Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-02-10 / 6. szám
s fogja magát tartani, mert a vevő nemcsak, hogy nem fog ez által károsodni, se a gyártmány jósága, minősége s Ízléses volta, se annak ára tekintetében, de minél tovább tart s minél általánosabb lesz a divat, annál jobban fognak járni vele annak követői, mert lehetővé fogják tenni s hozzá fognak járulni ahhoz, hogy a honi gyártmányok mindig jobbak s olcsóbbak legyenek. Mindezt a napi sajtó több ízben bővebben kifejletté s azért kellően ismerik s remélhetőleg követik is a mi igen tisztelt olvasóink. Mi ezt ez alkalommal azért hoztuk fel s ismételtük, hogy a felvett eszmét alkalmazzuk szükebb körre is és a kiadott jelszót kibővítve tisztelt olvasóinknak nem csak hazafiságra, de lokálpátriotizmusára is apelláljunk. Nem csak arra kérjük ugyanis, hogy vegyünk honi árukat, de arra is, hogy vegyünk helybeli árukat! Vác ipara pang azon egyszerű oknál fogva, hogy polgártársainknak nincsen elég bizalmuk a helybeli iparosokhoz és áruszükségleteiket legnagyobb részt a fővárosban fedezik. — A mi a magyar iparnak az Ausztriával való vámközösség, az a helyi iparnak a fővároshoz való közvetlen közelsége és felette élénk olcsó közlekedés; megkönnyiti a behozatalt. Az a hivatalnok, ügyvéd, kereskedő vagy magánzó, a ki úgyis naponta Budapestre menni kénytelen, az általa vagy családja által szükségelt jobb vagy finomabb árukat meg sem kísérli itt helyben beszerezni, mert azt hiszi, hogy azokat a fővárosban az ott levő nagy áruházakban s kereskedésekben olcsóbban jobb minőségben s nagyobb választékban kaphatja meg, mint itthon, a vásárlás végetti beéppen erről kérdezősködött, mikor Soványaié mindent kihallgatott s vitte tovább a hirt, hogy a doktor a temetkezési vállalkozóval paktál s attól minden haláleset után percentet kap, azért gyarapszik most olyan hirtelen s azért halnak a keze alatt a betegek folyton. És történetesen ugyanazon nap délutánján a város leggazdagabb embere, a volt esodadoktor paciense hirtelen meghalt és óh még szörnyűbb, épen az említett vállalkozó temette. Ez aztán végleg betette az ajtót doktorunknak. Hónapokig nem hívták még a városvégi cigányokhoz sem, mert hiszen összejátszik a -temetkezési vállalkozóval. Jött új orvos is a varosba s ez is segitette őt a tönkrejutáshoz. A még nem régen keresett, gazdag csodadoktornak eladták a házát is — Soványiné vette meg — s végleg elszegényedett. Azonban élelmes ember volt s nem ölte meg magát patkányméreggel, mint elődje, hanem lemondott orvosi okleveléről, elvette feleségül a gazdag temetkezési vállalkozó leányát s beállt apósához üzletvezetőnek. X. Gondolatok. A harag eltitkolásához elég egy összeszoritott ököl, a fájdaloméhoz egy véresre harapott ajak, a féleleméhez egy végső erőfeszítés, de szerelmünket eltitkolni, ehhez emberfeletti hatalom szükséges. utazás s a kiszállítás költségeit pedig nem számítja, mert Budapestre a nélkül is bemegy hivatalába, bírósághoz, tőzsdére, bankokba, üzletei után, vagy sétálni. Pedig mily gyakran csalódik. Nem kívánjuk tehát senkinek lokálpatriotizmusától azt az áldozatot, hogy a helybeli iparostól kevésbé jó árut vegyen vagy annak nagyobb árt adjon, mint a fővárosiaknak, csak arra kérjük t. olvasóinkat, hogy legyenek egy kis bizalommal a helybeli iparosok iránt, ne higyék mindenre, hogy jobb minőségű, Ízlésesebb, vagy olcsóbb, csak azért, mert Budapestről jön, tegyenek próbát, kíséreljék meg áruszükségleteiket helyben fedezni és egyenlő minőség s egyenlő arak mellett adjanak előbbséget a helybeli áruknak, hogy az által azt az iparost és kereskedőt támogatva, annak lehetővé tegyék minden igényeknek még inkább és fokozottabb mértékben eleget tehetni. Legyen tehát közönségünk közt vezér elv, első sorban az, hogy vegyünk honi árut, azután pedig az, vegyünk helybeli árut! Ezt célozza Heves vármegye nemes intenciótól vezetett hazafias felhívása, melyet a vármegye társadalmához és az ország törvényhatóságához intézett. Vajha meg lenne a kívánt, sikere a nemes akcziónak. Közgyűlés a városházán. Vác, febr. 7. ügy nézte meg mindenki a tárgysorozatot, hogy bizony a vasárnapi közgyűlésnek érdekes tárgya nem lesz. Az utolsó pontnak ugyan odafüggesztették a világítási ügyet, de a beavatottak tudták, hogy ezen a közgyűlésen nem kerül tárgyalás alá s igy az egész óra, melyet a gyűlésnek szántak, mással mint „tudomásul vétetik“-kel nem fog kitelni. VÁCI HÍRLAP Hosszú ideig nagynak lenni annyi, mint fokonként kisebbnek tűnni fel a tömeg előtt, mert azt mondják: „Az ember öregségében visszafelé nő.