Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-11-24 / 48. szám

múzxm ■ j VÁC. I Tizenötödik évfolyam. 48. szám. Vác, 1901. évi november 24. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak: Egész évre .... .12 korona. Negyedévre.............................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETI KAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. A közterek megváltása. Vác, nov. 20. I. A laikus közönség csak annyit ismer belőle: a vásártér megváltása. Csak annyit tud, hogy a vásártér a városé lesz va­lószínűleg a vörösházzal egyetemben, melyet parcellázva értékesíteni fogunk, hogy a város fejlődhessék s végrevala­­hára a vásártér ügye is megoldassék. Ennyit tud közönségünk s nem is sejti, hogy mennyi kérdésnek, nagy fontosságú ügynek tárgyalásától függ az, hogy az első ház alapkőletételéig eljussunk. Többször kell, hogy vissatérjünk erre a nagyfontosságú ügyre, melyet figye­lemmel kisérni kötelessége a város ér­dekeit szivén viselő polgárnak, mert egy­kéi cikk keretében fölfejteni, hol az igaz­ság, hol az egyik, hol a másik alkudozó fél érdeke, lehetetlen. Most megpróbáljuk történeti előzményeit előadni s ezután isméi telni, hogy mily ellenszolgáltatások azok, melyeket a város magára vállalt azért, hogy az egyes jogok gyakorlásá-A szelámlik. *) (A padisah pénteki templomba vonulása.) Konstantinápolyi útirajz. Irta: Vértesi Károly. Még színesebb volt a kép. — A Galata-tornyon török zsászló. — A nagy ur teljes egyszerűségben. — A fény megmaradt. — Török katonaság. — Kíváncsiság az emberi áradatban. — Kikitó színek. — A hárem gyöngy­virágai. — Megmozdult a kép. — Hamidie-induló. —• Tőrök nagyok. — A Plevnai oroszlán. — Gr. Széchényi basa. — Az üveghintó. — Visszafolyton lélekzet. — Csők jasa padisah — A padisah imája. — A milyen a kezdet, olyan a vég. — Legyen Isten akaratja. Kelet tündérregéi, az „Ezeregy éjszaka“ meséi közé illő kép a padisali mecsetbe vonulása, a szelámik, csakhogy a mi a mesében valót­lanságnak tűnik fel, az itt vakító pompával, a megtestesült valóság. És mennyivel színesebb volt még ez a kép, mielőtt a törökök Európá­ból darabonként kiszorultak, mikor annyi meg annyi millió alattvaló nagyura, a padisah, a török szultán mint khalifa, tüszkölő, ágaskodó ékitményes, gazdagon és pompásan fölszer­­számozott ménen, vagy aranyos csótáros lovak­kal hintón, magát a népének a szó szoros értelmében megmutatta egyszer a szárazföldön, *) Mutatvány Vértesi Károlynak »Konstantinápoly« cimü, sajtó alatt levő 63 képpel illusztrált útirajzaiból A diszmü ára bekötéssel együtt 6 korona. Előfizethetni a szerzőnél Zomborban és a szerkesztőségünkben. bői származó jövedelmeket — hogy úgy mondjuk — élvezhette. Vissza kell mennünk a tizennyolca­dik század elejére, mikor még püspöki jobbágyközség volt Vác. És ez azt is jelentette a többek közt, hogy a püspök kötelessége volt a város mindenféle ad­­minisztrációnális ügyéről gondoskodni, a mi már ekkor is nem kis teherrel járt. Kollonish Zsigmond gr., a későbbi a bécsi érsek, volt ekkor — 1715-öt Ír­tak — a váci püspök. A püspök, kinek idejét tudvalevőleg inkább az országos és a nagy politika foglalta le, szaba­dulni óhajtott oly terhektől, melyek mig részéről nagy adminisztraciónális kötele­zettségeket jelentettek, addig a város ha­ladására irányuló gondok elválJaláiára is irányultak. A község akkori vezetői küldöttségben járultak a grófpüspökhöz s kijelentették, hogy a kisebb királyi haszonélvezeti jogo­kat bizonyos ellenszolgáltatásokért