Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-03-24 / 12. szám
Tizenötödik évfolyam. 12. szám. Vác, 1901. évi március 24L. VAG ES VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: K ovách. Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VÁC, Géza király-tér 3. szám. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Előfizetési árak: Egész évre ...... 12 korona. Negyedévre.........................3 korona. Egyes szám ára . . . . 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. Társadalmi központ. Vác, márc. 24. Lapunk kiváló munkatársának eme cikkében foglaltakkal nem mindenben értünk eleget. Az ő tervei — mai viszonyok közt — aligha kivihetők. Kaszinónk állapotáról jövő számunkban írjuk meg magunk s a Kaszinó tagjai által is osztott nézeteket. A Szerkesztő. II. Vegyük fel a fonalat újra és gombolyítsuk tovább. Ma két hete abban állapodtunk meg, hogy a város társadalmi középpontja, a társadalom szellemi alaptőkéje, agyveleje a Kaszinó. A jövő Kaszinója! Vizsgáljuk most azt a kérdést, vájjon tényleg szüksége van-e a társadalomnak szellemi középpontra, tevékeny agyra? Egyelőre hagyjunk fel az elméletekkel, ne resleljünk leereszkedni a gyakorlathoz: az életet vizsgálva feleletet találunk majd a feltett kérdésre is. Kezdjük azon, a mit mindnyájan mindennap látunk ; magán a városon és a város keretén, csodaszép vidékén. És kérdezzük meg tisztelettel: észrevette-e már a társadalom, hogy mennyire ellentétes a városnak ember csinálta és vidé-A hírmondók. A túzokok nagy csapatban ott ülnek a repceföld közepén, csak az őr áll egy mesgye-csóván, hogy mindenfelé szétlásson. Egyszer csak elkiáltja magát : — Vigyázz! A túzokok felugrálnak s mereven feltartott nyakkal néznek arra, a merről a zaj közeledik. Némelyek már szárnyaikat is kibontják. De az őrszem felkacag: — Csak varjuk közelednek nagy csapatban. És a túzokok ismét leereszkednek nagy lomhán a földre s csak némelyik tisztigatja tolláit. A varjuk hirtelen oda érkeznek s leszállanák a repceföld végére, szemközt a túzokőrszemmei. — Nini ! — mondja a túzok — hát ti együtt utaztok fekete pápistavarjuk és tarka kálomistavarjuk ? — Nincs mi köztünk azért egyenetlenség, hogy nem egyformán vagyunk öltözve, az elkereszteléssel pedig nem bántjuk egymást — felel egy nagy tarka varjú a csapat élén. — Hova szándékoztok? — kérdi a túzok. — Megyünk a határra, várjuk a költöző madarak hírmondóit. kének Isten adta külső képe ? Hogy az emberi Ízlés mennyire nem igyekezeti és nem igyekszik összhangot teremteni a város és vidéke között ? Gondolt-e már egyáltalában a társadalom a város szépítésére? Hát arra, hogy Vácnak messze földön páratlanul gyönyörű vidéke valóságos kincs, a mely kincset kamatoztatni is lehet? Hogy e kincsünket hirdessük, a város előnyeit, látni valóit, kellemességeit (ha vannak) idegenekkel megismertessük ? Hogy ha idejön véletlenül egy idegen közénk, az itten jól érezze magát, hogy ez által a város jó hírnevének terjesztője legyen? — Mennyi kérdés merül fel csak a külsőnek szemlélete közben is! De menjünk még közelelebb : lássunk egypár dolgot a társadalom belső életéből. . , íme az első! A telefon már évek óta kisért. A világ-forgalom telefonsodronya itt. halad el városunk mellett. Vájjon a társadalomnak, mint egésznek, jutott-e mar eszébe, hogy mekkora tehehetetlenségben élünk akkor, a midőn * I — Hát már jönnek? — kérdi a túzok csodálkozva. — No barátom ! — válaszol a varjú — meglátszik rajtad, hogy sohasem jártál iskolába, de még az emberek között se és nem forgatod a Kalendáriumot, mint mi. — Mi tűrés-tagadás benne — sóhajt fel a túzok — én az embereket csak akkor szeretem, ha távolabb vannak 300 lépésnél. — Pedig azok szeretnek téged — gúnyolódik I a varjú. — Igen, mint pecsenyét; de az ilyen szerétéiből nem kérünk. A télen is egyszer, ólmos időben falka módra tereltek be bennünket egy tanyába, de szerencsénkre szombat volt s egy kevés időre kisütött a nap, megfagyott szárnyunk hirtelen felolvadt s elrepültünk. A hajtókát pedig megbüntette a törvény. — Na, ha a napokat számon tartod — mondja a varfu — úgy tudhatnád azt is, hogy a költöző madarak mikor térnek vissza. — Nincs nekem Kalendáriumom, a fejem pedig nem káptalan. — Az enyém sem — válaszol a varjú — de azért nincs csapatomban egyetlenegy se, aki számot ne tartana a költöző madarak visszaérkezésére. Akár kérdezzük meg az én keresztfiamat, a kis csókát. ezt a kedvező és szinte magától kínálkozó alkalmat, sem aknázzuk ki a magunk hasznára? Akkor, a midőn hazánk nem egy megyéjének a legutolsó faluja is be van már vonva a telefonhálózatba! No ez még nem minden! Van ennél kissé fontosabb valami is, a mivel legeslegelején kellett volna előhozakodnunk: a szegényügy rendezése. A szegény-ügy? Vájjon ki bajlódnék ezzel? Ebéddel ellátunk télen át 30—40 embert és ezzel vége. Mintha bizony 17,000 ember között csak 30 volna a tehetetlen szegény? A városok között most is Budapest jár elül. már hetek óta tanácskozván a szegényügy rendezése fölött. Nálunk erről még halvány sejtelme sincs a társadalomnak. Az a pár ember, a ki törődik a közzel, minden felmerült eszmét új egyesület alakításával vél keresztülvihetni. Termeljük aztán az egyesületeket gombamódra és a társadalomnak nem ötlik eszébe, Hogy ez nem jól van így. Hiszen csak pl. szegényeket segítő egyletünk is van — Kávó! — kiáltja el magát a varjú — gyér ide hamar. — Tessék parancsolni keresztapám! — mondja előugorva egy kis csóka. — Te vagy közöttünk a legfiatalabb — mondja neki a varjú, szárnya hegyével megsimogatva a kis csóka szürkés, bozontos fejét — eltudnád-e mondani, hogy milyen költöző madarak érkeznek vissza Magyarországra február hónapban ? — Február hónapban — hadarja a csóka — visszaérkeznek hozzánk a nyári lúd, a búvárkacsa, de ez még előbb is, tőkés-réce, vagy vadruca, a kék galamb, a mezei pacsirta. — Mindig? — Ez utóbbi néha március elején tér vissza. — Jól van. Hát azt eltudnád e mondani, hogy micsoda költöző madarak érkeznek vissza március első felében ? — Megpróbálom. Március első felében érkeznek vissza a danka sirály, nagy kárókatona, kékcsőrű réce, cigány-réce, a vadruca, (ha februárban vissza nem tért), böjti réce, nyílfarkú réce, bíbic, vöröslábú cankó, nagy póling, közép sár-szalonka, kis sár-szalonka, bölömbika, szürke gém, egerész ölyv, vörös vércse, seregély, mezei pacsirta, barázdabillegető. Ferencz-József az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