“ Legyen az ember kicsiny, 'vagy nagy, két fogalmat biztosan ismer: az első isten, második a szeletem. Mit tesz csalódni ? A virág, mely tavaszszal hitegetve a nap langyos sugaraitól, ki nyitja szirmait és a következő napon elpusztítja őt a fagy, — a nép, mely királyában lángészt vár s kezébe helyezi annak országa jövőjét, jólétét, dicsőségét s később látja, hogy egy hülyének, egy bárgyúnak nyomta kezébe a jogart, — az ifjú lángész, ki halhatatlanság után vágyik, ki nevének dicsfényével elhomályosítani akarja a cézárokéit, a világ uráéit s megkezdvén a küzdelmet, látja, hogy a hitvány, pulya tömeg nem képes őt megérteni, — a forradalmár kit diadalmi körmenetjéről, hol mámoros lett, elszédült dicsőségétől, egyenest a vérpadra vonszolnak — s a szerető szív, mely szerelmet, egy édent, egy menyországot vélt találni s e helyett elnyerte a csalódást, a kárhozatot, a pokol összes kínjait, — ezek megtudják neked mondani. Nemesszeghy László. A csalódás azonban tökéletes volt. A polgármester, a midőn szokása szerint pontosan három órakor megnyitotta az ülést megkérdezte, hogy van-e valamelyik képviselőnek interpellációja ? Az interpellációk. Bauer Mihály felállt s azt a kérdést intézte polgármesterhez, hogy mi annak az oka, hogy bár két előtt Balkay István és ő a világítási bizottságba közgyűlési végzéssel ki lettek nevezve, egyikük sincs a bizottsági ülésekre meghiva ? A kíváncsiság megkezdődött és a képviselők figyelemmel hallgattak a polgármesterre. 0 pedig nyugodtan kijelentette, hogy Balkay István lemondott a városi képviselői állásáról s ezzel megszűnt a bizottságnak tagja lenni. Az interpelláló képviselőt pedig azért nem kivta meg, mert az ő vele szemben a polgármesteri hivatalban és hivatalos érintkezésben oly durva és illetlen magaviseletét tanúsított s ezzel a polgármester tekintélyét és az iránta való köteles tiszteletet oly mértékben sértette meg, hogy a polgármester Bauer Mihály képviselővel mindaddig, mig az az elkövetett sértésért kellő elégtételt nem szolgáltat, nem érintkezhetik és vele egy tanácskozó asztalnál helyet nem foglalhat. Kurdi Bálint bátyánk, alig hogy befejezte a polgármester szavait fiatalos tűzzel ugrott fel, hogy egyik sérelmét szóvá tegye. Nincsenek a tisztviselők a hivatalba — úgymond — és ez nem járja . . . Franyó dr. tanácsos: — Ki az ? Kurdi: Jó hogy a tanácsos úr közbe szól, éppen magára céloztam, mert kerestem csütörtökön a hivatalában s nem találtam. Az ilyet többször is tapasztalunk más tisztviselőknél is, hát kérem a polgármester urat. intézkedjék, mert mi nem hiába fizetjük a tisztviselőket. A polgármester jó kollégának bizonyult: nem hagyta a tisztviselőit. Megvédte bizony őket s kijelentette, hogy nem tud arról, hogy egyes tisztviselők nem tartják be a hivatalos órát. Gyakran megesik, hogy hivatalos ügyben vannak távol, vagy pedig beleegyezését adja ahhoz, hogy távozzanak. Felkéri az öszszes városi képviselőket, hogy egyenesen forduljanak hozzá, ha tapasztalnak, hogy a tisztviselők nincsenek a hivatalban s ő vagy kellő felvilágosítással fog szolgálni, vagy pedig el fog járni az illető tisztviselők ellen. Egyben jelezte az interpelláló képviselőnek, hogy múlt csütörtökön Franyó tanácsos az ő engedélyével szabadságon volt. Kurdi bácsi megnyugodott a válaszban, de Bauer Mihály folytatta. Ő felhozta, hogy mióta közte és a polgármester közt az incidens megtörtént, már tárgyaltak együtt az asztalnál más bizottságban. A polgármester újra válaszolt: mikor a meghívókat kibocsátották, ő nem volt itthon s ha tudta volna, hogy Bauer Mihály is meg van hiva, ő nem jelenik meg abban a bizottsági ülésben. Ismétli, hogy Bauer képviselővel nem tárgyalhat, mert ő mig a polgármesteri székben ül, legelső kötelességének ismeri, hogy az állást, megvédje s annak kellő köteles tiszteletét megóvja. A polgármester kijelentése nem csak a képviselők helyeslésével találkozott, hanem egyenesen meg is éljenezték őt. Ezzel azután, remélhetőleg mindenkorra, ez az ügy lekerült a a napirendről. A cappa major. A nagyprépost, dr. Virter Lajos bejelentette, hogy a székeskáptalant a pápa kitüntette a cappa majorral.
