestéket. Gajáry Géza köszönetét mondott az igazgatónak mű­ködéséért, ép úgy a tisztviselőknek is és kijelen­tette, hogy neki is vannak tervei, a melyek a kaszinónak pénzt fognak hozni. Ilyenek a mű­kedvelői előadások, a melyeknek ügyét ő elő is fogja hozni majd a választmányban. Freysinger Lajos igazgató nem épen nyugodt hangon fe­lelt s kijelentette, hogy az egyik tervezetet sem teheti magáévá, ifjan ő is hirdette a két fel szólaló által említett eszméket, de meggyő­ződött róla, hogy fölös minden fáradozás. Ma már letett arról, hogy a mi társadalmunkban ma ő valamit is kezdeményezzen. Hát bizony szomorú kijelentés ez Freysinger Lajostól, a kinek buzgó agitálása s fáradozása ma is kell, hogy életre keltse társadalmunkat. Ezzel véget ért a rövid vita s a választások következtek. A kilépő választmányi tagok s Vörös Károly helyébe egy uj választmányi tag választása következett. Eleinte az volt a jelszó, hogy Nagy Sándort válaszszák be, de ő kijelentette, hogy nem fogadja el, akkor Hajdú Károlynak, az érdemes pénztárnoknak neve került forgalomba, mig egy része a tagoknak már napokkal előbb elhatározta, hogy Béterffy Károlyra fog sza­vazni. A szavazatok majdnem egyformán meg­oszlottak. Nagy Sándor, a szavazatszedő bi­zottság elnöke kihirdette, hogy a kilépett vá­lasztmányi tagok egyhangúlag meg lettek vá­lasztva, Vörös Károly helyére pedig legtöbb szavazatot Hajdú Károly nyerte. A közgyűlés az elnök éljenzése közt ért véget, de a tagok egy része még továbbra is élénk vitát foly­tatott a kaszinó jelenlegi helyzetéről, j — Mlinkó István felolvasása. A kereskedőink egyletében ismét volt felolvasás. Mlinkó István siket néma-intézeti tanár tartotta szép számú figyelmes hallgatóság előtt. Aktuális, magasztos témát választott a felolvasó. Március 15-érői emlékezett meg, a márciusi ifjúságról s az általuk kivívott nagy eredményekről. Lelkesedéssel, magasztos szavakkal szólott ezek­ről s midőn befejezte előadását, meleg tapssal és éljenzésekkel köszönték meg fáradozását. — Készülődés a vívótanfolyamra. Békessy fűhadnagy szívességéből a sportegylet vivótanfolyamot rendez. Ez ügyben a sport­egylet tagjai felkéretnek, hogy ma, vasárnap délután három órakor a Kúrián megbeszélésre megjelenni szíveskedjenek. A tanfolyam még e héten kezdetét veszi s a tanulás érdeke köve­teli, hogy a beiratkozott tagok pontosan el­járjanak a vívóórákra, azok a sportegyleti ta­gok pedig, a kik a díjtalan vívóoktatásban részt akarnak venni, dr. Gündör Sándor tit­kárnál még vasárnap délután jelentkezzenek. — A pénteki vihar. Bizony, óriásinak is mondható az a vihar, a mely pénteken hajnaltól éjfélig dühöngött városunkban és nagy környékén. A tavaszi szelek ugyancsak kitettek magukért s a téli kabátok — remél­hetőleg csak rövid időre — de mégis csak előkerültek. Az utcán alig lehetett járni, a Dunán pedig valóságos pusztítást csinált. Tóth Mihály molnárnak a maimat vitte el és zúzta össze a vihar. Már a télen viselte meg a mal­mot a jég úgy. hogy alig lehetett helyrehozni. Most egy hét előtt kötötték be a Dunába s a vihar négy láncáról leszakította. A malom úszott lefelé s először beleütközött a fegyház alatt rakodó sleppbe, itt aztán léket kapott és sülyedni kezdett. Ekkor szerencsére a rajta levő két molnár megmenekült. Az áradó viz et ős sodra s a nagy hullámok rohanva vitték az elszakított malmot lefelé. Eljutott a hajó kikötő elé s itt teljesen elsülyedt, csak a malomkerekek álltak ki a vízből. Ma már lejebb sodorta a viz, a malom lenn áll a Füzes alatt természetesen teljesen a viz alatt. Tóth kára több mint kétezer korona, mert nemcsak a malma veszett el, de a malomban őrlesre való nagy mennyiségű búza is víz alá került. Tóthot törekvő, szorgalmas embernek ismerték s ezért, mint halljuk, mozgalom indult meg, hogy társadalmi utón a majdnem koldus­kenyérre jutott szegény molnárt felsegélyezzék. Ajánljuk is a jószivű adakozók figyelmébe. A Duna hatalmas hullámai több tárgyat kidob­tak a partra, találtak egy hatalmas nagy csónakot is gazda nélkül, összetörve. A kis Fürgét is megviselte a vihar. Alig hogy meg­kezdte az útját, a túlsó parton ragadt, nem tudott átjönni. Egész nap a sziget orránál horgonyzott s csak késő este, mikor egy kicsit a vihar elállt, tudott átszökni. Egy teherhajó a nagy viharban nem tudott kikötni az állo­másunkon és a hajókikötő felállításával foglal­kozó munkásoknak is egész nap szünetelniük kellett. — Balkay István államfőgkázban. Balkay István fegyintézeti igazgató Filótás Ferenc honvédhuszárfőhadnagygyal pisztoly­párbajt vívott s valamelyik jóakarója feljelen­tette őt. A bíróság most Ítélkezett s Balkay igazgatót két napi államfogházra Ítélte. Ha ugyan az államfogháznak igazgatója is kitölti büntetését, valószínűleg nem a váciba, hanem az ujonan berendezett budapesti államfogházba vonul be két napi pihenőre. „ 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom