Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-10-20 / 43. szám

— Huszárbravúr. A választás napján történt meg ez a kis epizód, érdemes, hogy róla megemlékezzünk : A katonaság parancsnokát, lovag Fabrizii alezredest tudvalevőleg lovon állandóan kisérte a trombitás. A választóhelyiségek körül mindenütt megfordultak s szerencsére a trombitásnak akadt a legkevesebb dolga. De, úgy látszik, mégis legjobban elfáradt, mert lova kantárával ugyancsak keveset törődött. Így történhetett meg, hogy a Konstantin-téren lova megcsúszott s a síkos kövezeten elvágódott. A baka azonban nem követhette lovát, mert abban a pillanatban, mikor az állat megcsúszott, az arra haladó, szintén lovon ülő huszárkáplár megragadta a trombitás nyakát s lóhátról is szépen megtarthatta, úgy, hogy a trombitás nem kerülhetett a ló alá. A kik látták, pedig jó sokan voltak már ekkor a téren, megéljenezték ügyes huszárunkat, a ki büszkén ült a nyeregben és fölényes mosolylyal szólt le a szaladgáló, sétáló cibilekhez:

— Hja, a huszárnak mindent kell tudni!

— Megtámadják-e a mandátumot ?

Az örömbe egy csepp ürmöt js akart önteni az ellenpárt. Hetekkel ezelőtt hallottuk, hogyha Gajáry Géza győzne, úgy megpeticonálnák a választást. Eltekintve attól, hogy éppen a Gajárypártnak van panaszra oka, még a választás napján is, de utána is csak egy érdekli most a várost beadja-e a néppárt a petíciót. Mi úgy tudjuk, hogy aligha lesz belőle valami. Felsőbb helyen is belátták, hogy hiába való volt a harc és küzdelem, elég volt a választási bajokból. Nincs szükségünk arra, hogy újra és újra felidézzék a visszavonás rémét s újra harc törjön ki szétzüllött társadalmunkban. Azt hisszük, hogy a komolyabb elemek be is látják ezt s jövő hétre már elhallgatnak olv hírekkel, a melyek ha valók volnának is, nem érnének célt, mert tudják jól, hogy a petícióhoz nem mende-mondák, debebizonyitott tények kellenek.

— Beküldetett. Mindaddig, mig a Váczi Közlöny csupán azokkal az izetlen, sőt gyakorta otromba kirohanásokkal piszkitotta önmagát, addig a zsidóság rá se hederitett. Túlbuzgó káplánok és ifjoncok hétről-hétre újabb támadásokkal rontottak nekik, de ezek alacsony szintje felmentette a zsidóságot attól a kellemetlenségtől, hogy e sárral-dobálást figyelembe vegye. Méltóságos hallgatása biztosította a tekintélyt, melyről visszapattantak azok. De legutóbb egyik levelezője elég merész és elég ügyetlen, hogy a zsidóságot kérdőre vonja, hogy miért nem támogatja a néppártot és ehhez van néhány szavam.

A térre, melyen a Váczi Közlöny ezt elköveti, a hangban, melylyel ezt megcselekedni merészli, nem követem. De annyit ki kell jelentenem, hogy ebben a felelőségre vonásban épp annyi a képmutatás, mint az elbizakodottság. Milyen jogcímen kívánhatja az a lap, hogy a zsidóság a néppárt törekvéseivel egyetértsen? Milyen alapon követelheti azt, hogy a zsidóság azonosítsa magát azokkal az elvekkel, melyeket a V. K. hirdet ? Békés és polgári munkában tölti idejét és sem kedve, sem természete nem viszi oda, hogy akár szereplésével, akár modorával a más felekezetek korholását provokálná. Békeszerető és hűséges munkása a városnak és társadalmának és a V. K. mégis céltáblául használta minden, sokszor csúnya támadáshoz ! Társadalmilag ellenök izgat, politikájában azért a pártért áll a síkon, melynek programrnja minden szemforgatás mellett is csak az antiszemitizmus. És ha ezek után is elég merész és meggondolatlan a zsidóság politikai magatartását bírálni, sőt kárhoztatni: akkor csak azt igazolja, hogy neki semmi cim sem elég indokolatlan, hogy üthesse a zsidót.

