Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-09-22 / 39. szám
2 VAGI HÍRLAP a másik részen pedig szigorúan ellenőrizni, hogy a megszabott határt ne léphesse túl egyik párt sem. Vállalkozunk mi, a nyilvánosság emberei is az ellenőrzésre. Gondunk lesz rá, mert Vác város és kerülete választó polgárságának erkölcsi érzéke azt követeli, hogy alkotmányos érzületének tükörtisztaságában ne kételkedhessél? senki! Választási mozgalmak kerületünkben. Vác, szept. 21. Jövő hó második napján lesz Pestmegye minden kerületében a képviselőválasztás. Rövid tizenegy nap választ el a nagy naptól mely után remélhetőleg a ma még egyre fokozódó választási izgalmak teljesen elcsendesülnek. Szükség is van erre. Mig a két kormánypárti jelölt Gajáry és Majthényi-párt küzdött kerületünkben, addig a szenvedélyek nyugodtak voltak, de midőn a néppárt a harmadiknak beállott, nyomában a harc, a felekezeti békétlenség kélt. Ez az oka, hogy ma mar megint felekezeti kérdés keletkezik városunkban s oly állapotok felé indulunk, minő volt öt év előtt. Hogy hova vezet ez, látjuk az öt évi példából. Ne mondja hát a néppart nálunk, hogy a város érdekét is szivén viseli. A választási harc Gajáry Géza és a néppárt jelöltje közt fog lefolyni előre látható eredménynyel. Tudja ezt a néppárt is, mely minden követ megmozdít kormánypártinak készült jelöltje mellett. Nem átallja, hogy reverendában házról-házra járják a szavazókat, még lapja útján válogatott kifejezésekkel illeti azokat, kik nincsenek pártjukon. Szerencsére sokkal komolyabb a mi polgárságunk és a szives jelzőket nem veszi magára, úgy is tudja, hogy megjő ezért a büntetés október másodika estéjén. Az elmúlt hét választási mozgalmáról a következőkben adunk számot: Nap-nap után vörösre sírta az okos fekete szemét, a melyikkel olyan kérdőleg szokott nézni, hogy az emberben elállt a lélegzet, fölforrt a vér. S most ezekre az okos fekete szemekre sejtelmes ábrándok fátyola borult. Sárika nem akart menyasszony maradni. A vőlegénye pedig már házasodni akart, mivelhogy házasodni kellett. Szigorúan ráparancsolt a papája. Sárika szemére sejtelelmes ábrándok fátyola borult s a tizennyolc esztendős bohó szivével visszatért a két első ideáljához. Ilyenformán hat a jegygyűrű is a szeszgyári részvények sorsára jutott. & Márton Gyula, a becézgetett, a kitüntetett meghallotta a szellő szárnyán járó forró sóhajtásokat. Semmi volt ő is, még pedig olyan semmi, a ki hihetőleg meg is marad semminek. Az apja birtokára való tekintettel gazdásznak készült, de hát a gazdának egyebet is kell tudnia, mint harsogó hangon rendezni a négyest. Sárika nem akart számolni az ilyesmivel. Egyelőre gyönyörűséggel hallgatta Gyula beszédét, a mint hegyes bajusza alól szinte szórta feléje a szikrázó bölcsességet: — Oh Sárika, a tudomány egy hatalmas, jégből emelt csillogó épület, mely első tekintetre szilárdnak látszik. Azonban a maga szép Gajáry körúton. Gajáry Géza a kerület népszerű képviselőjelöltje ez elmúlt héten járta be kerületének községeit mindenütt kisérve hű pártemberei által. A hol csak megfordult, mindenütt győzött. Oly helységekben, hol csak egy néhány szavazatra számított, felvilágosító szavaira, programmbeszédére a szavazók nagy része csatlakozott hozzá. Püspökhatvanban folyó hó 17-én tartotta meg beszámolóját és programmbeszédét Gajáry Géza. Kíséretével reggel 9 órakor érkezett oda s a község lakossága utcahosszat csoportosulva várta megérkeztét. Az általános érdeklődés igazán meglepő volt egy oly községben, mely a legutóbbi választáskor az ellenpárttal tartott s melyre, épen ezért, most sem számit Gajáry. De különösen érdekes volt Gajáry beszédének hatását az arcokról leolvasni. A szónok körül csoportosult tömegben nem egy arc volt, mely a szónoklat hatása alatt egészen átszellemült, bar a püspökhatvaniak nagyrésze alig s kisebb része is csak tökéletlenül bírja a magyar nyelvet. Sajátságos epizódja volt a beszámolónak az, hogy mielőtt Gajáry beszédét elkezdte volna, egy minden valószínűség szerint kitanitott parasztgazda kihívó arccal azt a kérdést intézte a jelölthöz, hogy miért nem szavazta meg a földadó leszállítását s miért szavazta meg az Adria szerződését. Gajáry feljegyezvén a kérdéseket, kijelentette, hogy beszéde során ezekre is megadja a választ. A kérdező bele is nyugodt ebbe, de a szónokot, alig hogy belekezdett beszédébe, folytonos közbeszólásaivál zavarta, ha ugyan zavarba hozhatta volna. Nemcsak hogy zavarba nem jött, hanem minden közbeszólásra reflektált is, úgy, hogy ez a közbeszólót zavarta meg, a ki már a beszéd féléjén jónak látta elillanni. S mire rá került a sor a feltett kérdésekre, a kérdező