Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)

1901-08-25 / 34. szám

ö felséges alakját: Az Isten kifürkészhetlen aka­rata előtt meghajolok, de népeim számára ezentúl is „Itt vagyok!“ — Királyi szivének ez a sugallata, bánattelt népeihez ez a szózata. Ilyen eszményi a király kötelességtudása, azért az övé ma szivünk minden dobbanása. Majd tovább igy folytatja: Nekünk zsidóknak, az ő föl kent személye kétszeresen drága, mert a mi hazafias érzésünket fokozza még a fele­kezeti hála. Jutalmul t. i. azért, hogy a mi vallásunkból az egész emberiség erkölcsöt, igaz­ságot és vigaszt merített, századokon át nem tapasztaltunk egyebet, mint mellőzést és elő­ítéletet. S ime századok óta ez az első király, ki nem ismer mostoha gyermekeket; ő egyen­lően árasztja az atyai szeretetet, az ő kormá­nya eltüntette végre a felekezetek közti kü­­lömbséget és igy örök hálára kötelezte a zsidó felekezetet. Fel tehát — igy fejezi be — forró, buzgó imával az ünnepi érzések legmagasabb skálájával, szivünk legforróbb áhítatával, ke­délyünk legfenszárnyalóbb hangulatával, lép­jünk most Istenünk elé és küldjük fohászun­kat az Ég felé. Erre a főrabbi elhagyva a szószéket a frigyszekrény elé lépett és gyö­nyörű imát mondott a király és uralkodóház tagjaiért, mely láthatólag lélekemelőén hatott a jelenlevőkre. — Az áltatános koronaszámitás. A koronaszamitás, bár kötelező hivatalosan, még sem ment át a közhasználatba mert, a forintszámitáshoz szokott közönség kezén a régi pénznemek is forogtak. Az őszre azonban már általánossá lesz a koronaszámitás, mert szeptemberig bevonják a még forgalomban levő forintosokat, körülbelül 90 millió darabot. El­tűnik akkorra az ötforintos bankjegy is, mely­nek helyét elfoglalja a tizkoronás bankjegy, a melyből 164 millió korona értékű kerül az őszre forgalomba. — Aranymise. Graeffel Elek, a váci egyházmegyei Üllő község érdemekben meg­őszült plébánosa nevezetes dátumot ünnepelt f. évi augusztus 15-én, vagyis Nagyboldogasz­­szony napján. Áldozárságának 50 éves évfor­dulója volt e nap, melyen aranymiséjét mon­dotta az esztergomi királyi plébánia templom­ban. Az aránymisés manuduktora édes öcscse Graeffel János esztergomi kanonok volt; dr. Fehér Gyula plébános és Pathy Gyula a lel­kész pedig aszisztáltak a szt. mise alatt. Érde­kes, hogy Graeffel Elek, mint fiatal piarista szerzetes ugyanebben a templomban tartotta első miséjét — 50 évvel ezelőtt. — Vendégség Gindrich igazgató­nál. Gindrich József a hengermalom műszaki igazgatója, ki ez évben lett megválasztva a kerületi betegsegélyző pénztár elnökévé, a be­­tegsegélyző pénztár tisztviselőit és igazgatósági tagjait, a helybeli orvosokat vendégül látta tegnap este úri házánál, A vendégek igen jól érezték magukat s a vendégszerető háziasszony és házigazda társaságában sokáig maradtak együtt. — Uj tiszthelyettesek. A budapesti cs. és kir. gyalogsági hadapród-iskoia negyed­éves növendékei közül f. hó 18-án két váci hadapród növendékei neveztek ki tiszthelyet­tessé és pedig Varga Lajost a cs. és kir. brünni 49. gyalogezredhez és Heyne Tivadart a cs. és kir. komáromi 12. gyalogezredhez. — Szent István király jobb keze. Hartvig régensburgi püspök 1109-ben Kálmán király kérelmére megirta az első magyar király életét. A legenda végső fejezetében elmondja, hogyan találták meg a szent királynak eltakarí­tása után hiányzó, sokáig keresett gyűrűs jobb kezét. Szent István királynak szentté avatása alkalmával a koporsó felnyitásakor egy Mer-V A C I HÍRLAP