Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-03-10 / 10. szám
12 Váltótörvénynek egy államhatalom által megállapított és alkalmazott s a rendes eljárásnál szigorúbb azon jogszabályok neveztetnek, melyek szerint a váltó-okirat alakja és tartalma, valamint az abból származó jogi kérdések megitéltetnek. Ezen intézkedésnek eredete a középkorra s ennek két intézménye, a vásár és pénzváltókra vihető vissza. A középkorban ugyanis, hogy az idegen vásárosokat a kereskedelmet űző városba szoktassák, úgy az illető vásárt tartó város, mint az állam, bizonyos kedvezményeket és szabadalmat adtak. így tekintettel az akkori idők vagyoni és életbiztonsági hiányára a vásártartartó város kötelezve volt a vásárra jövő s onnan távozó kereskedők részére fegyveres kíséretet adni; az állam pedig tekintettel arra, hogy a vásárra legnagyobb részt idegenek jöttek az úgynevezett vásári-biróságokat állította fel, mely a vásári ügyletekből kifolyó pereket azonnal elintézte s a kimondott ítéletet a legnagyobb szigorral azonnal végre is hajtotta. Az egyes államhatalmak e mellett még az úgynevezett pénzváltókat is alkalmaztak, kik biztosíték letétele mellett ügyleteikrők rendes könyvek vezetésére kötelezve, külömböző pénznemek beváltására jogosittattak. Á pénzváltó szerepe az akkor forgalomban volt különféle pénznemek használata mellett igen fontos volt s egy-egy vásár nélkülök alig lett volna megtartható; ugyanazért nagyon természetes, hogy működésük a pénzváltáson túl más irányban is érvényre emelkedett. Minthogy ugyanis minden nevezetesebb helynek meg volt a maga pénzváltója, ezek nemcsak a külömböző pénznemek kicserélhetése és a pénzkészletek beszerzése céljából léptek egymással összeköttetésbe, hanem a vásárra jött kereskedők megbízásából fizetéseket is teljesítettek. Ebből folyólag a kereskedő a vásárról távozván, pénzkészletét nem vitte el magával, hanem azt a pénzváltónál letevőn, tőle oly okmányt, vagy utalványt (vásárváltót) kapott azon város pénzváltójára, hová útja vitte, melynek alapján és a fenntartott kölcsönös üzleti összeköttetés folytán ez neki a pénzértéket kifizette. Mivel pedig a kereskedő által igy a pénzváltónál telt letéteményezés vásári ügylet t. i. vásári váltó volt, ha a pénzváltó, vagy kihez a pénz felvétele céljából a> kereskedő utaltatott, nem fizetett, a vásárbiróság mint ilyen ügylet felett hozott Ítéletet hajtotta azt rögtön végre, innen származik azon szigor, mely a kereskedelmi szokásból összeállított váltótörvényben, noha a kereskedelem iránya most már egészen más, még ma is nyilvánul. A váltó szó eredetét pedig onnan veszi, hogy a kereskedő mielőtt a vásárról eltávozott és az ott beszedett pénzt,a pénzváltónál, más városba vagy vásárra leendő átutalás céljából letette volna, minthogy minden helyen más más pénznemek voltak forgalomban, kikötötte, hogy részére a letett pénzértéknek megfelelő oly pénznem fizettessék, mely a fizetési helyen leginkább forgalomban van, vagyis a pénzváltó a letett pénzről egyszersmind oly okmányt adott, melylyel azt egyidejűleg más pénznemre váltotta be. A váltó eredetét a kereskedelmi szokásokon alapuló üzleti levelezésből vette s az ma is, noha már külön törvény (az 1876. évi XXVII. t.