Váci Hirlap, 1901 (15. évfolyam, 1-53. szám)
1901-08-18 / 33. szám
2 VÁCI HÍRLAP be és földművelőket. És megvetette rendithetlen alapját annak a magyar államnak, a mely immár kilenc szekulum óta dacol minden viharával keletnek. A bölcsek legbölcsebbike volt a szent király. Oh, azóta változott már Magyarország sokat. Földre sújtotta nem egy vihar, de felkelt újra, mert a szent király teremtette alap erős és rendithetlen. Bizhatunk a jövőben is. Az az ország, a mely kilencszáz év viharait kiállotta diadalmasan, most erősebb, mint volt valaha. A szent király bölcsessége nem csalatkozott meg. Ő tette egységessé ezt a nemzetet a szent korona kisugárzásában. A szent korona megvan még . . . . . . Szent István szelleme, bölcsesége volt azokkal, a kik kilencszáz év óta a nemzet javán dolgoznak. Jövőbe látó, prófétai látással az ő szelleme ihlette meg azokat, a kik e nemzetet a haladás ösvényén vitték előre. És az ő szelleme él addig, a mig él Magyarország: mindörökké. Örökké világitó, fényeskedő fáklya ez a szellem. Bevilágít az eljövendő századok homályába és vezérli nemzetét a hallhatatlanság útján. Szelleme megmaradt a szent királynak és teste sem porladt el egészen. Tagadás hiába állítja, a hivő hitnek ime világos, hogy csoda törjént: a Szent Jobb megmaradt. És el nem múlik soha. A szent király jobbja, a mely annyi áldást osztott, annyi könnyet szárított fel, örök nagy szimbólumként megmaradt nemzetének. Mintha csak az üdv csillaghonából ő nyújtaná felénk : kishitűek ne féljetek, ime én vezetlek a halhatatlanság csillagsugáros útján tulajdon Jobbommal . . . Óh, csak mutassák meg minden évben ama Jobbot a magyar nemzetnek. Jövendő csatáiban szüksége van a hitre, a mely eddig is megtartotta, a melynek örök dicső forrása a legendás Szent Jobb. Csodatevő örök hatalmadat látjuk szentséges Szent Jobb és reménykedünk benned most s a jövőben mindörökké. A váci iparosok és az ipartestületük. Vác, aug. 17. Múlt számunkban a helybeli ipartestület ügyeivel foglalkozott egyik hírünk. Arról volt ugyanis szó, hogy betegsegélyző pénztára a kerületi pénztárba fog beleolvadni, mert a testület pénztára nem bírja a terheket. Némire helyreigazító cikk az alábbi, melyet Racsek János ipartestületi elnök küldött be hozzánk és a melyet alább közlünk. Minthogy pedig iparosainknak s a nagy közönségnek felvilágosítására is szolgál, adjuk azt egész terjedelmében. Tekintetes Szerkesztő úr! Becses lapjának múlt vasárnapi számában megjelent a váci ipartestületnek a kerületi ipartestületbe olvadásáról szóló cikk tévedésen alapszik. Az ipartestület sohasem olvadhat be kerületi ipartestületbe, miután ilyen nem létezik, föl sem oszolhat, miután az ipartörvény világos rendelkezése szerint előbb 50 tagra kellene leolvadnia s csak azután, ha oly züllött helyzetbe jönne, hogy létezése egyenetlenség által felidézett zavarok folytán úgy magára a testületre, mint a tagokra egyaránt káros volna, a felettes hatóság ilyetén felterjesztése alapján a minisztérium által lenne feloszlatható, minthogy pedig az ipartestületbe minden iparos kötelezett tag s arra nincs remény, hogy számuk 50-re leolvadjon, tehát az ipartestük továbbra is létezni fog. Midőn az ipartestületek létezése törvényt iktattatott, az iparosok régi, a céhek korábc megmaradt óhajtása vált testté. Ezen óhajtá nagyon fontos dolgokat tartalmaz: u, m. s iparosok és segédeik között felmerült súrlc dások és vitás kérdések eldöntésére békéltet bíráskodás létesítése, iparosok között a renm és egyetértés fentartása, a maguk, segédeik é ' tanoncaik ügyeinek rendezése, segélypénztárai:: létesítése, saját anyagi érdekeik előmozdítás végett szövetkezetek létesítése. Mindezek számtalan jótéteményt foglalna! i magukban, de melyek nagy és legjobb részt még keresztül vihetők nem voltak s miért í: megmondjuk, bár némelyeket érzékenyen érimr tünk. A testület tagjait, a kik létesülése alkalmá e val valamely társulatnak tagjai közé nen \ tartoztak, 20 kor beiratási és 1 kor. negyed b évi dijakkal rója meg, ez sokakra nézve siral más és ezért miután a testület ezen dijak . behajthatlanság esetének kivételével el nen engedheti, bizalmatlanokká lesznek, attól több- d semmi jót nem várnak s olybá tekintik, min, n a mely intézmény csak az ő megterheltetésükdr miatt létezik. Az ipartársulatok azon tagjaijf kik a testület felállításakor valamely ipartár-i, sulatnak tagjai voltak, a törvény az ipartes-e: tületi beiratási dijak alól felmentette, ezerne tény abban találja a megfejtését, miszerin'úi illetékes helyen azt hitték, hogy az ipartestü--ü letek az ipartársulatokból fognak testületté^j: alakulni s lesz belőlük egy erős és életképes -.9« test, mely hivatását az iparosok érdekeinek le elősegítésében és megvédésében