Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-02-03 / 5. szám

ti VÁCI HÍRLAP De hát ő csak lenn maradt a szegényebb osz­tályban s itt egymásután követte el a legre­­mekebb, körmönfont csalásokat, a melyek oly nagy számban gyűltek össze, hogy végül a budapesti rendőrség kénytelen volt őt a fő­városból kitiltani. Akkor aztán vidékre tette át működési helyét. Miután végig barangolta az országot, Vácra kukkantott be s itt előbb egy csomó embertől, asszonytól különféle címek alatt pénzt csalt ki. Végül megállapodott Lévay Máriánál s ennek azt hazudta, hogy egy gróf az ő gyermekének négy ezer forintot hagyott s ezt ő megfelezi Lévayval, ha neki szállást ad. Az asszony beleegyezett, de Kovács Sára csak addig lakott nála, mig jól körülnézett. Akkor aztán egy rakás ruhát más értékes neművel együtt felpakolt és a nélkül, hogy búcsút mon­dott volna, megszökött. Természetesen az asszony sietett a rendőrségre s ez pedig ke­restette Kovács Sárát. A budapesti rendőrség talált rá. Éppen kedvelt fiatal emberénél idő­zött, a midőn az indiszkrét rendőrség elfogta. Az ügyészségnek adták át a tehetséges kalan­dornőt. — Jótékonyság;. A vöröskereszt szegény­konyháját e hét folyamán 87-en látogattak, a szegények száma nemhogy fogyott volna, de úgy látszik még növekedni is fog. A kiosztandó ebédet a választmány két-két tagja naponkint ellenőrzi. Ezen a héten Intzédy Soma 10 ív, Gindrich Józsefné 10 K, Reitter Istvánná és Haidfeld Lajosné együttesen 6 K és Jäger , Gvuláné három koronát küldöttek a szegény- i konyha gyámolitására. Fogadják ezen jóté­konyságért az egyleti elnökség szives köszö­netét. — Figyelmeztetés. A rendőrkapitány kidoboltatta, hogy helynélküli cselédeket és legényeket magánházakba befogadni tilos, miu­tán ezek legnagyobb része éjjelenként az utcá­kon kóborolva erkölcstelenségeket követnek el. A kik ezen rendelet ellen vétenek, szigorú büntetésben fognak részesülni. — Jótékonyság. A menhely javára a váci hengermalom részvénytársaság egy zsák lisztet, V. L. lisztkereskedő mákot, diót, lisztet s tejet, Blázsovits János 100 drb. diós és má­kos kiflit, Mayer Sándorné 5 drb. mákos pat­kót, s egy puttony diót, Partos Elek 55 drb. vajas kiflit, Tragor Károly 2 métermázsa kő­szenet, Németh Jánosné többféle ruhaneműt, M. R. kereskedő szintén jókarban levő ruha­­neinűeket és Kareczky Pál kocsonyahúst kül­döttek. A jó tett nem szorul dicséretre. Az Isten fizesse meg. — Járásbíróságunk ügyforgalma. Sommás per . . 1034, — 1899-ben 1380. Örökösödési ügy 236. -283, Végrehajtási ügy 749. -1706, Vétség és kihágás . 706, -812, Vizsgálat .... 23, — „ 160, Telekkönyvi ügy 2285, — 3882, Egyéb ügyek . . 5029. — Év végén folyamatban maradt: Sommás per . . 136, — 1899-ben 185, Örökösödési ügy 165, — 182, Végrehajtási ügy . 153, — „ 375, Vétség és kihágás . 28, -84, Telekkönyvi ügy . 218. — 172, Egyéb ügy . . . 