VÁCI HI it L A P

És ezek farizeuskodása kárbaveszett szemforgatás, mert a zsidóság nagyon is érzi, hogy hol kell a barátait keresnie. És a V. K, redakciója körül nem kutat utánok. Hat évnek heccei és lázitásai irányultak .reájuk és csak érthetetlen az az álarckodás, melylyel a V. K. most fenyegeti a zsidóságot, hogy eddig nem bántotta, de ezután jön a hadd el hadd! Minek tagadja, hogy eddig kímélte őket, mikor olyan lelketlenül lázitott ellenük, hogy nemcsak mi háborodtunk fel, de undorral ütköztek meg saját hitfeleik is. A keresztényi szeretet szent nevében és annak hatalmával szítanak ilyen gyűlölködést, ilyen eszközökkel és még összecsapja kezét a kétszinűsködés, hogy az annyira hajszoltak nem szaladtak az üldözőik kebelére.

Modoruk és tenorjuk sejteti velem e sorok visszhangját és ezért ide igtatom, hogy ennyit el keltett mondanom, de semminemű vitába nem merülök ! Egy zsidó előfizető.

— A választás áldozata. Sok bevert fejen és bevert ablakon kivül oly áldozata is van a választásnak, a ki valószínűleg nagyon keveset ártott, vagy használt a pártoknak s talán azt sem tudta, hogy ki győzött, vagy vesztett. Ez Schönfeld Miksa kiskereskedőnek, ki valahol a Krakkó környékén lakik, kisleánya. A hét éves gyermek kiállott az ajtóba s nézte a hazavonuló dühös választókat. Sokan elhaladtak mellette, nem bántották, de valaki mégis észrevette. Ennek a lelketlen valakinek pedig éles kés volt a kezében, melylyel feléje döfött a kis leánynak Talált. A gyermek arcán ma egy éles hasítás van és egy erős szúrt seb. A rendőrségnek bejelentették, ez most keresi a nyomorult tettest.

— Sitiin! Ökrök. A múlt vasárnapi országos vásárra két szép ökröt hajtott fel Cseri Miklós kővári lakos. Nem sokáig kellett kinálgatni szelíd állatait, mert bizony akadt vevő Rosenfeld Márk bicskei lakos személyében. Szépen megegyeztek : Cseri 650 koronáért hajlándónak mutatkozott megválni az ökröktől, 650 kororát adni az állatokért pedig Rosenfeld nem tartotta soknak. Cseri hát elment a passzust átíratni, meg is történt, demire visszatért, a két ökör szörin, szállán eltűnt, Rosenfeld pedig váltig erősködött, hogy ő nem is volt az állatok mellett. Mit volt mit tenni, Cseri beballagott a rendőrségre az ökörtolvaj ellen megtenni a feljelentést.

— A fél árú vasúti jegy. A félárú vasúti jegy váltására jogosító arcképes évi igazolványokat az 1902. évre való megújítás céljából a Magyar Államvasutak igazgatósához már október 15-től kezdve be lehet küldeni, valamint az uj igazolványok kiállítását is október 15-től fogva lehet kérelmezni. Mindenki saját érdekében cselekszik, ha már most kéri az igazolványt és egyúttal kezelési illeték fejében személyenkint egy korona készpénzt a Magyar Államvasutak főpénztárának megküld. A folyamodványt a tisztviselők hivatali felsőbbségükhöz, a jogosult uyugdijasak bélyegtelen folyamodványukat közvetlenül az igazgatósághoz (Budapest, VI., Andrássy-út 73 — 75. sz.) küldjék el. A nyugdíjasok a lakáshelyükre illetékes közigazgatási hatóság által nyugdíjas minőségüket és azt, hogy díjazott tisztséget, vagy fizetéssel járó hivatalt nem viselnek, folyamodványaikon igazolni tartoznak. Az igazgatóság a hivatali főnökségeket felkéri, hogy a megújítandó arcképes igazolványokat, valamint az uj kérvényeket a fényképekkel és egy-egy korona kezelési illetékkel, valamint a folyamodók 2 példányban készült névjegyzékével együtt minél előbb beküldeni szíveskedjenek. Egyúttal közli az igazgatóság, hogy

