Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-09-22 / 39. szám

2 VAGI HÍRLAP a másik részen pedig szigorúan ellen­őrizni, hogy a megszabott határt ne lép­hesse túl egyik párt sem. Vállalkozunk mi, a nyilvánosság em­berei is az ellenőrzésre. Gondunk lesz rá, mert Vác város és kerülete választó polgárságának erkölcsi érzéke azt köve­teli, hogy alkotmányos érzületének tükör­tisztaságában ne kételkedhessél? senki! Választási mozgalmak kerüle­tünkben. Vác, szept. 21. Jövő hó második napján lesz Pestmegye minden kerületében a képviselőválasztás. Rö­vid tizenegy nap választ el a nagy naptól mely után remélhetőleg a ma még egyre foko­zódó választási izgalmak teljesen elcsendesül­nek. Szükség is van erre. Mig a két kormány­­párti jelölt Gajáry és Majthényi-párt küzdött kerületünkben, addig a szenvedélyek nyugod­tak voltak, de midőn a néppárt a harmadiknak beállott, nyomában a harc, a felekezeti békét­lenség kélt. Ez az oka, hogy ma mar megint felekezeti kérdés keletkezik városunkban s oly állapotok felé indulunk, minő volt öt év előtt. Hogy hova vezet ez, látjuk az öt évi példából. Ne mondja hát a néppart nálunk, hogy a vá­ros érdekét is szivén viseli. A választási harc Gajáry Géza és a néppárt jelöltje közt fog lefolyni előre látható ered­ménynyel. Tudja ezt a néppárt is, mely min­den követ megmozdít kormánypártinak készült jelöltje mellett. Nem átallja, hogy reverendá­ban házról-házra járják a szavazókat, még lapja útján válogatott kifejezésekkel illeti azo­kat, kik nincsenek pártjukon. Szerencsére sok­kal komolyabb a mi polgárságunk és a szives jelzőket nem veszi magára, úgy is tudja, hogy megjő ezért a büntetés október másodika estéjén. Az elmúlt hét választási mozgalmáról a kö­vetkezőkben adunk számot: Nap-nap után vörösre sírta az okos fekete szemét, a melyikkel olyan kérdőleg szokott nézni, hogy az emberben elállt a lélegzet, föl­forrt a vér. S most ezekre az okos fekete sze­mekre sejtelmes ábrándok fátyola borult. Sárika nem akart menyasszony maradni. A vőlegénye pedig már házasodni akart, mivel­hogy házasodni kellett. Szigorúan ráparancsolt a papája. Sárika szemére sejtelelmes ábrándok fátyola borult s a tizennyolc esztendős bohó szivével visszatért a két első ideáljához. Ilyenformán hat a jegygyűrű is a szeszgyári részvények sorsára jutott. & Márton Gyula, a becézgetett, a kitüntetett meghallotta a szellő szárnyán járó forró só­hajtásokat. Semmi volt ő is, még pedig olyan semmi, a ki hihetőleg meg is marad semmi­nek. Az apja birtokára való tekintettel gaz­­dásznak készült, de hát a gazdának egyebet is kell tudnia, mint harsogó hangon rendezni a négyest. Sárika nem akart számolni az ilyesmivel. Egyelőre gyönyörűséggel hallgatta Gyula be­szédét, a mint hegyes bajusza alól szinte szórta feléje a szikrázó bölcsességet: — Oh Sárika, a tudomány egy hatalmas, jégből emelt csillogó épület, mely első tekin­tetre szilárdnak látszik. Azonban a maga szép Gajáry körúton. Gajáry Géza a kerület népszerű képviselő­­jelöltje ez elmúlt héten járta be kerületének községeit mindenütt kisérve hű pártemberei által. A hol csak megfordult, mindenütt győ­zött. Oly helységekben, hol csak egy néhány szavazatra számított, felvilágosító szavaira, programmbeszédére a szavazók nagy része csatlakozott hozzá. Püspökhatvanban folyó hó 17-én tartotta meg beszámolóját és programmbeszédét Ga­járy Géza. Kíséretével reggel 9 órakor érkezett oda s a község lakossága utcahosszat csopor­tosulva várta megérkeztét. Az általános ér­deklődés igazán meglepő volt egy oly község­ben, mely a legutóbbi választáskor az ellen­párttal tartott s melyre, épen ezért, most sem számit Gajáry. De különösen érdekes volt Gajáry beszédének hatását az arcokról leol­vasni. A szónok körül csoportosult tömegben nem egy arc volt, mely a szónoklat hatása alatt egészen átszellemült, bar a püspökhat­vaniak nagyrésze alig s kisebb része is csak tökéletlenül bírja a magyar nyelvet. Sajátságos epizódja volt a beszámolónak az, hogy mielőtt Gajáry beszédét elkezdte volna, egy minden valószínűség szerint kita­­nitott parasztgazda kihívó arccal azt a kér­dést intézte a jelölthöz, hogy miért nem sza­vazta meg a földadó leszállítását s miért sza­vazta meg az Adria szerződését. Gajáry fel­jegyezvén a kérdéseket, kijelentette, hogy be­széde során ezekre is megadja a választ. A kérdező bele is nyugodt ebbe, de a szónokot, alig hogy belekezdett beszédébe, folytonos közbeszólásaivál zavarta, ha ugyan zavarba hozhatta volna. Nemcsak hogy zavarba nem jött, hanem minden közbeszólásra reflektált is, úgy, hogy ez a közbeszólót zavarta meg, a ki már a beszéd féléjén jónak látta elillanni. S mire rá került a sor a feltett kérdésekre, a kérdező