15. -Befizettetett összesen 2730 K pénzbüntetés, melyből azonban vagyontalanság miatt leíratott 2013 K, mely helyett természetesen ültek. Többen ültek tehát, mint fizettek. Fogházba felvétetett 238 egyén. A mutatkozó apadás Rákos-Palota és Fóth elvetele folytán támadt. — A váci hengermalom részvény­­társaság lisztárai. Asztali dara, durva A B sz. 26 kor. — fii., asztali dara. finom G sz. 24 kor. 60 fii., Királyiiszt O sz. 25 kor. — fii., Lángliszt 1. sz. 24 kor. — fü.5 Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 22 kor. 60 fik, Zsemlyeliszt 3. sz. 22 kor. 20 fik, Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 21 kor. 40 fik, Közép kenyérliszt 5. sz. 20 kor. 60 fik, Kenyérliszt 6. sz. 19 kor. — fik, Barna kenyérliszt 7. sz. 16 kor. — fik, 71/2 13 kor. 80 fik, Takarmányliszt 8. sz. 11 kor. 20 fik, Korpa, finom F. sz. 8 kor. 90 fik. Korpa goromba G. sz. 8 kor. 90 fik, Ocsfi 7 korona 20 fillér. Szombati jegyzetek. Vác, febr. 2. Most persze első sorban a hisváci papválass­­tás (az Alkotmány című keresztény néppárti lap szerint: pásztorválasztás) a közbeszéd tár­gya. Már iveket is köröznek, a miről sokan nagyon elitélőleg szólnak. — Csak az az eredeti, hogy a ki legjobban leszólja azt az eljárást, az maga is korteskedik . . . ugyancsak aláírá­sokat gyűjt a maga jelöltjére. d' Mig meg nem alakult a hitelszövetkezet, kicsínylőleg szóltak róla.- Mikor megalakult, előre megjósolták a bukását. És most, hogy immár egy hónapos a csecsemő és még sem halt meg, sőt hallatlan egészségnek örvend; kezd egynémely uraknak nem tetszeni a dolog. Hát még ha megalakul a közös magtár, a közös pince, a közös áruraktár?! * A kutyáknak megparancsolta a rendőrség, hogy szájkosár nélkül ne járjanak az utcán. — Hanem hol az erély ? A kutya-uraságok nem értik a hivatalos nyelvet. & A vidéki színészetet most rendezik a belügy­minisztériumban. Több várost összefoglalva, az országot kerületekre osztják. — Vác egy ke­rületben sincs felvéve. Minek is, hisz mi a fő­város színházaiba járunk. (Legalább ezt szoktuk mondogatni.) * A váci egyesült kaszinó-kör alapszabályainak 3. §. c) pontja értelmében a kaszinó népszerű felolvasásokat rendez. — Arra azonban, hogy a kaszinó ily felolvasást tényleg mikor rende­zett, még azok a bizonyos legöregebb emberek sem emlékeznek. A zsidó kitközség uj elnöke biztosíték arra, hogy ezután magyar lesz náluk a hivatalos nyelv. — Hát eddig nem az volt ? Ezt nem is tudtuk. * Idestova két éve, hogy a munkaközvetítő megnyílt városunkban. Eddig jelentkezett 1 (egy) munkakereső; munkaadó egy sem. — A sze­gények érdekében jó lenne tán komolyabban venni a dolgot és ha mást nem, hát egy nagy táblát kitenni a városházára, hadd tudná mindenki, hogy hol van a munkaközvetítő! ? B. K. Arad város vésznapjai 1848 —49-ben. lila: Kovách Ernő. (16. folytatás.) Megemlítendő, hogy ezen időben az osztrák uhlánusoktól elfogott ruhák felszerelésénél itt egy egész osztály lengyel uhlánus lett kiállítva; de miután ehhez mégis elegendő lengyel nem volt, a honvédek is fel lettek szólítva, hogy a kik tóiul tudnak, lépjenek be a lengyelekhez. , Az én századomból, melyben több tót volt Tótkomlósból, szintén többen beálltak a len­gyel uhlánus csapatba. Ruházatuk tehát az osztrák egyenruha volt, de a csákó olyan volt, mint már leírtam, más forma, mint azoké és a lándzsákon feketesárga lobogó helyett, veres és fehér volt. Január 25. Délután a századom felváltatott Mikalakán és Uj-Aradra mentem és a Maroson alig tud­tam átmenni, mert a jég már nagyon zajlott. Ekkor már