a város hajlandó bérbe venni. másszor vizen, huszonnégy sugár evezőlapátú, fejedelmileg fölszerelt, a legszebb faragványok­­kal ékes, gazdagon kipárnázott diszsajkán, a Boszporuszon átsajkázva, tengeren tette meg azt a pénteki ima útját, diszkivonulását; nem is a belebb, fentebb fekvő Jildisz-kjöszkből, az ahhoz közeire hevenyészd Hamidijeh dsámiba, hanem a Boszporusz vizébe árnyat vető, fehér márványból épített császári palotából, a Csirá­­gán vagy a Dolma Bagcse kőcsipkés kapujá­ból indulva ki, valamely császári dsámiba. Mondják, olyan gyorsan szelte a vizet a szul­tán diszcsolnakja, hogy a parton ügető ló se érte utói. Athleti karok röpítették a vizi jármüvet. Megváltozott az idők folyamán Nyugat, meg­változott Kelet. Utóbbinak a megváltozását, az elsőnek a politikája hozta meg. A Galata-tornyon a fehérholdas és egycsil­lagos vörös zászló ünnepet tiirdet. A légáram teritgeti a lobogó szárnyait. Tisztult az égbol­tozat. Bőven hullatja a délutáni nap az árnyát. Én II. Abdul Hamid szelámlikját láttam. Királyi látványosság. Ünnepélyes volt ez a diszmenet az imára. A szertartásos pénteki imára való menést, két arabs mén által rö­pített feketén fényes, nyitott hintóbán tette meg Mohamed vallásának a feje, Allah földi helytartója, Allah földi árnyéka. 171ö. julius 15-én Írtak alá azt a je­lentős szerződést, melynek alapján há­rom évre a püspök a sorompó vámok, révvám, karópénzszedési, országos vá­sári és hetivásári helypénzszedési jog gyakorlását és a regálét a községre ru­házza s ennek ellenében bizonyos bért fizet a város, a tanügyi kiadásokat fe­dezi s végül több rendbeli patronusi ki­adások fedezésére vállalkozik. A községre nézve igazi jótékonyság volt ez a szerződés, mert a vámok és a vásári helypénzek jövedelméből lassan­­kint az amúgy is szegény Vác haladá­sát szolgálhatta. A szerződést azonban nem bontották fel három év múlva, hanem hallgatólag meghosszabbították. A város szedte a vámok jövedelmét s a vásári helypénzt, szóval élvezte a királyi kisebb haszon­­vételi jogokat, — de egyúttal a szerző­désben kikötött bérfizetségének is pon­tosan eleget tett. így tartott ez 1817-ig, midőn a váci püpökségben széküresedés állott be s Ha nem mutatják a nagyurat, az őt körül­vevő fény között, a sok csillogástól, ragyog­­ványtól kápráztató szemeimmel fel sem ismer­tem volna. Altig feketébe volt öltözve az ural­kodó, a ki ma is még, mint az első imám, és Mohamed próféta helyettese, százhuszmillió mohamedánnak a feje vallási dolgokban. A halaványképü szultánnak állát fekete kör­szakái árnyalta. Egy gyémántos nagy csillag a mellén, a vörös fez a fején, volt minden dísze. A vörös fez nem is disz Kelet világá­ban, az utolsó alattvalónak is a fövege. De hasonló fényes és nagy gyémánttal kirakott földi csillagot a mellen, csak Naszin-ed-din perzsa sachon láttam, ennél többes számmal is. A török császárnak a fényes csillagai le­hullottak már Európában, de fenragyognak . még azok Ázsiában, nevezetesen a nagy Kis­­ázsiában. Török és görög, arab és örmény, prémes süvegű perzsa és szoknyás albán, ülema és mufti, imám és emir együtt szorong a hosszú kaftános zsidóval, hegyes süvegü tatárral. Bő, török bugyogó és nyakig gombólós cifra törők kaftán mellett, fekete szalon kabát. Hadzsi jelvény mellett a kitüntetések sok érme. Feszes angol turista előtódul mindenünnen. Izgatott kíváncsiság szállja meg az embereket. A tarka ruhás kondor fürtű négernők és a Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.

Next

/
Oldalképek
Tartalom