Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-01-27 / 4. szám

6

hogy a furfangos csalást Schleisz István rákospalotai napszámos és Berecz Miseiné szül. Matusz Mária rakospalotai kofaasszvny követték el, a kiket a pestvidéki törvényszék közokiratharnisitás és csalás bűntettei miatt helyezett vád alá. A törvényszék dr. Kisfalvi Rezső védőbeszéde után Schleisz Istvánt közokirathamisitásért elitélte egy évi börtönre, a melyből 6 hónapot kitöltöttnek vett.

— Meglopott főhadnagy. Szeöke Bálint honvédhuszár főhadnagy jelentést tett a rendőrségnél, hogy pincéjéből nagyobb menynyiségű bort elloptak. A tettes mindezideig ismeretlen.

— Megzavart betörés. Igen érdekes és mulatságos betörési szándékról értesültünk az elmúlt héten. Éjjel volt és szurok sötétség. A barátok templomának örökké siető órája épen háromnegyedegyet ütött. Mindenki aludt, csak a kisértetek voltak még ébren. De ezek sem gondollak jelenleg semmiféle földi dolgokra, mert gondolataikban már ők is otthon voltak, közeledvén az egy óra, mikor nekik semmi keresetük sincs már e toprongyos sártekén. Egy ember volt, csak egy, talpon s a Burgundia-ufcában. A rosszakaratú emberek azt gondolnák, hogy ez az egy ember is bizonyosan rendőr volt. Korántsem. Városunknak egy derék polgára bandukolt lefelé az említett utca közepén és épen azon gondolkozott, hogy vájjon hány amperes villanylámpa kellene a Burgundia teljes megvilágításához, és ugyan hol kellene a lámpákat elhelyezni. A hogy szemlélgeti az alkalmasabb házakat, hirtelen megáll s elhül benne a vér. Szörnyű látvány. Éjfél után egy órakor egy ember a másik nyakában ülve a legsötétebb Burgundiában. Emberünk tovább gondolkozik. Ezek lioldkórosak, mert nagyon magasra törekszenek. De mégse. Talán villanyvilágitási berendezők, s még éjjel is dolgoznak a fölméréseken. De hát akkor minek nekik az a nagy csirizes tál a lábuk mellett, meg az a hétárkus papiros. Ahá, meg van. Titkos falragasztók. Persze, itt a választás, s meg akarják lepni az illetők a várost, hogy „Éljen Majthényi István, a szabadelvű-párt képviselőjelöltje.“ Már-már tovább megy megfigyelőnk, de midőn azt látja, hogy az ipszék az egészen ép ablaktáblát ragasztgatják, s mi több még benyomni is akarják, megesik rajtuk szíve, s hogy ebben a nagy hidegben oly sokáig hiába ne fáradozzanak, lassan hátuk mögé lép s fejük felett hatalmasat csap furkós botjával az ablaktáblák közé eme szavakkal : „netek, most már van mit ragasztani.“ Hogy ezután mi történt, az magától értetődik. A nagy csörrenésre a betörő nyakában lovagló másik betörő a nála lévő csirizes tállal együtt hanyatt zuhant, de érezve az ismeretlen kézből jövő nem épen gyengéd célzásokat, csakhamar ő is elszelelt társa után s eltűntek mindketten a Retekutca homályában. Korom sötétség az egész tájon, egy moccanást sem hallani sehol. Alszik minden, még a természet is. Néha hallani csak a füzes felől a befagyott Duna jegét, midőn hatalmasat roppan a nagy hidegtől. Emberünk pedig tovább halad s imát rebegnek ajkai, hogy senki sem látta meg derék teltét, s igy ép bőrrel megmenekülhet, a holnapi jegyzőköny vfel vevéstől.

— Halálozás. Ernyey Kálmán a Császárfürdőnek húsz éven át volt ellenőrje hosszas I szenvedés után 64 éves korában elhunyt. Ernyey váci származású, régebben rendőrbiztos lett s igy került Budepestre. De soha sem felejtette el jó barátait s szülővárosát, a hova — mint mondá — eljött meghalni. Családja nincs, de nagy rokonságot borított halála gyászba Nyugodjék békében!