azon idő alatt, mig az érvényesítés végett beküldött igazolványok az igazgatóságnál kezeltetnek, azok birtokosai részére előre nem látott utazásokra bélyegtelen folyamodvány alapján, féláru menetjegygyei egyszeri útra szóló igazolványokat fog kiadni, de a hivatali főnöknek igazolnia kell, hogy a kérvényező ilyen igazolvány birtokosa.

— A Ferencz-József keserűvizről

igy nyilatkozik dr. Weiss Sándor és dr. Darányi János Aradon kórházi főorvosok : Örömmel konstatálhatjuk, miszerint a Ferenc-József keserűviz minden alkalma's esetben a legjobb eredményeket tüntette fel.

— A váci jh-öiigerinalom részvénytársaság; lisztárai. Asztali dara, durva A B sz. 26 kor. 20 fi!., asztali dara, finom C. sz. 25 kor. — fik, Királyliszt 0 sz. 25 kor. 20 fik, Lángliszt 1. sz. 24 kor. 40 fik, Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 23 kor. 40 fik, Zsemlyeliszt 3. sz. 22 kor. 40 fik, Elsőrendű kenyérliszt 4, sz. 22 kor. — fik, Közép kenyérliszt 5. sz. 21 kor. 40 fik, Kenyérliszt 6. sz. 20 kor. 60 fik Barna kenyérliszt 7. sz. 18 kor. — fik, 71/2 15 kor. 20 fik, Takarmányliszt 8. sz. 11 kor, 20 fik, Korpa, finom F. sz. 8 kor. 90 fii* Korpa goromba G. sz. 8 kor. 90 fik, Ocsú 8 korona

Szombati jegyzetek.

Vác, október 19.

Az országgyűlési képviselő-választás némi ellentétbe hozta egymással Vácot és vidékét. Mind a kettő mással óhajtotta volna képviseltetni magát a parlamentben. Az első választásnál a vidék szabadelvű jelöltje kisebbségben maradván, a világosságnak a sötétség ellen való győzelme érdekében az ellenfelek ma egy hete, mint jó barátok fogtak egymással kezet. A vidék felajánlotta segítő jobbját s a váciak meleg szeretettel siettek Aszódra, megszorítani a felajánlott jobbot.

A múlt szombaton tehát a város barátságot kötött a vidékkel s ezzel a közös jóindulattal indult neki mind a kettő a pótválasztásnak.

Vácnak és vidékének közös érdekeik vannak, azért kívánatos, hogy ez a most megkötött barátság állandó maradjon.

Az egyetértés, a jóra való társulás, lám most is jó eredménynyel járt. A mire összefogtak, a haladásnak, a felebaráti türelmességnek, a szabadságnak, egyenlőségnek és testvériségnek zászlaját im diadalra vitték. Fényes diadalra!

A gyűlöletnek elszórt magva sziklára hullott ! Ördögi szavukra csupán egy sereg lehatott és megfizetett csőcselék hajlott, a mikor az éji homályban — úgy látszik, előre megállapított terv szerint — egyszerre a városnak felső és alsó része felé megkezdették az ablakbeverést.

És a báránybőrbe bujt farkasok még tagadni merik, hogy tanuk „a rombolás tana !“ *

A mily izgatottan végződött a választás napja, csütörtök, épp oly nyugodtan kezdődött a következő reggel. Pénteken is sok ember volt a piacon, — még több, mint az előtte való nap —, ámde ez a tömeg már kijózanodott a harc mámorából és kiki serényen igyekezett, lótott-futott, dolgozott a mindannapi betevő falatért.

Az esteli romboló hadnak a fejéből is kipárolgott az alkohol gőze s ma reggel má r nyugodtan és bűnbánóan számitgatja, hogy hány napi áristommal fizeti meg őrült mulatságát. (Nagy hiba, hogy az értelmi szerzőket