Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-02-17 / 7. szám

„ i— j ■■■“«io, ivjuguiaiiaugoio, Arckép- szobafestő és ciiner-mázoló, 500 disznókupec, 300 taligás, Két tucat bérkocsis, cigány is egy rakás, Kenyér-, kalács-, sütő, pék, jó cipós kofa, A mi még elmaradt, tudná a Jehova! Magyary (a ki gyönyörűséggel hallgatta barátját) Mmost één fffooggom eeel mmomonn­­dani . . . Karnagy. Kérem, az ég szerelmére nehogy elmondja ! És ilyen alakokkal kell dalárdát csinálni ! Magyary. Nne ttesssék fffélni, mmertt mmmikkor énekkkelek nannagyon jóól kkke­­zzellein a haaanggot. (Most folyékonyan elénekli az előbbi verset valamely ismert dallamra.) Karnagy Lám, ön nem dadog ha énekel, «sakugyan jó lesz dalárdistának. Kincs (Közbeszól.) Most én fogom elénekelni! (belekezd, de kiderül, hogy mikor énekel, akkor — dadog) Karnagy Elég, eleg. Inkább felveszem a dalárdába, csak hagyja abba! Dallos. (félre) itt az ideje, hogy szétugrasz­­szam ezt a szépen szaporodó dalárdát, mert különben konkurrenciát csinál a vezetésem alatt álló dalárdának. (Fenn, az ujjait, mint az iskolás gyermekek, felmutatja.) Karnagy úr, karnagy úr! Karnagy. Mi az kedves kolléga, az első vil­lamosvilágit ási társaság éjjeli zenét adó egye­sületének derék karnagya? Dallos. (KúnliOí.) kedves Kún úr, hallom jönnek az anyósai! Kún. (ijedten) Hol, hol? (bújik) Dallos. Egy nagy kő fog le esni a szivem­ről, ha bevallom . . . (hirtelen) Tudja-e kar­nagy úr, mi az fut, megy, meg sem áll . . . Karnagy. Már megint rejtélyes kérdés ! Hát a patak. Dallos. Oh nem, az Kún Aladár úr (rámutat). Kún. (bújva, szórakozottan) Igen, én patak vagyok ! Dallos. Be kell vallanom, hogy én ismerem Kún úrnak mind a két anyósát. Minő anyó­sok, de minők ! Meglássák, el fognak jönni. Először eljő az egyik, aztán eljő a másik . . . Kún. (közbe vág) Végül eljő a harmadik. Becsületemre több nem jön el ! Mind. (ijedten) Hát három van ? Kún. No igen, a harmadik az első anyó­somnak az anyja ! Dallos. (páthoszszal) Uraim, ez a legvesze­delmesebb! — ismerem, egy házban laktam vele s rajtam, a tökéletes gentlemannon is talált hibát! Uraim, ha ő jön, az első máso­dik, harmadik, akkor fusson mindegyik, mert lesz földindulás ! ! (Mindnyájan megrettenve néznek Dallosra.) VI. jelenet. (Voltak. Miókovits Antal, Battha László). Miólcovits (a közönség közt) Hol vagy Laci ? Hajlód, szervezik a dalárdát! Tudod édes ba­rátom, mint városunk előkelőségei, nem ma­radhatunk ki a dalárdából. Nem bukik-e meg, nem zárja be kapuit hamarosan a közönség részvétlensége miatt ? Legjobb lesz, hogy re­putációnkat megőrizzük, inkognito veszünk részt és nevet cserélünk. (Ez alatt karonfogva a karnagy elé lépnek.) Miókovits. Én Battha László vagyok. Battha. Én pedig Miókovits Antal. Karnagy. Ah, nagyon örülök. Hírből már ismerem Önöket. Ha az ember a kőkapu felé megy, ott az iskola előtt mindenki tudja, hogy Miókovits úr hangversenyt rendez ott benn a gyermekeivel. (Mutatja a nádpálcával való verést.) Miókovits Oh igen ! (társához fordulva). Lásd ■ -•DJ - ‘J váciak megunják a szigorúságodat és kiadják a jelszót a gyermekeiknek :Üsd vissza ! Battha. Één? Soha gyermeknevelésben nem vettem részt. Mikor engem neveltek, akkor sem voltam otthon ! (kupié.) A nőkről sok jót mondanak S valóban mind igaz, Hamis tehát, hamis tehát Ha hangzik a panasz. A divatot ők megvetik S fürdőre egy se fut. És szeretik a férj urat A kopasz férfiút. A ki, a ki máskép hiszi Az tartsa fel kezét, És mondjon máskép igazat, Hogy betörjék fejét — És mondjon máskép igazat Majd betörik fejét. Karnagy. Battha urat is ismerjük és na­gyon örülünk, hogy megnyerhettük a szent ügynek, a dalárda magas eszméjének. Utó­végre nagyon is elkel ilyen zajos testületben a kitűnő rendőr. Battha. Oh, Battha úr igazán kitűnő rendőr. Az aktagyártásban még a váci rendőrség sem múlta felül. Hanem azt azt már ne kér­dezze senki, hogy hány hivatalos aktát kül­dött, el tévedésből szerelmes levél gyanánt! Miokovics. Én ? ! Soha sem irtani szerelmes [ levelet! Én nem irok, inkább iszok ! . Én előttem nincs titok { Féljenek az asszonyok, Kulcslyukon is belátok És mindenre vigyázok. Ha betörnek, ha kitörnek, Ha poste-restante leveleznek. És ha férjeket szarvaznak És ha hangzik hókra-bók, És ha csattan csókra-csók. Látok mindent, hallok mindent S azt is tudom mit jelent, Ha