teljesíteni képes .9< leend. Csalódtak. Az iparosok ma is, mint az ipartestület ke- -e; lefékezésekor különféle társulatokban vannal iß elforgácsolódva, hová a dijaikat önként fizetn nenV-$ajnalják s mit kapnak érte ? Tarsas körükben vasárnapokon össze- -s> jönnek s különféle szórakozásban eltöltik a * * a kinek eljegyzett menyasszonya volt kegyed . .. Baróthy Magda ! ? . . . S a kit egyszerre minden ok nélkül mellőzött, elhagyott ? . . . Szavai kíméletlenül hangzottak, de éppen azt akarta, hisz az orvosnak, a ki a nehéz beteget operálja, nem szabad érzékenyek, engedékenynek lennie, hanem bele kell markolnia kíméletlenül a fájó testrészbe, hogy onnan minden rossz, beteges anyagot eltávolitson. S nem volt-e beteg a Magda fiatal, ártatlan szive is . . . nem kell-e neki kíméletlenül, leplezetlenül kitartani ama férfi gálád tettét, a kinek a képét most is ott őrzi fájó szive legmelyebb rejtekében ? Anna hangja riasztotta fel álmodozásából. — Minden fiatal leány ott hordja lelkében az ideál képét; azt felruházza minden széppel, minden jóval s ha aztán feléje toppan a férfi, a ki megdobogtatja szivét, legyen az bár léha, legyen az a legrosszabb is, — a leány hisz neki vakon, bízik benne és szeret . . . szeret az első szerelem édes tiszta érzésével . . . Nos! és mindenik csalódik az elsőben ... az első . . . az első sohasem lesz az övé ... az első elvesz egy más leányt, s nekünk nem marad más, mint a lemondás . . . Tudja-e mit mond Eötvös ? „Minden fájdalom halandó; s ha vannak olyanok, melyek örökké tartanak, az csak ezért van, mert önmagunk növesztjük kínunkat!“ Higyjük el neki . . . Hangja mind halkabbra vált; egyszerre aztán elhallgatott.. Az ő szomorú élete regényére gondolt . . . A távolból fülsiketítő csengés-bongás hallatszott. Szán közeledett. Magda gépiesen felkelt, oda ment az ablakhoz, félretolta a nehéz, granátvörös függönyt s ügy bámult ki a hóval födött tájra. A csengés mind közelebb és közelebb hallatszott; a távolból már ki is lehetet venni egy jukker-szán körvonalait. Nem annyira szép, mint inkább pikáns, kokett fiatal nő, és egy szép daliás barna férfi ült benne : Dombay Mihály és a felesége. Magda csak bámult maga elé . . . Előtte összefolyt minden ; összefolytak a remek kivitelű szán körvonalai. Nem látta, mint néz kacéran kihívóan Dombay felesége, mint hajlik csábosán a férfi felé, mintha a fülébe súgna valamit, s talán csakvéletlenül - oda nézazablakfelé,a holMagda állott . . Mindezekből ő nem látott semmit, semmit, csupán csak azt a szép férfias arcot látta, annak a szeretett arcnak a körvonalait s azokat a dióbarna nagy szemeket, a melyekben ő annyi szépet, annyi sokat tudott olvasni „ . . Oda támasztotta forró homlokát a hideg ablaktáblára, hogy az rögtön párás lett az ő forró, tüzes fejétől s úgy bámult a néma semmiségbe . . . Hogy ennek igy vége . . . vége lett örökre! . . . Vágyó lelke, hogy sóvárgott érte és titkos álmai mégse teljesültek . . . Rettenetesen szenvedett. Szerette volna feledni a Dombayval töltött szép napokat, s azok minduntalan felmerültek kínlódó agyában, vergődő szivében; nem tudott szabadulni az emlékezésüktől. Kopogtatás hallatszott. Hirtelen megfordult. Egy előtte ismeretlen kifogástalanul öltözött fiatal úri ember állt előtte. — Tarnay Béla, főszolgabiró vagyok. Sürgőséig ügyben beszélni valóm van ura atyjával. S kissé -mosolyogva foíytatá : a sors igen kegyes volt J1 o hozzám, hogy első sorban kegyeddel talál - ß koztam. Szeme kutatólag csüggött a leány finom,, mt átlátszó arcán; emez szintén mosolyogva kezét 'A: nyujtá, s helyet kínált Tarnaynak a zsöllyéís egyikén, mig ő a díván sarkába húzódott. — Az uj főszolgabiró ? Ah igen ! emlék- -de szem . . . papus említette. S mintha hirtelen íol: minden bánat leszakadt volna leikéről, csevegni ng kezdett Tarnayval. Mire apja megérkezett, mái jó barátok voltak. Tarnayban megvolt az a vele született finom- -nu ság és udvariasság, melynek nem igen lehel ed: ellentállni; csakhamar a város kedvencévé lett; ifi hívták mindenüvé, de ő idejének legnagyobb ide részét Baróthiéknál töltötte — Magda kedvéért hé Eleinte bizalmas, őszinte barátság fűzte ősz- Xr.c sze a két lelket, később szinte észrevétlenü ürn szerelem, csendes, tartós, szenvedély nélküli !i . tiszta szerelem lopódzrtt lelkűkbe. Rövid idomulva Magda a Tarnay felesége lett. * A táncterem boltíves nagy ablakai mind ki vannak világítva. Benn a terem közepén áll a rendezőség — s az utolsó útbaigazitasokat di osztogatja. — Lassan gyülekezik a közönség is. A mulatság, a mely a felsővidéki ínségesek javára rendeztetett, — igen szépnek, sikerültnek ígérkezik. Hogy is ne, hisz maga a főbiróné Tarnay Béláné született barótai Báróthy Magda vállalta el a bálanyai tisztet. — A kör-