VÁCI HÍRLAP

— Elveszett. Tegnapelőtt elveszett, egy zsu-zsu, mely egy arany karikában függő miniatűr sz. György-tallérból állott. Szíveskedjék a becsületes megtaláló szerkesztőségünkbe fáradni, hol illő jutalomban fog részesülni.

— Tusár újra börtönben. A lexikonban hiába keresnék Tuzár Ágoston szobrász nevét, ellenben a budapesti rendőrség fekete könyvében ez a rövid életrajz olvasható róla :

Tuzár Ágoston, álnéven Kacán Gyula, Kaszán Ágoston, született Budapesten 1860-ban, nőtlen szabó és betörő, nagysága 163 centiméter, haja sötétbarna, bajusza és szeme szintén, szemüveget visel, büntetve 11-szer volt.

Tuzár csaknem húsz évet töltött a váci, lipótvári és illavai fegyházakban s hosszú raboskodása alatt szobrokat faragott fából. Hogy ügyes dolgokat csinált, meggyőződhetett róla , városunk közönsége, a mely előtt mutatta be először tagadhatatlanul ügyes, legtöbbnyire kenyérbélből készült szobrocskáit s címül felirta : Tuzár Ágoston fegyházban készített szobrai. A látogatóinak minden röstelkedés nélkül elmondta, hogy hány évig raboskodott s büszkén emlegette, hogy valamikor ő volt a betörők királya. Négy évig nem volt vele baja a rendőrségnek, de Tuzár, úgy látszik, megunta az egyenes utón való járást s megint a törvény paragrafusaival kövezett lejtőre botlott. A minap ugyanis Cegléden volt s ellopta Pető Imre ezer koronát érő mutatványos bódéját. A budapesti főkapitányság detektivjei ma letartóztatták a naturalista szobrászt, a kit már át is kísértek az ügyészség fogházába.

= Az árjegyzékek szállítása. A

postaigazgatóság a következő, kereskedőket is érdeklő körlevelet közli velünk: Gyakran megtörténik, hogy hirlapkiadóhivatalok, kereskedők és más üzleti vállalatok egyszerre jelentékeny számban adnak postára oly keresztkötésű és a nyomtatványtarifák szerint bérmentesített küldeményeket vagy hirlapjegygyel bérmentesíthető katalógusokat, árjegyzékeket stb., melyekhez díjköteles vagy meg nem engedett mellékletek vannak csatolva. A küldemények jelzett szabályellenessége ily esetekben rendesen csak akkor jut a feladó tudomására, a mikor a postára vitt küldeményeinek visszaszállítása, a szabályellenes mellékletek eltávolítása és a küldemények újból csomagolása rendesen nagy anyagi és idővesztességgel járna. Oly célból, hogy az érdekelt üzleti köröket az ily tévedésekből eredő veszteségektől megkíméljem, felkérem a t. hirlapkiadóhivatalokat, kereskedőket, könyvkiadó és más üzleti vállalatokat, melyek gyakrabban és tömegesen szoktak feladni üzleti hirdetményeket, árjegyzékeket és folyóiratokat, hogy a postára adni szándékolt és mellékleteket tartalmazó nyomtatvány s keresztkötésű küldeményeiknek egy példányát a mellékletek dijkötelezettségének, esetleg megengedhetőségének elbírálása végett mutassák be a feladásra kijelölt postahivatal főnökénél, a főnök által erre feljogosított helyettesnél, vagy ősz ályvezetőnél. A hivatal főnöke (helyettes, osztályvezető) a bemutatott példányt megvizsgálja és a mellékletek szabályszerűségére, vagy szabályellenességére a feladót Írásban fogja figyelmeztetni. Ha a küldeményt, a mellékletek szempontjából, a hivatal főnöke továbbithatónak találja, a feladótól írásbeli nyilatkozatot, vesz, melyben a feladó kötelezi magát, hogy többi küldeményeit a bemutatott, és az Írásbeli nyilatkozattal együtt megőrzött mintához hasonló módon felszerelve fogja feladni, a mennyiben pedig ettől eltérne, a következményeketszó nélkül viseli. A postaküldemények szabályszerűségének elbírálása első sorban a felvevő postahivatal

