Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-11-17 / 47. szám
«*7 Tizenötödik évfolyam. 47. szám. Vác, 1901. évi november tt' VÁCI HIRLA sí Előfizetési árak : Egész évre....................12 korona. Negyedévre .................... 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. A nyomor. (T.) Jóval előbb jött mint vártuk, pedig akkorra se valami epekedve lestük. Házipoétáink még felénk se néztek az obiigát téli versekkel, egyikük se pedzette meg kobzán a dalt süvitő förgetegről, a mint ólmos föllegeket hajszol, egy se zengett még jégcsapokról-jégcsapokhoz, egy se szedte versbe a hó ritmikus ropogását lépteink nyomán: de azért az a toprongyos rém már kétségbeejtően befészkelte magát. Nem mi tehetünk róla — és adassék érte elnézés — ha belsőbb rovataink még tátonganak abbeli ürességtől, hogy nincs elsiratva holmi megfagyott kéményseprő és hogy ki ásit annak a bizonyos csizmának hiánya, mely annak a még bizonyosabb farkasok fölfalta szerencsétlennek személyazonosságát bizonyítja. Nem tehetünk róla, se erről, se arról, hogy már ma kér itt, e helyütt szót magának a téli világ zordon témája és réme: a nyomor. Igazán nem tehetünk róla, mert csak a világrendtől telik ki az a fölényes szeszély, hogy nem ad semmi stafazst, nem Ősz szel. Szomorún zúg az őszi szél, olyan kihalt a természet, sűrűn hull a sárgult levél, mindenfelé bús enyészet. . . A fecske és gólyamadár, messze innen elrepülnek, — érzik, hogy az ősz iti van már búcsút mondnak a vidéknek . . . Nem hangzik most már a berek, víg dalától madárkáknak; — vadul süvitnek a szelek, hézagain a vén fáknak. Nehéz felhők tornyosulnak a mosolygó, szép kék égen . . . szemembe könnyek tolulnak, úgy se?n sirtam már én régen . . . Jebb. Jólészi Cházár András. Nem célom életrajzát megírni, csak bemutatni e lap t. olvasó közönségének. Illenék már ismernünk őt, mert hiszen egyik alkotásával már száz esztendeje közöttünk van, de igy nem ismerve, azzal a fanyar vigasztalással csinál diszletet, nem teremt egy csippelnyi slilszerűséget sem, hanem neki lendíti a drámát csak úgy. És a dráma — minek tagadjuk — elemi erővel és kétségbeejtő következetességgel gördül előre. Megrémült hangok rikoltoznak, dermedt kezek nyuladoznak segítség után, mert a végzetteli vég iramlépésben száguld feléjük. Az egész földteke siralmas gazdasági helyzete óriásivá szélesbitette a nyomor világát és az eddigieknek legalább százszoros többlete néz rémületesen a hidegnek elébe. A szigorú természet nagyon magasra szökkenti fel tél - víznek idején az embernek — még a legnyomorgóbb, de mégis csak embernek — életigényeit és az erőfeszítésig súlyosbítja a körülményeket, melyekből ez igények kielégítése kimunkálható. És szomorúnál-.szomorúbb, hogy az emberfia még öregbiti a nehézségeket, melyekkel a szegénynek ilyenkor meg kell birkóznia, de ügy, hogy gyakorta kétséges, melyikük bukik el a nagyon is igazságtalan küzdelemben. Nincsen olyan szegénytör-i vényünk, a mely megadná a módot, vagy legalább hízeleghetünk magunknak, hogy nem ismertük félre, mint kora. Ki volt Cházár András ? — rövid tárcacikk keretében bajos lesz nekem megmondanom. Tudós volt, mert kora ifjúságától kezdve késő vénségeig semmi alkalmat el nem mulasztott, hogy lelkének a tudás iránt érzett hó szomját kielégítse. Nagy szorgalommal összegyűjtött tudománya felölelte az emberi ismeretek egész egyetemét s azon ritka kevesek közé tartozott, a kik tudományukkal az arra szorulóknak mindenkor rendelkezésére és segítségére állott. Páratlan hazafi volt, a ki érezvén honának sanyarú helyzetét, az elnyomott ország jogainak védelmezéseért síkra szállt, hogy ragyogó tollal és ékesszólással, okos érveléssel visszaszerezze az elrabolt jogokat s vele együtt a régi dicsőséget. Nemesen érző emberbarát volt, a kit nemcsak nyugtalanított az ügyefogyottak és nyomorultak elfojtott, sokszor visszaparancsolt sóhaja, hanem a ki védelmébe is fogadta őket s szerzett számukra számtalan, magához hasonló barátokat. Nagy nemzetgazdász volt, a ki uton-utfélen tanította, melyek az anyagi jólétnek feltételei, s példát mutatott rá a kopár sziklaföldet termékeny paradicsommá átváltoztatni. v écsak lehetőséget is, hogy ereink teljéből csillapítsuk és enyhítsük a nyomort ott, hol arra nagyon nagy a szükség. És ha nincs se városunk, se államunk vezetőségeinek elég érzése és lelke ahhoz, hogy megérezzék egy ily törvény szégyenletes és embertelen hiányát, arról meg éppen köteteket lehetne írni, hogy a társadalom segítő munkájától éppen azok állanak hét lépésre messze, kiknek megvolna az anyagi erejük e munka eredményes keresztülviteléhez. Voltak és talán vannak merész álmodozók, kik elkövették azt a nagy meggondolatlanságot, mikor a mi időnket a humanitás idejének merték elkeresztelni. Hamis név! Azok részéről talán cinikus kikacagása, mi innen úgy látjuk, hogy szívtelen felrúgása és agyoutiprása minden emberi együttérzésnek, az a kőszívű nembánomság, mely szájához szorítja zsebkendőjét, hogy a nyomor rossz szaga hozzá ne tapadjon és alakoskodó kétszínűséggel fordítja el a szemét, hogy ne kelljen a nyomort néznie Megdöbbentő társadalmi kialakulás árnyéka borong azon a csapaton, mely Nagy tudásáért az ördög cimborájának tartották; páratlan hazafiságáért kérlelhetetlen igaz mondásáért, mellőzés, örökös rettegés és bizonytalanság volt osztály része; emberbaráti nagy jó cselekedetét elfeledték; s a nép jólétének emelése érdekében kifejtett önzetlen tevékenységét legtöbben bolondságnak nevezték. Azoknak a martiromságot szenvedett hazafiaknak elseje volt ő, a kik a szabadság egyenlősé, és testvériség magasztos igéit száz évvel előbb megértették, mint a tömeg, a kik elszánt bátorsággal küzdöttek megvalósításukért s önként feladták mindazon jogokat, melyeket a uemesek számára ócska kutyabőrök biztosítottak. Vele és a hozzá hasonló hazafiaknak elvérzésével jutott csak diadalra a nagy eszme, hogy legyen mindenki egyenlő Isten és emberek előtt e hazában s miként az Alkotó mindenkit egyformán saját képére teremtett, akként mindenkit egyformán megillet az emberi jogok legelseje, a szabadság, mert hiszen mindnyájan testvérek vagyunk. És csodálkozás fogja el az embert, iy nagynak látván őt halála után mintegy nyolcvanhat esztendővel, miként történhetett az, hogy elfeledtük nevét, tetteit, neki, ki hosszú életének gazdag tevékenységével, a földön túli életre oly sok érdemet szerzett ? Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.
