Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-12-15 / 51. szám

Tizenötödik évfolyam. 51. szám. Vác, 1901. évi december Előfizetési árak: ijEgész évre............................12 korona. íNegyedévre ...... 3 korona. i Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. I -------------------r. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Felelős szerkesztő: Dercsényi Dezső. Kiadótulajdonos: Kovách Ernő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Az állami költségvetés és a vidék. A jó Isten tudja csak, mikor éri meg az ország azt az időt, midőn a vidék nem fog panaszkodni amiatt, hogy fő­benjáró érdekeit az állam nem szolgálja olyan készségesen, mint az ország fővá­rosáét. A politika és közgazdaság — politikai érvek, melyekkel a főintéző kö­rök a metropolis erősebb arányú párto­lását megindokolják, még mindig súlyo­sabban esnek a latba, mint az adózó nép provinciális és helyiérdekeinek ösz­­szesége. Magas szempontokat tartanak szem előtt vezető embereink és a napi­lapok egyaránt és ezek a magas szem­pontok követelik meg, hogy világraszóló fővárosa legyen Magyarországnak. De vájjon nem volna-e helyesebb, ha a ma­gas szempontoknak egyszerre és minden vonalon való érvényesítését arra az időre hagyják, m.g az egész ország gazdasá­gilag megerősödik. Bizony jobb, de a mi panaszainkat nem hallgatják meg oda­fent. Nos a jövő nekünk fog igazságot Egy leányhoz. Szegény szívem miért élsz még ? hisz’ remény id megszűntek rég, — számodra már tigy sem terem virágot, a — hö szerelem . . . A leány, kit úgy szerettem, kiért mindent elszenvedtem, hüteten lett és elhagyott, — hej! pedig hát, hogy biztatott . 0 . Es én hittem és reméltem, szavait igaznak véltem, keblem telve volt reménynyel, nem úgy, mint most — szenvedéssel No de hát ilyen az élet! . , . nem átkozlak ezért téged, nem mondok én reád átkot, — leld fel kis lány boldogságod! . . . Boldog leszek én is, érzem — ha majd nyugszom ott lenn mélyen, ho.l vágy, remény, kín és bánat, soha többé föl nem támad . . . * Ha elhagytam e világot, hozz síromra sok virágot, ékesítsd fel azt gazdagon, — hisz’ szerettél egykor nagyon . . . szolgáltatni. Csak késő ne legyen már akkor. A helyzet most még nem oly komor, mint a minőnek látni szoktuk. Keres­gélvén a jövő évi költségvetés számten* I I gerében, akadunk itt, ott is uj tételekre, melyek a vidéken'létesítendő, vagy gya­­rapifandó intézmények költségei. A jövő évi költségvetésben jóval több ilyen tétel van, mint a tavalyiban. Legfeltűnőbb a haladás a földmivelésügyi, közoktatásügyi és igazságügyi tárczák keretében, de azért fi kereskedelmi és belügyi minisztériumok­ban is azon voltak, hogy a jövő évben többet nyújtsanak a vidéknek, mint tavaly. Hát ez haladás a múlttal szemben. De még a nagyobb haladás az, hogy olyan férfiak ülnek az irigyelt bársonyszékek­ben, a kik nemcsak, hogy érzéssel bír­nak a vidék legsürgősebb érdekei iránt, de tettekkel, alkotásokkal lendítenek az elmaradt vidéken. Első sorban a íoldmivelési tárca az, melynél a javulás szembetűnő. Ez ter­mészetes is, hiszen ennek a szakminisz-És ha Ián az emlékezet, bántaná egykor szívedet, — egyet kérek én csak tőled, sirasd meg — holt szeretődet . . . Jebb. Ázsiából Európába.*) Irta: Vértesi Károly. Viz mindenütt. — Rhodus világítótornya. — Sziget vi­lág. — Hires görögök. — Két világrész partja között. — A hol Xerxes hidat veretett. — Ásít a sok ágyú. — A Dardanellák regéje. — A hol Byron átúszta a Hel­­leszpontot. — A tenger kulcsa. — A Márványtengerben. — Nem messze Rodosto. — Emlékezés II. Rákóczy Ferencre. — Orosz-török békekötés. A vénhedt Ázsiából a habok hátán jőve, Palesztinából, az európai Törökországba tö­rekedtünk. Mögöttünk, előttünk messze ut. Járjuk a szindus Kelet ragyogó országait. A napnak fénye égetően sugárzik. A letüző napsugarak ereje a vizen végig suhan, a le­vegő hullámokat szabályosan hajtja. A napéjegyen őszi fordulóján minden csen­des, viharmadár nem kóvályog. A ragyogó, *) Mutatvány szerzőnél »Konstantinápoly« cimü, most megjelent, 65 képpel illusztrált útirajzaiból. Ára vá­szonkötésben 6 korona. Kapható szerzőnél Zomborban, a szerkesztőségünk is elfogad megrendelést. tériumnak a hatáskörébe az a tényező tartozik, mely föntartja és eltartja az országot: a termőföld. Ez pedig csak falun van. A gazdasági munkát és a gazdasági oktatást szolgálják a földmivelésügyi mi­nisztérium hatáskörébe tartozó uj intéz­mények, melyekből dupla haszon háram­lik a vidékre: az intézmények fölállása, szükséglete és közérdekű tevékenysége. Az igazságügyminiszterium több bíró­sági épületet, a közoktatásügyi több is­kolát épittet mint tavaly s igy a többi minisztériumok is. Össze-vissza vagy há­rom és fél millió forintra rúg az a többlet, mely jövőre az államkincstárból kerül a vidék népe közé. Ismételjük: ez haladás. De ne áltassuk, ne ringassuk magunkat abban a remény­ben, hogy ez a haladás állandó s a mint joggal elvárhatnék, fokozatosan erősbödő lesz. Harminc év tapasztalata bizonyítja, hogy az ilyen haladás efemer jellegű. Volt már rá eset nem egyszer, hogy magyar kormányok protezsálták a vidé­­j két, de nem tartottak ki mellette, vagy I ! i felhőtlen kék eget, kéken mosolyogja vissza ! a tenger, azután a hunyó nap bucsucsókjára, j szivárványos szint ölt magára, végre tengernyi ! változatban mutatja be magát. Mindenütt viz . . . Viz mindenütt ... Az ég a vizzel összefolyva . . . Határnélkülinek : látszó végtelenség. Csak az Egeitengerben el­szórt szigetek és sziget-csoportok adnak kis támpontot a szemünknek. Ezek mögött messze, valameddig a tiszta légben a jó szem ellát, . . . ott. születik a nap. A nap megszületik, el is enyészik, újra feljön és ismét lenyugszik. Ez az idő, örökidő, a melyben benne van a lét, a telt, a történet és minden. A tengeridő előtti kolosszusáról hires Rho­­dusnak csak a fény tornyát látjuk a sziget csücskén, azt is távlatban. A világosság, .melyet szór, bágyadtan ér hozzánk. Másnapra fordulván, közelebb haladunk el Ssancliio sziget keleti foka mellett. Nevezetes­ségét az ókorból bírja. Itt született a festők ősapja Apelles, és Hypokrates, az orvosoknak hasonlókép ősapja, a ki négy századdal Krisz­tus előtt az orvosi tudományt arra az elvre fektette, hogy a természet a legjobb orvos. A kékellő tenger méhéből születő szigetek közül, a nevezetesebb Patmos következik azu­tán a láthatár peremén. Mint száműzött, ezen a szigeten irta meg sz. János evángelista az Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes ízű természetes hashajtószer.

Next

/
Oldalképek
Tartalom