sehol sem volt, tehát a kapott választ meg sem hallhatta. Kisújfaluban e hó 19-án mondta el Gajáry beszámolóját a választók zömét s színe javát képviselő hallgatóság előtt, mely feszült s szemének a sugarai elegendők rá, hogy megöl vaszszák. Márton Gyulát vőlegény-jelöltté léptették elő. Időközben azonban változás esett a Sárika tizennyolc esztendős bohó szivében. Tekintete mikor a Gyula tekintetével találkozott, sejtelmes ábrándok fátyola nem borult szemére többé. És mikor egyszer tánc közben oda súgta neki azt, a mit Sárika valami novellában már olvasott : — Nem hiszek a boldogságban, de ha a maga szeme ígéri, hinni tudnék benne, — oh, akkor gondolt ám csak merészet és nagyot! — Eh, ez a Gyula is csak arra jó, hogy megtáncoltassa az embert. Más szóval Sárika egy feltűnően fontos eredményhez jutott, hogy Gyula nem az igazi. I Időközben még egyébb is történt. Gyula apját, a vén korhelyt valami hüdés érte. Nem tudta megmondani, hogy micsoda, csak a balkezével intett, hogy ilyen hirtelen, várattan ütés forma, a mi a jobbik felét egészen megbénította. Kórházba került, -- vagyonát a tiszttartó prédájára hagyta, adósság is szép summa feküdt a birtokon s Gyulának bizony keserves lett a helyzete. Nem merte többé hirdetni, hogy a tudomány egy olyan jégről való épület, a melyik a legelső forró csóknak a tüzétől már megolvad. Sárika papája, a büszke gentry a tervbe vett házasságban már az összeférhetetlenség odaadó figyelemmel kisérte a szónok minden szavát s lelkes éljenzéssel jutalmazta a volt képviselő beszédének minden paszusát. A beszámoló végén Iványos Juliska gyönyörű virágcsokrot nyújtott át Gajárynak, melynek szalagjára : Éljen Gajáry volt arany betűkkel ráfestve, melyet Gajáry meghatottan köszönt meg. Maid Iványos Kálmán földbirtokos megköszönvén a beszámolót a kisújfaiusi választók nevében is felkérte Gajáryt. hogy a jelöltséget újra elvállalja. Gajáry pedig a megnyilvánult bizalom felett örömének adott J kifejezést és nyomban kifejtette programúi- ■ ját is, melynek kiemelkedő részeit percekig \ tartó éljenzés, helyeslés kisért. Aszódon csütörtökön járt Gajáry. Mintegy ■ ötszázan jelentek meg beszámolóján s prog- - ramm-beszédén, ezek közt a környékből igen n számosán. A nagyvendéglő előtti téren tartotta beszédét Gajáry, ki igen nagy sikert f aratott. Nem zavarta meg a hangulatot még % az sem, hogy a község plébánosa — Magú- -i rányinak hívják — mindent elkövetett, hogy y botrány legyen Mikor ugyanis Gajáry beszámolójának első o; szavait elmondotta, a plébános kozbekiáltott : j — Ne ámitsa a népet! Hatalmas jelenet következett erre. Azok nénim felejtik el, kik jelen voltak. De még Magurá--b nyi plébános sem. Gajáry kitért a közbeszó—ó lásra s oly választ adott, hogy percekig tap--q solták, éljenezték szavait a jelenvolt válasz--s; tók. Oly hatása volt beszédének, hogy a vá—fi ciaknak kellett közbe lépni, nehogy a népqé papjával szemben botrányt kezdjen. Külömbenie is a jelenvoit aszódi intelligens választók szavait idézzük, midőn ismételjük, nogy az ily yli viselkedés egy cseppet sem emeli a hitéletei öJ Aszódon, a hol plébánosukkal a nivek amúgy m is már torkig vannak. Délután küldöttség kereste fel a képviselő öl jelöltet s arra kérték, hogy Domonyban és Ik- \\ Iádon is szóljon választóihoz. Ezért Gajáry Géza áthajtatott híveivel Do oC monyba s meleg szavakban köszönte meg a; m ott levő választók nagy bizalmát. A domo on jellegét látta. Szerencsére — óvatosságból ---jegygyűrű még nem szerepelt a dologban ura Gyulának tehát könnyű volt — másodszor isi -j — kiadni az utat. * Sárika régente buzgón olvasta Marlitot, d azért nem volt babonás. Nem hitt többek köz ;öd a csodákban sem. Mikor még rövid ruhában járt, képes kár rád tyát kapott valakitől. Biz.nyosan a másiktól öld a ki azóta — igen, azóta — nem adott éle! 9{9 jelt magáról. A képes kártyán — emlékszik, hisz akkc Ddd betanulta, néhány obszkurus sor feketéllett: : j — Az első szerelem oly szent joggal b;'d 1 lelkünk fölött, hogy életünk üdvösségére tj> mondjunk le inkább, mintsem második lángr :gn gyűljünk. Oh revient tourjours . . . (Mohén -ióil Les femmes savantes). Hogy ezek a sorok eszébe jutottak bűbájc ybi nyári esték jártak. Az orgona szelíden ború uao a Sárika fejére, bókolt körülötte a hajh |[ß lombjaival s a nárcisz csodálkozó képpel b; múlt rá. Mint a hogy ő szokott másokra. Valami édes vágy fogta el . . . Valami bús melankhólia . . . Hiába kóborolt az erdőn . . . Hiába leste , )J; madarak dalát ... És a levegő megint csa ittas volt a Sárika forró sóhajtásától . . . Ma gányon, elhagyottságon járt az esze, sőt gon dolala támadt valami tolakodó kívánságról -
