Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-12-29 / 53. szám

VÁCI HÍ 1 R L A f tt s egy szép jövőnek vetett véget a halál barátai, tisztelői meghatva állják körül a ászravatalt. Temetése ma délután három akor lesz, a Budapesti-főút tl-ik számú ízből. Ny. b ! — Jótékonyság. A vác/.i Hengermalom iszvény társaság igazgatósága a menhely javára l előző évekhez képest ismét egy zsák lisztet i'gyeskedett adományozni, inig a Kötőszövő yár a felsővárosi és az alsóvárosi ovodák észére 100-nél több darab meleg alsó ruha- éléket és keztyüket küldött, Ivánka Pálné és íicl Ödönné az alsövárosi ovoda karácsonfájára >edig több rendbeli játéktárgyakat ajándékoz­ok; fogadják az iskolaszék hálás köszönetét e cegyes jóságukért. — Szilveszter est. Szilveszter estélyén családias jellegű estély lesz a Kúria szállóban, belépődíj nélkül. Ä táncot vacsora előzi meg. Az estélyre nem küldenek szét meghívókat, de vendéget is szívesen látnak az estély rendezői. — Egy alfél’ vége. Múlt évben történt, hogy dr. Nagy Gyula ügyvéd egyik felebbe- zésében. melyet a rendőrkapitányunkhoz adott be, igy irt: „E hó elején történt az, hogy Luczenbacher Jenő birtokán egy tinó elhullott. E tinónak húsa az aratók közt kiméretett s többen megbetegedtek. Midőn ezt a kapitány úrnak bejelentettem a ügy elintézését kértem, azt felelte, hogy majd kellő szigorral eljárni fogok. S mi történt? Mai napig semmi! Nem csodálom, hisz Luczenbacher Jenőnek vadász­területe van.“ Rendőrkapitányunk, kinek pár­tatlanságához szó sem férhet, zokon vette ezt s hivatalból üldözendő, nyilvános rágalmazás vétsége miatt kérte Nagy Gyula ügyvédet meg­büntetni. A pest vidéki törvényszék Seyfried József kir. törvényszéki elnök elnöklete alatt nyilvános ülésben foglalkozott az ügygyei, melyben az ügyvédet felmentette a vád alól, a melyet ellene az ügyészség emelt. A törvény­szék kimondotta, hogy tény az, hogy Luczen­bacher Jenő birtokán több linó elhullott, egyiket ki is máuték az aratók közt s többen rosszul is lettek. Tény, hogy Ívál ló rendőrkapitány ez ügyben szabályszerű véghatározatot nem hozott s az is igaz, hogy Luczenbacher Jenő a város környékén nagy vadászterülettel bir. A törvényszék megállapította, hogy „nem csodá- lonr‘ kifejezéssel a tények egybekapcsolása Kálló Antal rendőrkapitány hivatalos eljárása, helye­sebben fölfogása a rágalmazás vagy becsü­letsértés vétségének tényáladékát nem foglalja magában s csupán gyanúsítást foglal magá­ban a kitétel, ezért az iratokat az ügyvédi ka­inarához tetle át a törvényszék. — A propellertársaság részvé­nyesei valószínűleg hozzájutnak a pénzükhöz 1902-ben. Most vették fel a városnál 7200 korona összeget, mely a vételár dija s nem sokára felosztásra kerül. Mint halljuk, egy-egy részvényre körülbelül 34—30 koronát fognak visszafizetni, a mi mégis csak több, mint a veszett fejsze nyele. így csak azok vesztenek nagyobbat, a kik egy bizonyos időben 20—24 koronáért árulták részvényeiket és találtak is vevőkre. — Adakozás. A szegények konyhája czél- jaira a hét folyamán a következők adakoztak : Bónis Józsefné 2 K-t, Jäger Gyula 3 k-t, a váczi hengermalom 2 zsák lisztet. Fogadják az adakozók ez úttal is az egyesület köszö­netét. — Lóvásár. A helybeli honvédhuszárez- red parancsnoksága közhírré teszi, hogy január 21-én Vácon pótlóvásárt tart s a beváltott lova­kat a gazdáktól