kurius nevű barátot I. László király onnan elűzött, nehogy valamely ereklyét ellopjon. Mi­dőn Merkurius e felett szomorkodott, egy fe­hér ruhás ifjú egy posztó-gögyöt adott neki át mondván, hogy annak idején bonstsa fel. A szertartás végeztével a barát a ház egyik j zugában a posztót kigöngyölé, az isteni férfiú J gyűrűs jobbjának láttára megijedt, titkon a király felügyelete alatti monostorba vitte, vár­ván az ifjú által kijelentett időre s ott a mezőn elrejtett kincs felett őrködött. Majd a zárda ala­pítójának, végre közelédvén a nyilvánítás ideje, a királynak is tudtára adta e rejtelmet, ki az ország püspökeit és nagyjait egybegyüjtvén, az isteni férfiú jobbját ünnepélyesen kiemelte. Ezen középkori csodás leíráshoz még sok más adat is járul, melynek mindmegannyi emlékei az első apostoli magyar királynak. — Köveznek a vasútnál, Városunk régi óhaját teljesiti a magyar kir. államvasutak, midőn a Plonvéd-kocsmától az úttestet a gya­logjáróval együtt kikövezteti. A munkához holnap, hétfőn fognak hozzá s ez idő alatt a Honvédtől a vasutig vezető kocsi út el lesz zárva. A kocsik a Payerl-féle kőfaragó telep­nél a vasúti raktárak mellett járhatnak be s az állomásnál levő sorompó az utolsó éjjeli vonat beérkeztéig nyitva lesz. = Egy templom kijavítása. A bor­­sos-berinkei plébániához tartozó horpácsi temp­lom kijavítására s uj torony készítésére pá­lyázatot irt ki az egyházmegye. Az árlejtésen legolcsóbban Gábriel János és Mihalovüs Já­nos vállalták el a munkát. 7122 koronáért meg is kapták s az építéshez már hozzáfogták. — Uj szőlőtulajdonos. Halász István és neje e héten megvásárolták a gyönyörű fekvésű Bezdek-féle szőlői. — Az iskolai év kezdetén, A szep­temberben kezdődő tanévre két tudósítást kap­tunk. Az egyik a népiskolákra vonatkozik, a másik az ipar és kereskedelmi iskolára. A váci kath. iskolaszék felügyelete alatt álló polgári, elemi és mezőgazdasági iskolákban a beiratások az 1901 — 1902 tanévre f évi szep­tember hó 2., 3 és 4-ik napján tartatnak. Szives figyelmébe ajánljuk e helyütt a t. szü­lőknek, hogy gyermekeiket, illetve gyámoltaikat a fentjelzett napokon beíratni el ne mulasz­­szák, mert ellenesetben a törvény szigorával sujtatnak. Minden iskolába járó tanköteles után, bármely elemi osztályba járjon, az egész évre 2 korona 30 fillér behatási dij szedetik, melyet a szülő, illetve gyám a beiratás alkal­mával az illető tandijszedőnéí fizethet le. A római kath. helybeliek, kik kvóta címén városi pótadót nem fizetnek, 4 korona 30 fillér, vi­déki tanulók, valamint más vallásuak évi 8 korona 30 fillér behatási dijat fizetnek. Eze­ken kívül azt is tudomására adjuk a szülőknek illetve gyámoknak, hogy gyermekeik után a beiratás alkalmával a havi Értesítő könyvecs­kére 10 fillért, az év végén kiosztandó Értesítőre pedig egy koronát fizetnek az illető osztálytaní­tónál, iletve tanítónőnél. Az ipar- és kereskedelmi iskolákban beiratá­sok az 1901 — 1902-ik iskolai évre f. évi szeptember hó 1 — 12-ig tartatnak bezárólag. Értesítettnek a mesterek és kereskedők, hogy a fent kiírt idő alatt újonnan szerződött tanon­­caikkal az ipariskolai igazgatónál (középvárosi iskola épület a székesegyház mellett) délelőtt 11 — 12 óráig annyival inkább igyekezzenek beíratni, mert a behatási idő letelte után jelentkezett tanoncok mesterei és főnökei az 1884. évi XVII. t.