hatáskörébe esik, mely ellen azonban a posta- és távirdaigazgatóságnál orvoslást lehet keresni. Demény s. k.- A váci hengermalom részvénytársaság lisztárai. Asztali dara, durva A B sz. 26 kor. — fii., asztali dara. finom C sz. 24 kor. 60 fii., Királyliszt 0 sz. 25 kor. — fii., Lángliszt 1. sz. 24 kor. — fii., Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 22 kor. 60 fii., Zsemlyeliszt 3. sz. 22 kor. 20 fii., Elsőrendű kenyériiszt 4. sz. 21 kor. 40 fii., Közép kenyér!iszt, 5. sz. 20 kor. 60 fii., Kenyérliszt 6. sz. 19 kor. — fii., Barna kenyérliszt 7. sz. 16 kor. — fii., 71{i 13 kor. 80 fii., Takarmányliszt 8. sz. 11 kor. 20 fii., Korpa, finom F. sz. 8 kor. 90 fii.. Korpa goromba G. sz. 8 kor. 90 fii., Ocsú 7 korona 20 fillér.

Gyémánt a porban,

(b) A népet tanulmányozva, érdekes dolgoknak lehet nyomára jutni. A mi esetünk meg valóságos felfedezés számba mehet.

Találtunk egy embert, a népből valót, a kinek nem mindennapi a tehetsége. Költő, a ki belső, lelki sugallattól hajtva írja szebbnélszebb verseit. Csiszolatlan gyémánt, a ki csiszolatlanul is gyémánt. Hát még ha kicsiszolódik, értéke csak megnövekedhet. Kötelességet teljesítünk, a mikor im megnyitjuk előtte lapunk hasábjait, közöljük egy versét. Magán levélben megtesszük költeményeire jóakaró észrevételeinket is és reméljük, hogy ezzel nem végzünk majd haszontalan munkát. Hozzánk intézett levelében azt írja, hogy nem gondolta, hogy egy földmivelő agyának silány termékei megérdemeljék a nyomdafestéket; de ha már értéket látunk bennük, magyar becsületszavával megígéri, hogy összegyűjti, felesége nem viszi ki a szemétdombra őket. Mi kérjük, csak küldje be agyának termékeit bizalommal hozzánk, bennünk nemcsak szigorú kritikust, hanem jóakaratu támogatót, is fog lelni.

Bemutatjuk itt az első verset:

Az én házam.

Kis falumnak a közepén Van a házam ; azaz csak fél:

Első szoba és félkonyha.

Sárból van a falazata,

Gerendái görbe nyárfa,

Földhöz közel a padlása.

Banyával megáldott Isten,

Csakhogy takarmánya nincsen.

Szobám bútorai szépek,

Csupán csak a székek épek.

Patkát jó apám csinálta Gyerekek mulatságára.

Asztalom is apám hagyta,

Árverésen maradt rajta.

Nem tudom: mennyiért vette?

Lábait a szú elette.

Egy padot is örököltem;

A másikat kölcsönöztem :

Szomszédom tisztelem érte,

Nehogy a padot elvigye.

Ládám is van a szobába,

Mit jó anyám hagyott hátra.

Nincsen sarka. Hol a lába?

Öregségtől sötét-barna Nyoszolyám se mai munka,

Tornyos volt az istenadta.

Mióta levettem tornyát Léczelgetem az oldalát.

így van berendezve szobám ;

Az életem mégis vidám.

Azt is mondják, boldog vagyok :

— Azért, mert . . . nem panaszkodok.

Bán István.

Arad város vésznapjai 1848 —4:9-ben.

Irta : Kovach Ernő.

(15. folytatás.)

Január 24.

Másnap jól kialudva magunkat a szalmán, az égő tűz mellett, kimentem az ágyutelepeket megtekinteni.

Az egyik telep az ellenség ágyúgolyóitól nagyon meglővén rongálva, megkértek a fűzé-