Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-09-08 / 36. szám
VÁCI HÍRLAP ö ______________ dők, nyakunkba vettük a várost s legelőször is a török várost néztük meg, régi vágyam volt török kávét török kávéházban inni. Bementünk tehát egy kávéházba, mely egy egyemeletes faháznak az emeletén nagy négyszögű szobából állott, melynek kopott szőnyeggel bevont és a falhoz szegezett széles fapadokon kívül semmi egyéb bútorzata nem volt. Az egyik sarokban volt egy üres vakablakban egy kis tűzhely és az előtt állott meglehetős tiszta öltözetben a turbános kávés komoly és szabályos arca, magas termete, méltóságteljes mozdulatai, kifejezésteljes nagy fekete szemeit kérdőleg fordította a bejövőre, mintha ezen mozdulat által kérdezné a bejövöt, mit kívánsz ? mert beszélni nem szokása, a tűzhely mellett két polc volt látható, az egyiken vagy húsz darab fül és alsórész nélküli gömbölyű findzsa, a másikon pedig csibukok és nargillák egész serege. Beléptemkor volt vagy hat vendég, ki nargillából szürlyögött, ki csibukot szilt maga alá keresztbe húzott lábakkal, a padokon foglaltak helyet, hegyes orrú széles bőr cipőit maga előtt a földön hagyva. Köztük egy igen beszédes Dervisch, ki már ötször volt Mekkába és az mulattatta az egész társaságot, a miből mi természetesen semmit sem értettünk. Szó és köszönés nélkül helyet foglalva, kávét és csibukot kértünk magunknak. A kávénak készítési módja sajátságos és meglehet, hogy az teszi oly jóvá, hogy minden egyes findzsa kávét külön főznek. Bádogból van készítve egy fanyéllel ellátott kis kanna, a mely csupán annyit tartalmaz, a mennyi egy findzsába befér, ebbe tesz egykét kávéskanállal igen finomra őrölt kávét és egy kanállal finomra tört cukrot, ezt aztán fölereszti a mindig készen levő, nem forró, hanem meleg vízzel, aztán a faszén tűzre teszi és a mint felforr, a findzsába önti és a vendégnek kávés kanál nélkül viszi, — az egész alig egy perc műve — ez azután tetszése szerint vagy mindenestül megiszsza, vagy pépedig kevés ideig vár még leülepszik és a tiszta kávéiét leszörpöli, én annyira megszerettem-e valóban jóízű kávét, hogy egy napi ottlétem alatt kimaradhatlan rendes vendége voltam. Megnéztük azután történetünkben oly nevezetes Nándorfehérvárt, onnan a város többi részeiben járván, szemembe ötlött egy cég: „Zur schöner tirolem“, bementünk és sört kértünk magunknak, a gazdának kis fia valami csínyt követett el, mert a gazda nagy meglepetésünkre magyarul káromkodta el magát, én azonnal beszédbe ereszkedtem vele és megtudtam, hogy Komáromba való, már 19 éve, hogy itt lakik és meglehetős jó dolga van. Kérdem azután, hogy van-e szobája? mert inkább nála szeretném tölteni az egynéhány napot, mint a drága nagy vendéglőben, adott is igen jutányos áron egy tiszta szobát, melyet még aznap elfoglaltunk. Innen többször kirándulásokat lettünk boldogult nemeskeblű Mihály herceg nyári kertjébe, Topsiderbe, itt majd minden délután lehetett látni őt nejével és pár magyar kíséretében, itt szokta volt elfogadni segédtisztje által a szegények Írásba tette kérvényeit, a melyekre a legrövidebb idő alatt többnyire kielégítő válasz következett. E parknak igen szép fekvése van, a hol a természet pótolta az emberi kéz és ész hiányait, nyáron kedvenc mulatóhelyül szolgál a belgrádiaknak, kik seregestül tódulnak oda, a férfiak többnyire lóháton egy-egy üveg rakia, vagy bor mellett késő estig képesek hallgatni a kóló monoton nótáit és későn este néha túlságos jókedvükben vad kurjongatások közt csapatonként versenyezve vágtatnak haza felé, eredeti, de nem szellemes látvány, az idegent első pillá- j natra meglepi, de kedélyére inkább rossz, 1 mint jó benyomást gyakorol. A törökök nagybőtjük akkor kezdődött — 