-c.) által van szabályozva, teljes levél alak, miért is a német, francia és az angol a váltót igen találóan nevezte el váltó-levélnek; mivel a kereskedelmi ügyletből kifolyólag a hitelező mint a váltó kibocsájtója csakugyan mintegy levélileg hívja fel adósát (a váltó elfogadóját) arra, hogy neki, vagy valaki másnak egy tartozáson alapuló értékösszeget fizessen. VAGI HÍRLAP A váltó-törvények kellékeinek megfelelőleg kiállított váltó szövegét és az aláírók (váltó-kötelezettek) egymáshoz való viszonyát legélénkebben világíthatni meg, ha a váltó tárgyát képező cselekményből keletkező váltót az annak megfelelő és a kereskedelmi szokások szerint üzleti levél szövegével helyettesitjük. Feltéve, hogy Torday Jenő váci kereskedő Hoffmann József budapesti kereskedőtől 850 K értékű árut vett hitelbe, melynek árával ez még Gőgl J. bécsi nagykereskedőnek tartozik Hoffmann J. mint hite'ező, a következő levelet Írhatja: T. Torday Jenő úrnak Vác. Szíveskedjék f. évi május hó 10-én számla tartozása fejében ezen levelem alapján Gőgl J. úrnak Bécsben, vagy a kinek ő rendeli 850 K azaz uyolcszázötven koronát fizetni. Ez összeg ellenértékét Gőgl J. úrtól árukban kaptam s azon esetre, ha a fizetést helyettem nála teljesíteni magára válalja, kérem azt velem a szokott értesítés mellett elszámolni, tisztelettel Hoffman József. avagy e helyett ily váltót intézhet Torday Jenőhöz : Váltó levél alak. Ért. 850 K. 1901. évi május hó 10-én fizessen Ön ezen első váltónál fogva Gőgl J. úrnak, vagy rendeletére nyolcszázötven koronát, értékét árukban vettem, tegye számolásba tudósítsa )Hoffman Józsefet. T. Torday Jenő úrnak Vác, fizetendő Gőgl J. úrnál Bécsben. Ezen üzleti levélre természetesen Torday Jenő válaszol s megírja, hogy magára vállalja-e a kötelezettség teljesítését, vagy nem. Minthogy Torday, Hoffmantól árukat csakugyan vett s az áruk megredelésénél magát arra kötelezte, hogy a megfelelő ellenértékét három hó múlva fogja fizetni, azt ja Hoffmannak, hogy rendelkezéséhez képest nem neki, hanem Gögl-nek fogja a 850 koronás kitevő összeget lefizetni. A váltó levélre Torday szintén ad választ, esakhogy azt nem külön levélben, hanem a váltóra magára vezetett ily nyilatkozattal „elfogadom Torday Jenő“ adja, mely váltó levél ily válaszszal ellátva Hoffman által Göglnek, mint régibb hitelezőnek és tulajdonképeni váltóbirtokosnak (rendelvényesnek) készfizetés helyett Bécsbe lesz küldve, hol a megjelölt határnapon azután a fizetés-Torday által teljesítve is lesz. Az üzleti levél és a reá adott válasz helyébe tehát igy lép a rendszeres váltó-levél mint okirat, mely szövegében rövidittet.ett ugyan, de az üzleti levélnek megfelelő alakban van szerkesztve. Mindazon cselekmények, melyek folytán váltójogok, vagy kötelezettségek jöttek létre, avagy ezek másokra átruháztattak, vagy megszűntek, a váltó-törvényben egyáltalán váltóügyletnek neveztettnek. Az üzleti forgalomban csakis váltó-ügylet egyes üzlet eseményeiből, mint a leszámítolás (Escompt) és visszleszámitolás (Reescompt) kifolyó tények mondatnak váltó-ügyletnek. Ezek szerint a kereskedelmi életben ilyenekül csak azon üzleteseményeket tekinthetjük, melyek folytán egy tartozás, vagy követelés lerovatott. így váltó ügylet, ha egy tartozás fedezésére a hitelező adósára váltót kibocsájt, mely esetben ezt mint intézvényt könyveli el; ha az intéz vény ezett a váltót elfogadásával ellátva beküldi, azzal mint elfogadványnyal számlájára fizetést teljesít. A váltó-ügyletek alapját a váltó kibocsátás képezi, mely a váltó előlapján irt és valakinek egy második személyhez intézett fizetési meghagyásából áll. A fizetési meghagyás nemcsak egy idegen személyre, hanem saját magára a kibocsátóra