megveszi. A ki ez iránt bővebb értesítést kíván, azt a városházán kifüggesztett hirdetményből szerezheti meg. — Karácsonyfaünnepély a mén- helyben. Megható szép ünnepély folyt le szerdán délután a Rákóczy-téri menhelyben. Az ünnepen, mely egyformán örömet szerzett a jelen voltaknak s az apró kis gyermekeknek, megjelent Schmidt János kanonok-plébános, dr. Zádor János polgármester, Korpás Márton tanácsos, tanügyi előadó, Fodor Imre a men­hely gondnoka és többen a nőegylet, a vörös- kereszt egylet hölgytagjaiból és az érdeklődő szülők. A terem közepén hatalmas csillogó fa volt felállítva megrakva sok mindennel, mi kedves az apróságoknak, kik boldogan állták azt körül. A kicsik imájával kezdődött az ün­nepély, mely után hosszú egymásutánban vo­nultak fel az apró szavalok s mondtak vegyesen felköszöntőt, párbeszédeket, a melyek kará­csonyra vonatkoztak. Végül egy kis árva leány mondott végtelenül megható köszönőbeszédet, hogy őket sem felejtették el a menhely jótevői és szerető szü lóként ruházták fel őket meleg télivel a szent ünnepekre. A szemek nem maradtak szá­razon e kis beszédre is Schmidt János igazgató meghatottan mondott köszönetét Mátay Emma ovókisasszonynak, ki fáradságot nem kiméivé betanította a sok kisdedet a versekre, me­lyekkel örömet szerzett a nagy hallgatóság­nak, végül pedig az apróságokhoz fordult s intézett hozzájuk néhány szeretteljes szót. Ezu­tán a karácsonyi ajándékok szétosztás követ­kezett s a sok apróság boldogan vette át azo­kat, hogy otthon újra várja, átélvezze a kará­csonyfa lélekemelő szépségét. — Gondnokság alatt. Huszár Béla keszegi földbirtokost tudvalevőleg a Schwart- zer-féle gyógyintézetben ápolják. Az árvaszék gondnokot rendelt ki részére, ki br. Üchtritz Zsigmond, az ismert sportsmann, a család régi jó barátja. — Névmagyarosítás. Streiter Ferenc, Streiter József mézeskalácsom fia, nevét a belügy­miniszter engedélyével Sebesre magyarosította meg. — Eljegyzése Herz féld Izsó Balassa­gyarmatról eljegyezte Vác on Weisz Malvin kisasszonyt. — IBetörés. Teich Vilmos pékmester Csá­szár-András utczai lakásába f. hó 28 ra virra­dó éjjel egy eddigelé még ismeretlen alak behatolt, és onnan egy húsz korona értékű órát. lánccal együtt, továbbá egy tiz korona értékű melltűt és öt korona készpént elemeit. A gyanú különben egy péksegédre irányul, a kit a napokban bocsátott el Teich. A nyomo­zás erősen folyik. — Köszönet. Mint minden évben, úgy az idén is megemlékezett a váci hengermalom igazgatósága a szegényekről, küldvén azok részére két zsák lisztet. A jótékonyságért a váczi izr. Montefióre nőegylet ez utón is kifejezi köszönetét. — Karácsonyi és uj évi ajándék­nak alkalmas órákat öt évi jótállás mellett, divatos és elegáns arany-ezüst ékszereket, china ezüst dísztárgyakat hitelképes egyének­nek részletfizetésre is szállít Polgár Kálmán, müórás és ékszerész, Budapesl, VII. Erzsébet- körüt 29. E régi és hírneves cég 2000 illuszt­rációval ellátott árjegyzékét kívánatra ingyen és béi mentve küldi. Vidéki megrendelésekre különös figyelem fordittatik. — A Ferencz-József keserüvizről igy nyilatkozik dr. Spitzer Mór, Zomborban megyei főorvos: A Ferencz-Jozsef keserűviz ivásra sokkal kellemesebb és sokkal hatéko­nyabb mint minden egyébb keserűviz és annak hosszabb használata után sem támad bár­minemű káros utóhatás. A váci hengermalom