Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-10-13 / 42. szám

VÁCI HÍRLAP 5 ötven Bossányista, ki oda elment. Ellenben asszony és gyerek volt elég, a ki ott sipito­­zott. Pedig a noppárt erre a napra lélkesitő­­nek Kaas Ivort, a neves publicistát hozta ki. A báró, mikor meglátta, hogy ily kevés sza­vazó van együtt, nagyon elkedvetlenedett. A néppárt vezetői azzal biztatták, hogy van nekik több szavazójuk is, de vásár hete van s az iparosok e miatt (V!) nem jöttek az ér­tekezletre. Kaas Ivor úgy, a hogy megbékült s beszédet is tartott. Külömben nem csak mi, hanem mások is konstatálták, hogy a néppárt kedve nagyon is megcsappant. Október máso­­dika előtt nagyon hangosak voltak, három méteres zászlókkal iparkodtak imponálni, most pedig csendesek s egy méteres zászló is elég nekik. Csak nem érzik már előre bukásukat ? — Lopás a gödi határban. Diószegi Ferenc fuvaros nagy panasszal jött a rendőr­ségre. Budapestről árukat szállított Zilzer Dávid kereskedőnek. Dunakeszig nem történt semmi baj, de Göd ellőtt valaki elvágta a köteleket és az árukat elopta. Mikor Vácra ért, vette észre, hogy közel száz korona értékű áru hiány­zik. Elment a csendőrségre is jelentést tenni, a mely szintén nagy buzgalommal keresi a meg­károsított fuvaros tolvaját. — A Ferencz-József keserű vízről igy nyilatkozik dr. Tauffer Vilmos, Budapest. egyetemi ny. r. tanár: A Ferencz-József kese­rűvizet mint kitűnő hashajtót, különösen gyer­mekágyasoknál a legjobb sikerrel rendelem. — Uj német törvény a borkeres­kedésről. Folyó évi október hó 1-jével Németországban uj kereskedelmi törvény lépett életbe. Ezen törvény határozottan eltiltja min­denféle műbornak, cukrozott bornak, sajtolt mustból készült bornak forgalomba hozatalát. A törvény 10. és 11-ik szakaszai a közigaz­gatás által e célra kijelölt közegeknek meg­adja a jogot, hogy a bőrgyártásra szolgáló helyiségbe belépjenek, azokba kísérleteket és kutatásokat végezzenek és a könyveket és jegyzékeket megvizsgálják. Ezen törvény a jövő­ben az összes bortermelőkkel szemben alkal­mazva lesz. — A Hotter-fóle Argil, egy valóban ideális tápláló szer állatok részére, mely kis­­adatokban az abrak közé keverve az állatokat állandó jó egészségben és erőben tartja fenn, rendes mértékben mozdítja elő az anyagcse­rét, mig megbetegeskedés esetén az állatok ellentálló képességét növeli és rekonvalescn­­seknek rendkívüli gyorsan erősiti egész arga­­n izmusát. Továbbá az idegrendszerre való csillapító hatásánál fogva, mely tudvalevőleg szoros összefüggésben van a tej elválasztással, nagyban növeli a tehenek tejadó képességét, valamint elejét vesszük az Argil használatával minden kellemetlen következménynek, mely a (téli-nyári) takarmányváltozás idején az ál­latok egészségére igen rossz hatással van. Mi­ként tehát az előadottakból kitűnik, nem lehet eléggé ajánlani az érdekelteknek a Hotter-féle Argil használatát, melynek főraktára a Szt.