a vár ágyúzása megszűnt, csak alkalmilag történt egyes lövés felváltva. Ezen egész ágyúzás alatt veszteségünk igen kevés volt. A védművek olyan jól voltak el­készülve, hogy a ki vigyázott, azt bal nem érte. Volt két halott, közülök egy Udvardi, vagy Hoffman nevű lengyel születésű tüzér főhadnagy, kit Arad és Mikalaka közt egy a Maros partján levő telepben egy kartácsgolyó mellben talált, éppen a mint a mellvéd szélére fellépett körül tekinteni, és három sebesült. Ezen a napon azonban Uj-Aradnál a Dam­­janics seregéből három honvéd és egy asszony lett a várból kilőtt kartácsgolyók által meg­sebesítve, a midőn azok vigyázatlanul nézték a várat. Január 31. Elmúlt hat nap, hogy semmi sem fordult elő. Az előőrsi szolgálatot ez időben Damjanich serege teljesítette. Ezen idő alatt a 30-i k honvéd-zászlóalj puskákkal már egészen ellett látva, miután a debreceni önkéntesek a hadi idejüket — a négy hónapot — kitöltötték, vissza mentek Debrecenbe s azoknak a fegyvereiket mi kap­tuk meg. Fegyvereink ugyan különféle nemű s nagyságúak voltak, de ez semmit sem hatá­rozott, csakhogy lőni lehetett belőlük, az volt a fődolog. Azonban a dolgon úgy segitettünK. hogy a fegyverek nemei századonkint voltak csoportosítva. Két századnak voltak gyutacsos puskáik és pedig az első századnak hosszú gyalogsági puskák, a 6 ik századnak pedig vadász puskáik hosszú széles, vágó szurony­nyal. Azután voltak két századnak nagy kupa­kos belga fegyverek és két századnak kis kupakosak, — de még néhány tűzköves régi fegyver is volt. így voltak általában véve a mi hős hon­­védeink, nyomorúságosán felfegyverkezve. Hi­ányzott minden, fegyver, ruházat, muníció, hadászati tudomány, okos és értelmes vezérek! Minden c«ak a hazaszeretet volt, a minek mind ezeket a hiányokat pótolni kellett. De nehéz idők voltak ezek a magyar nem­zetre. Örök csuda, hogy ekkor egészen tönkre nem ment. Ruházatunkból hiányzott a csákó, az al­tiszti kardok és a legszükségesebb a borjú, melyet csak is a zsíros vászon tarisznyák pó­toltak. (Folytatása következik.) Szerkesztői üzenetek. Többeknek. A nagyszámú kérdezősködésre lehetetlen külön-külön levélben felelnünk. Éppen azért itt tudatjuk, hogy nyugtalanko­dásra nincsen ok. Egy kis türelem és meg fogják kapni. A meghívókat pár nap múlva küldik szét. A késést az okozta, hogy a meg­hívók címzésére egy 10 literes korsó tintát rendeltek és az még nem érkezett meg. Keve­sebb tintával, azt mondják, nem érdemes hozzáfogni. Tanczos is lesz, ne féljenek bőven. Sőt mi több, „nő választ“ is lesz papiros érdem­rendekkel. Mint halljuk, a dalárda karnagya uj csárdást is szerzett ez alkalomra, melyet szintén február 16-án fog Csuka bemutatni. Annak örömére, hogy a kínai bonyodalom békésen befejeződött, a dalárda a saját esté­lyén újra szervezi magát és az újjáalakított dalárda el fogja zengeni a kínai szerenádot. Általában a dalegyesület, mint rendezőség mindent elkövet, hogy az estély mentői sike­rültebb legyen. Elmaradni tehát csak a halálos betegségben szenvedőknek és az influenzások­nak szabad. Tatára. Nagyon messze eshetik Tata. An­­zichtedet 1900. december 16-án adtad fel s én 1901. január 9-én kaptam meg. Ennek /

Next

/
Oldalképek
Tartalom