i’észvéuy- társaság lisztárai. Asztali dara, durva A B sz. 2^ kor. 10 fii., asztali dara, finom G. sz. 26 kor. 90 fii., Királyliszt 0 sz. 27 kor. 10 fii., Lángliszt 1. sz. 26 kor. 30 fii., Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 25 kor. 30 fii., Zsemlyeliszt 3. sz. 24 kor. 30 fii., Elsőrendű kenyériiszt 4. sz. 23 kor. 90 fii., Közép kenyérliszt 5. sz. 23 kor. 30 fii., Kenyérliszt 6. sz. 22 kor. 50 fii. Barna kenyérliszt 7. sz. 20 kor. 10 (II. 7 8 kor. 50 fii., Takarmányliszt 8. sz. 11 kor. 90 fii., Korpa, finom F. sz. 8 kor. 80 fii. Korpa goromba G. sz. 8 kor. 80 fii., Ocsú 8 kor. 50 fii. Göiuöri Havas Adolf emlékiratai. 13 (Folytatás.) A viz itt sebesen ömlik a Fekete tengerbe — és arra a ki először látja, mély benyomást gyakorol. Már itt e nagy vizen hajónk kisebb­nek látszott, de az ember maga is parányi­ságát látja és a természet nagyságát, bámulat­tal vegyes ajtatossággai hajlok meg. Szulinából, a hol erős török őrség lakik és a mely jó meg van rakva a Dunára és a tengerre szolgáló félkör alakú bástyán ágyúk­kal, tizenkét török tengerész kíséretében az erőd főhivatalnoka jött, úgy közeledvén a hajó oldalához, hogy emberei a dobott kötelet meg­foghassák és ő a lebocsátott lépcsőkön min­den sebesség dacára a hajónkra jött, a mint értesültem, a szokásos diját beszedendő, melyet itt minden hajó kivétekmélkül tartozik fizetni. Két ágyulövésnyire a parttól megállott hajónk í és a török csónakjába szállván, távozott, mi pedig tovább kezdtünk hinbálódzni Konstan­tinápoly felé. Volt hajónkon egy csinos fiatal nő, nekem nem igen volt kedvem hozzá szólni, de este­felé nagy bámulatomra ő szólított meg magyarul. Erdélyi székely leány volt, Máltára ment férje után, ki ott egy angol hajón mint tengerész szolgált. Én csodálkoztam, hogy magyar ember, főkép székely, tengerészeire adta magát, de a mint később kisült, nem magyar, hanem angol volt. Hát maga eszerint tud angolul, kérdérn, nem, hanem mi igen jól értjük egymást, volt a felelet. Én igen furcsának képzeltem e saját­szerű házaséletet és ő azután elmondta, hogy 1 történt az ismeretség. O t. i, édes anyjával egy kis korcsmát tartott Galacon és az angol valahányszor oda jött, mindig fölkereste korcs­mánkat, mig végre megkérte a léány kezét s édes anyjaodais adta neki azon feltétel alatt, hogy mig ő tengerész lesz, a leánya nála maradjon Galacon. Megtörténvén az alku, egybekeltek és már két évig élték a legboldogabb házaséletet a nélkül, hogy egymás szavát értették volna. Igen jó embernek mondta férjét, ki nagyon előzékeny irányába és valahányszor hazajön, jó csomó pénzt hágy élelemre, most azonban, hogy édes anyja elhalt, férje után megy, ki a megkivántató útiköltséget megküldötte. Várna alatt elhaladván, visszagondoltam a magyar birodalom hajdani nagyságára. A sze­rencsétlen csatán, mely nemcsak jeles fiatal királyunknak, de majdnem a nemzetnek éle­tébe került. És méltán nevezik Várnát magya­rok sírjának, mert a számtalan nagy ütközet­ben aránylag egy nemzetből sem pusztult el annyi, mint a magyarokból. Szerettem volna kiszállni és a magyar hazáért a csatában el­halt magyarokért a lengyelek által emelt emlék lábainál földre borulva és a nemzetem nevé­ben pirulva bocsánatot esdeni. Másnap reggel jókor siettem a fedélzetre, szemtanúja akartam lenni azon magasztos lát-

Next

/
Oldalképek
Tartalom