­­József gyógyszertár Bécs XII/2 Schőnbrunner­­strasse 182, honnan naponkint postai szét­küldés van. — A váci hengermalom részvény­társaság lisztárai. Asztali dara, durva A B sz. 26 kor. 20 fii., asztali dara, finom C. sz. 25 kor. — fii., Királyliszt 0 sz. 25 kor. 20 fii., Lángliszt 1. sz. 24 kor. 40 fii., Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 23 kor. 40 fű., Zsemlyeliszt 3. sz. 22 kor. 40 fii., Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 22 kor. — fii., Közép kenyérliszt o. sz. 21 kor. 40 fii., Kenyérliszt 6. sz. 20 kor. 60 fii. Barna kenyérliszt 7. sz. 18 kor. — fii., 7J/2 15 kor. 20 fii., Takarmányliszt 8. sz. 11 kor. 20 fii., Korpa, finom F. sz. 8 kor. 90 fii. I Korpa goromba G. sz. 8 kor. 90 fii., Ocsu 8 j korona Szombati jegyzetek. Vác, október 12. Négyszer 24 órának kell még eltelnie, hogy felviradjunk a pótválasztás napjának a reggelére. Társadalmunk, melyben úgyis szinte dühön­gött a százfelé törekvés szelleme, — sajnos — nagyon érzi ennek a kettős választásnak is a visszahatását. A kisváci ismert ellentétek 'éppen az első választás idejében érték el a tetőpontot. A népnek egyes pártfogói (!) szí­tották itt is a tüzet. A szenvedély akkor leg­jobban lángolt és iszonyú volt hallanunk, a mikor a pártoskodók egyike-másika fennen hangoztatta, hogy ő nem meggyőződésből sza­vaz ide vagy oda, hanem azt nézi, hogy merre húz a.másik s aztán ő vakon indul az ellen­kező irányba. S a mily csúnya volt a gyűlölködésnek ez a jelensége, éppoly gyönyörűséges, megörven­deztető a dolgoknak mai fejlődése. A kisváciak­­nak is tudniok kell, hogy a szenvedély rossz tanácsadó, hogy a háborúskodásnál mindig többet ér a tisztességes béke, hogy két perle­kedő ember elől mindig egy harmadik szedi le a tejfelt. A kisváciak mindezt kezdik meg­érezni, az ellentétek enyésztő félben vannak s hihetőleg nemsokára ismét együtt látjuk az egész Kisvácot. A mi örömünk akkor teljes lészen: adja Isten, hogy ez mentői hamarabb szemmel is látható legyen ! * A mily fontos a költségvetés a város életé­ben, éppoly csekély érdeklődés kiséri mindig annak tárgyalását. Az ország költségvetését Hónapokig is tárgyalják a képviselőházban: a városok — még Budapest is — többnyire 10— 15 perc alatt végeznek a költségvetésükkel. Pedig . . . nálunk is lehetne egy és más dol­got bizony alaposan megvitatni. Például az 1901. évi költségvetésben is van egy nagyobb összeg ingatlan-vételre, (vagy építkezésre ?): meg lehetett volna állapítani, hogy mi történjék ezzel a pénzzel. A város­háza kibővítését már tavaly elhatározták, a hivatalok azonban még most is szoronganak. A fogyasztási adójövedelem címén is kapott a város egy pár ezer koronát, ez az összeg is kamatozik. Ámde mennyiben használ e kama­toztatás a város most életben levő polgárságá­nak ? Úgyszintén önmagát növeli a Schuster­­féle 200,000 koronás alapítvány is: Mintha bizony szegény ember, a kiknek számára ez az alapítvány tétetett, nem is lenne Vácon! És még nagyon sok dolog, a miről legalább ilyenkor, a költségvetés tárgyalása alkalmával el lehetne beszélgetni. VA város nagyarányú fejlesztése küszöbön van.11 „A jótékony egyesületek szövetkezése és a vá­rosi szegényalap és segítő alapok felhasználá­sával mielőbb rendezendő a szegény ügy !“ — „Dologházat a munkakerülőknek, hogy ne ala­mizsnából, hanem munkája béréből tudjon meg­élni minden váci ember!“ — ilyen és ezekhez hasonló szép eszmék röpködtek a közgyűlési teremben, mindegyike élénk viszhangra is ta­lált a jelenlevőkben : még sem akadt senki, a ki ez eszméknek komoly tárgyalásába bele vágott volna ! Talán majd holnap . . . * A múlt szombati jegyzetekbe egy kis toll - hiba csúszott, be : „Sz. Pál I. 1. a galatziaiak­­hoz V 15.“ helyett „Sz. Péter I. 1. IV. 8.