is szólhat s a kibocsátás e két módja szerint származik az idegen és saját váltó. A saját váltó eredete, melyben az adós a közönséges adós-levél helyett a szigorúbb elbánás alá eső váltó-levélben önmaga Ígéri, a fizetés szintén a középkorbeli úgynevezett vásári adós-levélre vihető vissza. Ugyanis akkoron a vásárra jött venni szándékozó kereskedő pénzkészletét, tekintettel az ércpénzforgalmára, már súlya miatt sem hordhatta magával, hanem azt a pénzváltónál letevén, erről tőle a vásári szigorúbb törvényeknek megfelelő és nem fizetés esetén azonnal behajtható vásári adós-levelet kapott, melyben a pénzváltó adósul magát nevezte meg, azon kötelezettséggel, hogy az adóslevélben kitett összeget neki, vagy az azt bemutató eladónak fogja kifizetni. A váltót kiállító hitelező kibocsátónak, intézőnek, az adós kinek a fizetési meghagyás szól, intézvényezettnek, elfogadónak, végre kinek a váltóban kikötött összeg fizetendő, azaz a kibocsátó hitelezője váltóbirtokosnak, rendelvényesnek neveztetik. Az adós hitelezőjének azon tényével, hogy reá váltót bocsátott ki, még nincs kötelezve a váltó érték fizetésére, mert a váltó birtokosa a váltót előbb aláírás végett tartozik az intézvényezettnek bemutatni, mely cselekmény elfogadás végetti bemutatásnak neveztetik. Minthogy pedig a bemutatást megbízásból egy, a váltón kívül álló személy minden egyébb kötelezettség nélkül is eszközölheti, ez bemutatónak neveztetik. Ha az adós a bemutatás alkalmával a váltóban körülirt feltételek melletti fizetést magára vállalja, ezt egy a váltóra vezetett nyilatkozattal ismeri el, mely nyilatkozat abból áll, hogy névaláírása előtt e szavat „elfogadom“ alkalmazza s a váltóügylet e ténye elfogadásnak, az intézvényezett pedig ezentúl elfogadónak mondatik. A rendes elfogadáson kivü! névbecsülői elfogadás is szokott nagy ritkán s oly esetben alkalmaztatni, a midőn az intézvényezett a rendes elfogadást megtagadván, a kibocsátó gondoskodni kénytelen arról, hogy a már forgalomban hozott váltó elfogadóval bírjon, ez esetben az elfogadó névbecsülőnek neveztetik. Az elfogadás megtagadása esetén a bemutató óvást vétet fel. A váltó kibocsátása és elfogadása után a váltó birtokos, vagyis a rendelvényes kezében kerül. Ha a rendelvényes a fizetési határidőig a váltót megtartja, azt egyszerűen a beváltónak visszaadja. Ha azonban a lejáratot be nem várva, a váltót értékesíti, avagy másra átruházza, ezt a váltó hátára vezetett nyilatkozattal, melyet a forgatmánynak neveznek, eszközli s ezen tényével a rendelvényes forgató, az új birtokos pedig forgatmányos lesz. A váltó lejárati napján bármelyik előző aláírónak jogában áll a váltót magához váltani^ mely esetben az őt előző aláírók ellen jogot nyer visszkeresettel élni. A váltó jogszerű birtokosa előzői ellen a váltó lejárati ideje előtt is indíthat oly esetben visszkeresetet, midőn az intézvényezett a váltó elfogadását megtagadta, csődbe jutott, vagy ellene sikertelen, birói végrehajtás vezettetett ez esetben a biztosítási visszkeresetnek, különben pedig fizetési visszkeresetnek van helye. A váltókövetelés kezesség út an is biztosítható, mely esetben a váltó-kezes a váltón szereplő azon kötelezettért szavatol, kiért a kezességet elvállalta. A kezesség egy nemét képezi a szükségbeli utalvány is, melyet a kibocsátó azon esetben szokott adni; midőn nincs tájékozva az iránt, vájjon az intézvényezett a váltót el fogja-e fogadni, vagy elfogadás eseten beváltja-e azt.