a halvány asszonyka ! A migrainejét panaszolja. Ez csak csúnya ráfogás Semmi más, oh semmi más, Hogy a bűnöst hagyom futni, Az ártatlant meg becsukni Mert én annyit mondhatok, Híres rendőr űr vagyok. VI1. jelenei. i (Voltak, később A. haragos anyós.) Dallos. (Ismét l'elnyujtja két ujját mikor 1 künn kopogás hallatszik) Jaj! megismertem a kopogásról. Mostjön ám a földindulás ! Az anyós. (Megjelenik az ajtóban, botra támaszkodva) A ki áldója van ! Hol a karnagy ? (Mindnyájan szétrebbennek, nem marad más, csak a süket Kincs Gábor, a ki semmit sem hall s ülve marad az egyik zongora széken, félig a, közönségfelé fordulva) Az anyós. (Kincshez rohan és kiabál a fülébe. Mentői jobban kiabál, Kincs annál közelebb tolja hozza a hallóesövét) Maga a karnagy, maga ! Ne is tagadja, jó, hogy megtaláltam. Már megint mit akarnak csinálni. Ne is tagadja, ugy-e dalárdát. Mire jó az, majd megmondom. Arra ugy-e, hogy feleséges embereket a dal, az ének jelszava alatt elcsábítsák boldog otthonából inni! Hogy otthon az édes, jó feleség mellett soha se iegyenek. (nagyot üt a botjával) Dallos. (benn ) Nem megmondtam. Ő az. Kún. (rekedten sóhajtva) óh, jaj! Az anyós, (észre sem véve, hangosabban) Lelketlen lelkek ! Lumpolásra van idő, de a feleség mellett ülni nincs. Dinamitot, dinaini­­tot szerzek és felrobbantom a dalárdát. A da­lárdák mind bűn fészkek,, Szodomák, Gomorrliák ! Kún. (egykedvűen hallgatja a kiabálást, aztán megszólal) Gyenge, gyenge hangja van, nem lesz alkalmas a dalárdába! Az anyós (folytatja) De nem is lehet ezt már kibírni. Majd segítek én rajta, majd megszű­nik a sok lumpolás, nachtmuzik, ablakbetörés ! Sirhat Halász, Füsti!, Hochmajer, Hornuug, Perlfein, Zilzer és a sok ablakos tót. Többet Karnagy (lenn) Óh, jaj! (elájul és a dalár­­disták karjaikban fogják föl.) Kincs. Azt hiszem tetszett valamit mondani ? Nagyon örülök a szerencsének, nagyon örülök ! Kezdek már valamit hallani! Az anyós. Én egy cseppet sem örülök. Hallja vén süket, vagy nem hallja, hol a karnagy ? A karnagy (Ez alatt feljönnek mind a da­­lardisták s előre tolják, de ő védekezik) Kegyelem, asszonyom, kegyelem : Én vagyok a bűnös, szerencsétlen karnagy ! Az anyós. (Ez alatt, mig a következőket el­mondotta, a közönség előtt szoknyáját, blúzát, kalapját leveti) Nincs pardon : Az egész város fel van zúdulva a váci dalarda ellen, mert mindig csak mulatnak. El kell csábítani a férjeket a korcsmákba, kávéházakba, vendéglőkbe! Mi? Tudom, nagyon jól, hogy azért jönnek össze minden kedden, pénteken este. No hát ha lumpolni fognak, én is részt veszek, részt kö­vetelek abban, most én beiratkozom, be én a dalárdába, a legmélyebb basszust fogom éne­kelni és a legkomiszabb szivart fogom szívni, és a Jel 1 inek-féle tintából irni. Mert tudják meg kedves barátaim, (felhagy a kiabálással és szelíd hangon folytatja) hogy nagyon szeretek én veletek mulatni, hiszen farsang van, szabad benneteket egy kicsit megijeszteni. Nézzetek jól meg: Én vagyok, én — Mlinkó Pista. Karnagy és a többiek: Szervusz Pista, hála az égnek, nem vagy anyós ! Karnagy (a közönséghez) No tessék, ilyen náthás, süket, hangnélküli alakokkal kell da­lárdát csinálni. És önök azt hiszik, hogy bizo­nyára ezekből nem lehet valami jó hangot kicsalni? Tévednek szép hölgyeim, mert hall­gassák csak meg ! (Rögtön belekezdenek a kínai influenza nó­tába. Függöny.) Ny ilt-tér. Köszönetnyilvánítás. Mindazon ismerőseinknek, jóbarátainknak, kik megtört szivünk fájdalmát feledhetetlen Valérkánk elhunyta alkalmából nyilvánított részvétükkel enyhíteni akarták, különösen pe­dig a váci ifjúsági dalegyesületnek megható részvétéért ezúton mondunk hálás köszönetét. Vác, 1901. február 13. Ozv. Procházka Jánosné és gyermekei. HIRDETÉSEK. Vácon, Rákócy-utca 18. szám alatti ház szabad kézből eladó. Értekezni lehet dr. Forgó Kálmán ügyvédi irodájában. Árverési hirdetmény. V. S8J1901. számhoz. Alulírott kiküldött bírósági végrehajtó ezennel közhírré leszi, hogy a bpesfi V. kér. járásbíróságnak 1900. évi Sp. XII. 412|6. számú végzésével dr. Rendes Miklós ügyvéd felperes részére Jochmann Gá­bor alperes ellen 8 K 80 f követelés és jár. erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás folytán alperestől lefoglalt 850 koronára becsült in­góságokra a váci járásbíróság V. 730J2. számú

Next

/
Oldalképek
Tartalom