“ olvasandó. A V. K. — ámbár szokott modorában fog­lalkozott a szombati jegyzetekkel — ezt a hi­bát (papi lap lőttére) nem vette észre. Hát jgy kénytelenek vagyunk most mi helyesbíteni a dolgot. Sz Pál I. levele a galatziaiakhoz — V. 15. — ugyanis igy szól: „ Hogy-ha egy-mást marjátok és eszitek : meg-lássátok, hogy egy-mástól meg ne emész­­tessetek.“ Figyelő. Gömöri Havas Adolf emlékiratai. 5. Megköszönve e kitűnő szívességet búcsút vettünk a derék emberektől, én csak azt saj­náltam, hogy érzelmeimet nem tudtam saját nyelvükön kifejezni, de Pali kitett magáért. Reggel jókor már ott állott a kocsi és mi a majdnem nyom nélküli utón elég sebesen haladtunk az állomás felé,' hova is reggeli 9 órakor érkeztünk meg, másfél órai várakozás után a gőzösön találtuk magunkat és a második helyen foglalván helyet, azon tanács­koztunk, hogy mitevők leendőnk, a midőn a gőzöst elhagytuk, a midőn a kapitány hozzánk közeledve, kérdé, hogy hová utazunk, mire mi azt mondottunk, hogy szándékunk Olaszország­ba menni. Több kérdés után, melyekre mi többnyire indiskréten feleltünk, elkacagja magát és tisztán magyarul ezt mondja : Mit hímez­nek hámoznak az urak, Önök Olaszországba mennek Garibaldihoz, én mindent tudok. Ha a ménkő e pillanatban lecsapott volna, nem lepett volna meg annyira, mint ezen ember mondása. Meglepetésem közepette azon gondolat villant keresztül agyamba, hogy a kapitánynak az osztrák rendőrségtől meg van hagyva, hogy bennünket fogasson el,— de meglepetésem csak néhány második per­cig tartott és latva, hogy ez ember tud min­dent, én is határozott hangom mondám, igen : mi oda akarunk és fogunk is menni, mire ő inkább kérő, mint parancsoló hangon az ő kabinjába hivott, pompás sörrel és török dohánynyal megtisztelt. Néhány perc múlva az igen derék ellenőr is hozzánk csatlakozva, a kapitány ezen sza­vakkal : itt van az a kérdéses két úri ember, bemutatott. Ugyan kérem, hogy tudhatta ka­pitány úr előre idejövetelünket, ne vegye sze­rénytelenségnek eme kérdésemet, mert az egész dolog előttem talány. A dolog pedig igen egyszerű, ma reggeli öt órakor kaptam N. tanácsnoktól egy levelet, melyben kér a Pozsarevácon hajómra szállandó két magyar urat fogadnám szívesen és amennyire lehet, segédkezet nyújtsak olaszországbani való hosszú utjukhoz. Meg volt.tehát fejtve a talány, e derék tanácsnok még azon éjjel, elválásunk után küldött avizót a fennebbi gőzhajó állo­másra. Sok kedélyes tréfa, étkezés között alkonyodni kezdett és mi Orsovával szemben levő állo­másunkhoz közel valánk, a hol ki akarván szállni, további utunkat a hegyláncolaton keresztül gyalog akartunk megtenni. Kapitá­nyunk azonban azt a tanácsot adá, hogy ő kedvünkért ugyan meg áll a nevezett állomá­son, de ha mi tovább akarjuk folytatni utun­kat a hajón, miután őneki oda szóló szállít­mánya nincsen, ott nem fogna megállani és mi a hajón mehetünk Szerbia utolsó állomá­sára minden akadálynálkül. Csupán arra kért. hogy ha Orsován alul a hajó éjjelre megál­­lana ne mutassuk magukat a fedélzeten, nehogy a rendőrség észre véve, hogy utasok vannak a hajón, azt vizsgálat alá véve netalán kelle­metlenségre szolgáltassunk alkalmat. Úgy hiszem, e föltételt könnyű volt megtar­tani és mi ajánlatát köszönettel fogadtuk el. Besötétedvén, megereszkedtek az ég csator­nái. A Duna közepén horgonyt vetve megál­­lottunk és nemsokára Morpheus karjaiba dobvan magunkat, oly mélyen aludtunk el, hogy más­nap kapitányunk dörgő szava reggelihez kői-

Next

/
Oldalképek
Tartalom