-c. valamint a vallás- és köz­­oktatásügyi m. kir. ministernek 1897. évi 25314. szám alatt kelt rendeleté értelmében fognak büntettetni.Felhivatnak a mesterek, hogy tanon­caik után évi egy frtot, kereskedők pedig tanon­­caik után évi két frtot tartoznak tandíj címén a beiratás alkalmával a tandijszedőnéí lefizetni. Azon tanulók, kik már a múlt iskolai évben jártak, f. hó 1-én délután öt órakor osztályaik­ban megjelennek, hol tudomásukra fog adatni, hogy mely napokon és mely osztályba fognak járni. — Kútbafult kis leány. Tóth József földműves háza népével munkába ment pén­teken reggel s otthon csak a kis gyermekeit hagyta. Délután, mikor hazatértek, azt látták, hogy a kút vizszinén egy kis szoknya úszik. A kilenc éves kis Boriska pedig nem volt sehol. Rögtön lementek a kútba és csakugyan a kilenc éves gyermek holtteste volt benn. Rögtön értesítették a rendőrséget, mely dr. Vadas József rendőrorvossal azonnal megjelent a helyszí­nén. A kút párkányzata magas s igy véletle­nül a szerencsétlen kis lány nem eshetett bele. Mindazonáltal a rendőrkapitány elküldte az iratokat a bírósághoz, hogy kinyomozzák, vét­kes gondatlanság esete forog-e fenn. — Magyarositó plébános. Genzor József Nógrád vármegyei nötincsi róni. kát. plébános a minap töltötte be lelkészkedésének tizedik évét. Ez idő alatt a község jobbára tót­­aikú lakossága között szép eredményt ért el a magyarosítás terén. Keresztülvitte a község elemi iskolájának kibővítését, egy uj tanítói lakás építését s ma már két tanító magyar nyelven oktatja a falu tót anyanyelvű gyerme­keit. A templomban, a hol még tiz év előtt tót egyházi éneket zengett a hivő nép s tót prédikációt ha'lgatott és csak nagy ritkán egy'egy magyar egyházi beszédet, ma már meg­fordítva áll a dolog s a nötincsi róni. kát. templomban magyar az egyházi ének, magyar ; a szent beszéd. Sok ily magyar papot a váci ! egyházmegyének ! — Dunakeszi halad. A kereskedelmi miniszter rendeletére Dunakeszin az ottani posta és telefonhivatalnál táviró állomást ren­deztek be, mely e héten megnyílt. — Virzsinia cigaretta mint speci­alitás. Hogy mennyire nagyképűek az ame­! rikaiak egyes dolgokban, igen szépen mutatja | az alábbi megtörtént eset. Egy helyben lakó j úri embert new yorki rokonai látogatták meg 1 az elmúlt héten. A vendégek magyar kiván­dorlók voltak egykoron, de akadt köztük egy fiatal ember, ki már az uj világ szülötte. Sok mindenféléről beszélgettek ittlétök alatt magyar rokonukkal, előhozták az ottani népszokásokat, a különféte ételeket, italokat, mig végre rátér­tek a dohányzásra. Vendéglátó barátunk, hogy a dohányzás thémáját gyakorlatilag is bemu­tassa, megkínálta a társaságot az egyik legjobb fajta trafik cigarettával, a szultánnal. Öregebb amerikánusainknak csak szuperált úgy-ahogy a szultán, mert hát ők ismerték azt a régi időkből, de James úr, az ifjú benszülött annál inkább fintorgatta füstjétől az orrát. Látva azt a házigazda, kedveskedni akarván James­­nek, megkínálta őt a legfinomabk specialitással, a mit még ezelőtt két éve kapott irodafőnöke névnapja alkalmából. James hanyag elegan­ciával gyújtott a drága szivarkára, de alig szív belőle pár szippantást, midőn félrehúzott ajakkal s e szavakkaf dobja azt háta mögé: — Barátom Sándor! nektek magyaroknak azaz európaiaknak nem ér a cigarettátok egy pipa dohányt se. Sándort, ki nagy füstölő léttére ismeri a dejtári asszonyok által csempészett pipadohányt ép úgy, mint a boszniai és hercegovinai csem­pész cigaretta dohányt, kissé bosszantotta James megjegyzése, de korántsem keseredett el a leszólás fölött, hanem odaszól barátjá­nak hogy :

Next

/
Oldalképek
Tartalom