40 j napig tart — ha jól emlékszem, ramaszánnak í hívják. Napfelkeltekor eloltják a tüzet és nap lementig sem nem esznek, sem nem isznak, de még nem is dohányoznak, a mint a nap leáldozott, megdördül az ágyú a várból és a Moscheák, Dzsámiak sugár gömbölyű tornyok ereklyéin ott lesi a jelt egy-egy török egyház papja, vagy szolgája, a ki nagy ordítások között aggatja a hosszú égő lámpákat az erkély körül kifelé, a mi úgy néz ki messziről, mintha minden egyes tornyot egy lángkoszorú díszítene. Magasztos látvány ez, tart nap felkeltéig, a midőn ismét megszólal az ágyú és az illető épp oly ordítások között, a lámpákat beszedi. A mint este megszólal az ágyú, minden török hozzálát sajátságos rövid imájához s aztán megmossa a lábát és mindenek előtt egy findzsa kávé mellet csibokra gyújt. Képzelhetni, mily étvágygyal lát aztán vacsorához, mely az előkelőknél mint beszélik, sokszor napfelkeltéig tart (Folytatása következik.) Irodalom. Martinuzzi György. Ez a név egész korszakot jelent a magyar nemzet történetében. Államférfinak aligha jutott tragikusabb sors, mint neki, a ki oly bizonyos volt a saját céljáról. Örökké két párt között kellett játszania hintapolitikával. Lassú és megfontolt módon kellett arra törekednie, hogy Magyarországot és Erdélyt egyesítse, mikor ily nagy összeforrás csak egy nagy szenvedély lángjánál lehetséges volt, egy orgyilkos tőr kioltotta életét, hogy csak messziről láthassa az ígéret Földjét, mint Mózes. Szegény fáradhatatlan bibornok, a ki sohasem mutathatta meg hazájához való szeretetét annyira, a mennyire erezte és midőn megmutathatta volna, akkor aludt ki élete. Neve Erdélyország történetét jelentette és Magyarországét. Első nagy áldozata volt azon nagy tragédiának, mely századokon át letarolta hazánk legjelesebbjeit. Hazafisága Ferdinánd pártjához vonja, sohasem bírja elfeledni Buda megvételét s midőn látja, hogy Erdély nem a magyar királynak birtoka, hanem idegen zsoldosok prédája, hazafisága megint a régi politikára készti, a német és török-párt közti ingadozásra. Az ő politikáját is Arany szavai fejezik ki a leghívebben : Két ellenség a Duna két parton, Kevés annak az én egy jó kardom. Egyiket, a másikat — hiába — A hogy lehet — gondolja magába. Martinuzzi Györgyről és koráról szól a Nagy Képes Világtörténet 131. füzete. A 12 kötetes nagy munka szerkesztője dr. Marczali Henrik, egyetemi tanár. Egy-egy kötet ára díszes félbőrkötésben 16 korona; füzetenként is kapható 60 fillérjével. Megjelen minden héten egy füzet. Kapható a kiadóknál (Révai Testvérek írod. Int. Rt. Budapest, VIII., Üllői-út 18. sz.) s minden hazai könyvkereskedés utján. Nyílt-tér. Köszönetnyilvánítás. Fogadják ezúttal is a leghálásabb köszönetünk kifejezését mindazon jóbarátok és ismerősök, kik szeretett jó férjem és felejthetetlen jó apánk temetésén részt vettek és bánatunkat enyhíteni igyekeztek. Vác, 1901. szeptember 8. Kiváló tisztelettel Özv. Parti Jánosné és gyermekei. Köszönetnyilvánítás. Mindazon rokon, jóbarát és ismerős, kik felejthetetlen jó leányom temetésén szives megjelenésükkel részvétüket nyilvánítva, fájdalmainkat enyhítették, fogadják ez utón hálás köszönetünket. Vácon, 1901. szept. 7. id. Csinosára György és családja. HIRDETÉSEK. Iskolai tankönyvek és rajzszerek legolcsóbb beszerzési forrása. Váeon: Mayer Sándor könyv-, papír-, író- és rajzszerkereskedésében, Köss latin-utca (régi postaépülel.) Lapunk egyes számai kaphatók 24 fillérért: A kiadóhivatalban, Deutsch Mór papirkereskedésében (Városháza), Beck Gyula üzletében (Budapesti-íöut), legif). Korpás Pál üzletében (Kossuth-utca) és özv. Binderné vasüti dohány - tözsdéjében. Egy tanuló azonnal felvétetik SCHÖNBERGER SAMU könyvkötőnél (Vásár-tér 2. sz. alatt.)