sehol sem volt, tehát a kapott vá­laszt meg sem hallhatta. Kisújfaluban e hó 19-án mondta el Gajáry beszámolóját a választók zömét s színe javát képviselő hallgatóság előtt, mely feszült s szemének a sugarai elegendők rá, hogy meg­öl vaszszák. Márton Gyulát vőlegény-jelöltté léptették elő. Időközben azonban változás esett a Sárika tizennyolc esztendős bohó szivében. Tekintete mikor a Gyula tekintetével találkozott, sejtel­mes ábrándok fátyola nem borult szemére többé. És mikor egyszer tánc közben oda súgta neki azt, a mit Sárika valami novellá­ban már olvasott : — Nem hiszek a boldog­ságban, de ha a maga szeme ígéri, hinni tud­nék benne, — oh, akkor gondolt ám csak merészet és nagyot! — Eh, ez a Gyula is csak arra jó, hogy megtáncoltassa az embert. Más szóval Sárika egy feltűnően fontos eredményhez jutott, hogy Gyula nem az igazi. I Időközben még egyébb is történt. Gyula ap­ját, a vén korhelyt valami hüdés érte. Nem tudta megmondani, hogy micsoda, csak a bal­kezével intett, hogy ilyen hirtelen, várattan ütés forma, a mi a jobbik felét egészen meg­bénította. Kórházba került, -- vagyonát a tiszttartó prédájára hagyta, adósság is szép summa feküdt a birtokon s Gyulának bizony keserves lett a helyzete. Nem merte többé hir­detni, hogy a tudomány egy olyan jégről való épület, a melyik a legelső forró csóknak a tüzétől már megolvad. Sárika papája, a büszke gentry a tervbe vett házasságban már az összeférhetetlenség odaadó figyelemmel kisérte a szónok minden szavát s lelkes éljenzéssel jutalmazta a volt képviselő beszédének minden paszusát. A be­számoló végén Iványos Juliska gyönyörű vi­rágcsokrot nyújtott át Gajárynak, melynek szalagjára : Éljen Gajáry volt arany betűkkel ráfestve, melyet Gajáry meghatottan köszönt meg. Maid Iványos Kálmán földbirtokos meg­köszönvén a beszámolót a kisújfaiusi válasz­tók nevében is felkérte Gajáryt. hogy a je­löltséget újra elvállalja. Gajáry pedig a meg­nyilvánult bizalom felett örömének adott J kifejezést és nyomban kifejtette programúi- ■ ját is, melynek kiemelkedő részeit percekig \ tartó éljenzés, helyeslés kisért. Aszódon csütörtökön járt Gajáry. Mintegy ■ ötszázan jelentek meg beszámolóján s prog- - ramm-beszédén, ezek közt a környékből igen n számosán. A nagyvendéglő előtti téren tar­totta beszédét Gajáry, ki igen nagy sikert f aratott. Nem zavarta meg a hangulatot még % az sem, hogy a község plébánosa — Magú- -i rányinak hívják — mindent elkövetett, hogy y botrány legyen Mikor ugyanis Gajáry beszámolójának első o; szavait elmondotta, a plébános kozbekiáltott : j — Ne ámitsa a népet! Hatalmas jelenet következett erre. Azok nénim felejtik el, kik jelen voltak. De még Magurá--b nyi plébános sem. Gajáry kitért a közbeszó—ó lásra s oly választ adott, hogy percekig tap--q solták, éljenezték szavait a jelenvolt válasz--s; tók. Oly hatása volt beszédének, hogy a vá—fi ciaknak kellett közbe lépni, nehogy a népqé papjával szemben botrányt kezdjen. Külömbenie is a jelenvoit aszódi intelligens választók sza­vait idézzük, midőn ismételjük, nogy az ily yli viselkedés egy cseppet sem emeli a hitéletei öJ Aszódon, a hol plébánosukkal a nivek amúgy m is már torkig vannak. Délután küldöttség kereste fel a képviselő öl jelöltet s arra kérték, hogy Domonyban és Ik- \\ Iádon is szóljon választóihoz. Ezért Gajáry Géza áthajtatott híveivel Do oC monyba s meleg szavakban köszönte meg a; m ott levő választók nagy bizalmát. A domo on jellegét látta. Szerencsére — óvatosságból ---­jegygyűrű még nem szerepelt a dologban ura Gyulának tehát könnyű volt — másodszor isi -j — kiadni az utat. * Sárika régente buzgón olvasta Marlitot, d azért nem volt babonás. Nem hitt többek köz ;öd a csodákban sem. Mikor még rövid ruhában járt, képes kár rád tyát kapott valakitől. Biz.nyosan a másiktól öld a ki azóta — igen, azóta — nem adott éle! 9{9 jelt magáról. A képes kártyán — emlékszik, hisz akkc Ddd betanulta, néhány obszkurus sor feketéllett: : j — Az első szerelem oly szent joggal b;'d 1 lelkünk fölött, hogy életünk üdvösségére tj> mondjunk le inkább, mintsem második lángr :gn gyűljünk. Oh revient tourjours . . . (Mohén -ióil Les femmes savantes). Hogy ezek a sorok eszébe jutottak bűbájc ybi nyári esték jártak. Az orgona szelíden ború uao a Sárika fejére, bókolt körülötte a hajh |[ß lombjaival s a nárcisz csodálkozó képpel b; múlt rá. Mint a hogy ő szokott másokra. Valami édes vágy fogta el . . . Valami bús melankhólia . . . Hiába kóborolt az erdőn . . . Hiába leste , )J; madarak dalát ... És a levegő megint csa ittas volt a Sárika forró sóhajtásától . . . Ma gányon, elhagyottságon járt az esze, sőt gon dolala támadt valami tolakodó kívánságról -

Next

/
Oldalképek
Tartalom